A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A sommás eljárási törvény 2. §-a - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

A JOG. 357 engednek következtetni, hogy ö a sommás eljárásról szóló törvény 185. és 147. §-ainak intézkedései között némi ellentmondást lát; s minthogy végre a felvetett kérdések a törvény szelleméből helyesen megfejthetök s cikkiró ur aggodalmai eloszlathatok: a kérdés felderítésében szerény véleményemmel közreműködni kívánok, a mint következik : Mindenekelőtt cikkiró urnák a 147. §. első bekezdése és a L85. §. egybevetéséből merített azon kérdésére, hogy: vkell-e az előkészítő iratot ipso facto csatlakozásnak is tekinteni ?« határozottan »nem«-mel felelek. Mert először is az előkészítő irat, mind lényegét, mind célját tekintve, nagyon is különbözik a csatlakozástól és igy egyik a másikkal nem azonositható és mert másodszor az egyiket a másiknak is tekinteni igen gyakori esetben lehetetlen is volna. Az előkészítő iratnak ugyanis a 135. és 141. §• szerint azon esetben van helye, ha »a felebbező ellenfele az elsőbiróság előtti eljárásban fel nem hozott tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat, vagy bizonyítékokat akar a szóbeli (felebbezési bíróság előtti) tárgyaláson érvényesiteni«. Csatlakozással pedig vagy felperes, vagy alperes csak az esetben élhet, ha részben pernyertes, részben pervesztes lett és ha ellenfele az Ítéletnek reá nézve sérelmes része ellen előzőleg már felebbezéssel élt. így pl. ha felperesnek 100 frtos követeléséből csak 60 frtot ítél meg az elsőbiróság; 40 frttal pedig elutasítja, akkor felperes az esetben, ha alperes az ítéletnek fizetésre kötelező 60 frtos részét már megfelebbezte: az ítélet azon része ellen, melvlyel követelése 40 frtos részével elutasittatott: csatlakozással élhet, azaz kérheti, hogy alperes a 40 forint fizetésére is köteleztessék ; ellenben, ha az ítéletnek elutasító része ellen felperes élt felebbezéssel, akkor alperes csatlakozhatik, azaz kérheti, hogy felperes keresetének 60 frtos részével is utasittassék el. Ha végre mind a két fél felebbezéssel élt: akkor a 147. §-nak — véleményem szerint is nem egészen világos — intézkedése szerint (első bekezdés utolsó pontja) bármelyik fél — de nem mind a kettő — a felebbezésről lemondhat s e helyett csatlakozással élhet. És minthogy a felebbezési kérelem a felebbezési tárgyalás bezártáig módosítható (149. §.) nagyon is indokoltnak találom, hogy a csatlakozás, mely a 147. §. 2-ik bekezdése esetét kivéve, függőségi viszonyban áll a felebbezéshez, a 147. §. első bekezdése szerint a szóbeli tárgyalás befejezéséig bejelenthető. Mind az előkészítő iratnak, mind a csatlakozásnak előfeltétele ugyan a felebbezés ; de míg az előbbi minden felebbezésnél, addig az utóbbi csak a részben marasztaló, részben elutasító ítélet elleni felebbezésnél fordulhat elő. A mi pedig a két intézmények célját illeti, ebben is össze nem téveszthető különbséget kell tennünk, mert mig az »előkészitő irat« a törvény szelleméből kitetszőleg a végből létesíttetett, hogy a sommás perek érdemi elintézése a felebbezési biróság előtt már az első szóbeli tárgyalás alkalmával lehetővé tétessék; tehát az igazságszolgáltatás gyorsaságát igyekszik előmozdítani, illetőleg a sommás eljárás szellemével járó gyorsaság hátrányait igyekszik megszüntetni az által, hogy a perben álló feleket a támadás, illetőleg védelem módozataival és mérveivel még a szóbeli tárgyalás előtt megismertetvén, őket a kellő előkészületre, a bíróságot pedig a pernek egyszeri tárgyalás utáni érdemleges eldöntésére képesiti: addig a csatlakozás célja, hogy a felebbezési biróság az ítéletnek a felebbező ellenfelére nézve sérelmes részét ennek javára megváltoztassa, vagyis ugyanaz, mint a felebbezésé. Lehetetlen volna az előkészítő iratot (ipso facto) csatlakozásnak tekinteni mindazon esetekben, midőn az Ítélet felperest keresetének minden részében elutasítja, avagy alperest mindenben marasztalja, mert az ilyen Ítélet ellen a logika helyes követelményei szerint — minthogy ez csak egyik peres félre nézve sérelmes — csak az egyik félnek lehet oka felebbezéssel fellépni s minthogy a nyertes fél ily esetben csak az Ítélet változatlan fentartását kívánhatja, világos, hogy a nyertes félnek nincs oka csatlakozással, mely mindig az ítélet sérelmes részének megváltoztatását célozza, élni, az ő érdekeinek megvédésére ez esetben tökéletesen elegendő az »előkészítő irat« is, melyben az ítélet helyessége mellett szóló érveit mutatja be. Nem kell tehát, de gyakran nem is lehetne az előkészítő iratot egyszersmind csatlakozásnak is tekinteni! Mivel nemlegesen oldottam meg a cikkiró ur által fölvetett első kérdést: az igenlő felelet esetére felállított azon második kérdésére, hogy »mire való az előkészítő irat használhatóságára egyáltalán időbeli határt szabni, ha a 147. §. első bekezdése szerint az ellenfél a szóbeli tárgyalás befejezéséig a felebbezéshez csatlakozhatik ?« azt hiszem adós maradhatok a felelettel, mert mint a fentiekből is, a törvény szelleméből is kitűnik, az »előkészitő irat« és »csatlakozás«, akár csak az »igazolás« és »felebbezés«, melyeknek szintén együtt való előterjesztését rendeli a törvény — két különböző intézmény levén az egyiknek időbeli korlátozása s a másiknak az időbeli korlátozástól — a 147. §. második bekezdésének esetét kivéve — egész a szóbeli tárgyalás befejezéséig való mentessége : a két intézmény különböző mivoltából, különböző céljából okszerűen következik. És »ha a csatlakozás — mondja cikkiró ur — nem jár ipso facto az előkészítő irattal (a mint hogy nem is jár), minek decretalni, hogy a csatlakozási kérelmet az előkészítő iratban az idézés kézbesítése és a tárgyalási határnap közötti idő első felében kell a felebbviteli forummai közölni ?«.... Felelet: Azért, mert a csatlakozás bejelentése a tárgyalás előkészítéséhez tartozik. »Tartozik ugyanis a felebbező ellenfele — mondja a 141. §. — az elsőbiróság előtti eljárásban fel nem hozott tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat, vagy bizonyitékokaU, melyeket »a szóbeli tárgyaláson akar érvényesíteni, valamint netaláni csatlakozását és ennek folytán előterjesztendő kérelmét az idézési időköz első felében a felebbezési bíróságnál benyújtandó előkúszitö irattal közölni.« Valamint tehát a felebbezésre az ellenfél előkészítő iratot tartozik adni, úgy, ha az Ítéletnek nem felebbezett része ellen csatlakozással kíván élni, tartozik ezt az előkészítő irattal együtt előterjeszteni. De minthogy »a felebbezés elintézése, az előkészítő iratok dacára, a szóbeli előadáson fekszik (142. §.), a minthogy az előkészítés csak előzetes tájékoztatásul szolgál az ellenfélnek és a bíróságnak is és épen ezért kell az előkészítő iratot — s vele a csatlakozást — a bíróságnál a szóbeli tárgyalás előtt letenni: a tájékoztatás elmulasztása nem jár magában a peres ügyben hátrányokkal; csak a mulasztásból eredő költségtöbblet viselését vonja maga után.« (142. §.) Ez az oka annak, hogy bár a csatlakozás rendesen az idézési időszak első felében az előkészítő irattal együtt közlendő a felebbezési forummai — mégis egész a tárgyalás befejezéséig bejelenthető. . Nagy István, iigyvidj, Turkevén. A m. kir. pénzügyminiszternek 72,846/1894. sz. alatt kibocsátott rendelete, a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló 1894. évi XXVI. t.-c. végrehajtása iránt. (Befejező közlemény.) A törvény 8. §-ának egyes rendelkezései tekintetében különösen kiemelendőnek tartom, hogy a 1. b), c), 3. c) és 4. a), b) pontok alatt említett, az igazolás és perújítás kérdésében hozott, továbbá az 1881. évi LIX. t.-c. 32. §-ának 3. pontjában felsorolt végzések, valamint a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése és az ingatlanra vonatkozó végrehajtás megszüntetése iránt, végül az igényperekben hozott Ítéletek az illetéki díjjegyzék 48. tételének B. pontja, illetőleg 100. tételének negyedik bekezdése értelmében eddig is bélyegkötelesek voltak. Az igazolás kérdésében hozott határozatokra nézve az eddig fennállott illetékkötelezettség csupán azzal egészíttetett ki, hogy ebben a kérdésben a felebbviteli biróság végzése is bélyegilleték alá esik, ha az 1893. évi XVIII. t.-c. 132., 163. és 189. §-ai értelmében a fél a felebbviteli eljárásban él igazolással. A törvény 8. §-ának 1. a), 2. b), 3. b) és 4. c) alatti pontjaiban felsorolt, a perköltség és Ítéleti illeték fedezésére szolgáló biztosíték adása és a követelés alapjának fennállása iránt, továbbá az 1868. évi LIV. t.-c. 8., 9., 12. és 13. §-ai alapján a permegszüntetés és végre a végrehajtás útján befolyt összegek felosztása és a kielégítési sorrend megállapítása kérdésében hozott határozatok ellenben, mint a melyeknek bélyegkötelezettsége eddig kimondva nem volt, csakis a törvény életbelépte napjától, vagyis a folyó év november hó 1-től kezdve vonhatók a törvény 8. §-ában megállapított illeték alá. Ugyancsak ettől az időtől kezdve lesznek illetékkötelesek a pergátló, illetőleg a birói hatáskör vagy illetékesség elleni kifogások tárgyában hozott, akár helyt adó, akár elutasító határozatok is; mert a törvény 8. §-ának 2. a) és 3. a) pontja szerint az illetékkötelezettség tekintetében nem tesz különbséget az a körülmény, hogy a határozat a kifogásoló félre nézve kedvező-e vagy sem. Ugy a hatáskör, mint az illetékesség kérdésében, nemkülönben a per megszüntetése tárgyában hozott végzések (3. b) pont) azonban továbbra is illetékmentesek abban az esetben, ha a biróság az illető végzést a kérdés tárgyalása nélkül, a fenforgó körülményeknek hivatalból történt figyelembe vétele folytán hozta meg. VI. A föügy érdemében hozott ítéletekre nézve az illetéki díjjegyzék 48. tételének C) és D) pontjaiban megállapított illetéktételek helyett, úgy a rendes, mint a sommás eljárásra nézve, a törvény 9. és 1Í. §-aiban megállapított következő illetéktételek lépnek érvénybe: Ha a per tárgyát pénzkövetelés vagy megbecsülhető vagyonjogi igény képezi, a peres tárgy értéke szerint járulékok nélkül 50 frtig 1 frt; 50 frton túl 200 frtig 2 frt; 200 frton túl 500 frtig 5 frt; 500 frton túl 800 frtig 8 frt; 800 frton túl 1,000 frtig 10 frt; 1,000 frton túl 2,500 frtig minden megkezdett 100 frt után további 1 frt állandó bélyegilleték jár, mely úgy az itéletok, mint a most felsorolt összegek erejéig hozott váltóbirósági sommás végzések és a közjegyzői okiratok alapján kért végrehajtást elrendelő végzések után bélyegjegyekben rovandó le. Ha az ítélet alá kerülő peres tárgy értéke 2500 frtot meghalad, a jogerőre emelkedett, a biróság részéről szabályszerűen közölt végitélettől a megítélt érték után l'/io'/o illetékkiszabás alapján készpénzben fizetendő.