A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Az új sommás törvény 2. §-ához

A JOG. 191 csak Állandóan alkalmazott oly személyek tekinthetők, kik összes tevékenységüket egy ős ugyanazon főnöknek szentelik, nem pedig azon ügynök Is, a ki ügynöki foglalkozása mellett más foglalkozást is szabadon Siket. Az ily ügynök igényéből eredő per e szerint nem az iparhatóság' elé, liánom közvetlenül birói útra tartozik. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi birósáír: dr. Lederer Ignác ügyvéd által képviselt F. Mór felperesnek, dr. Szegvári Sándor ügyvéd által képviselt Aliinnz élet- és járadékbiztosító társaság magyarországi vezérképviselősége cég alperes ellen 50 frt és jár. iránti sommás perében következőleg végzett: Hatáskörét nem állapítja meg, a keresetet felperesnek visszaadja. Mert: A felperes maga beismeri keresetében, hogy az alperesnek ügynöke volt s hogy 21/* havi fizetését kívánja ellene érvényesíteni, a mely ügynek elbírálására pedig az 1884. évi XVII. t.-c. 16(3., illetve 176. §-a értelmében első sorban az iparhatóság illetékes. (1894. június ^26. 37,586. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla; A kir. itélő tábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja, jelen perre hatáskörét megállapítja s öt a per érdemének tárgyalására és további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A biztosító társaságok által fő- vagy vezérügynökségeiuek székhelyén kívül alkalmazott, az egyes ügyletek után díj (provisio) mellett működő ügynökök, még ha rendes havi díjazást (általányt) élveznek is, a kereskedői segédszemélyzet közé nem sorolhatók, mert ilyenekül csak állandóan alkalmazott oly személyek tekinthetők, kik összes tevékenységüket egy és ugyanazon főnöknek szentelik, de nem olyanok, mint felperes, ki ügynöki foglalkozása mellett más foglalkozás üzhetésétöl az A) a, levélben alperes biztositó-társa«ág által eltiltva nem lévén, más foglalkozást is szabadon űzhetett. Minthogy ennélfogva a felperes és alperes között előbbinek ügynöki minőségben alkalmaztatása tekintetében az A. a. okirat értelmében létrejött szerződés nem állapítja meg a főnök és segéd közötti jogviszonyt és igy a jogviszonyból eredő peres kérdések nem az iparhatóság elé, hanem közvetlenül birói útra és pedig alperes kereskedői minőségére való tekintettel a kereskedelmi ügyekben követendő eljárást szabályozó rendelet 5. §-a értelmében a kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik, az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a jelen pert az elsőbiróság hatáskörébe tartozónak kimondani és az alaptalan kifogásával a felfolyamodásra okot szolgáltatott alperest a felfolyamodás költségében marasztalni kellett. (1894. augusztus 1., 3,383. sz. a.) A m kir. Curia: A kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1894. szept. 25, 1,491. sz. a.) Ha valamely csődtömeghez tartozó ingatlan a külön kielégítésre jogosult hitelezők kérelmére és érdekében birói árverésen eladatik, az eladott ingatlanra vonatkozó tömegtartozások és költségek, tehát a csődtömeggondnoknak az ingatlan leltározása és kezelése körül felmerülhetett költségei és díjai a jelzálogos hitelezők követeléseit megelőzik és ekként előnyösen sorozandók, de csak annyiban, a mennyiben eme díjak és költségek, mint az elárverezett ingatlant terhelök, a csődbíróság által jogerejüleg megállapittattak. Ha a bekebelezési engedély nemcsak a biztosítéki összegre, hanem ennek esetleges késedelmi kamataira is megadatott s e kamatfizetés iránti kötelezettség a telekkönyvi bejegyzésben is határozott kifejezést nyert, akkor a biztosítók után 3 évi kamat is sorozandó. (M. kir. Curia 1894. szeptember 21-én 8,293. sz.) Oly esetben, midőn a csődöt rendelő végzés a felsőbb bíróságok által megváltoztatott, az elsőbiróság által kirendelt tömeggondnok díjai és költségei a csődöt kérő ellen megállapitandók. (M. kir. Curia 1894. szeptember 27-én 1,372. sz. a.) Bűnügyekben. Azon apa, ki beteg gyermekéhez kuruzslót hiv, szintén büntetőjogilag is felelős a kurazslás folytán beállott eredményért. (B. T. K. 310. §.) A pestvidéki kir. törvényszék: 1. Sch. János, úgyszintén 2. Sch. Lénárd vádlottak, mind a ketten vétkeseknek mondatnak ki a B. T. K. 310. §-ában meghatározott gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében és ezért ugyanezen szakasz első bekezdése alapján Sch. János elsőrendű vádlott az ítélet foganatba vételétől számítandó nyolc napi fogházra és behvjthatlanság esetében még további egy napi fogházzal helyettesítendő öt forint pénzbüntetésre, Sch. Lénárd másodrendű vádlott pedig, az ítélet foganatba vételétől számítandó két havi fogházra és behajthatlanság esetére még további öt napi fogházzal helyettesítendő ötven forint pénzbüntetésre Ítéltetnek, s köteleztetnek az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, fennebb kiszabott pénzbüntetéseket külön-külön az ítélet jogerőre emelkedésétől 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Az eljárás adatai szerint Sch. János csépi lakosnak öt éves Lipót nevű fia játszás közben folyó évi március hó 27-én véletlen szerencsétlenségből balkarját eltörvén, édesatyja a helyett, hogy megsérült gyermekét kötelességszerűen, szakszerű gyógykezelés végett orvoshoz vitte volna, a szomszéd községben lakó Sch. Lénárdra bizta, a ki nem lévén szakértő orvos, a gyermeknek megsérült karját befáslizva és zsindely közé szorítva, oly szakavatatlanul kezelte, hogy a gyermek^ karja üszkösödésbe ment át, annyira, hogy ennek következtében a N. 1. alatt levő orvosi jelentés és vélemény szerint a gyermek életének megmentése céljából annak alkarját folyó évi április 15-én levágás utján el kellett távoütaui, mi által a gyermek örökre nyomorékká vált. Sch. János elsőrendű vádlott beismeri, hogy sérült gyermekét Sch. Lénárddal kezeltette, holott tudta, hogy ez orvosi jogositványnyal felruházva nincs ; beismeri továbbá, hogy a bekötés után pár nap múlva már észrevette, hogy a gyermek karja a kötés alatt kékülni kezd és ennek dacára sem fordult orvoshoz, holott az eljárás adataival igazolva van : hogy M. Ignác körorvos a községben minden héten 2—3 izben is megfordult, elég alkalma lett volna tehát megsérült gyermekét a nevezett körorvossal megnézetni ; ő azonban csak akkor vette igénybe az orvosi segélyt, midőn a nagyfokú elüszkösödés miatt csak amputatióval lehetett segíteni. Azzal védekezik ugyan elsőrendű vádlott: hogy ö másoktól hallotta, miként Sch. Lénárd hasonló esetekben már többeket sikeresen meggyógyított; annak segélyét tehát jóhiszeműleg vette igénybe, annál inkább : mert őt Sch. Lénárd teljes sikerrel biztatta és feleslegesnek mondotta, hogy orvoshoz forduljon; eme védekezését azonban figyelembe venni nem lehetett, mert magában véve az, hogy nem szakértő orvoshoz fordult a bekövetkezett súlyos eredménynyel szemben, vétkes gondatlanságot képez, melynek nagyságát fokozza az a körülmény, hogy mint ezt E. Sebő és D. Antal tanuk igazolják, Sch. Lénárd nem hogy lebeszélni igyekezett volna Sch. Jánost, hanem az orvos közbelépését szükségesnek találván, ez utóbbit utasította is, hogy gyermekét szakértő orvossal gyógyíttassa; melynek valósága megcáfolva nincsen. Sch. Lénárd másodrendű vádlott szintén beismeri: hogy Sch. János felkérésére, szívességből — ennek megsérült gyermekéhez elment és eltört karját befáslizva, zsindely közé szorította; nem veszi tagadásba azt sem, hogy szakavatatlan kezelésének tulajdonitható, hogy a gyermek karja üszkösödésbe ment, melynok következtében azt amputálni kellett. Beavatkozását azzal indekolja, hogy a katonaságnál az egészségi csapatnál szolgálván, némi gyakorlatot szerzett és ott, a hol gyors segélyre volt szükség, hasonló esetekben más alkalommal, több izben, sikerrel járt el; azonban mindig figyelmeztette az illetőket, hogy orvosi segélyt is vegyenek igénybe; a jelen esetben sem mulasztotta el figyelmeztetni Sch. Jánost, hogy ö csak addig nyújt segélyt, míg a gyermek sérelmét orvossal közölheti s utasította ismételve is, hogy orvost hívjon, de Sch. János ezt elmulasztotta azzal az indokolással : hogy pénze nincsen s nem tud orvosnak fizetni és igy történt, hogy ő a bekötés után is még két izben meglátogatta a gyermeket, a nélkül azonban, hogy fáradságáért bármit is követelt vagy elfogadott volna s határozottan tagadja, hogy neki Sch. János két forintot fizetett volna. Minthogy tehát Sch. Lénárd maga is beismeri, hogy ő orvosi jogositváuynyal felruházva nincsen s a katonaságnál szerzett jártassága is csak igen korlátolt, őt nagymérvű gondatlanság terheli a miatt, hogy Sch. János kérésének engedve, oly műtéthez fogott, melyet nem értett s melynek szakavatatlansága miatt soha helyre nem hozható káros következménye lett. — Ezeknél fogva ugy Sch. János, mint Sch. Lénárd vádlottakat a B. T. K. 310. §-ában meghatározott gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél Sch. János elsőrendű vádlottra nézve enyhítő körülményül vétetett, hogy számos tagból álló családja van s hogy saját gyermekének elnyomorodása által ő is érzékenyen van sújtva, Sch. Lénárd irányában pedig a beszámításnál a gondatlanságnak nagyobbfokú és a sérelem nagysága súlyosbitóul, ellenben büntetlen előélete és az, hogy cselekményével szívességet vélt tenni, enyhítőül vétetvén, a vádlottakra kiszabott büntetések megfelelőknek találtattak. (1893. november 27-én, 10,590. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül, felebbezett részét pedig az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1894. március 7-én, 946. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítéletének Sch. Lénárd vádlottra vonatkozó megfelebbezett része az abban elfogadott indokokból, de eme vádlott bűnösségére nézve helybenhagyatik azért, mert Sch. Jánosnak azt az állítását, hogy Sch. Lénárd vádlott őt orvosi segély igénybevételére nemcsak nem figyelmeztette, de a beteg gyermek gyógykezelését önállóan intézte, bizonyítja Sch. Károly és J. István tanúnak eskü alatt tett az a vallomása is, hogy ezeknek a beteg állapota felett nyilvánított aggályaikra Sch. Lénárd még akkor is, midőn a kötést a gyermek karjáról levette, őket a gyógykezelés zavartalan lefolyása felöl igyekezett megnyugtatni ; továbbá még azért, mert Sch. Lénárd