A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Az új sommás törvény 2. §-ához

190 ^ JOG. is állítja, hogy a B) alatti szerződés megkötését megelőzőleg alperest ez iránybani teljesítésre felhívta és a midőn e nélkül a kérdéses egyik részlet megvétele iránt a tlkvi tulajdonosokkal szerződött, ez által a csereügyletnek alperes részéről amaz egyéb tárgyra nézve is való teljesítését önmaga tette lehetetlenné, a miből következik, hogy felperes immár nem a szerződés felbontását, hanem a kereseti állitások valódiságának feltételezése mellett kártéritéskép csak a kérdéses egyik részlet pénzbeli egyenértékének, illetve az ezért adott vételárnak megfizetését követelheti. A pozsonyi kir. itélő tábla: Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja és a felperest keresetével csak arra az esetre utasítja el, ha az alperes leteszi a főesküt arra, hogy nem való, miszerint a felperesnek a nagymodivi 6. sz. tljkvben felvett 97. hrsz. házhelyért cserébe a nagymodivi 20. sz. tljkvben 13. hrsz. és a nagymodivi 7. sz. tljkvben felvett 21. sorsz. birtokon kivül még ez utóbbi tljkvben felvett 385/b. hrsz. »Stara humenice« nevíí birtokrészletet is átadta. A főeskünek le nem tétele esetében a peres felek közt a felsorolt ingatlanok tekintetében létrejött csereszerződést biróilag érvénytelennek kimondja és az alperest a nagymodivi 6. számú tljkvben felvett 97. hrsz. ingatlannak a felperes birtokába való bocsátására, ugy 18S9. évi jun. 15-étől a fenti birtok kibocsátásáig évi 4 frt 50 kr. elvont haszonnak a felperes részére leendő megfizetésére 15 nap és végrehajtás terhe mellett kötelezi. Indokok: Az elsőbiróság Ítéleti indokolásának a felperes keresetének jogalapjára vonatkozó tényállás előadását és az alperesnek a csereszerződés tárgyára vonatkozó tagadását tartalmazó részét a kir. itélő tábla elfogadja; ezek tekintetbe vétele mellett azonban az elsőbiróság ítélete meg volt változtatandó, mert a jelen perben a peres felek közt első sorban vitás ama ténykörülmény mellett, hogy a peres felek közt elismerten létrejött csereszerződésnek vagyonértékképen a nagymodrói 7. számú tljkvben felvett 385/b. hrsz. birtok is tárgyát képezte-e vagy sem, a perben felhívott, de a kérdéses ügyletről közvetlen tudomással nem bíró D. Flóris, V. Bernát és P. Mihály tanuk vallomása bizonyítékot nem nyújt, a jogügyletnél jelen volt U. Ádám vallomása pedig részben határozatlanságra, részben a csere tárgyát képező egyes birtokrészletekre vonatkozó közelebbi és azokat kétségtelenül feltüntető tudomásának hiánya miatt bizonyítékul el nem fogadható, minélfogva a fenti ténykörülmény bizonyítása végett egyéb bizonyíték hiányában a polg. törvk rdtás 221 — 230. §-ai értelmében a felperes által kínált és az alperes által elfogadott főesküvel való bizonyítást kellett alkalmazni. A főeskünek az alperes által leendő letétele esetében perrendszerűen begyőzöttnek tekintendő, hogy az alperes a fent körülirt birtokrészietet a felperesnek cserébe adni nem kötelezte s ekként tekintve a felperes kereseti előadását, az alperes a létesült csereszerződést a maga részéről teljesítette, következőleg a felperesi kereset alaptalan, minélfogva a felperes a keresetével az esetben elutasítandó volt, annál is inkább, mert a felperesnek a csere tárgyát képező ingatlanok térmértékéből vont következtetése, mint a mely a felek szándékára okvetlen befolyással nincsen, bizonyítékot nem képezhet. A főeskünek le nem tétele esetében a felperesnek 585/b. hrsz. birtokra vonatkozó kereseti előadása valónak tartandó; tekintve pedig, hogy az alperes elismeri, miszerint azt a birtokrészietet csereügylet címén a felperesnek tulajdonjogilag át nem adta és tekintve, hogy a fenforgó bizonyítékokból eléggé kiderül, mikép annak a birtokrészletnek tulajdona az alperest nem illette, haDem azt a felperes a nyilvánkönyvi tulajdonosoktól adásvétel utján szerezte meg és ezen alapon birtokolta azt később jogosan s hogy ekként az alperes a csereszerződésnek az annak tárgyát képező 385/b. hrsz. ingatlan átadásával eleget nem tett; tekintve továbbá, hogy a csereügylet természetéből folyólag annak érvényességéhez megkívántatik, hogy az elcserélt tárgyat abban a mérvben, a mint az köteleztetett, egyik cserélő a másiknak átadja, a mit azonban az alperes a 385/b. hrsz. birtoknak időközben a felperes által más uton történt megszerzése folytán már nem teljesíthet s így a csereszerződésnek utólag leendő betöltésére biróilag sem kötelezhető, ennélfogva a szerződés érvénytelennek kimondandó és az alperes a neki cserébe adott ingatlan visszabocsátására még azért is kötelezendő volt, minthogy az alperes azt, hogy a 385/b. hrsz. birtokról a felperes már a szerződés kötésekor tudta volna, hogy az az ő tulajdonát nem képezi, nem bizonyította és minthogy az alperes az általa cserébe átadott két birtokrészletnek a felperes által részére való visszabocsátásától a felperesi intő kérvényből tudomást szerzett. Ezen intő kérvény vételétől kezdve az alperes a felperestől cserébe kapott ingatlan jóhiszemű birtokosának tekinthető nem lévén, attól az időtől kezdve amaz ingatlannak a szakértői becsüsök többsége által megállapított elvont hasznának megtérítésére is kötelezendő volt. (1893. évi április hó 26, 5,906. sz. a.) A in. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbirósági Ítélet hagyatik indokainál fogva és főleg azért helyben, mert a kétoldalú szerződés hatályon kivül helyezését annak nem teljesítése okából az egyik szerződő fél csak az esetben követelheti, ha a másik szerződő felet szerződési kötelezettségének teljesítésére eredménytelenül felhívta, vagy ha a teljesítés lehetetlenné vált a nélkül, hogy ezt a követelő fél cselekménye vagy mulasztása idézte volna elő; felperes azonban, miután a kérdéses ingatlan tulajdonjogát az ennek telekkönyvi tulajdonosaiként szereplő harmadik személyektől megszerezte, a nélkül, hogy ennek eszközlésére az alperest felhívta volna, maga tette alperesre nézve lehetetlenné annak teljesítését, minek következtében az esetre is, ha bebizonyíttatnék, hogy a kérdéses ingatlan is tárgya volt a cserének, alperestől csak a tulajdonjog megszerzésére fordított vételár megtérítését követelheti. (1891. okt. 2, 9,401/893. sz.) Engedménynek tárgya lehet oly követelés is, melyről okirat nincs kiállítva s igy magában véve az a körülmény, hogy az engedményes az átruházott követelésről okiratot fel nem mutathat, az engedmény érvényesítését az esetben nem akadályozhatja, ha a követelésnek valódisága és fennállása egyébként bizonyítva van. (M. kir. Curia 1894. szept. 19. 633, sz. A kelet kitétele a végrendelet érvényességéhez mint lényeges kellék megkívántatik és igy annak a lényeges kelléknek hiányában szenvedő és az alapon megtámadott végrendelet érvénytelen, illetve érvénytelenítendő. (M. kir. Curia 1894. nov. 6. 6,811. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Talamely megrendelési jegynek az adásvételre vonatkozó egyik része téntával, másik része irónnal levén feltüntetve, ezen okirat aggályosuak tekintendő, melylyel szemben annak valamelyik téntával beirt s alperes vevő által tagadott kikötése tekintetében, az azt vitató felperes eladót terheli ama körülménynek bizonyítása, hogy a kérdéses kikGtés a megrendelési jegyben már annak aláírásakor benfoglaltatott. A budapesti VI. ker. kir. jrbság (1892. szept. 14.30,817. sz. a.): Dr. Czigler Ármin ügyvéd által képviselt B. és L. cég felperesnek, dr. Leitner Adolf ügyvéd által képviselt Sch. Sándor alperes ellen 23 frt 43 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes cég, W. Sándor utazója személyében leteszi a főesküt arra, hogy az »utánvét« (»nachname«) szó nem utólag az alperes név aláírása után íratott a C. alatti megrendelési lapra, abban az esetben alperes köteles a kereseti tőkét felperesuek megfizetni, stb.; különben felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy a C. alatti megrendelő lapot aláirta, tagadta azonban, hogy az ott feltüntetett árút utánvétellel rendelte volna; azt is állítja, hogy az árút felperes elküldte, de alperes azt rossznak és piszkosnak találván —- bár beismerése szerint az árút nem is látta — felperesnek rendelkezésére bocsátotta, felperes tagadta az alperesi előadásokat és alperest marasztalni kéri. Tekintve, hogy a rendelkezésre bocsátást alperesnek kellene bizonyítani, ennek azonban a járásbíróság helyét nem látja, mert maga alperes beismerte, hogy az árút nem is látta, csak következtette a másnak felperestől érkezett árúból ennek rosszaságát; ilyképen a rendelkezésre bocsátás szabályszerű és törvénynek megfelelőnek nem tekinthető s annak megtörténte, mely az előadottakból kifolyólag kö'.ömbös, bizonyítás tárgyát nem képezheti. A mi alperesnek azon állítását illeti, hogy nem tartozott elfogadni az árút, mert azt nem utánvét-szállitással rendelte, ez bizonyítás tárgyát képezheti s a mennyiben más bizonyíték hiányában alperes — a bizonyításra kötelezett — megkínálta felperest a főesküvel, hogy a »nachname« szó nem aláírás után Íratott a C. alattira s ezen főesküt felperes W. Sándor nevü utazója személyében leteendőleg elfogadta, a főesküvel való bizonyításnak e részben helyt adni s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. jun. 8. 4,456. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: A C. alatti megrendelési jegyben a küldendő árú mennyisége, a szállítás ideje és alperes neve, tehát a vételügylet tényleges alkatelemeit képező részek irónnal lévén feltüntetve, a többi s különösen az adásvételre vonatkozó rész pedig tintával van beírva; ily körülmények közt a C. alatti aggályos okirattal szemben felperest terhelte az alperes által tagadott annak a körülménynek a bizonyítása, hogy az utánvételre vonatkozó és tintával beirt kikötés a megrendelési jegyben már akkor bennfoglaltatott, mikor alperes azt aláirta. Minthogy azonban felperes erre nézve mi bizonyítékot sem szolgáltatott, azt pedig, hogy az árút utánvétel mellett küldötte, beismerte; tekintve továbbá, hogy alperes az utánvétel mellett küldött árút ez iránybani megállapodás hiányában átvenni köteles nem volt; ennélfogva felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 19. 1,367. sz. a.): A másodbíróság ítélete indokaiból helybenhagyatik, stb. A biztosító-társaságok által fő- vagy vezérügynökségeik székhelyén kivül alkalmazott, az egyes ügyletek után provisió mellett működő ügynökök a kereskedői segédszemélyzet közé akkor sem sorolhatók, ha rendes havi díjazást élveznek is, mert ilyenekül