A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

340 A JOÖ. tekintettel, és azért is, mert a bérlő vagy haszonbérlő sok esetben a törv. 181. §-ában biztosított jogával élni nem akar, foglaltatik a törvényszakaszban is a következő kitétel: »hacsak az árverési feltételekben más ki nem köttetik«. A mennyiben tehát a bérlő vagy haszonbérlőnek a végr. törv. 181. §-ában megóvott joga az árverési feltételekben érvényesül, az árverési vevő a 180. §-ban szabályként felállított birtokbahelyezési jogban nem részesülhet és az árverési vevő, a ki tudva, mert ismerve az általa aláírandó árverési feltételek ebbeli tartalmát, eme megszorítással veszi az ingatlant, nem panaszkodhatik a felett, hogy a telekkönyvi hatóság a vételnek a 180. §-ban meghatározott módon nem szerez érvényt, mert e jog az árverési feltételekben neki meg sem Ígérhető, kilátásba sem helyezhető. De legyen szabad e helyütt a t. cikkiró és a szives olvasó figyelmét felhívni arra is, hogy azon esetek száma, melyekben a telekkönyvi hatóság az árverési vevőnek a birtokbahelyezés jogát nem nyújthatja, a törv. 181. §-ának esetével koránt sincs kimerítve. Itt van mindjárt egy másik esetként a törv. 163. §-ában foglalt rendelkezés. »Ha az elárverezendő ingatlanra szolgalom joga van telekkönyvileg bejegyezve, az árverés azon feltétellel rendelendő el, hogy az árverés által a bejegyzett szolgalom nem érintetik.« A személyes szolgalmak egyike a haszonélvezet szolgalma, mely nagyon is gyakran képezi telekkönyvi bejegyzés tárgyát. Ezen szolgalomnak első helyen való bejegyzése esetében (lásd a 163. §. 2-ik bekezdésé;) az árverési vevő csakis azon feltétellel veheti az ingatlant, hogy a megvett fekvőség birtokának joga öt csak a haszonélvezet szolgalmának megszűnése utáni időben illetendi meg. A törvényben providealt ezen eseteken kívül még a gyakorlati élet is akadályokat gördíthet a birtokbahelyezés joga elé, melyeket a telekkönyvi hatóság a végr. törv. 180. §-ában meghatározott eljárással el nem háríthat. Csak egy ilyen esetet említek fel, a mikor valamely községben az átalakítási munkálat tétetik folyamatba (1869. évi 2,.J79 i. ü. m. r.) és az árverés még a régi telekkönyvi állapot szerint rendeltetett el és az árverés foganatosítása idejében az átalakítási munkálat javában folyik — a tervezet készül —, de a hitelesítés még meg nem történt. Ily esetben a telekkönyvi hatóság, ha csak a régi és új állapotú birtok azonossága nem kétségtelen (például beltelkekuél, vagy némely irtványbirtok testeknél), legjobb akarat mellett sincs abban a helyzetben, hogy a vevő birtokbahelyezési jogának a törv. 180. §-ban körülirt módon érvényt szerezzen, dacára annak, hogy a vevő e joga az árverési feltételekben bent foglaltatott. A t. cikkiró emiitett cikkében a curiai plenáris döntvény ellen, vonatkozással a törv. 181. g-ának rendelkezésérc, azt is használja érvül, hogy a döntvény szerint a jóhiszemű árverési vevőnek ily esetben 4—5 évig tartó rendes birtokperrcl kell kiküzdeni birtokjogát. Ezen érv absolute tarthatatlan és a törv. 181. §-ának esetére nem alkalmazható, mert a döntvény nem rendes birtokperről, hanem a törvény rendes útjáról beszél. A törvény rendes utja pedig a bérlő vagy haszonbérlő részére a törv. 181. §-ában fentartott jogával szemben, ha az visszaélésre szolgáltat alkalmat, ép oly egyszerű, mint gyors orvoslást nyújt az árverési vevőnek, de ezen rendes utja a törvénynek korántsem a rendes birtokper. A bérlő vagy haszonbérlő ugyanis nem birtokosa a bérlet vagy haszonbérlet tárgyának, hanem — a mint ezt már fentebb hangsúlyoztam — csak b i rlalója, a ki nem saját, de a tulajdonos nevében, még pedig az árverés időpontjáig a végrehajtást szenvedett, attól kezdve az árverési vevő nevében birlalja a bérlet vagy haszonbérlet tárgyát és ha ezen birlaló a bérlemény tárgyát a törvényes (statutaris) felmondási idő, a haszonbérlet tárgyát a gazdasági év iejártával az új tulajdonosnak visszabocsátani vonakodik, a tulajdonos joga sommás uton érvényesítendő (1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. pont g) bekezdése) a hozandó Ítélet, ha lakosról van szó, a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható (ugyanazon törv. 117. §. 4. pont) és a teljesitésre 8 napi vagy ennél rövidebb idő szabható (ugyané törv. 116. §-a). Mondanom sem kell, hogy ilyen esetek minden adandó alkalommal az érdek sürgősségénél fogva bíróságaink által soron kívüli ellátásban is részesülnek és mindezek az árverési vevőnek oly hathatós garanciákat nyújtanak, melyek egyenlő hatályúak a végr. törv. 181. §-a esetében kizárt birtokbahelyezés jogával. Ezekkel akartam hozzájárulni a birtokbahelyezési jog kérdésének tisztázásához. Végezetül vissza akarok térni soraim kezdetére, melyekben utaltam arra, hogy tételes végrehajtási jogunk e része azért mégis elég hiányos. E hiányokon hihetőleg nem hosszú idő múlva segítve lesz. A lapok révén ismeretes, hogy a legközelebb benyújtandó igazságügyi törvényjavaslatok sorában alkotmányos tárgyalás alá kerül a végrehajtási törvény novellája is. Ha combinatióm nem csal, a novella az ügyvédi kamarákkal 1892. évben közölt törvényjavaslat alapján készül. Ezen javaslat 22. §-a a birtokbahelyezés jogát egészen új alapra fekteti és pedig úgy rendezi a kérdést, hogy az árverési vevő birtokbahelyezése iránt végrehajtást kérhet majd mindenki ellen, ha végrehajtási jogának minden előfeltételei együttesen fenforognak, a melyek gyanánt a javaslatban elő vannak sorolva, hogy a vevő az árverési feltételek teljesítésé ben nem késedelmes, hogy az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, és hogy a vevő a megvett ingatlannak még tulajdonosa. Az ily módon a javaslat törvénynyé válása után a telek könyvi hatóságok által elrendelendő végrehajtással netalán űzhető visszaélések ellen meglesznek majd mindazon jogorvoslatok, melyeket a végr. törvény más végrehajtásokra nézve felállított. így a végrehajtó közeg szabálytalanságai ellen az előterjesztés, a birtokbahelyezés jogának a végrehajtás elrendelése utáni időben való elvesztése eseteiben a végr. törv. 30. és köv. §-aiban szabályozott kereset, harmadik személyek dologi jogainak megsértése esetében a birtokbahelyezési végrehajtás által a végr. törv. 168. §-ában körülirt kereset. /A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban. x I. Dr. Plopu György gyulai kir. törvényszéki bíró ura »Jog« 46 számában bővebben és tárgyilagosan indokolja azt a véleményét, hogy az »idézési időköz első felében« a felebbezési bíróságnál benyújtott előkészítő iratban bejelentett csatlakozás, tekintet nélkül a »felebbezési hitáridő« elmultára, a törvény értelmében »önálló« felebbezés hatályával bír. A ») o g« 44. számában kifejtett ellenkező álláspontom támogatása végett a vita befejezéséül néhány észrevételt kívánok még tenni: Először. A csatlakozás »önál!ó« hatályának csak akkor van jogi jelentősége, ha a felebbezés visszavonatott vagy visszautasittatott. Tehát ily esetben azt eredményezi, hogy a felebbezésre való tekintet nélkül, a mennyiben az önálló hatályú csatlakozás viszont a korábbi felebbező nem csatlakozik, csupán az ellenfél c s a 11 a k o z á s i kérelme alapján biráltatik felül az ítélet. Ez történik különösen, ha a 147. §. utolsó pontja értelmében a felebbezés a tárgyalás alkalmával visszautasittatik ; ugyanis az »önálló« felebbezésnek tekintendő csatlakozás ilyenkor sem veszti el hatályát; ennek következtében a felebbező félnek csak saját hátrányára szolgál, hogy felebbezett és ezzel a csatlakozásra alkalmat nyújtott. Ellenben a felebbező ellenfelét soha sem érheti ily hátrány, mert akár a »felcbbezési határidőn« belül, akár az »idézési időköz első felében«, akár később a tárgyalás befejezéséig jelent be csatlakozást, ezzel kapcsolatban új tényállításokat és bizonyítékokat érvényesíthet s kieszközölheti, hogy az Ítéletnek reá nézve kedvezőtlen része megváltoztassék. A felebbező ellenfélnek érdeke tehát teljesen meg van védve a csatlakozás intézményének behozatalával a nélkül, hogy annak »önálló« hatálylyal felruházásában jutna a bölcs törvényhozó nemes inteutiója kifejezésre. Sőt bátran mellőzni lehetett volna egészen a csatlakozás önállósítását a törvényből. Másodszor: Az az állítás, mintha a felebbező ellenfele a reá nézve egész terjedelemben kedvező ítélete^ »csatlakozással« megtámadhatna, téves. Ilyenkor az ellenfél csak védekezik a felebbező fél új tényállításaival és bizonyítékaival szemben; kérelme pedig nem »csatlakozás«, hanem »e 1 lénké re le m«, melynek minősége nem változik meg, ha ez helytelenül csatlakozásnak neveztetnék is. Erre vonatkozik a 135. és 141. §§. rendelkezése, mely szerint az ily ellenkérelemmel összekapcsolt új tényállítások és bizonyítékok az idézési időköz első felében a felebbezési bíróságnál benyújtandó előkészítő irattal közlendők, mert ennek elmulasztása esetében, ha a tárgyalás elhalasztása válik e miatt szükségessé, az ellenfél az okozott költségben elmarasztalandó (142. §.). A csatlakozásnak e szerint csupán akkor van ' helye és értelme, ha az ellenfél az ítéletnek reá nézve nem kedvező r é s z é t k i v á n j a megváltoztatni s ily kiváltság, ha »ellenkérelem« elnevezés alatt jelentetik is be, mégis »csatlakozás« jellegével bir s igy lesz elbírálandó. Minthogy pedig a csatlakozás épen ugy összekapcsolható új tényállításokkal és bizonyítékokkal, mint az ellenkérelem, azért a 135. és 141. §§. szövegében a csatlakozás is meg van említve, a minek azonban csak az az értelme, hogy ha nem az előkészítő iratban közöltetnek az új tényállítások és bizonyítékok s e miatt a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé, akkor a csatlakozó az okozott költségben elmarasztaltatik. (L42. §.) A 141. §. parancsoló kifejezése: »tartozik közölni« a költségekkel való fenyegetésre, nem pedig arra vonatkozik, hogy az idézési időköz első felében bejelentett csatlakozást »önálló« felebbezés hatályára emelje. Harmadszor: Az »ellenkérelem« és a »csatlakozás« közötti különbség kitűnik abból is, hogy ha az ellenfél csupán ellenkérelmet terjeszt elő a szóbeli tárgyaláson és nem csatlakozást, akkor a felebbezés a 150. §. értelmében a tárgyalás megkezdése után is visszavonható.