A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - Az új sommás eljárás életbelépte alkalmából. Felelet Trencséni Csák urnak

Tizenharmadik évfolyam. 47. szám. Budapest, 1894. november 25. Szerkesztőség;; V., Rudolf-rakpart ."». M" A JOG Kiadóhivatal: V.. Rndolf-rakparl :s. sz. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr\ ST1LLER MÓR Kéziratok vissza nem adatnak. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. a kiadóhivatalhoz intezendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 8 » — » Egész » tí » — > Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stanlalványnyal küldendők. TARTALOM: AZ új sommás eljárás életbelépte alkalmából. (Felelet Trencséni Csák innak.) Irta: Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. — Az árverési vevő meddig kérhet birtokbahelyezést? Irta: dr. Graber Károly, ügyvéd Budapest. — A csatlakozás, mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban. Irta: I. Vasdényey Géza, a szabadkai kir. tszék elnöke. II. Sp engel Sándor, aranyosmaróthi kir. tszéki biró. — Belföld. (A polgári házasságjogi perrendtartás.) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura) — Nyilt kérdések és feleletek. (Felelet.) (A fizetési meghagyási törvény magyarázatához. Irta: Serly Antal, budapesti kir. tszéki biró.) — Irodalom. (A magyar büntetőjog kézikönyve; készitette dr. Fayer László, egyetemi tanár. Irta: dr. B e r g e r Miksa, budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. TÁRCA : Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. Irta : dr. S a 1 g ó Jakab, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Tályázatok.) ^Az új sommás eljárás életbelépte alkalmából. ^ (Felelet Trencséni Csák urnák.) Irta : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Nagy megtiszteltetésnek veszem egyáltalában, hogy »T r e nc s é ni C s á k« ur a feltett kérdésre ügyet vetni, sőt azzal közelebbről foglalkozni szíveskedik. Óhajtottam volna ugyan, hogy ebbeli vállalkozásában megmaradjon az »eszmét eszme, érvet érv ellen« jelszó által megvont ösvényén. Kedvelt szakközlönyünk, a »J o g«, miként az címlapján is olvasható, első sorban az igazságügy érdekeinek képviseletét tűzte célul, de épen mert az igazságügyről, tehát nem valamely alárendelt, értéktelen dologról van szó, felette kívánatos, hogy a mai sivár korszak nem épen épületes érdekharcai közepette azt a pályát, melyen a jog fensége nyer érvényesítést, a satyrikus hang dissorantiája ne zavarja, ne főleg akkor, midőn mind a két küzdő fél egyformán nemes intentióktól vezéreltetik. Ha nem osztjuk is egymás felfogását, kölcsönösen előlegeznünk kell bizonyos reverentiát. Megkívánja ezt az ügy komolysága s az a szabály, hogy egyenlőtlen fegyvereket használni nem szabad. A »J o g« folyó évi 41-ik számában közétett cikkemnek egy betűjéből sem olvasható ki társasbirósági kartársaim rendeltetésének kicsinylése, vagy parodizálása s midőn Trencséni Csák ur mégis satyrával fizet, egyenlőtlen fegyvert ragad kezébe s a bajvívás első szabályát sérti meg. Minthogy tehát Trencséni Csák ur jónak látta cikkébe meglehetős adag gúnyort keverni, előre is bocsánatot kérek tőle, ha ilyetén »jó napjára« itt-ott hasonló »fogadj istennek válaszolok. Mert azt csak megengedi Trencséni Csák ur is, hogy az ő »quos ego«-ja, más meggyőződése sem ne nyúlj hozzám, a mely ellenében fennakad az ellenkező nézet korlátlan nyilvánulása. Hát mindenekelőtt viszont bocsánatot kérek, hogy Trencséni Csák ur neki gyürközése és rohama dacára nem haltam meg, sőt ime bátor vagyok a 60-as évek egy ismeretes poétájával szólva, becses tudomására hozni Trencséni Csák urnák, hogy — »mégisi élek, furcsa portéka a lélek.« Klek bizony s szemébe nézve a satyráuak, megőrzöm és tovább ápolom a birói pályára magammal hozott idealismust, mely nélkül nincs lelkesülés, e nélkül meg nincs — élet. Észszel és értelemmel felruházott lények életét értem s Trencséni Csák ur csak nem fog arnyira menni negátiójában, melylyel a lelkesedést — ugy látszik — a birói állással incompatibilisnek tartja, hogy a bírákat észszel és értelemmel felruházott lényeknek el nc ismerje ? Trencséni Csák ur az 1893. évi XVIII. t.-c. előtt, merő reális álláspontjáról, nemcsak kalapot nem emel, hanem a kételkedő Tamás szerepét játsza s e közben a jogkereső közönség bizalmatlanságára is rámutat. Ugyan Trencséni Csák ur, ne fessük az ördögöt a falra! A jogkereső közönség, mint tudjuk, két elemből áll. Ezek egyike az ügyvédség, a jogi műveltség sokkal magasabb fokával dicsekedhet, semhogy a. törvénybe lefektetett újításoknak célszerűségét és a jogszolgáltatásra gyakor-. landó üdvös hatását tagadná ; a másik elem, a nép, a ' szegény nép, vajmi keveset törődik azzal, hogy hogy lesz, mint lesz. Az új törvény becsét, horderejét és reformáló hivatottságát a mi mécsesünknél sokkal hatalmasabb elmék fénye világította meg, következőleg annak post festa vitatása, hogy mindenesetre korszakalkotó s mint ilyen, azokban, a kik vele egy fedél alatt fog'iak élni, lelkesedést kell hogy keltsen, felesleg szó- és időpazarlás volna. Tárgyiasabb s meggyőzőbb érvnek vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy az új törvény a felebbezési ügyek nagy számát fogja maga után vonni a törvényszékeknél, lévén ezek a jövőben nagyrészt másodfokú bíróságok. De ez a felebbezési mánia sem lesz — reméljük — oly fekete, a minőre Trencséni Csák ur előre festi. Ennek a »Schwarzmalerei«-nak legszólóbb bizonyítéka a statisztika. A statisztikából pedig azt látjuk, hogy 1,000—1,200 per közül eddig évenként 80 — 100 ment felebbezésbe, ergo alaposan feltehető, hogy 1,000 peres ügyből 150-nél több ezután sem fog a másod fórum elébe kerülni, merem mondani, össze-vissza az 50 frtos ügyekben alkalmazható felülvizsgálati kérelmekkel együtt. Megengedem, hógy az átmenet nehézségeivel, ha valahol, ugy itt erős küzdelem lesz, az átmenet azonban nem végleges állapot^ és igy zsinórmértékül nem szolgálhat. Épen nem róhatom fel az új törvény hibájául, hogy az egyenrangú törvényszékeket teszi meg rendszerinti másodfokú bíróságoknak. Ebből rangkérdést csinálni annál kevésbé lehet, mert nem az tételezendő fel, hogy a rangosabb, hanem hogy három biró jobban itél egy bírónál. Ez abból is kétségtelen, hogy a 152. §. a felebbezési eljárásban új tényállítások s bizonyítékok előterjesztését, a 156. §. pedig a már előterjesztett bizonyítékok kiegészítését és ismétlését is megengedi. Ebből a forrásból bizalmatlanságot meríteni, igénytelen meggyőződésem szerint, legalább is merész vállalkozás. Még kevésbé sikerült »Trencséni Csák« urnák az új törvény ellen felhozott egyik' súlyos argumentuma, hogy t. i. halottak napján lép életbe, mert én ugy tudom, hogy november 1-én Mindenszentek napja volt. Trencséni ur logikájával védekezem, midőn ebből a legjobb ómenre következtetek, hisz az csak világos, hogy Mindenszentek napjánál jobb ómen nem képzelhető. Egy új fogalommal is megismertet bennünket Trencséni Csák ur, midőn magas röptében »inegkonduló gyomorrok tesz említést. Hát én halottam harangot megkondulni, mi több, fél re verni is, legutóbb Trencséni ur által, dc gyomrot eddig nem. Agrippa meséjéről is hallottam ; persze, ez a mese Trencséni Csák urnák nem quadrál, hisz mint olvasott ember, nagyon jól tudja, hogy annak a mesének tanúsága a lázadó tagok ellen szól. Nekem pedig ugy vibrál a gondolat az agyamban, ha jól szemügyre veszem Trencséni Csák ur cikkét, hogy ő is egy ilyen, jóllehet nem veszélyes, lázadó tag. Kérem, ne téveszszük szem elöl, hogy egy előkelő s elterjedt jogi szaklapnak irunk, melynek hasábjain cicerós betűkkel »megkonduló gyomrot« emlegetni egyenes megszegése az illemszabályok alfájának, melyet a finomult francia ízlés ugy fejez ki, hogy tenue convenable. Nem lehet ily könnyen keresztül siklani Trencséni Csák ur cikkének azon részén, mely a peres ügyek ama bizonyos 90°/o-ával nem képes megbékülni, annyira nem, hogy a legszelídebb okadatolásból uzsorapercenteket süt ki, »akár csak a börzén.« Először is tisztelt Trencséni Csák ur a 90°/o-nyi munkamennyiség ön szerint is kétségen kivül áll. Másodszor, egy oly kiváló jogásznak nem szükséges bővebben magyarázni, hogy a könnyebb sudarak között is akad ám nem egy bogos és görcsös is, mely ugyancsak próbára teszi emberét. Harmadszor, a fürgébb fejszés épen akkor dolgozik jól, ha nem hagy a többes számú munkásoknak a keze alól kikerülő fából felaprózni és felhasogatni valót, hanem ezeket maga cselekszi meg. Negyedszer, az a fürge fejszés magára van hagyva, a maga erejére van utalva, követLapnnk mai száma la oldalra terjed.