A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A budapesti bűntető bíróság bírálata fogházainkról

A JOG. 183 A budapesti kir. itélö tábla (1893. március 15. 519. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja akképen, hogy elsőrendű vádlott fogházbüntetésének tartamát 3 hónapra felemeli és még egy évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: Tekintettel arra a nagyobb fokú merészségre, a melvlyel elsőrendű vádlott a bűncselekmény elkövetésénél eljárt, hogy t.^ i. a szobába behatolva nyitotta fel a szekrényt s akadály leküzdése mellett, a szekrény tetejének leemelése útján nyúlt be az oldalríókba, a kir. itélö tábla az elsőbiróságilag túlenyhén kiszabott fogházbüntetését megfelelőeu emelte stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 2. 7,183. sz. a.): Minthogy G. Pálné, káros, előadása szerint a kérdéses láda nehezen nyilt és mintán id. Cs. Kati vádlott bizonyosan azért, mert a láda nehezen nyílt, azt hitte, hogy be van zárva, ennélfogva a belső fiókot, illetve a láda oldalát feltörte, bár azt felfeszités nélkül is kinyithatta volna ; minthogy továbbá Sz. József és K. Györgyné tanuk is igazolják, hogy a láda egyik belső fiókja fel volt törve ; és minthogy végül a btkv. 336. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezés nem tesz különbséget arra nézve, hogy a lopás betörés nélkül is elkövetetthetett volna, a mi természetesen a kísérlet elbírálásánál is mérvadó : mindkét alsófokú bíróság Ítéletének részben való megváltoztatásával id. Cs. Kati vádlott a btkv. 333. §-ába ütköző és a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének a btkv. 65. §-a szerinti kísérletében mondatik ki bűnösnek és e miatt a btkv. 340., 841. és 57. §ai alapján és a 66. §-ának alkalmazása mellett 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Egyebekben stb. Vádlott a lopás elkövetésekor fejszét hordván magával, cselekménye a litkv. 337. §-a alapján minősítendő, és ezen mitsem változtat az, hogy vádlott a fejszét nem a lopásnál való használat végett vitte inasával. A fesyver fos-alma alá veendő minden szúró, vágó és robbanó eszköz, melynek törvényellenes használatából sérelem háramolhatik. A miskolci kir. törvényszék dS9o. február 9. 451 sz. a.) 15. János a Cs. Gáborné kárára elkövetett, a btkv. 333. §-ába ütköző és a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért a btkv. 310. §-a alapján a btkv. 9'2. §-ának alkalmazása mellett egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vádlott 1892. nov. 29-én Cs. Jánosué lakattal zárt pincéjébe az ajtófél melletti falban lévő lyuk köveinek kiszedése és a lyuk oldalainak a magával vitt fejszével való kitágítása után behatolván, onuan két izben ö frt értékű aimát lopott, a melynek egy részét eladta, másik részét pedig testvére, B. András házához vitte. Vádlott ezen cselekménye elkövetését beismeré, azonban a fejszére nézve azt adja elő, hogy az a lopás elkövetése alkalmával csak történetesen volt nála, mivel az erdőbe szándékozott kimenni fáért. Minthogy vádlott ezen előadása megcáfolva nem lett s oly adatok, a melyből azt lehetne következtetni, hogy vádlott a fejszét a lopás keresztülvitelének célzatából vitte volna magával, fel nem merültek és így a fejszének vádlottnál való létele és a lopás között oki összefüggés nincsen, ennélfogva vádlott cselekménye a btkv. 337. §-a szerint nem minősíthető stb. A kassai m. kir. itélö tábla (1893. május 2. 1,133. sz. a.) a fenforgó enyhítő körülmények nagyobb méltatása mellett, vádlott cselekményét enyhébb beszámítás alá esőnek ismervén fel, börtönbüntetését 9 hóban állapítja meg stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 2. 7,571. sz. a): Tekintve, hogy minden szúró, vágó és robbanó eszköz, melynek törvényellenes használatából sérelem háramolhatik: a fegyver fogalma alá veendő ; tekintve, hogy a btkv. 337. §-a meghatározása szerint bűntett miatt büntetendő a tolvaj : ha a lopás elkövetésekor fegyvert viselt, habár azt se nem használta, se nem mutatta ; tekintve, hogy vádlott a lopás elkövetésekor fejszét hordott magával: a fejsze pedig afféle vágóeszköz, melynek törvényellenes használatából esetleg sérelem háramolhat s azon körülményen mit sem változtat az, hogy a vádlott a fejszét — a mint állítja — nem a lopásnál való használat végett vitte magával: a vádbeli cselekmény minősítésére nézve mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete részben megváltoztattatik és a vádlott cselekménye a btkv. 337. §-a alapján is bűntettnek minősíttetik ; egyszersmind a kettős minősítésre figyelemmel, a büntetés kiszabására nézve, a kir. it. tábla Ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék ítélete, mely szerint vádlott egy évi börtönre ítéltetett, hagyatik helyben stb. Uzsoravétség. A budapesti kir. törvényszók: Ezen ügyben a további eljárás úgy a W. Fülöpnek, L. Mátyás és S. Károly ellen, mint R. Rezsőnek, S. Károly ellen emelt panasza tekintetében megszüntettetik. Indokok: I. A W. Fülöp, mint kiskorú R. Sándor herceg t. és t. gyámja, R. Lajos hercegnek meghatalmazottja által L. Mátyás és S. Károly ellen csalás bűntette miatt tett feljelentését visszavonta ugyan úgy a W. Fülöp, mint R. Sándor herceg, de a btkv. 390. és 116. § ai alapján ez esetben az eljárás meg nem szüntethető, mert W. Fülöp az indítvány előterjesztése tekintetében különleges hatalmazással nem bírván, a visszavonásának sem lehet joghatálya, a kiskorú R. Sáűdor herceg helyett pedig a btkv. 113. §. 2. bekezdése szerint az indítványtételre atyja R. Lajos herceg jogosult, ki az eljárás folytatását kívánja. De megszüntetendő volt mégis az eljárás, mert L. Mátyást illetőleg számbavehető adat nem lett szolgáltatva arra nézve, hogy R. Sándortól ravasz fondorlattal egy 4,000 frtos váltót csalt volna ki, melyre értéket nem adott, a mennyiben R. Sándornak 4*/. alatti levele igazolni látszik terhelt ama védekezését, hogy a váltóra 2,500 frtot adott s ennyi követelése áll fenn. Szintúgy nem merültek fel a vád alá helyezésre alapul szolgálható terhelő adatok arra nézve sem, hogy S. Károly csekély összeg ellenében ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés utján nagy összegű váltókat Íratott volna alá R. Sándorral, a mennyiben utóbbinak becsatolt elismervéuyei és levelei támogatni látszanak terhelt ama védekezését, hogy a váltók értéke leszámitoltatott s bár gyanuokok merültek fel arra nézve, hogy a váltókkal visszaélés történt, ezek azonban, szemben R. Sándor herceg nyilatkozatával, hogy a panasz támogatására bizonyítékokkal nem rendelkezik, vád alá helyezésre alapul nem szolgálhatnak. II. A mi R. Rezsőnek S. Károly elleni panaszát illeti, erre voatkozólag a vizsgálat a következő tényállást derítette ki: R. Rezső cs. és kir. huszárhadnagy pauaszolja, hogy 1892. szeptember elején a pécsi hadgyakorlatok előtt pénzre lévén szüksége, felkereste szeptember 5-én S. Károly pénzügynököt 2,000 frt kölcsön szerzés végett. S. Károly késznek nyilatkozott arra, hogy a pénzt két havi 600 frt kamat és 200 frt provisio ellenében gróf Z. Károly és gróf B. girójára megszerz'. A józseftéri W kávéházból panaszos és S. az utóbbinak lakására menvén, panaszos átadott S.-nek egy, a nevezett jótállók aláírásával is ellátott, panaszos által elfogadott, 1892. szeptember 5-én kelt, 1892. november 5-én lejáró 2,800 frtos váltót, ez összegben a 600 frt kamat és a 20 > forint provisio is benfoglaltatván. Erre S. 500 frtot átadott panaszosnak, a hátralevő 1,500 frtra pedig azon intézkedés történt, hogy ez összegből 260 frt panaszosnak Budapesten levő kisebb adósságaira fordittassék, a többi 1,240 frt pedig panaszosnak Pécsre megküldessék; mielőtt azonban panaszos az 500 frtot megkapta volna, ő S. Károlynak tollbamondása után elismervényt állított ki, melyre S. Károlynak a dolog egyszerűsítése végett szüksége volt s a melyben panaszos elismerte, hogy a 2,800 frtos váltóra 1,560 frtot felvett (ebben 500 frt tényleg adott összeg. 600 frt kamat, 200 frt provisio és a kisebb adósságok 260 frt összege volt állítólag összefoglalva). Miután S. Károly az 1,240 forintot nem küldötte, a panaszos szeptember 16-án feljött Budapestre és Sch. Károly társaságában felkereste S. Károlyt, ki azt adváu elő, hogy a giráusok tekintetében aggályai vannak, a 2,800 frtos váltót a tényleg adott 500 frt lefizetése ellenében kiadni hajlandónak nyilatkozott, a kamat és provisio meghatározását panaszosra bizváu. Midőn azouban panaszos megbízásából Ladányi Gyula ügyvéd S.-t az 500 frttal megkínálta, ez utóbbi az elismervényre hivatkozva, 1,560 frt, mint tényleg átadott összeg visszafizetését követelte, noha panaszos tényleg csak 500 frtot kapott. Ezzel szemben S. Károly terhelt a vizsgálat során azt adta elő, hogy istvánúti lakásának a verandáról nyíló kis szobájában 1892. évi szeptember hó 5-én tényleg 1,560 forintot adott át panaszosnak s ennek igazolására hivatkozik S. Rezső és F. Márton tanukra. E tanuk közül F. Márton a kérdéses körülményt egyáltalában nem látta; S. Rezső tanú abbeli vallomása pedig, hogy az 1,560 frtnak panaszos részére történt átadását látta, szemben a megtartott bírói szemle adataival, bizonyítékul el nem fogadható. Tekintve azonban, hogy a vád tárgyát képező kölcsönügylet panaszos és terhelt között magánjogi elszámolás tárgyává tétetett s a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék előtt terhelt által folyamatba tett váltóper a 21. náplószám alatt keh Ítélettel el is döntetett, arra nézve pedig, hogy S. Károly terhelt a fentebb említett 1,560 frtos elismervény kiállításakor panaszost ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette volna, bizonyítékok fel nem merültek, ennélfogva a btkv. 379. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás bűntette miatt folyamatba tett eljárás megszüntetendő volt. (1893. december 9 én, 47,634. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék végzésének nem felebbezett részét nem érintve, ennek felebbezett részét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a Sch. Károly tanú vallomásával bizonyítottnak elfogadott tényállás alapján S. Károly jogszerűen nem terhelhető mással, mint azzal, hogy a birtokában levő váltót az öt tényleg megilletönél nagyobb összeg erejéig beperelte, tehát őt nem illető követelést bíróilag érvényesített. Ez pedig önmagában sem csalást, sem bűncselekményt nem képez. (1894. február 6-án, 792. sz.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági végzés felebbezett részének megváltoztatásával S. Károly (28 éves) R. Rezső esetében az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §-aiban meghatározott uzsoravétség miatt vád alá helyeztetik. Indokok: Tekintve, hogy a teljesített, illetve teljesítésre elvállalt szolgáltatás és az ezért kikötött ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság miatt az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ábar. I meghatározott uzsoravétség jelenségei forognak fenn, mert vádlót: