A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Bíróságaink elnökeinek figyelmébe

175 Hogy a községbiró hivatalos eljárásban volt és nem lépte túl hatáskörét akkor, a midőn a vádlottak házánál az egyházi szolgálmáuv, vagyis az igás napszám kiszolgálásának elmulasztása miatt zálogolni megjelent, ez abból állapitható meg, hogy általánosan gyakorolt szokásjog az, miszerint az ily igás napszámok kiszolgáltatása végett az illetékes egyházi hatóság első fokon a községi elöljárót keresi meg, a mint ezt a különböző vallásfelekezetek lelkészei és az egyházközségek elöljárói igénybe is veszik ^Lásd a debreceni országos zsinat által alkotott és 1882. évi okt. 1-én kelt legfelsőbb szentesítéssel ellátott szabályzat 5. §-át, a mely kimondja, hogy a segély első fokon a községi elöljáróságtól kérhető.) Tekintve továbbá, hogy a vádlottak részbeni beismerésével, valamiut A. Sándor lelkész és Cs. Alajos biró mint tanuk vallomásával be van az bizonyítva, hogy Káptalanfán a plébániaföldeket a canonica visitatio és az emberemlékezetet meghaladó szokás alapján a hivek mívelik részint igás, részint kézi erővel, továbbá hogy a régi gyakorlat szerint ha valaki ebbeli kötelességét nem teljesiti, akkor a plébáuos felszólítására erre a községbiró által szorittatik és ha az illető még akkor is megtagadja a szolgálmányt, akkor a mulasztó költségére napszámos fogadtatik, a kinek munkabérét a biró az illetőn behajtja és pedig ingó zálogvétel mellett. Tekintve, hogy ugyanezek által igazolva lett az is, hogy 1892. évi május végén a plébános a templomatya által felszólittatta a községbirót, hogy a híveket állítsa a munkába és miután a biió ebbeli felhívásának Cs. Mihály és Cs. János vádlottak nem engedelmeskedtek, teljesen indokolt volt a fent körülirt zálogolás. Tekintve, hogy az ilynemű zálogolásoknál a gyakorlat nem követeli a végrehajtási törvény vonatkozó szakaszainak alkalmazását és igy az ezektőli eltérés nem szolgálhat alapul vádlottak felmentésére; tekintettel arra, hogy ezen esetben vádlottak a jogos védelemre sem támaszkodhatnak, mert nem álltak törvénytelenséggel szemben ; tekintettel arra, hogy a szolgáltatás lehetetlensége sem forgott fenn, mert a közösen lakott házból két marhát összefoghattak volna : mindezeknél fogva stb. A győri kir. ítélő tábla (1893. augusztus 16. 2,026. sz. alatt) : A zalaegerszegi kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik és ' vádlottak a vád következményeinek terhe alól felmentetnek. 1 n d o kok: Országos gyakorlat által meghonosítva rendes szabályt képez az, hogy a canonica visitation alapuló járandóságok, az azok teljesítésére kötelezettektől nem teljesítés esetén az illetékes járási közigazgatási hatóság, tehát a főszolgabíró közbenjöttével és ennek intézkedése folytán hajtatnak be. Káptalanfa községben állítólag követettés csupán gyakorlaton nyugvó azaz eljárás, hogy az ily szolgálmányoknak meg som határozott egyenértékét a községi biró zálogolás utján biztosítja és hajtja be, a fennálló országos gyakorlattal szemben ezt hatályon kívül helyező gyakor- < latot nem képezhet és a községi biró eljárását törvényes hatósági körben történt hatósági eljárássá nem teszi. Ehhez járul, hogy a Káptalanfa községben állítólag követett gyakorlat sem fogadható el bizonyítottnak és fennállónak ; mert A. Sándor plébánosnak vallomása szerint a szolgálmányokra kötelezettek a szolgáltatások teljesítését eddig meg nem tagadván, ellenük kényszerrendszabály alkalmazásának szüksége sem forgott fenn. Az elbírálás tárgyát képező esetben pedig a lelkésznek arról, hogy vádlottak a szolgálmányok teljesítését megtagadták volna, tudomása nem volt, ennek folytán helyettesekül napszámosokat n^m alkalmazott és a napszámosok díjának biztosítására és behajtására a községi bírót fel sem hivta. De továbbá vádlottaknak az a védekezése, hogy egy-egy pár ökrük közül egy elhullott, a másiknak szarva pedig eltörött és ez okból nem teljesíthették a kirendelés napján a szekeres napszámot, magának a községi birónak vallomása által megerősítést nyer, és minthogy vádlottak a szolgálmánynak más időben leendő teljesítését nem tagadták meg és igy ellenük kényszerrendszabályok azonnali alkalmazásának szüksége és indokoltsága sem forgott fenn, sőt az eljárás adatai szerint a községbirót eljárásában a vádlottak elleni ellenszenv vezérelte ; a királyi ítélő tábla azt a tényállást látta megállapítottnak, hogy a Cs. Alajos káptalanfai községbiró által követett eljárás törvényesnek nem tekinthető. Ennek következménye az, hogy a vádlottaknak a nem törvényesen eljáró hatósági közeg eljárásával szemben kifejtett ellenállása a btkvnek — csak a törvényesen eljáró hatósági közeg védelmére célzó 165. § ába ütköző büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítván, vádlottak a vád és következményeinek terhe alól felraentendök voltak. A m. kir. Curia (1894. évi szept. 11. 10,971. sz. alatt) a győri kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Vádlott a városi tanács által kibocsátott két külön ívre, két különnemű jótékony alap javára két adakozó által birtokába adott pénzösszegből bár csekély összeget saját céljaira fordított s ezen cselekményét a gyüjtöíveken a nagyobb összegeknek ;kisebb összegekre történt kiigazításával akarta elpalástolni: ennek folytán a sikkasztás, továbbá tekintve, hogy a gyüjtöíveken a bejegyzések nem voltak ugyan még közokiratjellegüek, de az adományok bizonyítására szolgáltak, a gyüjtöívek száma és az adományok mennyiségéhez képest a btkv. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisítás két vétségében is bünösáé vált. Az egri kir. törvényszék (1892. nov. 24. 6,371. sz. a. K. András vádlottat a btk. 379. §-ába ütköző ésabtk. 381. §-ának 2. pontja szerint minősülő, azonban a btk. 92. §-áiiak alkalmazásával csalás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 14 napi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre ítéli stb. Indokok: Vádlott beismerte, de a kihallgatott tanuk vallomásával is beigazoltatott, hogy a városi tanács által kibocsátott és gyűjtésnek eszközlése végett a városi negyedmestereknek kiadott kétrendbeli gyüjtőíven, melyet T. Pál maklár II. negyedbeli negyedmestertől, mint annak helyettese átvett, a »M. Antal« és »Cz. János« neve után általuk beirt 50—50 kr. számokat kivakarva, azokat 20 krra javította ki és hamisítás által magának 60 krnyi összeget szerzett. A gyüjtöíveken bejegyzett számok kijavítását ravasz fondorlattal azon célból követte el, hogy ez által a hatóságot tévútra vezetve, magának jogtalan vagyoni hasznot biztosítson ; ezen ténykedés által a btk. 379. §-ába ütköző csalás bűntettét követte el és minthogy a gyűjtés eszközlésével mint T. Pál városi negyedmesternek megbízottja járt el, cselekményét a btk. 381. §-ának 2. pontja értelmében kellett elbírálás alá venni, tekintve azonban a kár csekély voltát, melyet időközben különben megtérített; tekintve azt, hogy a magánvád ellene visszavonatott és tekintve büntetlen előéletét, vádlott cselekményét vétségnek kellett minősiteni és igy vádlott a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a btk. 379. §-ába ütköző s a 381. §. 2. bekezdése szerint minősülő csalás vétségében volt bűnösnek kimondandó. Vádlott a btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt; mert okirathamisitás tárgyát csakis a jogilag fontos bizonyítás eszközei képezik, a meghamisított 2 drb gyüjtőív pedig ilyennek nem Nekiüthető és azok meghamisítása csak mint a tévedésbeejtés előidézésére használt ravasz fondorlat és igy a vádlott által célba vett csalás tényálladékának egyik alkotó eleme jöhetvén jogi megítélés alá, vádlott cselekményében a csalással bűnhalmazatban levő okirathamisitás tényálladéka fel nem lelhető, hanem vádlott cselekménye a fenti indokolás alapján csakis egységes bűncselekmény, a csalás bűntettét, illetve vétségét képezi stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. jun. 21. 2,448. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlott a csalás vétsége helyett a btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében mondja bűnősnek és ezért a btk. 358. §. alapján 8 napi fogházra és egy évi hivitalvesztésre ítéli. Egyebekben stb. Indokok: Az l. sz. alatt becsatolt gyüjtöívek, habárazok a polgármester által adattak is át pénzgyüjtés céljából, nem bírnak oly kellékekkel, hogy azok közokiratoknak tekinthetők és igy azokon az 50 krnak 20 krra történt kiigazítása, közokirathamisitás bűntettét nem képezi. De vádlottnak cselekménye a btk. 379. §-ába ütköző és a 381. §. 2. pontja szerinti csalás bűntettét sem képezi, mivel a bűnügy során nem bizouyittatott be ellene, hogy bárkit is a végett, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, ravasz fondorlattal tévedésbe ejtse és hogy azt oly megbízása körében követte el, mint a minőt a btk. 381. §. 2. pontja megkíván. Vádlott ellenében a bűnügy adataival az van bizonyítva, hogy ö T. Pál városi negyedmester helyett a Rudolf fogadalmi templom javára és a magyarországi tanítók házára egyesektől pénzt gyűjtött és hogy a beszedett pénzből 60 krral kevesebbet szolgáltatott át, mint a mennyit összegyűjtött, mely összegből vádlott beismerése szerint 6 krt saját céljára fordított, a többit pedig állítólag elvesztette. E szerint kétségtelen az, hogy vádlott az egyes adakozók által birtokába adott pénzösszegből bár csekély összeget is jogtalanul saját céljaira fordított és igy reá bizott pénzből sikkasztott, mely cselekményét a gyüjtöíveken a nagyobb összegeknek kisebb összegekre történt kiigazításával akarta palástolni. Vádlottnak cselekménye tehát a jogtalanul eltulajdonított értékre való tekintettel csupán a sikkasztás vétségét képezi, még pedig a cselekménye hivatalból üldözendő, mivel vádlott és G. Sándor polgármester közt, a ki a gyüjtőíveket kibocsátotta, sem oly viszonyok, sem oly körülmények, melyek a btk. 342. és 343. §-aiban felsorolva vannak, fenn nem forognak, vádlott büntetésének kiszabásánál a kir. itélő tábla tekintetbe vette vádlottnak büntetlen előéletét, hogy az okozott kárt megtérítette és részben tett beismerő vallomását; a mellékbüntetéseket azért alkalmazta, mivel azok mellőzésére törvényes ok fenn nem forog stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 12.9,566. sz. a.) mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával, sikkasztás és a btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitás két vétségében mondatik ki a vádlott bűnösnek, melyek miatt a btk. 358., 402., 96. és 97. §-ok alapján kimért összbüntetésül 14 napi fogházra, valamint a btk. 102. §-ához képest kétszer 10, összesen 20 frt, behajthatlanság esetében 5 frtonként egy-egy napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésekre Ítéltetik; egyéb tekintetben pedig a kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. I n d o k o k : Két adakozótól reá bizott adományból két külön gyűjtőívre, két különnemű jótékony alap kárára sikkasztott a vádlott, sőt a sikkasztások elpalás tolása végett a gyüjtőíveket meghamisította. Ezeken a bejegyzések nem voltak ugyan még közokiratjellegüek, de az adományok bizonyítására szolgáltak, azok meg-