A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Bíróságaink elnökeinek figyelmébe

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 44. számához. Budapest, 1894. november hó 4-én. Köztörvényi ügyekben. Más igényperben keletkezett ítélet bizonyítékot nem képez. A. kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsobiróság ítéletét megváltoztatja, felperest iuénykeresetével elutasítja. Indokok: Felperes arra alapítja igénykeresetét, hogy a nagyanyjától két csikós-kancát kapott s a lefoglalt két darab ló azoktól származik s mindezen állításait egy másik igényperben keletkezett Ítélettel és tanukkal kívánta bizonyítani. A végrehajtató alperes az igénylő felperes kereseti állításainak valóságát tagadásba vette. Tekintve, hogy más igényperben keletkezett Ítélet ebben a perben bizonyítékot nem képez; tekintve, hogy a perben kihallgatott tanuk közül csak S. S. tanú igazolja felperes ama kereseti állítását, hogy az igénylő felperes nagyanyja S. M. a felperesnek két csikós-kancát adott és hogy a lefoglalt lovak azoktól származnának ; de ezen tanú vallomása is a P. M. és A. S. felperesi tanuknak vallomásaival megcáfolva lett. mert utóbbi tanuk vallomása szerint a felperes nagyanyja csak annyit jelentett ki a tanuk előtt, hogy a felperesnek két kancát hagy, azonban a tanuk nem igazolják azt a ténykörülményt, hogy S. M. a felperes nagyanyja azokat a kancákat a felperesnek át is adta ; tekintve pedig, hogy a felperes a kérdéses kancáknak valamely későbbi időben történt birtokbavételét s azt a ténykörülményt, hogy azok a végrehajtást szenvedett atyja birtokába a felperes tulajdonjogának fentartása mellett kerültek volna, mivel sem bizonyította ; tekintve, hogy ingó dolog jogszerű megszerzéséhez a kérdéses dolog átadása és átvétele kívántatik, mi jelen esetben nem történt, ezekből az indokokból az elsobiróság Ítéletét megváltoztatni kellett. A m. kir. Curia : A kir. Ítélőtáblának Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1894. szept. 13. 5,881.) Alperes felperes irányában azt a felperes által elfogadott ígéretet tette, hogy ha alperes a felperes leánya (alperes felesége) balála után akár újból megnősülne, akár felperest és családját házánál továbbra is eltartani nem óhajtaná, az esetre kötelezi magát felperesnek 10,000 frtot fizetni. Tekintve, hogy alperes ezen kijelentett igérettétele idejében és azt megelőzőleg felperes és háznépe alperes házában nyert teljes eltartást, a 10,000 frt kötelezése egy már fennállott és folytatandó eltartási kötelezettség megváltása fejében, tehát jogérvényesen megtörténtnek, nem pedig önkénytes ajándékszerü ajánlat jellegével bírónak veendő. Az aradi kir. törvényszék : Dr. Lux Ubald ügyvéd által képviselt Cs. János felperesnek Ancu Miklós ügyvéd által képviselt Sz. János alperes ellen 10,000 frt tőke és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott: Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy 1890. évi február közepe táján egy alkalommal tanuk jelenlétében alperes betegen fekvő neje, felperes leánya, kérdést intézvén alpereshez, hogy elhalálozása esetében hogy szándékozik felperes családjáról gondoskodni, alperes azt az Ígéretet tette, hogy felperes és családja eltartásáról gondoskodni fog, esetleg pedig, ha újból nősülne és felperest a házból kiteszi, ennek 10,000 frtot fizet és ezen ajánlatot felperes elfogadta, köteles alperes felperesnek a kereseti 10,000 frt tőkét megfizetni stb.; ellen esetben felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy 1890. évi február hóban, midőn felperes leánya, illetve alperes neje beteg volt, alperes tanuk előtt azon Ígéretet tette, hogy azon esetre, ha neje elhalálozna és felperest, ki eddig nála csaladjával lakás és teljes ellátásban részesült, a házból kitenné, ezen javadalmak megszüntetéseért 10,000 frttal végkielégiti s hogy alperesnek ezen ajánlatát a jelen volt tanuk előtt el is fogadta. Igaz, hogy a per során igazolást nem nyert azon körülmény, hogy felperes ezen megajánlott összegért közvetlen viszonszolgálatot teljesített vagy fogadott, de azért ezen alperesi Ígéret ajándékozásnak nem tekinthető, mert a per során alperes saját beismerésével is tényleg be van igazolva, hogy felperes alperes házánál családjával együtt lakás és teljes ellátást élvezett és alperes ennek beszüntetése esetére Ígérte felperes fentartásáról és ellátásáróli gondoskodását akként, hogy felperesnek 10,000 frtot kifizet, hogy ezen átváltoztatott eltartási szolgalom tulajdonkép honnan keletkezett, peres felek egyike sem vitatta, de tény, hogy fennállott s alperes tett Ígérete alapján lett megszüntetve ; ezen tények ellenében figyelembe vehetők nem voltak alperes általános tagadásai, mert alperes tagadta a felpereshez való rokoni összeköttetést is, melyből felperes követelését származtatja, holott ennek fennállását felperes a végiratához D—G. •/. alattiakkal okmányszerüleg beigazolta, sőt utóbb maga felperes is elismerte. Hogy ezen tényleg fennállott lakás és tartási szolgalom beszüntetése esetére ajánlotta fel alperes felperesnek a kereseti 10.000 frtot, ez két hit alatt kihallgatott tanú B. Jáno3 és B. Róza egybehangzó vallomásuk által be lett igazolva, mennyiben azonban az alperes által kifogásolt B. Jánosnak alpereshez való haragos viszonya aggályosnak mutatkozik, felperesnek a bizonyíték kiegészítéséül a válasziratában felajáulott pótesküt oda ítélni és alperes marasztalását ezen eskü letételétől függővé tenni kellett. Nem jöhettek figyelembe az alperes által felhívott és kihallgatott tanuk vallomásai, mert azok egyáltalában azon ténykörülményt, hogy alperes az Ígéretet megtette, sem kétségbe nem vonják, sem meg nem cáfolják stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (1893. január 12., 2,452. szám alatt): az első bíróság Ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Annak, hogy valaki másnak oly tetemes öszszeget minden ellenérték szolgáltatása nélkül kötelezzen, mint a kereseti összeg, a dolog természete szerint valamely különös indokának is kell lenni, jelesül szükséges, hogy oly körülmények fenforogtak legyen, melyekből okszerűen következtetni lehessen arra, hogy az ígérőnek az ígéret megtételekor tényleg határozott és komoly szándéka irányult arra, hogy azt, kinek részére Ígéretet tett, ajándékozza; felperes, ki alperest illetőleg maga azt állította, hogy ez utóbbi egy szívtelen önző ember volt, hogy soha senki iránt jószívűséget nem gyakorolt ingyen, semmi oly körülményt kimutatni képes nem volt, mely megokolhatóvá tenné, hogy alperes az ő részére 10,000 frtnak ellenértéknek szolgáltatása nélkül való fizetésére magát kötelezni kívánta volna; mert ugyanis az általa felhozott az a körülmény, hogy alperes felperesnek rokona és neje is volt, hogy őt és családját a neje életében is magánál tartotta s hogy vagyonát a leányával történt egybekelésekor nevére irattá át, mely utóbbi körülmény miatt attól is tarthatott, hogy leánya a vagyont felperesnek hagyhatja, magában véve erre indokul annál kevésbbé szolgálhatott, mert felperes nem tagadta, hogy alperes vagyonát a nejére csak feltételesen, tudniillik arra az esetre ruházta át, ha neje őt túlélné, de a felperes által felhozott ezen további körülmény még különösen arra is vallana, hogy alperesnek komoly szándéka nem is lehetett felperes részére érvényesen Ígéretet tenni. E mellett tekintve, hogy az első biróság által is egyedül kifogás alá eshetőnek talált felperesi tanú, B. Róza vallomása szerint alperes súlyos betegségben sinylő és rövid időre el is halt nejének ama kérdése következtében, hogy az ö halála után szándékozik-e megnősülni; és ha igen, hogy akar felperesről és családjáról gondoskodni, a szobában fel és alá járva, izgatottan kezeit felemelve, tette azt az ígéretet, hogy nem fog megnősülni és ha mégis megnősülne, kitenné felperest a házból és kárpótlásul fizet neki 10,000 frtot: ily körülmények közt, mint beteg neje megnyugtatása végett tett ígéret, komoly és megfontolt elhatározásból eredt és igy oly ígéretnek, melyből felperes kereseti joggal birna, nem tekinthető. Ezek szerint felperes keresete a jogos alpot nélkülözvén, őt azzal elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1894. október 4., 5987. szám alatt): a másodfokú biróság Ítélete megváltoztattatik és az első fokú biróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az első biróság ítéletének indokolásában felhozott bizonyítékok alapján kétségtelennek tartandó az a tény, hogy alperes felperes irányában azt a felperes által elfogadott ígéretet tette, hogy ha alperes, a felperes leánya (alperes felesége) halála után akár újból megnősülue, akár felperest és családját házánál továbbra is eltartani nem óhajtaná, az esetre kötelezi magát felperesnek 10,000 frtot fizetni. Tekintve pedig, hogy a per adatai szerint az is bizonyos, hogy felperes és háznépe az alperes részéről kijelentett ígéret tétele idejében és azt megelőzőleg már is alperes házában nyert teljes eltartást, okszerűen következtethető, hogy a 10.000 forint lekötelezése egy már fennállott és folytatandó eltartási kötelezettség megváltása fejében, tehát jogérvényesen megtörtént, a mely kötelezettség tehát az önkénytes ajándékszerű ajánlat jellegéül erősebb kötelmi viszonyon alapult. Ily körülmények között helyesen kötelezte az első biróság alperest, a felperesnek odaítélt póteskü letételétől feltételezetten, az alperes által vállalt kötelezettség teljesítésére és pedig annál is inkább, mert a peres felek benső családi viszonyuk tekintetbe vételével, felperes az alperes által önkényt tett ígéret bővebb indító okainak bizonyítására nem is kötelezhető.