A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Kilátásaink az új sommás eljárás életbeléptetése alkalmából

Tizenharmadik, évfolyam. 44. szám. Budapest, 1894. november 4 Szerkesztőség : o v., Rudolf-rakpai t :'». sz* Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart :5. s/.. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGVAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvedek. Felelős szerkesztó : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve i Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Kilátásaink az új sommás eljárás életbeléptetése alkalmából. Irta: Trencseni Csák. — A csatlakozásról az új sommás eljárásban. Irta: Vasdényey Géza, a szabadkai kir. törvényszék elnöke.— Húsz forintig terjedő perek az új sommás eljárásban. Irta : dr. Fran kfurter Sándor miskolczi ügyvéd. — Bányajogositvány-alkatrészek, tartozékok és banya-iparmüvek telekkönyvezése. Irta : Simon Endre, nyug. kir. tvszéki biró. — Belföld. (V é r t e s s y Sándor budapesti táblai elnök körrendelete. — Birósági reformok.) — Sérelem. (Bíróságaink elnökeinek figyelmébe.) — Irodalom (Rendszeres mutató az igazságügybe vágó kormányrendeletekbe slb. Irta: Székács Ferencz kir. curiai biró. — Az 1832—1893. évi törvények és rendeletek betüsoros tartalomjegyzéke, Osszeállitot'a Fényes Vincze. — A magyar telekkönyvi rendtartás. Irta: Magay Károly kir. járásbiró. — Döntvénytár. XXIX. kötet. Kiadja a Franklin-társulat.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. Közli : Csillag Hugó, Budapest. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsói,irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) -^Kilátásaink az új sommás eljárás életbeléptetése alkalmából. Irta : TRENCSÉNI CSÁK. Kovács Béla. kir. járásbiró urnák a »j o g« f. évi 41-ik számában megjelent fenti című költői szépségekben gazdag cikkére vonatkozólag következő megjegyzéseket kívánok tenni: Ki kell jelentenem, hogy az a biró, a ki úgy tud lelkesülni a »f. é. november hó elsejével kormányzásra és uralomra lépő új perrendtartásnak az ajtónkon diadalittasan való kopogtatására", az valóban át van hatva a birói magasztos functiótól, hivatásának él-hal (a szerint, a mint a fizetése futja) és senki sem kételkedhetik róla, hogy valóban »tárt karokkal fogadja azt a §-ok százától ékesen ragyogó öltözetben elénk álló jövevényt, a kitol már bölcsőjében oly sokat vártunk, a kiről oly sok szépet hallottunké . . . És az a lelkesedés, a melynek a járásbiró ur oly lelkes tolmácsolója, a legnagyobb mértékben indokolt is. Igaza van, hogy vezér szem tapadó figyelmei kiséri ezt az »elöretörekvést« és »száz meg száz ajk visszafojtott lélekzete várjam az eredményt... A mely eredmény azonban, ha az »új törvény szolgálatára társas és egyes bíráink egy emberként állanak fel s legjobb erőiket ajánlják a nehéz munkára«: csak a teljes siker lehet, dacára annak a rossz ómennek, hogy a törvény halottak napján lép életbe . . . Eddig egyetértünk. Hogy azonban mi szükséges ehhez a teljes sikerhez, arra már bátorkodom egy kis k ü 1 ö n v é 1 e m é n y n y e 1 élni, habár »a cikkíró ur által fejtegetett nézetek az igen tisztelt, nagytudományú társ-szerkesztőség álláspontját is hűn tolmácsolják*. De a mint én szellemi érintkezésemnél fogva ismerem a '>Jog« szerkesztőinek lovagiasságát, ők helyet engednek az eltérő nézeteknek is. Lássuk hát! . . . A />kőrülzárt völgy fojtó levegőjéből a szabadabb nyilt fensík szférájába jutva és szétnézve azon a fensíkon«, a költői ihlet dacára, megkondul a cikkíró ur gyomra s észreveszi, hogy nemcsak biró és iró, hanem ember is és — — — belejut a prózába . . . Kezd percentekről, nagy, uzsorapercentekről beszéln', akár csak a börzén. Felhozza azt a sokat hangoztatott 90 perszázalékot, melyet az új sommás eljárás értelmében az egyes bíráknak kell végezniök. Lapunk mai szá És még ezt a prózai dolgot is egy igen szép és találó képletben mutatja be : »Valamely erdő összes fái kivágandók. A fák közt vannak méteres átmérőjű vastag tölgyek, de a túlnyomó többség (90"/o) könnyebb növésű sudarakból és csemetékből áll. A munkavezető bölcsen akkép intézkedik, hogy amazokat több munkás egyesült erővel, nagyobb apparátussal döntse meg, emezek ellenben egy fürgébb fejszés csapásai alatt hulljanak el. Az eredmény előrelátható és világos: mig a társas munkás 10, addig az egyes munkás 90 drb fát dolgozik fel, tisztán kifejezve: 10°/o híján az egész erdőt kivágja. << így szól a költői képlet. Értve a »társas munkás« alatt , a törvényszéket, az »egy fürgébb fejszés« alatt pedig a járás' bírót. És abból azt a következtetést vonja le, miszerint »egyes bíráink érdekében okvetlenül számolni és szereplésök benső értékét már eleve a 90'/u bonum ómenje alá vonni teljes mértékben iudokolt« ! Miért is az 1891. évi XVIf. t.-c. 27. §-át első sorban a járásbirákkal szemben kívánja alkalmazni. Hát bocsánatot kérek, hogy élek, de én azt a nézetet nem osztom ; bár teljes elismeréssel leszek a jövő járásbíráinak érdemei iránt, ha lesznek. A járásbiró ur maga elismerte, — tehát ezt az új prts 58. §-a érteimében bizonyítanom nem szükséges — hogy az egyes bírák munkája 'könnyebb növésű sudarakból áll«, holott a méteres átmérőjű fák a törvényszéknek jutnak. De megfeledkezett arról, hogy az vegyes rnunkások« által kivágott fákat is a társas bíróságnak kell majd felaprózni, felhasogatni, hármas tanácsban, éppen úgy, a hogy az igazi favágás végeztetik : kettő fürészel, a harmadik hasogat.. . Hát kérem szépen, nem kicsinylendő ám a társas munkások dolga sem. Éppen úgy a »kivételes helyzet kritériumába* jutnak ők is, mint a járásbíróságok. Ugy áll a dolog, hogy a mit a törvényszék elveszített a vámon, megnyeri a réven. A mi illetékességi köréből elvétetett a járásbíróságok részére, az visszakerül felebbviteli hatáskörébe és pedig, kivált az első években, majdnem teljes számban, mert bizony a birtok és örökösödési perek felebbezés nélkül nem nyertek befejezést a törvényszékeknél sem, pedig ott háromtagú tanácsban, tehát két járásbirói és egy kir. itélőtáblabirói rangban álló biró által intéztettek el. Ezenkívül megszaporodik a törvényszék munkája azok nak a járásbirósági ügyeknek másodfokú elintézésével, a melyektől eddig teljesen mentve volt. Mert nagy ám a bizalmatlanság a jogkereső közönségben a korszakalkotó újítás iránt. Nagyon sok felebbezésre lehet számítani, különösen addig, mig a »bizonyitékok szabad mérlegelése« és a »birói bölcs belátás« tekintetében egy kis irányadó »felsőbb birósági judicatura« ki nem fejlődik. És hogyne tudná azt a járásbiró ur, hogy az új felebbviteli fórumok iránti bizalmatlanságnak egyik indoka — a mit még a járásbirák is hangoztatnak — az, miszerint hasonló rangú elsőfokú bíróság fogja felülbírálni a járásbirák ügyeit, a miben nem látnak garantiát. Hát már most, ha az igen tisztelt cikkíró ur azt akarja, hogy a kir. ítélő táblai birói címmel és jelleggel első sorban a járásbirák láttassanak el, hová jutunk akkor ? Bizony-bizony >ad absurdum«; mert 8-ik rangosztályú >>tekintetes« birák fogják megvizsgálni a 6. osztályú »nagyságos kir. itélő táblai bíráknak" a munkáját. Képzelem, mennyi respectussal olvasná az a »nagyságo^< a »tekintetesnek'V helyesbítő, részben vagy egészben megváltoztató, feloldó, megsemmisítő határozatait, vagy dörgedelmes rendelvényeit. Ez bizony visszás helyzet volna ebben a címkóros világban. na IS oldalra terjed.