A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 43. szám - Adalék a sommás eljárási törvénycikk szövegezéséhez

A JOG. 311 Irodalom. Felsőbíróságaink elvi határozatai. A kir. Curia és a kir. itélö táblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye. Készítette: Dr. Márkus Dezső, kir. tszéki biró. Második bővített és javított kiadás : V kötet. Márkus müvét jogászközönségünknek ajánlani csakugyan felesleges dolog volna. Hisz már első kiadása öta közkézen forog és e munka valóban nélkülözhetlen minden gyakorlati jogásznak. Az V, most megjelent kötet, mely a büntető törvényt, a büntető eljárást, sajtótörvényt és sajtóeljárást tartalmazza, az újabb judicatura lelkiismeretes felhasználása és az i r o d a 1 o m n a k páratlanul kimentő pontos feltüntetése által méltán sorakozik az előző kötetekhez. Ajánlása tehát ezen nélkülözhetlen segédkönyvnek nem volna helyén, de igenis kötelességünk olvasóinkat az V kötet megjelenésére figyelmeztetni. A kötet külön is kapható. Ara fűzve 7 forint. Emlékbeszéd Wenzel Gusztáv fölött. Tartotta dr.Vécsey Tamás, a m. tud. akadémiában. Az érdekes emlékbeszéd a következő fejezetekre oszlik: Tanulói évek. Törekvés az önállóságra. A bécsi tanárság. A budapesti egyetemi tanárság. A források kutatása és közlése. K r t e k e z é s e k. A jogtörténet. Bányajog. Magyar magánjog. Véleményezési tekintély. Az érdemek méltánylása. Látható e tartalomjegyzékből, hogy Vécsey mindenre kiterjedő figyelemmel és meleg érdeklődéssel foglalkozott Weuzel működésével. Nem életrajzi adatok csoportosítását foglalja e munkálat magában, hanem egy kiváló jogtudós hói egyéniségének tudományos méltatását. A műből több helyen láthatjuk, hogy Vécsey ez emlékbeszédhez önálló forrástanulraányokat tett s mindent felkutatott, a mi Wenzelt, mint tudóst jellemzi. Vegyesek. Arbitrium boni viri. A tarka osztrák-magyar monarchia szélső déli tartománya, Dalmáciának legutolsó határszélén, Montenegró legközelebbi szomszédságában, isten mögötti eldugott, elfelejtett valóságos u 11 i m a t u 1 é -n (Bocche di Cattaro), hozzáférhetlen hegytorkolatok, kősziklák közt lakik egy, századunk nemcsak vége, hanem elejének sem kultúrája által még nem nyalogatott szerb ajkú és nemzetiségű, görögkeleti hitvallású teljesen természeti állapotú nép. A legprimitívebb, legpatriarehálisabb viszonyok és szokások közt tengődő eme nép töredék semmi irott törvényt nem ismervén, az osztrák cs. kir. bíróságok közbejárását teljesen mellőzvén és ignorálván, még mindig középkorú népigazságot gyakorol, egymás közt minden vitája, úgy polgári, mint büntető pere elintézését, általa választott népbirákra bizza. Ezek a birák pedig a legegyszerűbb katexochén szóbeli és közvetlen m i n t a t á r g v a 1 á s (!) alapján az ember fejét párákra (pára török pénz taksálják, igazságkereső földieiknek, nem máskép mint kecskéik életéről és haláláról a legnagyobb hidegvérűséggel és magas missziójuk öntudatával intézkednek, mely Ítéletüket végrehajtják, a nélkül, hogy eme patriarchális csendéletükben bárki, vagy bármi által háboríttassanak. E napokban szülőföldem emlékeiben keresgélvén, akadtam egy, a nép sajátságai gyűjteményéből eredő ilyen ítéletek egyikére és nem mulaszthatom ezt mint a legújabb népigazság tárgyában érdekes egy curiosumot e helyen ismertetni. Ez a »j ó emberek itélete« (Presuda dobrih 1 y u d i szerb szövegének lehető leghívebb szószerinti fordításában így hangzik : »Az Isten úr örökre dicsőíttessék, aztán pedig ítéltessék arról a holt főről, a melyet keresett Milisics Staiiko, Dangubics Miklóstól. Figyelmesen meghallgattuk ezeknek perlekedését és tisztába hoztuk, hogy Milutin, Stanko fia oda tévedt el, hogy az idegen leányok arcához kapdosson, aztán az ördög nyomán haladt és az idegen fáradságot I fáradság hasznát) lopta, medve bőrbe öltözve, a melyben elveszett Miklós puskája által, nem mint keresztelt ember, hanem mint az ördög képe és párja (djavolja slika i prilikaj; meggyőződtünk arról, hogy Miklós őt nem csupán mint házi tolvajt, hanem saját fejéért való félelemből is megölte; kimondjuk, hogy néhai Milutin azt találta, a mit keresett, azért is, hogy Miklós őt jól (jogosan) lőtte meg (da g a j c N i k o 1 a dobro dubio) és hogy az ő fejéért egy párát sem tartozik fizetni. Rendeljük pedig, miszerint az első vasárnapon kell, hogy az egész falu minden férfija, nője, kicsinye, nagyja összegyűljön és a liturgia után néhai Milutin sírjához járjon, hogy a pap tömjénezze annak sirját és háromszorta hangosan ezt mondja : »Isten bocsásson meg neked Milutin^, az egész nép pedig mindháromszor kiáltsa, hogy »Amen«. Dr. Zarevich. Ha különválva élő hitestársak között a férj neje erkölcsi élete ellen vádat emel s ez okból ellenzi a kiskorú gyermekeknek anyjukhozi átadását, akkor a tényállás megállapítása végett tárgyalás tartandó. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi .'54,820. sz. határozata : N. vármegye közigazgatási bizottságának. P. F. neje, született K. A. különválva élő hitestársak között a kiskorú gyermekeik tartása és melyik szülőnél leendő elhelyezé• sük iránt, a nevezett szülők között felmerült vitás ügyben, a ciui gyámügyi felebbviteli küldöttségének folyó évi február 22-én 415. szám alatt másodfokon hozott határozatát P. F. j—i lakos felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam : Az idé zett keletű és számú másodfokú határozatot, melylyel helybenhagyatott a vármegyei árvaszék 1893. évi december hó 30-án 18,447. sz. alatt hozott határozatának felebbezett azon része, a mely szerint P. F. abbeli kérelmével, hogy a kiskorú gyermekei : P., J., A. és T. az ő gondozása alá helyeztessenek és tartásdíjuknak egy része édes anyjuk K. A. ellen megállapittassék, elutasittatott és a nevezett kiskorúaknak az édes anya részére leendő átadására és az átadás uapjától kezdődőleg évenkint 200 frt tartási és neveltetési költségeknek negyedévi részletekben leendő megfizetésére végrehajtás terhe alatt köteleztetett, az idézett árvaszéki határozattal együtt feloldom és az árvaszéket utasítom, hogy a szóban forgó ügyben a legközelebbi rokonok meghallgatása és a való tényállásnak az 1877. évi XX. t.-c. 278. §-ához képest leendő kiderítése után, új érdemleges határozatot hozzon. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-c. 13. §-a harmadik bekezdése szerint a tartósan különválva élő szülők kiskorú gyermekeinek tartása és melyik szülőnél leendő elhelyezése iránt a szülök között felmerült vitás ügyben, a mennyiben arra nézve a szülők meg nem egyeztek, a való tényállás kiderítése és a legközelebbi rokonok meghallgatása után, ideiglenesen a gyámhatóság határoz. Tekintve, hogy a jelen ügyben a vármegyei árvaszéknél 1893. évi december 16-án tartott tárgyalás alkalmával a legközelebbi rokonok meghallgatva nem lettek; tekintve továbbá, hogy a P. F. által a neje erkölcsi élete ellen felhozott vádakra nézve a való tényállásnak kiderítése iránt az árvaszék részéről, az idézett törvényszakasz rendelkezéséhez képest, intézkedés nem tétetett : az eljárás ezen hiányai miatt felebbezett határozatokat feloldanom és az árvaszéket a jelen határozatom intézkedő részében jelzett eljárásra kellett utasítanom. A magyarországi ev. ref. egyház alkotmányos szervezete, A kir. igazságügyminister 1891. évi szeptember 4-én 28606. I. M szám alatt kelt rendeletével a kir. biróságok tudomására hozta, hogy ö császári és apostoli királyi Felsége 1893. évi dec. 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyarországi ev. ref. egyház alkotmányos szervezetét legkegyelmesebben megerősítette. A magyarországi ev. ref. egyháznak bíróságai a jelzett tör vény 275. §-a szerint: a) az egyházközségi bíróság, b) az egyházmegyei bíróság, illetőleg az ennek kebeléből alkotott tanács, c) az egyházkerületi bíróság, illetőleg az ennek kebeléből alkotott tanács és d) az egyetemes konventi bíróság. Hamis eskü, melyet büntetni nem lehet. Érdekes ügyben intézett a napokban felterjesztést Nagyvárad városa a ministeriumhoz, sürgős pótlást kérve a büntető törvénykönyv egy hiányának. Az eset következő : Régebben a zsidók nem vezettek rendes auyakönyvet s egy utólagos anyakönyvelés esetében két tanú esküje alapján állította ki a rabbi a születési bizonyítványt. Legutóbb K. nagyváradi lakos illetőségére esküdött meg igy két tanú, még pedig, a mint később kiderült, hamisan. A törvényszék a megindított eljárást ma a város feljelentésére beszüatette, mert a büntető törvénykönyv csakis bírósági, fegyelmi, katonai és becsü'etbirósági esküt üldöz, de a közigazgatási hatóság előtt tett esküt kifeledte a büntető kódexből. A polgármesteri hivatal felhívta a ministeriumot ezen hiány pótlására, mert különben a közigazgatási hatóságok előtt tett eskü illuzóriussá vált. A sommás eljárás életbeléptetése a m. kir. Curiáu. Szabó Miklós, a m. kir. Curia elnöke, a következő hirdetményt bocsájtotta ki : A sommás eljárás életbeléptetése tárgyában a kir. igazságügyminiszter urnák f. é. május hó 30-án 745. szám alatt kelt rendeletével kibocsátott ügyviteli szabályok 73. és 130. §-ai értelmében közzététetik, hogy azon ügyekre nézve, melyek az 1893. évi XVIII. törvénycikk értelmében a kir. Curia elé tartoznak, külön jegyzői iroda állíttatik fel, a kir. Curia épületének első emeletén az elnök helyisége mellett, a hol az ügyviteli szabályok 73. §-ában előirt gyűjtő szekrény is található. A jegyzői iroda a felek részére nyitva áll minden hétköznapokon délelőtt 10 órától 12 óráig, vasárnapon pedig déli 12 órától d. u. 1 óráig. A gyűjtő-szekrényből a beadványok kivétetnek minden hétköznapon kétszer: d. e. 10 és d. u. 2 órakor, vasámaponkint egyszer d. e. 11 órakor. Budapest, 1894. október 23-án. S z a b ó Miklós s. k., a kir. Curia elnöke. — Mint értesülünk, a m. kir. Curia, felülvizsgálati tanácsa, a Curia I. polgári tanácsa lesz, melynek elnöke: Szabó Miklós. Birák: Német Lajos, Ádám András, Béres Lajos, Vavrik Antal, Egry Kálmán, Hollerung Alfréd. Kimutatása a kir. Curia büntető tanácsainak 1894. október hó 23-tól az év végéig. I. (Sajtó.) Elnök: C zp.r d a Bódog, másodelnök. Birák: Barthodeiszky Gyula, Sebestyén Mihály, Schedius Lajos, Székely Ferenc, Mikó Miklós, Nedeczky Ödön, Hieronymi Béla. Tanácsjegyző: Gebhardt Ferenc, Illyasevit8 József, joggy. — II. Elnök: . . . Birák: Kelemen Mór. Szeyffert Ede, Frenreisz István, Németh Péter, Nyers Lajos, Szentimrey Jenő. Tanácsjegyző: Schindler Jenő. — III. Elnök : Szentgyörgyi Imre, tanácselnök. Birák: Andrásovics Béla, Keömley Pál, Vita Sándor, Hérics-Tóth János, Székács Ferenc, Tóth Gerő. Tanácsjegyző: Saárosy Károly. — IV. Elnök: . . . Bírák: Veszprémy János, tan.-vezető, Tutschner Ágoston, Popovics Jenő, Ballegh József, Csider László, Nagy Sándor, Péterfl)