A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Igazságügyi nyelvezet

Tizenharmadik évfolyam. 42. szám. Budapest, 1894. október 21. Szerkesztőség : F.j Rudolf-rakpart 3. s»* Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sí. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HFTILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt őO kr Fél » 3 » — » Egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po §tautalTá ny nyal küldendők. TARTALOM : Igazságügyi nyelvezet. Irta : Fényes Vince, aradi kir. aljárásbiró. — Az illetékesség megvizsgálása a sommás eljárás 17. §-a szerint. Irta: dr. Bock Bernát, galgóci ügyvéd. — Az 1887. évi XXVIII. t.-c. 4. §-ának b) pontja és az ügyvédi rendtartásra vonatkozó javaslat. Irta: Borovánszky Ede, nagy-szombati ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Ausztria bűnügyi statisztikája. Irta : Szálai Emil, Budapest.) — Sérelem. (Adalék a sommás eljárási törvénycikk szövegezéséhez. Irta : dr. Wagner Albert, ügyvéd Besztercén.) — Irodalom. (Az új sommás eljárás, valamint a fizetési meghagyásokról szóló törvények magyarázata. Irta: dr. Ragályi Lajos, budapesti gyakorló ügyvéd. — Beküldetett . Ügyvédi határidő-naptár az 1895. évre. Szerkesztette: dr. l'ajor Rezső. — $ Sommás ügyvitel a kir. járásbíróságok előtt» című munkára előfizetési felhívást hirdet Fényes Vince, aradi kir. aljáiásbiró. — Perjogi gyakorlatok példákban a németbirodalmi perrendtartás szerint. Irta : M a y e r Hermán, tszéki biró ; fordította : dr. H o r á n s z k y Béla, győri táblai tanácsjegyző.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. Közli : Csillag Hugó, Budapest. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) X Igazságügyi nyelvezet. Irta: FÉNYES VINCE aradi kir. aljárásbiró. Nehogy a nyelvészek azzal támadják meg ezt a néhány sort: »Ne sutor ultra crepidam«, ez alkalommal nem kivártok kiterjeszkedni azokra a nyelvkérdésekre, melyeket a szaklapokban J á r o s s y Károly és S i m o n y i Lajos, külön füzetkében pedig Bakos Gábor urak oly szakavatottan tárgyaltak, sem azt nem kívánom fejtegetés tárgyává tenni, hogy a hírlapirodalomban általánosan elterjedt »megnyiIatkozás« szó használata »nyilvánulás<- helyett, továbbá a »nem-e ő a hibás«-féle szókötés, vagy a »kidőlt« versenylónak »eldőlt«-nek nevezése mennyiben helyes vagy helytelen, hanem ezekkel a sorokkal csak arra a helytelen s jogi veszélyeket is magában rejtő nyelvszokásra akarok rámutatni, melyet a kolozsvári kir. itélő tábla nagyérdemű elnöke a mult években már elnöki rendelkezés tárgyává tett (Pap Farkas: »Az e. f. bíróságok ügyvitele és ügykezelései 487. I. 28. p.) s mely abban áll, hogy hazánk némely vidékein nem nevezik a férjes nőt X. Y.-nénak, hanem a férj vezeték- és a nő keresztnevével jelölik őt. Pl. nem mondják Nagy Jánosné szül. Kis Juliannára, hogy Nagy Jánosné, hanem azt, hogy Nagy Juliánná, va£y — a mi még cifrább — özv. Kis Teréz, holott helyesen özv. Kis Jánosné szül. Nagy Terézia volna az illető. Hogy ez a rossz szokás honnan eredt és hogyan terjedt el, azt bajos volna kimutatni. Ha jól emlékezem, néhány év előtt a fővárosi színlapok tették azt általánossá oly alakban, hogy pl. Blaháné asszonyt Blaháné Lujzának kezdték nevezni, a mi teljesen felesleges volt, mert hisz Blahánénk csak egy van. Ezt a magyartalan és helytelen elnevezést vették aztán át a hírlapok, azzal a további rontással, hogy még a »né« szócskát is elhagyva, Blaha Lujzáról kezdtek beszélni. Azonkívül az is kétségtelen, hogy német nyelvű polgártársainknál s ezek nyomán az izraelitáknál a fentebb jelzett helytelen megjelölés általános szokás s így talán nem tévedek, ha azt a véleményemet fejezem ki, hogy ez a helytelen s a magyar nyelv természetének s a tényleges viszonynak n eg nem felelő szokás, a nyelv tekintetében különben is rendkívül sok kifogásra alkalmat nyújtó napi sajtó által terjedt el. Hogy ez a rossz szokás nemcsak a hagyományos magyar szokással és a magyar nyelv természetével ellenkezik, hanem a jogbiztonságot is veszélyezteti s hogy ennélfogva először nekünk, jogászoknak kell küzdenünk annak tovább Lapunk mai szí terjedése ellen : azt az alábbiakban példákkal lesz szerencsém illusztrálni. Arra nézve, hogy ez a rossz szokás mily veszélyeket rejt magában a jogbiztonságra nézve, az egyes jogvidékeket (kereskedelmi jog, öröklési jog, kötelmi jog, telekkönyv és büntető jog) egyenkint fogom szemügyre venni s mindenütt egy-egy eklatáns példával kimutatni, hogy ez a rossz szokás nem csak nyelvileg, de jogilag is veszedelmes. Kohn Róza férjhez megy Weisz Izidorhoz s lesz belőle e szerint a helytelen nomenclatura szerint Weisz Róza, holott csak ha a házasságból leánygyermek születnék s azt Rózának neveznék el, létesülne az a személy, a kinek a nevét az asszony már előre s jogtalanul használja. Sőt ezt a nevet nem csak használja, hanem az alatt üzletet is nyit, a mely esetleg csődbe jutván s Weisz Izidorné szül. Kohn Róza, most már helyes »Weisz Izidorné« név alatt újabb üzletet nyitván, vájjon a hitelezők fogják-e gyanítani, esetleg igazolhatni, hogy az új cégtulajdonos a vagyonbukott Weisz Rózával azonos, holott ennek a »Weisz Rózának« létezését sem anyakönyvi kivonattal, sem más módon igazolni nem lehet. Ezenkívül a felhozott példában a />Weisz Róza« névnek cégül használása még egyenesen törvénybe is ütközik, a mennyiben a kereskedelmi törvény 11. §-a világosan megmondja, hogy: »kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevóket és pedig legalább vezetéknevöket kötelesek használni«. Már pedig Kohn Rózának a Weisz nem saját és nem vezeték neve. Ha a törvényszékek cégjegyzékeit ebből a szempontból vizsgálat alá vennők, bizonyára számos ilyen, a megtévesztésre alkalmas bejegyzést találnánk, mert hisz a disztingválás nagy mesterei, az ügyvéd urak maguk is széltére használják a most megbeszélés tárgyává tett ncmenclaturát. Hasonló veszélyt rejt magában ez a hibás névhasználat az öröklési jog terén. Nevezetesen a haláleset-felvételi ivben az azt felvevő közeg a hazánk egyes vidékein szokásos eme rosz szokásnak hódolva, Dáncs Juonné szül. Rusz Juána helyes névmegjelölés helyett Dáncs Juána nevét tünteti ki örökhagyóként. Az örökösödési eljárás — meglehetősen elterjedt felületességgel — megejtetvén, a hagyatéki bíróság átadja az örökösöknek a Dáncs Juána ingatlan hagyatékát s annak az örökösök nevére leendő átírása végett a tkönyvi hatóságot megkeresi. Azonban a tkönyv több alapossággal lévén készítve, ott a hagyatékképen átadott ingatlan Dáncs Juonné szül. Rusz Juána nevén áll, miért is a tkönyvi hatóság a hagyatékátadó végzés foganatosítását megtagadja s erről a hagyatéki bíróságot értesiti, a mely az elutasító végzést szépen tudomásul veszi s irattárba teszi, megnyugodván abban, hogy "az örökhagyó az illető tjkönyvben nem tulajdonos. Az örökősök a hagyaték tényleges birtokában lévén, tudatlanságukban azt nyugodtan használják, gondolván, hogy az ingatlanokat már nevükre írták, mert hisz a közjegyzőnél a szükséges taksákat lefizették. Az átirás hiánya csak akkor derül ki, midőn az örökösök valamelyike szintén elhalván, az ő hagyatékának átadása válik szükségessé. Mennyi hiábavaló irka-firkával és költséggel lesz már most kiigazítható a hiba, — ha ugyan annak valódi okára valaki reájön — a melyet a helytelen névhasználat és felületesség okozott. De vegyük ugyanezt a példát fordított alakban, a kötelmi jog terén. Dáncs Juonné szül. Rusz Juána vesz egy ingatlant és az adás-vételi szerződésbe vevőként a hibás Dáncs Juána nevet irja be a többnyire laikus szerződéskészitő, mig az eladó nevét a tkönyvből böngészvén ki, az helyesen fog szerepelni, ugy, hogy a telekkönyvi átirás a Dáncs Juána nevére meg is történik. Ha azonban Dáncs Juána elhalván, hagyatékát a helyes néven adja át a bíróság: vájjon el fogja-e rendelni a telekkönyvi hatóság a Dáncs Juána nevén ma 13 oldalra terjed.