A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A műbortörvény magyarázatához

270 AJOG. olyanok, a kiknek magasabb birói rangjuk és vizsgálóbírói pótlékuk is van és ismét vannak olyanok, a kiknek semmijök sincs, sőt mint a büntető előadók, még a kiküldetéssel járó sovány napidíjakat is nélkülözik. Az a törvényszakasz tehát alkalmasint csak túlságos óvatosságból vétetett fel azért, nehogy a Vl-osok esetleges előléptetés esetén is ne vindikálják magoknak a korpótlékot, a miért vindikálják most egyesek az első osztályú fizetést. Fizetésüknek ezen második módon való emelkedését én azonban határozottan kétségbe vonom s nézetem helyességét a következőkkel vagyok bátor támogatni. Az érdekeltek azzal érvelnek, hogy az 1893. évi IV. t.-c, mely az állami tisztviselők fizetését rendezi, újabb keletű az 1891. évi XVII. t.-cikknél s így ennek a 30. §-ban foglalt azt a rendelkezését, miszerint: »a 27. §. 2. és 3. pontja alakján alkalmazottak (itélő táblabírói címmel és jelleggel ellátott birák és főügyészi helyettesek) járandósága ugyanaz, mint a kir. itélő táblai másodosztályú biráké, illetve II. osztályú főügyészi helyetteseké«, módosította olyként, hogy most ők is részesülnek a VI. rangosztályban megállapított két fokozatú fizetésben, különben semmi értelme sem volna annak, hogy külön országos összlétszámba foglaltatnak, a mi az 1891. évi XVII. t.-c. 46. §-a szerint csak fokozatos fizetéssel járó állásoknál van előírva. Nézetük támogatására hivatkoznak arra a jelenségre, hogy a törvényszéki elnökök most szintén első másodosztályú fizetéseket kapnak, holott az idézett szervezeti törvény 51. §-a szerint az előbb csak a másodosztályú táblai birákból lett elnökök léptek elő az első fizetési osztályba és pedig abban a rangsorban, melyet előbb a kir. táblai birák közt foglaltak el. Ezen felhozott érvek azonban csak látszólag támogatják állításukat; mert: Igaz ugyan, hogy a fizetés-rendeiési törvény újabb keletű és igy az előbbi törvénynek hasonló rendelkezéseit hol hallgatag, hol kifejezetten módosítja; de hát épen az a törvény messze tekintő finánc-óvatossággal kifejezetten intézkedik arról, hogy a birói szervezeti törvénynek mely rendelkezései maradnak általa érintetlenül. Már pedig a törvény 8. §-ában van egy rendelkezés, a mely igy hangzik: »Valamely fizetési osztályba sorozott állás címével és rangjával, vagy jellegével ellátott tisztviselő csak akkor lép az illető állással egybekötött illetmények élvezetébe, ha arra az állásra valósággal kineveztetik. Ez által a rendelkezés által az 1891. évi XVII. t.-c. 30. §-ában foglalt határozmányok nem érintetnek; de a curiai birói címmel és jelleggel felruházott elnököket az V-ik fizetési osztályra meghatározott lakpénz illeti.« Az itt felhívott 30. §-t már ismerjük. Tudjuk tehát azt is, hogy annak mely rendelkezése van fentartva. A törvényszakasznak szövegezéséből ugyan az érdekeltek ismét csak azt hajlandók kiolvasni a maguk előnyére, hogy ott csupán az van meghatározva, miszerint minden egyéb ágában az állami szolgálatnak a címzetes »titulussal« nem jár »vitulus«, csak az övékével. Hát igaz, hogy a szövegezés erre fekteti a hangsúlyt, de az a külön kiemelt részletezés, hogy »a curiai birói címmel és jelleggel felruházott elnököket az ott megállapított 400 frt lakbér helyett a fizetési törvény V. fizetési osztályára megállapított lakpénz illeti, semmi kétséget nem hagy fel az iránt, hogy azon a 30. §-on ezen újabb törvény több módosítani valót nem talált s igy minden egyéb rendelkezése most is épségében fennáll . . . A mi pedig azt a jelenséget illeti, hogy a törvényszéki elnökök most már kivétel nélkül két osztályba soroztainak, az tényleg megvan. Csakhogy ez az 1894. évi költségvetési törvényen alapul és a mint ott mondatik, — de a mihez szó fér, — az 1893. évi IV. t.-c. végrehajtását képezi. Indokolása az, »hogy az első folyamodású törvényszékek elnökeinek előléptetési viszonyai jelenleg sokkal kedvezőtlenebbek, mint a velők egyrangú kir. itélő táblai birákéi. Ezen hasonrangú állások előléptetési viszonyainak lehető egyenlővé tétele nemcsak a méltányosság szempontjából, de főként az elnökök gondozására bízott fontos szolgálati érdekekre való tekintetből is »sürgősen« szükséges. — Ezért az elnöki állások fele (32) 3000 frt, másik fele pedig (31) 2500 frt fizetéssel vétetett fel . . .« Meghiszszük, hogy az elnököknek derogált az, hogy előléptetési viszonyaik kedvezőtlenebbek, mini a táblai birákéi, de hát éppen olyan feltűnő a visszás helyzet a bíráknál a VI. és VII. rangosztályok reneszeresitésével és még sem osztatott be eddig egy sem a VIII. fizetési osztály első fokozatába azok közül, a kiket csak a fokozatos előléptetés sovány reménye táplál. Igy történik aztán, hogy az egyik első folyamodású biró 1600 frtért végezi ugyanazt a munkát, a mit a VII. osztályú 2000 frtért, a VI. osztályú 2800 forintért s megfelelő magasabb lakbérekért . . . Nagyon óhajtandó volna tehát, hogy az igazságügyek igazságos és kegyelmes urának mindenre kiterjedő figyelme az 1895-iki költségvetésben már e téren is felismerné a »sürgős szükségességet* s rendszeresítené az első fizetési fokot . . . A mi végül a rangsorba való külön beosztást illeti, — a mit a »nagyságosok« szintén érvül használnak fel, — az nem bizonyít semmit a mellett, hogy ők az első osztályba is juthatnak, mert az ő elkülönített sorozásuk tulajdonképen csak a kir. törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek rangsorának egyik alosztálya ; van ugyanis A, B és C osztály. Az A osztály a táblabírói címben és jellegben megkapván mindazt, a mit egy »burokban született« első folyamodású biró kaphat: ő a további fokozatos előléptetésben nem részesül; ez az előléptetés csak a B és C osztály számára van a törvényben fentartva. Éppen úgy áll a dolog az elnöki rangsor A és B osztályával. Az A osztály marad mindig az V. fizetési osztály Il-ik fokozatában, holott a B osztály a VI. osztály két fizetési fokozata közt egyenlően oszlik meg ... Ez a rendelkezés az elnökökre úgy tűnik fel, mintha a költségvetési törvény megváltoztatta volna a birói szervezeti törvény 65. §-át, a melyben ki van mondva, hogy a vidéki törvényszéki elnökök másodosztályú táblai birói fizetést húznak; de ez nem áll, mert ezt a rendelkezést a fizetés-rendezési törvény változtatta meg »hallgatag« s a költségvetési törvény csak végrehajtja a rendelkezést. Igy kell annak lennie, különben nem volna helyén való egy szrevezeti törvényt a budgettörvényben megváltoztatni. Ezek értelmében a különben is rendszerint jómódú, fizetésemelésre nem szoruló elnökök egy része a szervezeti törvény 51. §-a alapján a táblai birói rangsorban, — másik része pedig a fizetésrendezési törvény alapján részesül a fokozatos előléptetésben. Az eddig előadottak szerint tehát a VI. osztályú törvényszéki bíráknak, járásbiráknak és ügyészeknek újabb kinevezésekkel járó előléptetése csak nagyon kivételesen, de mindenkor »az eddigi foglalkozásukban való nélkülözhetlenségre« fektetett alapelv megsértésével foglalhat helyet; a fokozatos előléptetésből pedig egyenesen törvényileg ki vannak zárva. Fizetésük e szerint csakis a 10 és 5 éves pótlékkal növekedhetik . . . Igyekezzenek tehát hosszú életűek lenni; a mit szivemből kívánok nekik annál is inkább, mert én már át vagyok ugorva!... Itt legcsattanósabban végezhetném cikkemet; de nem teszem, mert úgy tűnnék fel a dolog, mintha panaszkodnám és nyomozás tárgyává akarnám tenni kilétemet, utólagos kárpótlás reményében. De különben is van még egy kis mondani valóm. Ki akarom nyilvánítani ugyanis, hogy én a szervezeti törvénynek ama rendelkezéseiben, mely szerint a VI. rangosztálynak fizetése csak a korpótlékkal növekszik, — nem találok sérelmet. Nem pedig azért, mivel a VI. rangosztályú »helyi előléptetések nek« már fennebb részletezett előnyei oly nagyok, hogy azon esetben, ha az illetők még első osztályúak is lehetnének, attól kellene tartani, miszerint a kir. itélő táblához kötéllel kell fogni az embereket. Ha azonban a sérelmet másutt keressük, hát azt meg is találjuk. Nézetem szerint sérelmes ugyanis a szervezeti törvénynek 32. §-a, azért, hogy a VI. rangosztályú birák és ügyészek részére is fenn nem tartja a rangsort azon esetre, ha kivételesen valóságos táblai bírákká, elnökökké, vagy főügyészi helyettesekké nevezhetnek ki. Miért történt itt csak a curiai birói címmel és jelleggel felruházott elnökökről gondoskodás ? Ennek indokolására egyetlen szót sem talált a törvényjavaslat; de én sem találok. .. Es azért az a szakasz teljesen indokolatlan. S minthogy a törvény 50. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében a valódi kir. itélő táblai birák és főügyészi helyettesek a hasonló címmel és jelleggel felruházottakat »a rangsorban mindenesetre megelőzik«, ebből az következik, hogy egy ötéves VIII. osztályú törvényszéki biró, vagy kir. ügyész, a ki rendes kir. táblai biróvá neveztetik ki 1895. évben, előbb lehet elsőosztályú, mint egy 14 éves kir. tvsz. biró vagy ügyész, a ki 1894-beu lett a táblabírói címmel és jelleggel, illetve főügyészi helyettességgel felruházva. Ez mindenesetre visfzás helyzet . . . S nem kevésbbé olyan a 30. §. végbekezdése, a mely azt mondja ki, hogy a főügyészi helyettesi címmel és jelleggel felruházott kir. ügyészeknek működési pótlék nem jár. Erre a rendelkezésre sem található indokolás a javaslatban. De bajos is volna azt helyesen megindokolni, hogy az a kir. ügyész, a kinek foglalkozása 300 forinttal többre méltányoltatott a bíróénál a VIII - i k rangosztályban, a VI. osztályban, ugyanazon foglalkozás mellett, egyszerre ugyanolyan összeggel kevesebbre becsültetik s igy az ő hasonló fokú előléptetése 300 frttal, Budapesten pláne 500 írttal kisebb. A harmadik sérelmes intézkedése a szervezési törvénynek az, hogy a 27. §-a alapján történt eddigi kinevezések »helyi előléptetésekké váltak«; pedig, szerintem, a törvénynek ez a kitétele »eddigi szolgálati minőségükben meghagyás melletU nem is célozza talán azt, hogy az a »szolgálati minőség« ugyanazon bíróságnál történjék; elég ha hasonló elsőfokú bíróságnál történik. A törvénynek ilyen magyarázása, esetleg ily értelmű módosítása azért volna szükséges, hogy ezek az állások lehetőleg a rangsorra való tekintettel adományoztassanak. A kir. törvényszékeknek felebbviteli forumokká való átalakítása ugyanis kívánatossá teszi, hogy minden törvényszéknél mielőbb^ legyen legalább egy magasabb rangú biró, mint tanácsvezető alkalmazva. Már most ezen célszerűségi szempontból megtörténhetik, hogy az egyik törvényszéknél a biró a minimális öt évi szolgálat után jut a VI. rangosztályba, másutt pedig, a hol