A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Bérelt lak kiürítése

A Jüö. 251 tehető ?« Hevenyészszünk e végből össze egy kis jogi kátét, melyből kiböngészhessük a »kilakoliatás« körüli hitágazatokat. Törvény szerint peres uton lakbóli kitétel kérhető : 1. bérleti ügyből kifolyólag, ha alperes a bérlet visszaboesájtására jogérvényesen köteleztetik és pedig az 1881. évi L1X. t.-e. 13-ik §-ának d) pontja alapján a sommás, az 1868. évi L1V. t.-c. 94-ik §-a alapján a rendes és az 1877. évi XXII. t.-c. ll-ik §-ának 5. pontja alapján a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság által. 2. Pvjres uton érvényesíthető a lakbeli kitétel a sommás visszahelyezési perekben, ha a per tárgya lakház s ha az Ítélet végrehajtásra kerül, feltéve mindig, hogy a kiürítendő lakásban végrehajtást szenvedett találtatik. 3. Ugyancsak peres uton érvényesíthető a lakbeli kitétel, a végr. trv. 221. §-ának megfelelőleg szintén végrehajtással, az 1881. évi L1X. t.-c. 6-ik Íjában felsorolt perekben, a mennyiben ezeknek tárgya lakott ház. 4. Nem peres ügyekben egyetlen egy eset képzelhető, mely lakbóli kitételt vonhat maga után. Az 1881. évi LX. t.-c. 180-ik §-a értelmében ugyanis az, a ki valamely ingatlant jogérvényes birói árverésen megvásárol, magát annak birtokába közigazgatási, vagy birói segédlettel bevezetheti. Közigazgatási uton való birtokba vétel s ezzel kapcsolatos lakbóli kitételre nézve nem tudunk praecedenst, ellenben a birói segédlet melletti birtokba vétel — a mennyiben ennek tárgya lakház s a mennyiben végrehajtást szenvedett van a lakásban — feltétlenül «kilakoltatással« jár, a mi végrehajtási ügyben másként nem is lehet. Ha pedig a lakházban nem végrehajtást szeuvedettet találja a bírósági kiküldött, akkor közvetlenül nem járhat el, hanem a bírósághoz jelentést tenni s ennek intézkedését bevárni köteles. Ez az általános birói gyakorlat. (Lásd a bpesti kir. kélő táblának tíl,GlO/89. p. sz. határozatát. Bűnt. jogtára XX. köt. 25. sz. 157. old.) 5. A lakbérlet felmondása és lakás kiürítése iránti ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában legújabban közzétett javaslata is annak az elvnek hódol, hogy a lakás - kiürítés, mint önálló perjogi cselekmény, csak lakbérleteknél fordulhat elő. Térjünk ezek után szorosabb értelemben vett tárgyunkhoz, a fennebb érintett kisebb polgári konkrét esethez vissza s vizsgáljuk meg, vájjon a kritikát kiállja-e? Ellenvetés nélkül megállapíthatjuk, hogy alperes arra a házra vonatkozó'ag feleségével és sógornőjével közös, tényleges és békés birtokot szerzett. Mégis a bíróság ennek az alperesi jogcímnek figyelmen kívül hagyásával belement abba a felperesi hamis jogalapba, hogy felperes alperessel, ennek goromba magaviselete miatt, együtt nem lakhat s hogy felperes alperest már korábban a lakás elhagyására utasította. Igaz, hogy ignorantia iuris nocet, de a sommás bírónak nem szabad megállania a személyesen megjelenő, műveletlen perfél tudatlanságánál, hanem meg kell tanítania őt védelmére. Meg kellett volna tanítania különösen Burcz Józsefet, hogy nem elég ok a lakbóli kitételhez alperes goromba magaviselete, nem elég a lakásnak elhagyására való felperesi előleges utasítás, nem elég, hogy felperes a ház tulajdonosa, de nem elég az sem, hogy alperes felperes által a lakásban »csak türetett« ; meg kellett volna mindezekre tanítania annál inkább, mert alperes csak minősített s nem egyenes és teljes beismerést tett. Ilyen okokból a rendőrhatóság sem s ideiglenesen sem kötelezheti alperest a lakás elhagyására, mert a kereset gyenge jogalapjával szemben áll az alperesi sokkal erősebb jogcím, a lényleges birtok, mely felperes keresete ellen, hogy ugy mondjuk élő tiltakozás, bár a fenforgó esetben néma. De hát az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 5. pontja mire való s mire való a törvény: imperativ definitiója, mely szerint lakás - kiürítés iránt csak ugy lehet keresetet indítani, ha a lakás bérelt, mire valók mindezek, ha mégis megtörténhet, hogy a jog és törvény fensége egyszerűen hatalmi szóvá alacsonyítható le ? Részünkről csakis ennek a hatalmi szónak tulajdonítjuk a biró ilyetén Ítélkezését, mert a bírói ész akkora aberrátióját, hogy kellő s egyáltalán semmiféle kereseti jogcím nélkül valakit arra kötelezzen, miszerint az általa birt lakást kiürítse, kizártnak tartjuk. Meg vagyunk győződve, hogy tüzetes birói útmutatás mellett alperes nem ment volna bele a felperesi kelepcébe s nem elégedett volna meg bárgyú védelmével s legalább perújítással akadályozta volna meg, hogy — mint az ítélet rendelkező része mondja — a »szoba kiürítésére és felperesnő kizárólagos és háboritlan birtokába való visszabocsátására« köteleztessék. Mert látni való, hogy az a kisebbpolgári biró birtokperben itélt »kilakoltatási« kereseti kérelem felett. Ezen, igénytelen nézetünk szerint téves birói itélt alperest nemcsak a fedéltől, hanem »törvényes feleségétők is megfosztani alkalmas és valósággal házassági elválásra vezet, mert kiteszi a férjet a nejével birt közös lakásból s ennek elhagyására kényszeríti, nem respektálva sem papot, se a felbonthatlanság jellegét s nem vizsgálva, vájjon a férj és feleség szivében is oly engesztelhetetlen gyűlölség honol-e, mint a minő felperes keblét alperes irányában eltölti V Pedig ha már a bíróság annyira túl lőtt a célon, könnyű szerrel rögtönözhetett volna akár egy kis formális válópert. A kisebb polgári törvény kalapja alá — csak akarat és vas marok kell hozzá — még az is beszorítható. Talán kiderült volua regénybe illő epizódként, hogy az idősebb, irigy nővér, a »kilakoltatás« leple alatt alperes családi nyugalma feldulásának vágyát takargatja, hogy a »törvényes feleség« helyett ő lakozzék majdan alperes szivében. Ki tudja? Bizony kár volt a polgári házassági törvényjavaslatból a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bírákat kifelejteni, mikor ime, mekkora nem sejtett hajlandóság és hivatás rejlik bennök a házassági jogviszonyok ellátására! De térjünk ismét vissza a dolog komolyabb és legkomolyabb oldalára, a miért tulajdonkép ezt az ügyet e lapok m. t. olvasóközönsége elébe vinai jónak láttuk. Az 1888. január 2 án kelt ítélet alapján u. i. 1893. évi december hó 29-én végrehajtást foganatosítottak, a mely azzal végződött, hogy alperes a bír. végrehajtó felszólítására a házból A harmadik alosztály végre a koldusok, csavargók, lelki betegek, süketnémák, vakok és epilepticii3ok ügyével foglalkozott. Kézenfekvő dolog, hogy az emiitett rendszer keresztülvitelénél a munkaiszony ellen kíméletlenül (lehet s kell is eljárni. Belgium e téren is uj ösvényre lépett. Elén az a helyes alapelv áll, hogy a koldusok és csavargók közül kiválasztandók azok, kik nyomor, betegség, elaggottság és hasonlók miatt kényszeritvék ez életmódra. Ezek könyörületet s nem büntetést érdemelnek. Ép ezért Belgiumban a Maison refuge-be küldetnek. Itt addig maradhatnak, a mig kedvük tartja. De egy év lefolyása előtt csak akkor hagyhatják el az intézetet, ha tényleg ismét dolgozhatnak és igy az intézeten kívüli munkálkodás bizonyítékát szolgáltatják, vagy pedig egy az igazságügyminiszter által évenkint a munkabérek állása szerint meghatározott összeget már megkerestek a menhelyben. Ellenben az összes valódi munkakerülők, a curafitól s iszákostól az utcai koldus s csavargóig a Depot de mendicité-be küldetnek, a hol legalább 2 évig s legfölebb 7 évig maradnak. Ezen dologházban szigorú munkakényszernek vannak alávetve, lehetőleg előbbi foglalkozásukban, de majdnem kizárólag állami intézetek számára szolgáló munkákkal foglalkoztatva s a fogházakban szokásos rendszer szerint munkájukért a munkakeresmény egy része iratik javukra, a mely az intézetből való távozásukkor fizettetik ki nekik. Ez alkalommal a segélyező bizottság, mely a foglyot az intézetben való egész tartózkodása alatt megfigyeli s esetleg indítványaival a 7 év lefolyta előtt való elbocsátását kieszközölte, igyekszik neki állandó munkát szerezni. Annak eldöntése, vájjon valaki a Maison de refuge, vagy a Depót de mendicité-be jusson, a békebiró hatáskörébe vág. Ennek tiszte rendkívüli felelősséggel jár; mert határozatát 24 órán belül meg kell hoznia s nincs ellene felebbezés. Hogy ez lehetővé tétessék, egész Belgium számára Brüsselben egy külön büntető-lajstrom vezettetik a koldusok és csavargókról s a békebiró egy elfogott beszolgáltatása alkalmával azonnal táviratilag kérdezősködik annak előélete felől s azonnal távirati választ nyer. ho° csavargó E szabályok szigorú betartásának eredménye, és koldus csapás jelentékenyen apadt. Állítólag azon szám, melyet azelőtt 12,000 belgára és 9,000 külföldire tettek, majdnem felére apadt; de ez optimisticus, mert az utcai koldulás Belgium összes nagy városaiban — fájdalom — még mindig virágában van. Mindenesetre azonban megerősitik a franciák, hogy összes koldusaik, kik azelőtt Belgiumhoz fordultak, most az ottani szigorú törvények miatt Franciaországba térnek vissza. A maerztéri nagy koldu3ház körülbelül 4,500 bennlakóval bir. Annak elkerülése végett, hogy a községek elaggott személyeket eltoloncoljanak, Hoogstraetenben egy agg-menhely alapíttatott, melyben ily emberek ápoltatnak az állam által, a mely aztán a költségeket az ellátásra köteles községektől behajtja. Belgiumnak ezen legújabb intézményeiről szóló jelentések mellett a többi államok képviselői az utóbbi időből hasonló érdekes adatokat nem hozhattak fel, mert legutóbb a többi államok törvényhozásának és közigazgatásának helyzete nem változott jelentékenyen. Meleg pártolója akadt a vakoknak Stockmans-ban, ki mindenhol ismeretes papi neve: Páter Amédée alatt, egyáltalában a papság, Mecheln bibomok-érsekkel az élén, a congressus ügyeért nagy buzgalommal síkra szállott. Azon feladatok mellett, hogy a vak gyermekek vakok intézetébe helyeztessenek el s a felnőtt vakok valamit megtanuljanak, rendkívüli fontossággal bir, hogy a vakoknak munka szereztessék. A vakok oktatásának összes gyümölcsei kárba vesznek, a vak ismét koldusbotra jut, ha nem sikerül a tömeg előítéletét megtörni s a vaknak az általa elsajátított foglalkozásmód vagv ügyesség üzése lehetővé nem tétetik. Hasonlóan vagyunk a süketnémák, epilepticusok és lelki betegekkel. Mindenütt állandó összeköttetésben kell a patronage-nak maradnia e szenvedőkkel s személyes jólétüket minden irányban óvnia kell. A tébolydáknak folytonos összeköttetésben kellene lenniök egy meghatározott segély-egylettel, melyhez az elbocsátandókat utasítanák. Ha tudatára ébrednek majd annak, hogy a nemzeti vagyonnak mily kincseiről van szó s mily gyakran válik a beteg és