A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 33. szám - A részletügyletek

A JOG. 131 kellékeknek szintén nem felelvén meg, a céget szintoly kevéssé kötelezik, mint az K) alatti okirat s mert a tárgyalás során felhívott tanukkal felperes a tárgyalási jegyzőkönyv szerint csak azt kívánta bizonyítani, hogy az ügylet Sch. üzletvezető jelenlétében az A) alatti aláírása előtt megbeszéltetett s hogy utóbb I. rendű alperes az A) alatti stornirozása céljából felperesnél megjelent; •ezzel azonban az a döntő ténykörülmény, hogy L. Antal fel volt-e hatalmazva az A» alatti kötlevél aláírására, illetőleg a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróság illetékességének kiköthetésére, még igazolást nem nyerne. Minthogy végül az a körülmény, hogy az A) alatti kötlevélben emiitett ügylet részben teljesíttetett, az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-a b) és d) pontjaiban megkövetelt érvényes alávetés hiányában az eljáró választott bíróság illetékességét sziütén nem állapithatja meg: az elsöbiróság ítéletének megsemmisítésével az elsöbiróságot elsőrendű alperessel szemben e perre nézve illetéktelennek byilvánitani és felperest a pertrs. 2öl. §-a alapján a költségek megfizetésére kötelezni kellett. A magyar kir. Guria következőleg végzett: A másodbiróság végzése helvbenhagyatik a benne felhozott indokokuál fogva és azért: mert, ha valónak vétetnék is a felfolyamodásban hangsúlyozott az a körülmény, hogy az A) alatti szerződés az elsőrendű alperes tudlával és beleegyezésével is részben teljesíttetett, ez a tény egymagában nem állapítja meg az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. b pontjában határozottan előirt kifejezett Írásbeli alávetettséget : a fenforgó esetben annál kevésbbé, mert felperes nem bizonyította, hogy elsőrendű alperes utóbb Írásbeli nyilatkozattal járult volna az A) alatti szerződéshez, tehát ennek az alávetettséget tartalmazó záradékához is. (1S93. október 18-áu. 1,130. szám a.) Bün-ügyekben. A temesvári kir. Ítélőtábla 2. számú büntetőjogi döntvénye. Vájjon az 1S8S. évi XXIV. t.-c. SS. $. i. pontjának az a rendéi?- zi'se. mely szerint az előzetes bejelentés és adóbárca váltása nélküli szeszfőzés miatt kiszabandó pénzbüntetés összegének megállapitásánál »a be nem jelentett főzési időszak legalább nyolc nappal veendő számitásba«.: egyenlően alkalmazandó-e akár lisztes, akár nem lisztes anyagból eszközöltetett a bejelentetlen szeszfőzés t (A 2,263 1SJ4. és 2,656 1893. B. sí.-hoi.) Határozat: Az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. $. 1. pontjának az a rendelkezése, mely szerint az előzetes bejelentés és adóitárca váltása nélküli szeszfözés miatt kiszabandó pénzbüntetés összegének megállapitásánál a ..be nem jelentett főzési időszak legalább nyolc nappal veendő számításba''', egyenlően alkalmazandó, akár lisztes, akár nem lisztes anyagból eszközöltetett a bejelentetlen szeszfőzés; mert: a lisztes és nem lisztes anyagokbó1 való szeszfőzés között az államkincstár érdeke szempontjából — a törvény szerint — csakis a termelési adó összegére és kiszámítására nézve, valamint a tekintetben forog fenn különbség, hogy az adóköteles müvelet a lisztes anyagokra nézve a szeszfőzésre szánt anyagnak az erjesztő kádakba való átvitelekor, a nem lisztes anyagokra nézve pedig a szeszfőzésre szánt anyagoknak (cefrének) a főző készülékre való átvitelekor kezdődik, végre, hogy a lisztes anyagok engedély nélküli Iepároltatása esetén a megrövidített, vagy megrövidítés veszélyének kitett termelési adó összegét az 1888. évi XXIV. t.-c. 47. §-ának rendelkezésére való tekintettel legalább nyolc nappal kell számításba venni ; ellenben a nem lisztes anyagok Iepároltatása esetén ugyanazon termelési adó fejében csak'S a főző készülék termelési képessége szerint egy napra, esetleg annyi napra eső termelési adó követelhető, a hány napon át a bejelentetlen és adózatlan szeszfözés gyakoroltatott, és mert: az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-ának 1. pontja a pénzbüntetés összegének meghatározására nézve nem tesz különbséget a tekintetben, vájjon az engedély nélküli szeszfőzés lisztes vagy nem lisztes anyagokból eszközöltetik, vagyis az idézett §. 1-ső pontja értelme szerint az ott meghatározott módon kiszámítandó pénzbüntetés alkalmazásának alapját a szeszfőzésre szánt anyag minőségére való tekintet nélkül kizárólag a bejelentetlen és adóbárca nélküli szeszfőzés képezi. Kelt Temesváron, a kir. ítélő tábláuak 1894. évi június hó 2l-én tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1894. évi június hó 27-én tartott teljes ülésben. Vádlott, az először az ö anyját, azután öcscsét megtámadó, fojtogató sértettet, a nélkül, hogy emezt felhívta volna arra, hogy öcscse bántalmazásával hagyjon fel, a kezében lévő börvágó „bics"késsel háromszor hátba szúrta: ezen csclekvénye a btkv. 79. J-a értelmében jogos védelemben elkövetettnek tekintendő. A soproni kir. tszék, mint büntető biróság (1892. jun. 9. 1,824. b. sz. a.) : B. Kálmán vádlottat a Sz. István sérelmére elkövetett és a btkv. 301. és 306. §-a alá eső, a 307. §. 2. bekezdése szerint minősülő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondja ki. Ezért a kir. tszék őt a szabadságvesztés-büntetés foganatba vételétől számítandó egy évi börtönre itéli, stb. Indokok: Özv. B. Istvánné, sz. N. Eszter, Kálmán és István nevű fiaival Beleden egy házban lakik H. Jánosné, sz. H. Juliánnával, ennek anyjával és Rozi nevű leányával. B.-ék az első szobában laknak, mig a közös konyhából nyíló hátulsó szoba H.-éké. H.-ékhez bejáró volt Sz. István szolgalegény, kire H. Jánosné fehérített. 1892. ápr. 15-éu, nagypénteken Sz. István kissé boros állapotban este 10 órakor állított be H.-ékhez, a kik már mind lefeküdtek és a lámpát is eloltották. H. Jánosné felhívására Sz. István meggyújtotta a lámpát s leült a székre, mig H. Róza felkelt és felöltözött. Sz. István azonban csakhamar felkelt és azt mondta, hogy átmegy B.-ékhez az Eszter nénit megpirongatni, hogy felőle kószahireket terjeszt. H.-ék vissza akarták tartani és H. Rózi az ajtóban útját is állta, de Sz. István öt eltakarította és bement B.-ékhez. ()zv. B. Istvánné még fent volt, B. Kálmán az asztalnál dolgozott, B. István pedig az ágyban feküdt és aludt. Sz. István nem a legildomosabb módon vonta kérdőre özv. B.-nét, a ki szintén nem a legválogatottabb szavakkal felelt. Sz. István elragadtatta magát és kijelentvén, hogy valakinek ma még meg kell halni, özv. B.-nét a székről a földre taszította. B. István a lármára felébredve, azt kérdezte, hogy mi akar itt lenni és az ágyról le akart szállni. De Sz. István oda ment B. Istvánhoz, azt torkon ragadta, földhöz vágta és rátérdepelve, fojtogatni kezdte, miközben B. István Kálmán bátyját segítségül hívta. B. Kálmán felugrott a történetesen kezében volt bőrvágó késsel és az öcscse segítségére menvén, Sz. Istvánnak az említett eszközzel háromszor a hátába szúrt. Sz. István erre B. Istvánt eleresztette, B.-ék szobájából kiment és visszament H.-ékhez, a hol, a mint a szobába lépett, egyet pördült és elesett, miközben a hátából folyt a vér. H.-ék azonnal ápolásba vették Sz. Istvánt, a ki az azonnal igénybe vett orvosi segitség dacára, hajnali 3 órakor meghalt. A boncolás kiderítette, hogy a szúrások közül kettő a mellüregbe hatolva, a baltüdő alsó lebenyét megsértette, még pedig az egyik szúrás azon egészen keresztül járt, a másik pedig két centiméternyire hatolt a tüdőbe. Az ezen sértések következtében beállott belső elvérzés és a melliiregbe hatolt levegő a baltüdöt egészen összelapították és a gerincoszlophoz szorították és az ennek következtében beállott légszomja sértett halálát idézte elő. A vádlott által beismert s hit alatt kihallgatott tanuk vallomása és a vizsgálat egyéb adataiból kitűnő fenti tényállás alapján tekintve, hogy a sértett által intézett jogtalan és súlyos bántalmazás által erős felindulásba jött, a mely felindulását tetézte Sz. István boros állapota és támadó fellépése, valamint az a körülmény, hogy H.-ék beismerése szerint Sz. István jóval erősebb volt, mint B. Kálmán és B. István együttesen és hogy a gyönge alkotású vádlottnak a félelme Sz. Istvántól ennélfogva alapos volt, de tekintve a vádlott által használt eszköz veszélyességét és a sértések nagy számánál fogva a jogos védelem kizárását. B. Kálmán a btkv. 301. és 306. §-a alá eső és a 307. §. 2. bekezdése szerint minősülő s büntetendő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettében kellett, mint tettest, bűnösnek kimondani és a reája kiszabott büntetést a fentebbiek, ugy a vádlott büntetlen előéletének és töredelmes beismerésének figyelembevételével a rendelkező részben kitett mértékben kellett megállapítani, stb. A győri kir. ítélő tábla (1892. jul. 25. 2,247. b. sz. a.): A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s vádlott B. Kálmánt a Sz. Istvánnal szemben elkövetett s a btkv. 279. §-ába ütköző és a btkv. 281. §-a második bekezdése szerint minősülő szándékos emberö'és bűntettében nyilvánítja bűnösnek s e miatt foganatbavételtől számítandó két évi börtönre itéli s ezzel a változtatással egyebekben a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla elfogadta a kir. törvényszék ítéletének vádlott bűnössé nyilvánítására vonatkozó indokolását s a cselekmény beszámithatóságát megállapítja, különösen azért, mert habár beigazolást nyert, hogy Sz. István a kérdéses alkalommal jogos indok nélkül jött a vádlott által lakott szobába s ott vádlott anyját szidalmazván, fenyegetődzött nemcsak, de a zajra felébredt B. Istvánt, a vádlott fivérét minden ok nélkül megtámadta és fojtogatni kezdette, ugy hogy ez bátyját, t. i. vádlottat, segítségül hívni volt kénytelen, mégis miután vádlott, a nélkül, hogy Sz. Istvánt felhívta volna arra, hogy öcscse bántalmazásával hagyjon fel, őt ölésre alkalmas eszközzel megrohanta s rögtönösen sérelmezte, a nélkül, hogy annak komoly szüksége fenforgott volna s a nélkül, hogy meggyőződést szerzett volna arról, hogy Sz. István jogtalan támadását másként el nem háríthatja : ennélfogva a jogos védelem vádlott javára megállapítható nem volt. A minősítést illetőleg pedig, tekintettel arra, hogy vádlott háromszor merítette Sz. István testébe a suszterkést és pedig a n. 8. alatti boncjegyzőkönyv adatai és a tszéki orvos véleménye