A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - A birói és ügyvédi kar közötti antagonismus

Tizenharmadik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1894. augusztus 5. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 8. s/.. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart S. azKéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvedek. Felelős szerkesztó: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 ki Fél » 8 » - » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautal vá nynyal küldendők. TARTALOM: A birói és ügyvédi kar közötti antagonismus. Irta: dr. Nyisztor Adorján, békés-csabai kir. jáiásbirósági albiró. — Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. Irta: Kuttkay AladárJ alsó-kubini albiró. — Belföld. (Dr. Plósz Sándoi, új igazságügymiuiszteri államtitkár. — Az ügyvédi iroda immunitása.) — Ausztria és külföld. (Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai.) — Irodalom. (Örökösödési eljárás. Dr. Fodor Ármin és dr. Márkus Dezső. Budapest. Irta : Y b ó.) MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbíróság! határozatok és döntvények. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetések. \A birói és ügyvédi kar közötti antagonismus Irta: Dr. NYISZTOR ADORJÁN, békés-csabai kir. jáiásbirósági albiró. Hazánkban sajnálatra méltó jelenség, hogy az igazságszolgáltatás két fontos tényezője: a birói és ügyvédi kar közötti viszony általában nem áll a szívélyes bensöség azon fokán, melynek ezen, a jogtudomány emlőjén növekedett s az életben is más-más utakon ugyan, de ugyanazon gyakorlati cél, az igazság kiszolgáltatására törekvő két testületnek testvéri voltát jellemeznie kellene, mely ezeknek együttműködése hatályosságához, az igazságszolgáltatás fellendüléséhez okvetetlenül szükséges s melynek a nyugat-európai államokban hiányát sehol sem észleljük. Ugyanazon anya, a jogtudomány nevelte pedig fel mindkét testvérkart, ugyanazon téren, a gyakorlati jogszolgáltatás mezején fejtik pedig ki mindketten a gyakorlati jogi ismereteik folytonos öregbítésével és alkalmazásával erejüket; az ezen téreni küzdelmük célja is közös, nem egyéb, mint az igazság kivívása. Ezen közös célt sem érhetik tehát el másként, mintha vállvetve küzdenek: az ügyvéd adatokat gyűjtvén a biró munkájához és a beszerzett peranyagnak jogi elmeélleli megvilágításával megkönnyitvén a birói ítélkezés J feladatát, a biró pedig a kellő méltatásban tartozván részesi- J teni az ügyvédnek ebbeli nemes törekvését és a magával egyenrangú bajtársat: .az igazság harcosát levén köteles j tekinteni az ügyvédben. Más szóval a két karnak tevékeny- | sége egymásra kölcsönhatást gyakorol, mely a közérdek t javára szolgál s mégis mi az oka ezen egymásra utaltság dacára a két kar közötti nem elég benső — hogy ugy ne mondjam — feszült viszonynak. Ezen tagadhatlan sajnos tünet okait igyekezem az alábbiakban kideríteni. Mindenekelőtt főokként tekintem a birói és ügyvédi qualificatio tudományos színvonalának különböző fokát és az ügyvédi képesítésnek a bíróénál tágabb voltát. Az ügyvéd mint a jogtudori cím birtokosa, magasabb elméleti jogi képzettsége és a birói állásra is képesítő qualificatiója tudatában tekint akárhányszor a biróra, ez szinte érzi nem egyszer az ügyvédnek a törvényhozás által vele szemben indokolatlanul biztosított fölényét; mindketten átérzik tehát helyzetük fonákságát, a melyben egyenrangú munkatársakként működniök kellene. Ezen fonák helyzet azonban legkevésbé sem alkalmas köztük az egyetértést fokozni. Nem kis válaszfalat von a testvérkarok közé azon körülmény is, hogy a két karbóli kölcsönös átlépés nagyon meg van nehezítve. A bírónak, még ha eléggé előrelátó volt is, hogy jogi tanulmányai befejezése után a tudori fokot megszerezze magának, külön vizsgát kell tennie, ha talán tiz, esetleg husz évi államszolgálat után bár az ügyvédi kamara névjegyzékébe bejegyeztetni kívánja magát, mely szakvizsgához annál kevésbé lehet sokszor kedve, mivel a bírói pályáni több évi sikeres működése után nem akarja kitenni magát az ügyvédi vizsgáni censeáltatás esélyeinek. De mit tegyen azon biró, ki nincs azon szerencsés helyzetben, hogy birja a jogtudori cimet? Megállapodott, esetleg előrehaladott korban újra — nem annyira az életnek, mint inkább — az iskolának tanuljon és 22—23 éves ifjakkal szigorlatozzék az egyetemeken, hogy ügyvéddé lehessen ? Az ügyvédet pedig, bár ha a birói állástól külön vizsgák akadályai nem választják is el, más gyakorlati nehézségek tartják vissza attól. Egyrészt ugyanis a mai viszonyok között nem igen vonzza őket a nagy felelősséggel és még nagyobb munkateherrel járó s ezekkel szemben mégis javadalmazásánál fogva csupán a legszerényebb igényű existentiát biztosító birói pálya, másrészt pedig ha aspirálnak is az ügyvédek a birói állásokra, azokra jelenleg meglehetős korlátolt számban nyernek kinevezést. Ezen felül sok biró még ugy is tekinti a birói karba átlépett ügyvédet, mint ki az ő régebbi birói működése alapján jól kiérdemelt karriereje, előmenetele útjába áll. Nincs meg tehát mindezeknél fogva a két testvérkar közötti jótékony amalgamisatio, összevegyülés, minek következménye, hogy a két testület széthúzó érdekek befolyásának alatt áll. További ok, hogy e két testvérelem más-más lég| körben nyeri jogi nevelését: az ügyvéd a meghamisitatlan életviszonyokkal telitett szabad téren, hol a minj dennepi élet ezer és ezer nyilvánulásait a legközvetlenebbül ismerni megtanulja ; a biró a zárt bureauban, hova be nem hatol a világ zaja, hol kiterjedtebb látkör hiányában a biró csak papírról tanulja ismerni a mesterkélt világításban eléje tárt és sokszor merőben a felismerhetienségig elferdített élet| viszonyokat. Csoda-e azután, ha az ily eltérő kiképzés hatása | alatt más szemmel nézi a biró s más szemmel az ügyvéd ; ugyanazon életviszonyt a jog alkalmazásánál s következésképen lehet-e egyetértésről szó ott, hol az egyéniségek egész lényét átható alapfelfogások annyira eltérők. A birói és ügyvédi kar közötti viszony meglazulásának egyik oka továbbá az ügyvédi munkadíjak kérdésének rendezetlen volta is. Az ügyvéd jól tudja, hogy nem a törvény, hanem csakis a birói belátás mérlegeli munkája becsét s igy — különösen ha talán elfogult is saját munkásságával szemben, de e nélkül is — gyakran nincs megelégedve a munkásságát méltató birói belátással, másrészt pedig a képzettségéhez, állásához és az azzal járó functiók fontosságához képest silányul javadalmazott birótól sem csoda, ha sokszor szűkmarkúlag taksálja az ügyvéd szellemi munkáját. Végül nagy hiba, hogy a biró és ügyvéd társadalmi életében is hiányzanak az érintkezési pontok. Ezek jóformán csak a bírósági helyiségekben találkoznak egymással, a mai viszonyok között nem igen nyilik alkalom arra, hogy a bírák és ügyvédek a collegialis viszony ápolása céljából társas összejöveteleket rendezzenek. Nem akartam szomorú képet rajzolni a mai magyar ügyvédek s bírák közti viszonyról, csak constatálni tartottam kötelességemnek az e tekintetbeni rideg valót. A két testület betegsége kétségtelenül megvan, de fellelhetjük annak orvosszereit is. E g y s é g e s i 11 e s s é k csak a birói és ügyvédi qualificatio a mindkét pályára egyaránt képesítő szakvizsga behozatala és a birói és ügyvédi előképzettség színvonala egyenlővé tétele által! Ugyanazon diploma birtokában Lapunk mai szama 8 oldalra terjed.