A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 30. szám - Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. (1. r.)

118 A JOG. A szolnoki kir. törvényszék, mint váltóbiróstíg (4,298/V. sz. 1892. április 12.): Somogyi József ügyvéd által képviselt H. András felperesnek, dr. Soltész Henrik ügyvéd által képviselt F. József, R. Mihály és F. Ferenc alperesek ellen 50 frt töke és jár. iránt indított sommás váltóperében következőleg i t é 11: Ha alperesek személyében F. József pótesküt tesz arra, hogy a kereseti 50 frtról kiállított s a kiállítás idejében kelet és lejárattal nem bírt váltó ugyanazonos azon váltóval, melyet H. Rozáliának aláírva átadott az 1890. évi június 13-ika előtt, az esetben alperesek kifogásának helyt ad a kir. törvényszék s az 1,210/92. sz. a. sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítja stb. Erdekében áll tehát I. r. alperesnek ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított három nap alatt eskületéti kérvényét a kir. törvényszéknél bejelenteni, az esküt a kitűzött határidőben le is tenni, mert ellenesetben a sommás végzés hatályában fentartatik. Indokok: Alpereseknek a váltó szabálytalan óvatolása ellen III. rendű alperesnek kiskorúsága és szenvedő váltóképesség hiányára, I. rendű alperesnek pedig elfogadási aláírása valódisága ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kereseti váltó telepítve lévén, az óvás a váltótörv. 43. §-a rendelkezésének megfelelőleg vétetett fel, mert III. rendű alperes nem bizonyította felperes tagadásával szemben az általa kifogásként felhozott körülményt s végre mert I. rendű alperes a kifogásokban maga beismeri, hogy fia és R. Mihály aláírásával váltót állított ki H. Rozáliának s ezzel igazoltnak volt veendő, hogy I. rendű alperes váltójogi kötelezettséget vállalt a nevezettek I. rendű alperes nevének a váltóra meghatalmazás folytáni aláírása által. Tekintettel azonban arra, hogy a kifogásukban említett ügyálláshoz képest döntő körülményt az képez a per elbírálásánál, ha vájjon való-e, hogy felperes a kereseti váltó birtokához nem jogszerűen jutott s hogy ennek kitöltése s különösen telepítése a megállapodás ellenére töltetett ki és hogy ezen váltón alapuló 50 frt követelés a 2. alatti feladó-vevény szerint igazolt módon kiegyenlítést nyert, mely esetben a váltó értékét vesztette, ezen körülmények bizonyítása alpereseket terheli. Minthogy pedig T. István tanúnak alaki vallomása fél bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy a kereseti váltóra a váltóösszegét ő irta rá és adta át H. Rozáliának, mely tanúvallomás részbizonyiték a mellett is, hogy a kereseti váltó nem felperes rendeletére állíttatott ki, hanem azon célból, hogy a nevezettnek a F. Józseftől járó 50 frt követelése biztosítva legyen, továbbá azon körülményre is miként a kereseti váltó kitöltve s telepítve nem volt, ezen félbizonyiték mellé I. r. alperesnek a fent szövegezett póteskű a prts. 236. §-a alapján megítélendő és a per kimenetele az eskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő; mert kétségtelenné tétetvén a tanú által előadott s érintett körülmények és mert felperes nem is állítván, miként H. Rozáliának alperesek vagy I. rendű alperes más váltót is állított ki s vele szemben egyéb kötelezettségük is fennállott volna, nyilvánvaló, miként a kereseti váltó az alperesek által vitatott célra és H. Rozália rendeletére lett átadva, a felperes által nem is tagadott jogviszonyból származó 50 frt tartozás fedezésére s kétségtelen, hogy a megállapodás ellenére kiállított és telepitett kereseti váltó a 2. sz. a. közokirat tanúsága szerint kifizettetett s felperes váltójogi birtoka nyilván rossz hiszemüségen alapul stb. A budapesti kir. itélő tábla (1,999/P. sz. 1892. december 28.) : az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1892. évi január 2-án 1,210. sz. a. kelt sommás végzést hatályában feltétlenül fentartja és alperese ket egyetemlegesen kötelezi, hogy a felperesnek 50 frt tőkét, 1892. január 26-ától járó 6°/o kamatait stb. fizessenek stb. Indokok: Az első biróság azt a körülményt tekintette perdöntésnek, hogy a kereseti váltó azonos-e az alperesek által néh. H. Rozáliának átadott 50 frtos váltóval és a per kimenetelét az erre nézve alpereseknek F. József személyében megítélt póteskünek le vagy le nem tételétől tette függővé. E ténykörülmény azonban perdöntőnek nem tekinthető, mert azzal, ha teljesen bizonyítottnak vétetik, sem volna igazolva az, hogy a váltó megállapodás ellenére töltetett ki, sem az, hogy kifizettetett, sem az, hogy felperes a váltónak nem jogszerű birtokosa. Ezek szerint a jelen per az alperesek által felhozott többi kifogások alapján leit volna elbírálandó; tekintse azonban, hogy alperesek abban, hogy a per kimenetele a fent megjelölt ténykörülmény biztosításától tétetett függővé, megnyugodtak : ez által alperesek kétségtelenül beleegyeztek abba, hogy többi kifogásaik a pernek további felülbirálatánál mellőztessenek s igy az alperesek a perbeli kifogásoktól elállottaknak veendők. Ehhez képest I. r. alperes lemondott az aláírásának valódisága elleni, III. r. alperes a kiskorúságáról és mindannyian a váltóóvás szabályossága ellen tett kifogásukról. így tehát I. alperes aláírásának valódisága, III. r. alperes nagykorúsága és a váltóóvás szabályossága elleni kifogások figyelembe vehetők nem voltak és II. r. alperes pedig aláírásának valódiságát kétségbe nem vonván, a sommás végzés hatályának fentartásával a kereseti tőkében és járulékaiban marasztalandók voltak. A m. kir. Curia (366/V. 1894. június 5.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kereseti váltón F. József nem telepesként lévén megnevezve, hanem a nevezettnek ügyvédi irodája csupán azon helyiségként jelöltetvén meg, a melyben a váltófizetés végett bemutatandó, a váltótörv. 43. §-a értelmében a váltó magának az intázvényezettnek lett volna fizetés végett bemutatandó. Miután pedig a B) alatti óváslevél szerint ez meg nem történt, hanem a váltó F. Józsefnél lett fizetés végett bemutatva, az erről felvett óvás a viszkereseti jognak a kibocsátó s illetve forgató II. és III. r. alperes ellenében fentartására nem alkalmas. Az elfogadóként perelt 1. r. alperest ületőleg a valódiságra kétségbe nem vont E) alatti levél által be van bizonyítva, hogy a kereseti váltó H. Rozáliától származott át felperesre. Tekintve pedig, hogy a váltót nem forgatmány utján szerezte meg s igy csupán a nevezett jogelődnek jogaiba lépett felperes tűrni tartozik mindazon kifogásokat is, melyeket alperesek a nevezett jogelőd ellen érvényesíthetnének. Es miután a kifogásokhoz a B) alatt csatolt postai feladóvevénynyel be van bizonyítva, hogy alperesek részéről a kereseti váltó összegének megfelelő pénzösszeg H. Borbála részére posta utján utalványoztatott és ezzel szemben alperes a válaszban tüzetesen azt, hogy az utalványozott összeg H. Rozáliának kezeihez jutott, tagadásba nem vonta és ki nem mutatta, hogy a kár az elküldés időpontjában akár elébb, akár utóbb a nevezett jogelődnek alperesek, vagy azok valamelyike ellen bármi címen akár hasonösszegíí, akár nagyobb összegű még egy más követelése lett volna, a kereseti váltó törlesztettnek jelentkezik s igy felperesnek követelése I, r. alperessel szemben is teljesen alaptalan. Ezeknél fogva az alperesek által felhozott egyéb kifogások érdemleges méltatása nélkül felperes követelésével feltétlenül lett volna elutasítandó. De miután mind három alperes az első biróság ítéletében, mely szerint felperes azok pótesküjétől feltételezetten lett követelésével elutasitva megnyugodott s ennélfogva a mondott ítélet alperesek előnyére és az ellen felebbezéssel egyedül élt felperes hátrányára meg nem változtatható, jelen ítélet rendelkező része éltelmében kell határozni. Bün-ügyekben. Vádlott nem megkárositási szándékkal, hanem azon hiszemben irván más személy nevét a váltóra, miszerint ennek kifogása nem lesz és utólag beleegyezik, a magánokiratliamisitás vádja alól a Btkv. 75. §-a alapján felmentendő. A pozsonyi kir. törvényszék mint büntető biróság (358/B. sz. 1893. január 25.): A János vádlott a btkv. 401. §-ába ütköző és a 403. §-ának 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisítás egyrenribeli bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a btkv. 403. §-a alapján a btkv. 92. §-ának alkalmazásával hat havi börtönbüntetésre Ítéltetik stb. A bűnjelként lefoglalt 12 frt 05 kros váltón szemlélhető T. István elfogadói aláírás semmisnek nyilvánittatik s ezen aláirás megsemmisítésére vonatkozó záradék az ítélet jogerőre emelkedése után emiitett váltóra rávezettetni rendeltetik. Indokok: A bűnügyi vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint 1890. évi június hóban vádlott A. János T. Istvánnal 23 forint 60 krért J. József szempei kereskedőnél lisztet közösen hitelbe vásárolván, ezen tartozás fedezésére a bűnügyi iratoknál 5. nsz. a. elfekvő váltót állították ki, melyen mint váltó elfogadó T. István szerepelt s T. Istvánnak ezen aláírását A. János vezette a váltóra előbbinek beleegyezésével. Ezen váltónak aláírása J. József előtt történvén, ez azon meggyőzőtlésben volt, hogy A. János, T. István, kinek hitelképességéről ez alkalommal községi bizonyítványt kapott. Ezen váltó lejáratkor rendeztetett és be is váltatott. A. Jánosnak még ugyanazon évben két izben lévén lisztre szüksége, egy izben 15 frt 80 kr. ára lisztet, másik ízben 12 frt Oö kr. ára lisztet vásárolt J. Józsefnél, kinek tévedését személyazonossága iránt felhasználva, a vásárolt liszt ára fejéDen kiállított 45 frt 80 kr., illetve 12 frt 05 krról szóló váltókra elfogadói minőségben T. István nevét irta ennek tudta s beleegyezése nélkül s e váltókat J. Józsefnek átadta. A. János a 15 frt 80 krról szóló váltót a lejáratkor beváltotta és megsemmisitette, de a 12 frt 05 kros váltót a lejáratkor beváltani elmulasztotta, mire J. József levelező lapon felszólította T. Istvánt a váltó rendezésére, kinek legott gyanúja támadt A-ra s ennek neje a hamisítást be is ismerte s a váltó kifizetését ígérte, de T. István másfél hónap múlva J. Józsefnél járván, arról győződött meg, hogy a váltó még most sincs beváltva. A. János ellen a feljelentést megtette. A vizsgálat folyamán a J. Józseftől A. János által beváltott váltó házkutatás utján lefoglaltatött. Ezen tényállást maga A. János is beismervén, az elfekvő 12 frt 05 krról szóló váltó tekintetében a btkv. 401. §-ába ütköző és a 403. §-ának 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettének tényálladékát terhére megállapítani, őt abban bűnösnek kimondani s tekintetbe véve rovatlan előéletét, őszinte beismerését és a kár hiányát, valamint hogy a 23 frt 60 kros váltónál T. István megbízást adott A. Jánosnak nevének a váltóra történt rávezetésére, ez által utóbbi talán némileg feljogosítva érezte magát T. István nevének a későbbi váltóra történt rávezesére, mint enyhítő körülményeket a btkv. 92. §-ának alkalmazásával az ítélet rendelkező része szerint fenyíteni kellett stb.