A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 28. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 28. számához. Budapest, 1894. július hó 15-én. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. itólő tábla 4. sz. polg. határozata. .V végrehajtási törvény 212. $-ához. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla Adler L. Ph. cégnek Veres Borcsa János elleni végrehajtási ügyében ama kérdést illetőleg, hogy ha a lefog/a/t függő termés /Svédeimének a később eladandó ingatlan vételárához csatolása céljából birbi leiéibe helyezése nem kéretett, de e jövedelem az ingatlan z'ételáiának felosztásakor még kiadva nincs, kérhető-e annak az ingatlan vételárához csatolása s erre a kérésre ki tekintendő jogosultnak. 1894. évi június hó 7-ik napján tartott ülésében 2,037/1894. I. sz. a. kelt határozatával ki mondotta, hogy : A lefoglalt füirirö termés jövedelmének, ha az az Ingatlan elárverezése folytán bejött vételár felosztása idejében még kiadva nincs, az ingatlan vételárához csatolását — a mennyiben az ingatlan a függő termes beszedésének vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy ev alatt elárvereztetik — a jogosult hitelezők azon esetben is kérhetik, ha a foglalás idejében annak birói letétben tartása iránt kérvényüket az illetékes telekkönyvi hatósághoz be nem adták, de erre nézve jogosult hitelezőnek csak az tekinthető, a kinek javára a függő termés beszedése vagy a bérSsszeg esedékessége előtt az ingatlanra a végrehajtási zálogjog bekebelcztetett vagy a végrehajtási jog feljegyeztetett. Indokok: A végrehajtási törvény 149. §. szerint, a mennyiben az árverési feltételek ellenkező kikötést nem tartalmaznak, az ingatlanokkal együtt a végrehajtást szenvedőt illető még be nem szedett függő termés is elárvereztetik s az igy elért vételár képezi felosztás tárgyát; a miből folyik, hogy az árverés előtt az ingatlantól elválasztott hasznok felett a rendelkezési jog az adóst illeti. A végrehajtási törvény 212. §. azonban az ingatlan ily módon elért vételárához a függő termésből befolyt összeg vagy bérösszegnek hozzácsatolása iránt kivételes intézkedést állapított meg. Ama jelzálogos hitelező ugyanis, a ki a végrehajtási törvény 2l 1. §-a szerint a haszonélvezetre vezetett végrehajtás esetében az ingatlanra a függő termés beszedése vagy a bérösszeg esedékessége idejében már telekkön) vileg kitüntetett végrehajtási zálogjoggal bír, az adóssal szemben követelése érvényesítése végett oly hatálylyal lépett fel, mely nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a zálogtárgy hasznaiból is kielégítést szándékozik ver.ni. S m után e joga érvényesítésének perrendszerü lefolyása esetében az árverés egy év alatt megtarthatónak mutatkozik, megengedi a törvén}', hogy ha az árverés ez idő alatt tényleg bekövetkezik, a már beszedett függő termés is — mely különben az adóst illetőleg a haszonélvezetre vezetett foglaltatót illetné — az ingatlan vételárához csatoltassék. A végrehajtási törvény 212 §-a feltételezi ugyan, hogy e csatolást a hitelezők a haszonélvezet foglalásáról nyert értesítés után kérjék; tekintve azonban, hogy a haszonélvezet a végre hajtási zálogjognak az ingatlanra bekebelezése által e hitelező részére is végrehajtásilag Iefoglaltnak tekintendő, e kérvény elmulasztásának csak azon hatály tulajdonitható, hogy esetleg az árverés előtt a haszonélvezet az arra vezetett külön végrehajtás folytán a végrehajta'.ónak kiadatik, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a mennyiben e haszonélvezeti összeg az árverés előtt ki nem adatott volna s az árverés a függő termés beszedése vagy a bérösszeg esedékessége napjától egy év alatt megtartatik, a még ki nem adott függő termés vagy bérösszeg ily előzetes kérvény nélkül is az ingatlan vételárához csatoltassék. Maros-Vásárhelyit, 1894. évi június hó 7-én. Hitelesíttetett 1891. évi június hó 15-én. A marosvásárhelyi kir. itéló' tábla 5. sz. polg. határozata. A végrehajtási törvény .'Í4. §-áhozA marosvásárhelyi kir. itélö tábla Rothenbácher Györgynek, gróf Haller Péter ellen íjo frt s jár. iránti végrehajtási ügyében ama kérdést illetőleg, hoyy mennyiben fogadhaló el a végrehajtási végzés ellen a végrehajtást foganatosító bíróságnál beadott felfolyamodás. 1894. évi június hó 7-ik napján tartott ülésében 2,082/1894. I. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy: A végrehajtási végzés ellen a végrehajtást foganatosító bíróságnál beadott és ezen bíróság által a végrehajtást elrendelő bírósághoz áttett felfolyainodás az esetben elfogadandó, ha az elrendelő bilósághoz a kézbesítéstől számított S napi határidő alatt beérkezett. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 34. §-a szerint a végrehajtási eljárás során hozott bírósági végzések ellen beadott felfolyamodásokra nézve az általános rendelkezések alkalmazandók. Az 1881. évi L1X. t.-c. 26. §-a szerint a felebbviteli beadvány az elsöbirósághoz nyújtandó be, mely bíróság alatt ugyanezen törvény 28. §-ból kitetszőleg azon bíróság értendő, mely a felebbvitel felterjesztésére hivatva van, tehát jelen esetben a végrehajtást elrendelő bíróság. Ezek alapján megállapítható, hogy a végrehajtási végzés ellen a felfolyamodás a végrehajtást elrendelő bírósághoz adandó be. Tekintve azonban, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 51. §-a szerint a felfolyamodás a végzés kézbesítésétől 8 nap alatt adandó be s ennélfogva ez idő alatt beadott felfolyamodás, a mennyiben az idézett törvény 28. §-a szerint hivatalból való visszautasítás esete nem forog fenn, a felebbviteli bírósághoz felterjesztendő s tekintve, hogy az ügyre csak a> felfolyamodás beérkezésének időpontja bír perrendszerü befolyással, de nem a beérkezés azon módozata, hogy a fél által személyesen, postán vagy más hatóság közvetítése utján jutott az illetékes bírósághoz; mindezek alapján kimondani kellett, hogy a végrehajtási végzés ellen beadott felfolyamodás akkor is elfogadandó, ha az a végrehajtás foganatositási bírósághoz adatott ugyan be, de onnan a végrehajtást elrendelő bírósághoz áttétetett s ide a törvényben jelölt 8 nap alatt beérkezett. Maros-Vásárhelytt, 1894. évi június hó 7-én. Hitelesíttetett 1894. évi június hó 15-én. Az engedményes irányában mindazok a jogok érvényesíthetők, melyek az engedményező ellen érvényesíthetők lettek volna. A közkereseti társas cég ellen fennálló követelés a cég egyik beltagja által érvényesített követelésbe beszámítandó, mert a közkereseti társaság beltagja e cég adósságaiért saját személyében is felelős, s igy ha a követelés a cég beltagja által engedményeztetik, a cég elleni követelés beszámítása az engedményes ellen is érvény esithető. A budapesti VI. kor. kir. járásbíróság' (19,627/P. sz. 1892. június 3-án): dr. Reinitz Jakab ügyvéd által képviselt F. Jónás felperesnek — dr. Barna Ignác ügyvéd által védett J, József Gyula alperes ellen 172 frt s jár. iránt folyamatba tett sommás perében következően ítélt: Alperes köteles a kereseti 152 frt tőkét, ennek 1892. évi március 22-től járó 6°/0 kamatait stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes a keresethez A) alatt csatolt kötelezvény tanúságaként a 4,300 frl kölcsönösszegnek egy fél évre eső 8°/0-tóli kamata fejében a f. é. március 22-én 172 forintot fizetni tartozott volna, mit nem tevén, ennek teljesítésére kötelezni kéri. Alperes az összeg és annak lejárata ellen kifogást nem tesz, s azzal védekezik, hogy felperesnek nincs ellene az A) alatti alapján követelése, mert Sch. Leo Dem volt jogosítva a B. István által reá engedményezett követelést tovább engedményezni, mert ő az engedménybeli feltételeknek B.-el szemben meg nem felelt, mert továbbá Sch. Leo a kérdéses követelést felperesre át nem engedményezte s ha igen, az csak színleges, mert az engedmény, ugy mint az a bemutatott eredetiből kitűnik, csak ajánlat, mit felperes el nem fogadott, végül mert neki Sz. ... és Sch cég ellen, mely cégnek Sch. Leo egyik tagja, 6,250 frt megítélt követelése van és igy a kereseti összeget legrosszabb esetben is e helyütt beszámítani joga van. Minthogy azonban B. István a kérdéses közjegyzői okiratba foglalt engedménynyel ruházta Sch. Leóra és őt feljogosította, hogy a követeléssel, mint sajátjával rendelkezhessék és igy e helyütt, vájjon Sch. Leo megfelelt-e B. Istvánnal szemben kötelezettségének, bírálat tárgyát nem képezheti; minthogy továbbá a