A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 27. szám - A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 27. számához. Budapest, 1894. július hó 8-án. Köztörvényi ügyekben. A pozsonyi kip. ítélő tábla I-ső számú polgári döntvénye. Pozsonyraegyc Eperjes községében a római kath. plébánia felállítására vonatkozóan Eperjesen az 1825. évi május hó l.'3-ik napján az illető szolgabíró és eskűtlt jelenlétében az illető földesúr megbízottja, az illető község akkori elöljárósága és az illető községbeli 11 úrbéres gazda részéről — a záradék szerint a többi gazdák jelenlétében és megegyezésükkel — aláirt okiratnak 3-ik pontjában foglalt következő kitétellel: aminthogy a tallósi plébániától leendő elválasztásunk által egyszersmind az ekkoriglan adatott szolgáltatásainktól és adózásainktól is felszabadittatnánk, lekötelezzük magunkat arra. hogy mindazon földeknek, melyek ezen alkalommal a tallósi plébániától az eperjesihez esendők lesznek, mind pedig azoknak is, melyeket a méltóságos földesurunk ez utóbbihoz most újan hozzáadni kegyesen méltóztatik, művelését, úgymint szántását, fogasolását, a termésnek letakarítását és behordását, egyszóval minden illendő és szokásban levő munkákat, valamint szinte a méltóságos földesúr által e célra ajánlott tűzifának levágását és behordását is a helybeli plébános ur részére esztendöröl-esztendőre véghez vinni fogjuk«, — lekötelezettnek a politikai község tekintendő-e? avagy ugyanez a lekötelezés, továbbá ugyanannak az okiratnak 4. pontjában foglalt következő kitétel: »adunk ötven gazdák, kik összesen 437/8 urbarialis helyet birjuk, vagyis 67/8 régi sessiót, összesen 67 pozsonyi mérő rozsot, ugyanannyi csirkét és készpénzül 20 forintokat pengőben«, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher-e? Határozat: A feltett kérdésben megjelölt okirat 3. pontjában foglalt kitétellel Eperjes politikai község lekötelezettnek nem tekintendő, továbbá ugyanez a lekötelezés, úgyszintén annak az okiratnak 4-ik pontjában foglalt kitétel az Eperjes községbeli úrbéri telkekre nézve nem dologi teher. Indokok: Az eperjesi plébános lényegileg a feltett kérdésben megjelölt okirat 3. és 4. pontjára alapítottan párbér iránt perelte a más vallású Wetzler Józsefet, mely perben az elsőbiróság alperest elmarasztalta, mert a kérdéses okirat 3. és 4. pontjával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri telkekre nézve dologi terhet fenforogni látott; ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. ítélőtábla 6,021/1891. sz. a. helybenhagyta. Az eperjesi plébános ugyauakként perelte a más vallású Goldberg Mórt, mely perben az elsőbiróság felperest keresetével elutasította, mert a kérdéses okirat 3. és 4-ik pontjával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri telkekre nézve dologi terhet fenforogni nem látott ; ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. Ítélőtábla 4,583/1893. sz. a. szintén helybenhagyta. A pozsonyi kir. ítélőtábla elnöke az ellentétes határozatok folytán 409-1894. sz. a. a 4,214/1891. I. M. E. számú rendeletben foglalt figyelmeztetést megtévén, 1,801/1894. sz. a. másodfokú érdemleges megvizsgálás végett a pozsonyi kir. Ítélőtáblához érkezett az eperjesi plébánosnak ugyanakként a más vallású Stern Jakab ellen indított pere, mely per előadásra kerülvén, ennek elintézése felfüggesztetett és ekként a 4,214/1891. I. M. E. számú rendelet 4. §. 3. pontjának esete beállott. Általános szabály az, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában csak a parochía kötelékéhez tartozó híveket terheli és hogy e teher mérvének és módozatainak kútforrása a visitatio canonica. Ennek folytán a parochia kötelékébe nem tartozók, különösen más vallásúak, már a bevett vagy tűrt vallásfelekezeteknek egyébként is egymástól önálló voltánál fogva is, párbérszolgáltatásokra csak akkor kötelezhetők, ha erre bármely úton személyes kötelezettséget vállaltak, vagy ha párbérszerződés vagy más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré vált, vagy végül, ha a párbért a politikai község átvállalta (aversio) ; ellenben ezek iránt nem bir nyomatékkal a nem birói úton történt esetleges marasztalás és visitatio canonica-ban a párbér szolgáltatásának házak vagy telkek után feltüntetése ; mert a m. kir. curia 30. és 31. számú polgári döntvényeiben már kimondotta azt: hogy ha a kath. lelkész részéről párbérszolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetve, midőn az a kérdés vált vitássá, ha vájjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e, az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik; és hogy az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanon nyugvó dologi tehernek tekintessék. A visitatio canonica rendeltetése volt az is, hogy a híveknek párbér iránti kötelezettségét, ennek mérvét és módozatait a tényleges állapothoz képest feltüntesse; a visitatio canonica szokás és részben egyházhatósági rendelet folytán a törvényes bizonyság (legale testimonium), a földesúr és az illető község elöljárói közbenjöttével eszközöltetett. A most eldöntendő kérdésben idézett okirat latin szövegű bekezdésében Rudnay Sándor, az időbeli esztergomi érsek jelenti ki azt, hogy miután Eperjes egyházilag mint fiókegyház a tallósi parochiához tartozik, az eperjesi birtokosok és földesúr a tallósi parochiából kiválásért és Eperjesen önálló parochia felállításáért új parochia rendezése céljából a törvényes bizottság (legale testimonium) jelenlétében egyházi és földesúri megbízottakból vegyes bizottság alakult. A kérdéses okirat további szövege a következő : »Mi alulirt Eperjes község valljuk e levelünk rendével, hogy minek utána a méltóságos földesurunk azon legalázatosabb könyörgésünkre, hogy a számunkra az előadott okokra nézve Eperjesen egy lelkipásztort rendelni és nekünk egy helybeli plébániát, valamint szinte oskolát felállíttatni méltóztatna, ugyanebbeli buzgó óhajtásunkat nemcsak kegyelmesen elfogadni, sőt a vele született nagy kegyessége mellett a leendő helybeli plébánosnak illendő élelmére nevezetesebb ajánlást is tenni méltóztatott, mi is szemünk előtt tartva azon méltányosságokat, melyeket az isteni szolgálatokban a helybeli lelkipásztora >k fogyatkozása miatt gyakorta tapasztalnunk kellett, az Úr Istennek dicsőségére és lelkünknek üdvösségére nézve a leendő hehbdi plébános és oskolamesternek subsistentiájára tehetségünkhöz képest szabad és elhatározott akaratunkból következő ajánlást teszszük és annak megtartására magunkat és maradékainkat lekötelezzük.« A kérdéses okirat 1. pontjában átadják a leendő plébánosnak lakhelyül azt a közházukat kerttel együtt, melyben eddig a helység nótáriusa lakott; 2. pontjában a mester- és iskolaháznak átadják másik házukat kerttel együtt, melyben egyideig az eperjesi szentegyháznak adminüitratora lakott ; 3. és 4. pontja a feltett kérdésben lényegileg szó szerint van idézve, az utóbbi pontban egyúttal a zsellérhelyek szolgáltatása is van szabályozva: 5. pontjában a stoláról és 6. pontjában az iskolamesterről, ki egyszersmind a helység nótáriusa lehet, van intézkedés ; befejezése pedig ekként szól: »mindezeknek szentül való megtartására pedig magunkat és maradékainkat lekötelezzük és nagyobb hiteléül adjuk ezen kötelező levelünket« ; végül az aláírás a feltett kérdésben körül van irva. Ennek az okiratnak ekként ismertetett tartalmából nyilvánvaló az, hogy ez az okirat szoros értelemben nem visitatio canonica, hanem parochia-alapitási oklevél, párbér tekintetében pedig párbérajánlat, illetve lekötelezés (litterae obligationales). A párbér tekintetében annak mérve és módozatai iránt kútforrásul az illető parochiára nézve az illető plébános részéről a kérdéses okirat visitatio canonica gyanánt lévén bemutatva, önként következik, hogy tulajdonképeni visitatio canonica hiányában a kérdéses okirat visitatio canonica természetével bir és épen ezért hatályára nézve a visitatio canonica-ra követett szabályok szerint bírálandó el. Es valóban a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt kitétel az illető lelkész részére időszakonkint visszatérő szolgáltatásoknak alanyait, módját és mérvét, tehát csakugyan a párbért szabályozza. A kérdéses okirat szó szerinti tartalmánál fogva a szolgabiró és esküdt annak az okiratnak kiállításánál nem akként járt el, hogy a politikai község netáni lekötelezését hatóságilag jóváhagyja, hanem mint törvényes bizonyság (legale testimonium); miként ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt. A kérdéses okirat aláírási záradéka szerint a földesúri megbízott az abban az okiratban foglaltakba beleegyezett; ez azonban magában véve a politikai község netáni lekötelezcsének földesúri jóváhagyásául szintén nem tekinthető; mert abban az okiratban magának a földesúrnak saját lekötelezettségéről is van szó és mert az okirat keletkezésének idejében sok helyen kétségtelenül fennállott az a szokás, hogy a földesúr a jobbágyok nem úrbéri természetű lekötelezéséuek jóváhagyása iránt magának jogosultságot igényelt. A kérdéses okirat keletkezésének idejében és kivált olyan helyeken, hol csak egy vallásfelekezetek voltak, a politikai és