A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 26. szám - A fogadásszerű tőzsdejáték kifogása

A JOG. 103 és ennélfogva a »m e z t e 1 e n« magában véve különösen akkor, ha a művészetnek mintául akar szolgálni, távolról sem lehet »f ajtai a n«: a btkv. 248. §-ában meghatározott vétség egyik lényeges ismérveinek hiányában a kir. ügyész vádinditványának helyt adni nem lehetett. A budapesti kir itólő tábla (,6,416/B. sz. 1894. jan. 24.): az elsőfokú bíróság végzését indokolásánál fogva helybenhagyja. A in. kir. Curia (3,351/B. sz. 1894. május 30.): A másodbiróság végzése felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. \ Mk>. 2SH>. sj-álta ütköző emberölés vétségében büuös a nő, ha terhes állapotai eltitkolva, a szüléshez szükséges alkalmas helyet el nem Fogadja, holott bekövetkező szülését érzi, s igy nem járván el a kellő gondossággal, eunek következménye az élve született életképes gyermek elhalálozása volt. A debreceni kir. törvényszék mint büntető bíróság (1,304/B. sz. 1893. február 15.): Sz. Zsuzsanna vádlottat a btkv. 284. §-ába ütköző gyermekülés bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért ö a btkv. 284. és 289. alapján a 91. §. alkalmazásával az Ítélet foganatba vételétől számítandó egy évi börtönre s a szabadságvesztés büntetés kiállásával kezdetét veendő három évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és ezzel megegyezöleg a végtárgyalás folyamán kiderített tényállás szerint Sz. Zsuzsanna vádlott 1892. évi augusztus 8-án reggel 4—5 óra között Nagy-Szepesen, H. Kázmér tanyáján, hol nevezett napszámosként volt alkalmazva, a kukoricában elrejtőzve, egy élő, életképes s az anya testétől elváltán néhány percig önálló életet élt leánygyermeket szült. A szülés után a köldökzsinórt a bűnjelként szereplő késsel elvágta, azt azonban elkötni elmulasztotta, minek következtében a gyermek rövid idő alatt elvérzett. Az iratok közt 4. napló szám alatt fekvő boncjegyzőkönyv és orvosi vélemény szerint a gyermekhulla hossza 52 cm., súlya 2 és féi kgr., tehát teljesen kifejlett, életképes volt. Hogy élve született s a méhen kivül — habár csak rövid ideig — önálló életet élt, igazolja az ott leirt tüdőpróba és vádlott beismerése; végre, hogy a gyermek halálát a köldökzsinór edényein át történő elvérzés és az által előidézett átalános hűdés okozta, igazolják az agy és többi szervek sértetlen állapota. Vádlott a szándékot, hogy gyermekét életétől megfosztani akarta volna, tagadja. Szégyenérzettel és azzal védekezik, hogy nem volt tudomása arról, hogy a köldökzsinórt elkötni kellett volna. Beismeri azonban, hogy házasságon kivül teherbe esvén, terhességéről tudomással birt, ezen állapotát nemcsak szülei, de munkatársuői előtt is — kik a terhességet rajta észlelték — tagadta, ezek felajánlott segélyét visszautasította s dacára, hogy a szülést megelőző nap már fájdalmai voltak, erre semmi előkészületet nem tett, hanem közvetlen a szülés előtt utasította vissza A. Sándorné tanú azon ajánlatát, hogy a tanyába menjen és ott lefeküdjék, a szülés után pedig tetteu éretvén, azt akkor is tagadta, s a gyermeket, hogy tette fel ne fedeztessék, homokkal eltakarta. Mindezen, valamint azon szintén beigazolt körülményből is, hogy vádlott az evésnél használni szokott, becsukhatlan és igy zsebben tartásra alkalmatlan és veszé'yes kést, nem mint társnői, a tanyában tartotta, hanem magával hordta : vádlott cselekményének szándékosságát, — tekintettel arra, hogy teljes beszámithatóságát a tettenérés alkalmával tanúsított magaviselete minden kétségen kivül igazolja, — a kir. törvényszék bebizonyitottnak látván, öt a btkv. 284. §-ába ütköző gyermekülés bűntettében bűnösnek találta. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményként figyelembe vette nagyon fiatal korát, büntetlen előéletét s hasonkorú leánytársai jelenléte által fokozott szégyenérzetét, melynek alapján a btkv. 91. §ának alkalmazását s az ítélet rendelkező részében megállapított büntetésnek kiszabását helyén valónak és megfelelőnek találta stb. A debreceni kir. itélő tábla (1,383/B. sz. 1893. jun. 27.): az elsőfokú bíróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A bűnösség és a minősítés tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert vádlottnak ama védekezésével szemben, hogy állítólag nem tudta, hogy a köldökzsinór a szülés után alákötendő, a hűntettre irányult szándékot az elsőfokú biróság Ítéletében felhozottakon felül az is bizonyítja, hogy vádlott a szülésre semmiféle előkészületeket nem tett, hogy a szülés után annak megtörténtét eltagadta és gyermekét, noha az élve született, földdel befedte és arra ráült; végül pedig, hogy dacára annak, hogy az újszülöttel való bánásmódot nem ismerte, kést, tehát az élet kioltására alkalmas eszközt használt gyermeke ellen. A büntetés kiszabása tekintetében az elsőfokú biróság ítélete azért hagyatott helyben, mert, habár a szégyenérzet fokozott alakban sem szolgáthat enyhítő körülményül, mert az érzet a bűntettnek egyik minősítő körülményét képezvén, ugyanaz tehát mint enyhítő körülmény e helyütt mérlegelhető nem volt, habár továbbá súlyosító körülményként volt mérlegelendő vádlottnak a bűntettre irányuló az a konok elszántsága, melynél fogva attól a szülésnél esetleg alkalmazandó segély többszöri felajánlása után sem állott el, mindamellett is az elsőfokú biróság Ítéletében kiszabott büntetési tétel felemelhető nem volt, mert a felsorolt egyéb enyhítő körülmények és különösen vádlottnak ifjú, 16. évét alig túlhaladott kora oly nyomatékosak, hogy az elsőfokú biróság ítélete szerint kiszabott büntetési tétel e helyütt is megfelelőnek találtatott. Egyebekben az elsőfokú biróság ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. A in. kir. Curia (9,902/B. sz. 1894. május 29.) : Mindkét alsóbbfokú bírósági itélet megváltoztatásával vádlott a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért h árom hónapi fogházra itél.'etik, egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Vádlottnak beismerése, továbbá A. Sándorné, N. Zsuzsanna, N. Julianna, Sz. Eszter, G. Zsófia, Sz. Julianna és V. Julianna tanúknak vallomásával bizonyítva van, hogy vádlott 1892. évi augusztus 8-án Nagy-Szepesen H. Kázmér tanyáján, a kukorica között gyermeket szült, ki a szakértő orvosok véleménye szerint élve született, a köldökzsinórnak el nem kötése miatt a köldökzsinóron át bekövetkezett elvérzésből átalános hűdés által halt meg. Vádlott beismeri, hogy a köldökzsinórt a vele hordott késsel elvágván, azt el nem kötötte, mert mint tapasztalatlan, nem tudta, hogy a köldökzsinór elkötésének elmulasztásával a gyermek elvérzése és ebből halála következik be. Nem is bizonyítják a bűnvádi eljárás által eredményezett, az alsóbbfokú bírósági itéletekbeu felhozott adatok vádlott ellen azt, hogy a köldökzsinór lekötése elmulasztásának következményeit tudta s ekként az ő szándékos mulasztása és a gyermek halála közt okozati összefüggés lett volna. Knnélfogva mindkét alsóbbfokú bírósági itétetnek megváltoztatásával vádlott a btkv. 284. § ába ütköző gyermekölés bűntette helyett, tekintettel arra, hogy ő terhes állapotát titkolta s a szüléshez szükséges, kínált alkalmas helyet el nem fogadta, holott a bekövetkező szülését érezte, s igy nem járt el azzal a gondossággal, melyet, hogy válságo-i helyzetében igénybe vegyen, fel kellett ismernie, minthogy tehát erre nézve őt oly mulasztás terheli, minek következése az élve született, életképes gyermek elhalálozása volt és ezért őt büntetőjogi felelősség terheli: vádlott a btkv. 290. § ába ütköző emberölés vétségében volt bűnösnek kimondandó; büntetése pedig — tekintettel fiatal korára — a feuti szerint megfelelőnek találtatott. Egyebekben a kir. itélő tábla ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. A bányatulajdonos munkásai által kifejtett kő jogtalan eltulajdonítása a munkások által lopást és nem sikkasztást képez. (Btk. 333. §) A beregszászi kir. tszék: Ifj. T. István, V. Pál, L. Ferenc, V. István a H. Gyula tisza-szalkai lakos kárára és sérelmére elkövetett, a btk. 355. §-ába ütköző, 356. §-a szerint minősülő I sikkasztás vétségében, mint a 70. §. szerinti tettestársak, vétkesekj nek mondatnak ki s ezért a 358. §. alapján egyenként az itélet 1 foganatba vételétől számított három-három havi fogházra és két-két évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogaik gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok: A bizonyítási eljárás során kiderített tényállás szerint K. Miklós és vádlottak közül ifj. T. István, L. Ferenc, V. István 1889. évben H. Gyulának kőbányájából 10 öl = 100 : szekér kő kifejtését vállalták fel az utóbbi által fizetendő 40 frtért s természetben kiszolgáltatandó pálinkáért. H. Gyula káros fentj nevezetteknek 5 frtnyi előleget adván, mikor bejelentették neki, | hogy a kő kihányva van, még 30 irtot adott s az 5 frt maradványt j visszatartotta azon időre, mikor a kő kiszállittatik a kőfejtőhelyről és ez összeget azok fel is kezelték. K. Miklós a vállalatból időközben kiállván, helyét V. Pál foglalta el. E vállalkozók ö'.'a öl követ kifejtvén, a helyett, hogy e mennyiséget H. károsnak átadták volna, 5 köbölet (50 szekér) G. és B. botrágyi lakosoknak 25 frtért eladták s ez összegen, valamint az ölenként kapott egy liter pálinkán mind négyen, jelen vádlottak, megosztoztak. Vádlottak e cselekményüket beismerik s védelmül azt hozzák fel, hogy a kifejtett kőmennyiséget azon okból adták el, mert káros azt még nem akarta átvenni, ezen kőmennyiség pedig terjedelménél fogva őket a további kőfejtésben akadályozta s hogy ők káros el<">tt késznek nyilatkoztak az eladott kőmennyiséget kívánságára bármikor újból kifejteni s rendelkezésére bocsátani. Minthogy a fentebbi tényállás szerint vádlottak a káros tulajdonát képező követ, mely a köztük létesült szerződés értelmében a vállalkozók birtokába, majd pedig K. lépése s V. Pál felvállalása folytán ennek birtokíba is ment át, eladták, ezzel tehát sajátjukként rendelkeztek; tekintve, hogy ezen eladáshoz joguk még az esetben sem volt, ha felhozott védekezésük beigazoltatott J volna; tekintve, hogy T. tanú vallomásával és vádlottak ön1 beismerésével kétségen kivül megállapítást nyert azon körülmény, hogy vádlottak az eladás idejében is a kő birtokosai voltak, mert átadás és átvétel meg nem történvén, a kő gondozása is rájuk i volt bízva; tekintve, hogy habár V. Pál károssal nem szerződött, mivel azonban a negyedik szerződőtárs helyét foglalta el és saját beismerése szerint az elidegenítéshez az ő beleegyezése is szükJ séges volt; miután vallomása szerint tudomással birt arról, hogy j az eladandó kő a H. tulajdonát képezi s az eladásból befolvt pénzt mégis felkezelte, szintén tettesnek tekintendő ; tekintve a