A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Adalék a csalás fogalommeghatározásához; (Kérdés.)

100 határozott célokra fizetendő s igazolt behajthatlanság esetére a B. T. K. 53. § a alapján egy napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésnek 15 nap alatt végrehajtás terhe melletti megfizetésére itéli. Indokok: Vádlott maga is beismerte, de a tárgyalás során kihallgatott két tanú is igazolta, hogy vádlott G. Jánosnét illetőleg azt kérdezte, hogy nem-e hallották a hivatkozott tanuk, hogy G.-né pálinkát lopott, mert ő másoktól ezt hallotta. Minthogy pedig azon G. Jánosnét meggyalázó hir továbbterjesztése a becsületsértés tényálladékát kimeríti, ennélfogva a kir. ítélő tábla vádlottnak a becsületsértés vétségében bűnössé nyilvánítását találta indokoltnak. Enyhítő körülményként figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete. (1893. december 7-én, 3,l70. sz.) A m. kir. Guria: A felebbezés visszautasittatik; mert az 1883 : VI. t.-c. 7. §-ában foglalt azon esetek egyike sem forog fenn, melyekben a másodbiróság Ítélete ellen további felebbvitelnek helye van. (1894. március 21-én, 797. sz.) Nem vehető gondatlanságból elkövetett emberölésnek, midőn a pálinkától ittas anya mellett fekvő siró gyermeket, az anyával egy szobában lakó, de ezzel szemben alárendeltségi viszonyban nem álló egyén, hogy a gyermeket elcsititsa, karjára veszi, azután anyjához ismét visszafekteti, ennek emlőjét a siró gyermek szájába teszi, s miután a gyermek elhallgat, munkáját végzendő, a szobát elhagyja, s maga helyett az alvó anya mellé egy kis liút rendel örül, s a csecsemő halálát maga az anya idézi elő az által, hogy alvó állapotban kezét véletlenül a gyermek szájára teszi és ezzel a légzés nyilasait elzárja. A lőcsei kir. törvényszék mint büntető bíróság (741/B. sz. 1893. márc. 6.): V. szül. D. Zsófia (gazda neje) a btk. 290. §-ba ütköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolt tényállás szerint D. R. Anna 1892. évi május 4-én délelőtt odahaza pálinkától leittasodva, ágyára dőlt, Mária nevű héthetes csecsemőjét oldalához fektette s azután elaludt. A gyermek sirni kezdett, mire vádlott V. sz. D. Zsófia — ki D. R. Annával egy szobában lakott — a gyermeket az alvó anya mellől magához vette, csitította, körülhordozta és el is csendesítette, de mert fázott, ismét visszahelyezte az alvó anyához, olykép, hogy a gyermek az anya melléből szopni kezdett és elaludt; maga pedig kiment dolga után és őrnek oda ültette K. András 9-10 éves fiút; egy negyedóra múlva a vádlott G. Mária tanúval együtt a szobába visszatérvén, a fiút ott nem találta és az ágyhoz lépve, G. Mária látta, hogy az anyárjak karja a gyermek száján van és azt betakarja és midőn a gyermeket magához felvette, az már halva volt ; mely halálról az orvosszakértői boncolás konstatálta, hogy az fulladás által következett be. Ezen tényállás szerint vádlott eljárásában és ténykedésében a gondatlanság meg nem állapitható, mert vádlott nem volt köteles a siró gyermeket magához venni, elcsititani, az az anyának kötelessége volt, és midőn azt mégis tette, kötelességének határán túl ment és jó szivének s emberszerető, humánus természetének sugalatát követte, és sem erkölcsi, sem jogi szempontból büntetés alá nem vonható, .mert habár a törvény rendkívüli elővigyázatot és különös képességet nem kiván, vádlott, ki nem is rokona a családnak, semmi érdeke és köze hozzá, nemcsak a közönséges életben minden ember által a dolog természetéhez és a körűimé nyékhez képest rendszerint kifejtetni szokott elővigyázatot tanúsított, hanem sokkal többet tett, mint köteles lett volna; a gyermeket karjára vette, körülhordozta, csitította, visszatette anyja mellé, tehát oda, a hova azt már előzőleg maga a gyermek anyja — ki első sorban és kétszeres elővigyázatra kötelezve volt — tette ; gondoskodott tápláltatásáról azzal, hogy az anyának emlőjét a gyermek szájába igazította, sőt miután saját dolga után kellett látnia és a fehérítés végett kiterített vászon meglocsolása végett a szabadba kellett mennie, nem hagyta a gyermeket és anyát magára, hanem K. András 9-10 éves fiú személyében még őrt is állított és alig hogy dolgát elvégezte, már is utána nézni ment a gyermek- és anyához. Mindezeknél fogva tekintve még azon körülményeket, hogy vádlott a műveltség alacsony fokán áll, hogy saját dolga is volt, tehát eltávozása által vagy egyébként esetleg elkövetett mulasztása neki be nem számitható, hogy az anya emlőjét csak azért igazi- i totta a gyermek szájába, mert az elcsititani szándékolt gyermek I azt magától szájába venni nem akarta és végre tekintve azt, hogy nem is az anya emlője, hanem az anya karja takarta volt el a gyermek száját, tehát nincs igazolva, hogy vádlott ténykedése, vagyis az anya emlőjének a gyermek szájába való igazítása okozta a fulladás általi halált és lehet, hogy az anya maga okozta azt az által, hogy karjával a gyermek száját betakarta, a btk. 290. § ba ütköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének tényálladéka megállapítottnak nem vehető és vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentendő stb. volt. A kassai kir. itélő tábla (1,613/B. sz. 1893. május 29-én): A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, V. szül. D. Zsófia vádlottat a btk. 290. §-ában meghatározott gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében bűnösnek mondja és ezért az idézett §. alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó 2 havi fogházbüntetésre stb. ítéltetik. Indokok: A kir. törvényszék ítéletének indokaiban helyesen előadott és az eljárás adatainak megfelelő tényállás szerint tény az, hogy V. szül. D. Zsófia vádlott a pálinkától leittasodott D. R. Arna mellé fektetett csecsemőt erről a helyéről elvette, később azt oda ismét visszahelyezte és pedig olyképen, hogy az oldalt fekvő alvó anya emlőjének bimbóját a mellé helyezett csecsemő szájába tette és ezután eltávozott, valamint tény az is, hogy eme csecsemő éppen ebben a helyzetében fulladt, illetőleg halt meg. Még abban az esetben is tehát, ha a vádlott az emiitett csecsemőnek helyzetén egyedül jóakaró gondosságból változtatott és még ha az is valónak vétetnék, hogy később, a midőn eltávozott, az alvó anyát és gyermekét K. András 9-10 éves fiú őrizetére bizta: félreismerhetlen gondatlanság foglaltatik a vádlottnak abban a cselekményében, hogy — habár tudta, miként D. R. Anna ittasságtól tehetetlen állapotban van s ekként mellette fekvő gyermekére mit sem ügyelhet, sőt öntudatlan mozdulatai által annak ártalmára lehet: mindezeknek dacára a vádlott a helyett, hogy a kérdéses csecsemőt máshová, illetőleg bölcsőjébe helyezte volna, olyan módon tette vissza D. R. Anna mellé, miként az által, hogy ennek emlőjét a csecsemő szájába tette, ezt még válságosabb helyzetbe hozta s ez alkalommal még csak kísérletet ?em tett arra, hogy az alvó D. R. Annát fölébresztette és csecsemője ottlétére figyelmeztette volna. Ennélfogva a kir. itélő tábla a szóbaulevő csecsemőnek ema helyzetében történt megfulladását, illetőleg halálát a vádlott fentebbi gondatlan cselekménye következményének ismervén fel : vádlottat a btk. 290. §-ában meghatározott emberölés vétségében kimondandónak és figyelemmel arra, hogy a kérdéses cselekmény elkövetése alkalmával szeszes ital élvezetétől szintén mámoros állapotban volt, az elől megállapított büntetéssel sújtandónak találta stb. A m. kir. Curia (8,784/B. sz. 1894. május 30.): Tekintve, hogy D. R. Anna maga vette magához héthetes leánygyermekét, midőn ittas állapotban az ágyba feküdt; tekintve, hogy a csecsemő halálát maga az anya idézte elő azzal, hogy alvó állapotban kezét véletlenül szájára tette és ezzel a légzés nyílásait elzárta; tekintve, hogy vádlott azzal az eljárásával, hogy a siró gyermeket karjára vette, csitította és azután ismét anyjához visszafektette, vétkes gondatlanságot nem követett el, miután ő csak azt tette, a mit már előzőleg az anya is tenni jónak látott, és miután ő - midőn a szobából kiment — még egy kis fiút is rendelt őrül az alvó anya mellé ; az pedig, hogy ő az alvó anyát fel nem ébresztette, vádlott terhére azért nem róható, mert ő ezzel szemben alárendelt viszonyban nem állott és köteles nem volt a csecsemőre különös gondot fordítani; és így vádlottat a csecsemő halálát illetőleg sem gondatlan cselekvés, sem vétkes mulasztás nem terheli : ezen okból a kassai kir. itélő tábla ítélete megváltoztatik és a lőcsei kir. törvényszék felmentő Ítélete ezen és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Vízjogi ügyekben. A halászatra jogosított engedélye nélkül bármily eszközzel, tehát a horoggal való halászat is tiltott cselekmétiyt képez s igy ezen kihágás az 1888: XIX. t.-c. 6j. $. a) pontja értelmében büntetendő. (Ily kijelentés foglaltatik a földmivelésügyi minister urnák B. vármegye alispánjához 71,246/92. sz. a. intézett rendeletében.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Berger és Austerlitz e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. jul. 25, félsz. aug. 23, csb. dr. Schmidt Gusztáv, tmg. Pedaky Kálmán. — Kleiu Lipót e., szabadkai tszék, bej. jul. 24, félsz. aug. 22, csb. Oláh Ferenc, tmg. Hirschberger József. — Kampeí Salamon e., kolozsvári tszék, bej. aug. 9, félsz. aug. 16, csb. Becsek Lajos, tmg. Wachsmáu Frigyes. — Kremer Jenő e., zilahi tszék, bej. jul. 30, félsz. aug. 27, csb. dr. Dózsa János, tmg. Xagy József. — Fisch Lázár e., m.-szigeti tszék, bej. jul. 31, félsz. aug. 6, csb. Szép Géza tmg. Valkovszky Elek. Jtubinyi Lajos e., debreceni tszék, bej. aug. 12, félsz, szept. ], csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Nagy Kálmán. — Kolisch Adolf e., pozsonyi tszék, bej. jul. 14, félsz. jul. 27, csb. Csáder Gusztáv, tmg. Horváth Gyula.— Rotll Gusztáv Adolf e., brassói tszék, bej. jul. 23, félsz. aug. 16, csb. Kovács Károly, tmg. dr. Mandel Adolf. — Zerkovitz A. és Goldberg e., budapesti keresk és váltótszék, bej. aug. 4, félsz, szept. 4, c?b. Tóth Aurél, tmg. dr. Komlós Ágoston. Pályázatok: A lengyeltóti jrbságnál aljegyzői áll. jul. l-ig. — A nagy-sinki jrbságnál járásbirói áll. jul. l-ig. — Az aradi jrbságnál albirói áll. jul. l-ig. — A kolozsvári tszéknél aljegyzői áll. jul. 2-ig. — A besztercei tszéknél albirói áll. jul. 2-ig. — A pestvidéki tszéknél jegyzői áll. jul. 2-ig. — Az élesdi jrbságnál aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A körösbányai jrbságnál aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A belényesi jrbságnál aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A dévai jrbságnál aljegyzői áll. jul. 3-ig. — A nagyváradi tszéknél jegyzői áll. jul. 3-ig.— A titeli jrbságnál aljegyzői áll. jul. 4-ig. — Az egri tszéknél aljegyzői áll. jul. 4-ig. — A nagy-röcei jrbságnál járásbirói áll. jul. 4-ig. — A nagy-kikindai tszéknél jegyzői áll. jul. 4-ig. — A zentai jrbságnál jegyzői áll. jul. 4-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)