A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Adalék a csalás fogalommeghatározásához; (Kérdés.)

98 A JOG. /. alatt csatolt jogerejíí s valódiság tekintetében nem kifogásolt 1 gyöngyösi kir. tszéki végzés alapján figyelmen kivül hagyandó j volt, mert abban felperes H. Lipót egész hagyatékára vonatkozó j örökösödési joga megállapittatott Alperes azon kifogása, hogy ezen követelése az örökhagyó hagyatéki leltárában foglalva nincsen, mellőzendő volt; mert a magyar törvények értelmében az ingók, a milyenek a követelések is, hagyatéki vagyont képeznek akkor is, ha azok a hagyatéki leltárban nincsenek. Alperes azt állítja, hogy ő néh. H. Lipóttól tényleg kölcsönt vett fel ; ezen beismeréssel szemben nem képez döntő körülményt az, hogy alperes ezen kölcsönt milyen alakban vette fel néh. H. Lipóttól, annál kevésbé, mert alperes a kereseti összeg magassága ellen kifogást egyáltalán nem emuit. Alperes azt adja elő, hogy ő néh. H. Lipótnak ezen tartozását kifizette és ennek igazolásául kéri maga részére az egyoldalú főesküt megítéltetni ; tekintve azonban, hogy felperes azt is állítja, miszerint alperes H. Lipót halála után beismerte a követelés fennállását ós annak megfizetésére kötelezte magát, ez irányban első sorban a kinált eskü alkalmazandó volt, mert ezen tény valósága esetére alperesnek a kifizetésre vonatkozó állítása nyilvánvalókig alaptalan, a mennyiben alperes ezen esküt letenné, részére a kifizetésre vonatkozó egyoldalú eskü megítélendő volt és pedig azért, mert egyrészt a kölcsön felvétele óta 30 esztendő eltelt; továbbá, mert felperes kölcsönokmányt felmutatni nem képes és miután felperes a tartozás létrehozására nézve más bizonyítékot, mint alperes beismerését, nem producálhat. Az első eskü, a beismerésre vonatkozó eskü le nem tétele esetére, annak természeténél fogva alperes a másik eskü letételére bocsátható nem volt; miután felperes nem igazolta, hogy a követelés alperestől a kereset beadása előtt követeltetett volna, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1893. márc. 23. 5,837. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Felperes a per során maga előadta, hogy arról sem bir tudomással, hogy a jelen perrel érvényesített kölcsönkövetelésről néh. H. Lipót részére kötelezvény lett-e kiállítva vagy sem ? Minthogy pedig a hitelező a kötelezvény ellenében adott kölcsön visszafizetését csak ugy követelheti, ha a kötelezvényt az adósnak egyidejűleg visszaadja és e szerint az a kérdés, vájjon a követelés kötelezvényen alapul-e, a perben tisztába hozandó, mert a kérdés felderítése a végrehajtási eljárás keretében többé eszközölhető nem lévén, ennek a perben való mego'dása nélkül az 1868: L1V. t.-c. 256. §-nak megfelelő végrehajtható marasztaló Ítélet nem is hozható ; minthogy továbbá alperes a jelen perben csakis kötelezvény ellenében adott kölcsönnek néh. H. Lipóttól történt fölvételét ismerte be, igy tehát a beismert és a kereseti kölcsön ugyanazonosságának megállapítása végett is mellőzhttlen annak tisztába hozatala, hogy a per tárgyát képező követelésről létezik-e adóslevél? mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. A in. kir. Curia (1894. márc. 20. 5,442. sz.): A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva és azért, mert az, hogy néh. II. Lipót a kereseti kölcsönt adóslevél mellett adta volna alperesnek, azt alperes sem állította, annál kevésbé bizonyította; de egyébként is e körülmény az alperes kötelezettsége megállapításának útját nem állja s az adóslevél létezése csak a teljesítés mikéntjére bírhatna befolyással, stb. Újított perben az alapperbeli költség vissza nem ítélhető, ha ujitó felperes pernyertes is lesz, mert azzal, hogy az alapperben a kellő bizonyítékot nem hozta fel, az ebben támadt költséget önmaga okozta és ennek folytán alperes azokkal nem terhelhető. (M. kir. Curia 1894. máj. 4, 2,752/894.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A Tevő részéről az eladóhoz küldött árú hiányaira vonatkozólag intézett értesitésnek magában kell foglalnia ama hiányoknak ha nem is minden részletekre kiterjedő, de legalább általános megjelölését, a melyek miatt az árút a kikötött vagy törvényes kellékekkel bírónak nem tartja. A budapesti VI. ker. kir. jrbság, mint keresk. bíróság (1892. jan. 27. 2,862. v. sz.) : Dr. Stadler Jakab ügyvéd által képviselt S. Lázár és fia cég felperesnek, dr. Polgár Sándor ügyvéd által védett M. József kereskedő cég alperes elleni 67 frt 42 kr. tőke és jár. iránt indított, azonban 55 frt 50 kr. tőke és jár. leszállított sommás keresk. perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy felperestől két waggon fát rendelt, tagadta azonban, hogy felperes megrendelésszerű fát küldött volna, az előleges szemle által meg lett állapítva, hogy a felperes által elküldött famennyiség korhadt, podvás, rosszminőségű volt s hogy az mennyiségileg nem felelt meg a megrendelésuek, minthogy pedig alperes a nem megrendelésszerű famennyiség átvételére nem kötelezhető s minthogy a teljesítés j helyéül felperes saját alkalmazottjának hit alatt tett vallomása szerint Szeged volt kikötve s minthogy felperes beismerte azt is. hogy alperes a f< lperes cég egyik tagját Szegeden kifogásairól a fa megérkezte után személyesen értesítette, minthogy felperes a hit alatt kihallgatott tanukkal sem volt képes azt igazolni, hogy alperes olyan minőségű és annyi mennyiségű fát rendelt, mint a milyen és mint a mennyit tényleg küldött, ennélfogva felperest keresetével a kinált eskü alkalmazásának mellőzésével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1S98. jan. 25. 2,052. v. sz.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperes az 55 frt 50 kr. leszállított tökének, ennek 1889. ápr. 15-től járó 6°/o kamatainak felperes részére leendő megfizetésére köteleztetik, stb. Indokok: A keresk. törv. 346. §-ának helyes értelmezése szerint a vevő részéről az eladóhoz küldött árú hiányaira vonatkozólag intézett értesítésnek magában kell foglalnia ama hiányoknak ha nem is minden részletekre kiterjedő, de legalább általános megjelölését, a melyek miatt az árút a kikötött vagy törvényes kellékekkel bírónak nem tartja. Alperes azt, hogy az általa felperestől megrendelt két waggon tüzitát annak saját beismerése szerint 1889. márc. 19-én megérkeztekor felpereshez intézettnek állított levélben mily minőségi hiány miatt kifogásolta és bocsátotta rendelkezésre, az egész per folyamán meg nem jelölte és eme kifogásolást és rendelkezésre bocsátást tartalmazó levél megkapásának bizonyítására megtartott póttárgyalás folyamán felperesnek kinált főeskü sem terjed ki. Alperesnek az a kifogása tehát, hogy ő a kereseti két waggon tűzifát 1889. márc. 19-én felpereshez intézett levélben minőséghiány miatt kifogásolta és felperesnek rendelkezésére bocsátotta, valamint az ennek bizonyítására felajánlott eskübizony:ték a minőséghián) meg nem jelölése miatt, a később felperes cég egyik tagja előtt szóval eszközölt kifogás és rendelkezésre bocsátás pedig azért nem jöhetett figyelembe, mert alperes sem azt, hogy a szóval történt kifogásolás és rendelkezésre bocsátás 1889. ápr. 10-ike előtt és pedig a törvényes időben történt, sem azt, hogy minőségi hiányát a tüzii fának rendes voltán és utolsó évi vágásból származtán kivül más | hiányt is megjelölt volna, felperesnek erre vonatkozó korlátolt | beismerésével és a prts 163. §-ával szemben nem bizonyította, a per folyamán foganatosított előleges birói szemle által pedig különben is megállapittatott, hogy a felperes által küldött tűzifa száraz és nem utolsó évi vágású volt. Minthogy ekként a törvénynek megfelelő kifogásolás és rendelkezésre bocsátás alperes részéről bizonyítva nincs és a szóban forgó tűzifa minőség tekintetében kifogástalannak tekinI tendő, még az képezi kérdés tárgyát, vájjon a fa mennyisége 1 megfelelt e a megrendelésnek és felperes a felszámított vételárt, i illetve az abból a fának a vasút által történt elárverezése utján elért és felperesnek kiszolgáltatott 11 frt 92 kr. árverési vételár beszámítása után fenmaradt 55 frt 50 kr. egész kereseti összeget követelni jogositott-e ? Alperes állítja ugyan és főesküvel kívánja bizonyítani, hogy felperestől két waggon tűzifát rendelt meg azzal a kikötéssel, hogy mindenik waggon legalább 1,920 köbméter tűzifát tartalmazzon és a per folyamán foganatosított előleges birói szemle | által megállapittatott az is, hogy az átvétel megtagadása követj keztében a waggonból kirakott és a vasút által őrzött fa 17 — 17 köbmétert tett ki, mégis alperesnek ezt a kifogását is figyelmen kivül hagyni és a vonatkozó esküt mellőzni kellett; mert felperes 28,963/92. sz. tárgyalási jkönyvhez csatolt fuvarlevelekkel bizonyította, hogy a két waggonra a vasúti kocsikra köztudomásúlag felrakható legnagyobb súlyt, vagyis egyenként 10,000 kgmot elérő famennyiség volt felrakva és ily súlyú fa érkezett Szegedre, mert a per folyamán foganatosított szemlénél meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint egy-egy waggon a szóban forgó hasonló fajú fából 19—20 köbmétert foglal magában és így felperes cég ha teljesítési helyül Szeged volt is kikötve, a kellő mennyiségű fának a teljesités helyére lett szállítását igazolta és mert az átvételuek alperes részéről történt jogosulatlan megtagadása következtében azért a hiányért, mely a fának Szegedre érkeztétől az előleges birói szemle megtartásáig eltelt, két hónál hosszabb idő alatt bekövetkezett, felperest felelőssé tenni nem lehet. Ugyanazért tekintve, hogy alperes beismerte, hogy a tűzifának ára a szállítási díj beszámitásával waggononként 60 frtban volt kialkudva és igy felperesnek leszállított kereseti követelése az 52 frt 50 kr. fuvardíj és a vasúttól már felvett 11 frt 92 kr. leszámításával a kialkudott árnak megfelel, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett alperest a leszállított kereseti tőké! nek és mint késedelmes adósnak a késedelmi kamatok megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1894. máj. 31. 533. v. sz) : A kir. itélö j táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. A cég fennállása idejében a cég által elvállalt váltókötelezettség a céget, illetve annak tagjait feltétlenül kötelezi akkor is, ha a váltóbirtokos a váltó keltének napját más megállapodás hiányában a cég megszűnése utáni időre töltötte ki. Ha bizonyítva van is, hogy a váltók fedezeti jellegűek, valamint az is, hogy a váltóbirtokos követelése a megszűnt közkereseti társas cég egyik beltagja által elfogadmányaival rendeztetett, ezen körülmény egymagában a közkereseti társas cég másik volt beltagjának egyetemleges váltójogi fizetési azon kötelezettségét, mely