A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 23. szám - Észrevételek a sommás eljárásról és fizetési meghagyási ügyvitel tervezetére

Tizenharmadik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1894. június 10. Szerkesztőség : v.. Rudolf-rakpari :t. sz. Kiadóhivatal: v„ Rudolf-rakpart :!. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Észrevételek a sommás eljárásról és fizetési meyhagyási ügyvitel tervezetére. Irta: Tichy Mihály, kir. járásbiró Rozsnyón. — Néhány kérdés az óvatoló személy pénzfelvételi kötelezettsége körül. Irta : B á n f f a y Simon, kir. tauácsos, pécsi kir. közjegyző. — A sommás birtokperekröl. Irta : dr. R o s e n f e 1 d Sándor, gödöllői ügyvéd. — A sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. — Belföld. (A sommás eljárás életbeléptetése.) — Ausztria és külföld. (A német birodalmi és az osztrák részlettörvény.) — Sérelem. (Törvénycikkek számjelzése. Irta : dr. W a gn e r Albert, besziercei ügyvéd.) — Irodalom. (Werbőczy hármas könyvére előjegyzési és előfizetési felhívás. Irta : dr. C s i k y Kálmán, magántanár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : A >régi jó idök« igazságszolgáltatása. Irta : Révai Bódog. MELLÉKLET : Jogesetek tára Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — l'ályázatok.) "^Észrevételek a sommás eljárásról és fizetési meghagyási ügyvitel tervezetére. Irta: TICHY MIHÁLY kir. járásbiró Rozsnyón. Első helyen köszönet mondassak a tervezet szerzőjének és a J o g-nak, a miért a tervezet közzététele által a hozzászólást lehetővé tették. Csak az kár, hogy a tervezethez tartozó rovatos minták nem közöltetvén, azokhoz csak általánosságban lehet hozzászólni. Áttérek észrevételeimre. Első fejezet. 4. §, Az első bekezdés helyett a következőt ajánlanám : »4. §. Határidőhöz kötött szóbeli keresetek, bejelentések, nyilatkozatok és kérelmek a 2. §-ban megjelölt napokon és órákon kivül is felveendők; de a fél a jelentkezése idején a felvételre hivatott bírónál folyamatban talált tárgyalás vagy kihallgatás végeztét bevárni tartozi k.« A terv 4. §. 1. bekezdésében ugyanis az ált. b. ü. sz. 298. §. 3. és a btő ü. sz. 138. §. első bekezdésével hasonszerííleg, azon elv alól, hogy a feleknek közvetlen jogsegélyben részesítése bizonyos megáL'apitott időhöz, az u. n. panaszfelvételi időhöz kötendő : ez alól oly tág kivétel állapittatik meg, mely magát az elvi szabályt teszi illusoriussá. Ez ellen következő főbb okok szólnak : 1. Miután az ált. és btő ü. sz. idézett §§. értelmében úgyis hetenként 2-3 panasznap van s ezek közé csak 24 — 48 óra esik : az elvi szabály alól való kivételt csak oly joglépés érdemel, me'y 48 órai haladékot sem tűr. Ilyen pedig csak a határidőhöz kötött joglépés lehet. Képzelhető ugyan másféle sürgős joglépés is; de ilyennek esete oly szórványos, hogy miatta szabályt különben is a felelős biró diseretiójára bátran rá lehet bizni. A kérdéses kivételnek kifogásolt bőségére tehát nincsen szükség. 2. A birót működésében a háborgatástól legalább is akkor kell óvni, mikor tárgyal, kihallgat; mert különben, az abban érdekelt felek kárával, éppen legnehezebb munkáját fogja vagy rosszul, vagy kelleténél több idő alatt elvégezni. Ezt megsínyli az egész bíróság is; mert a panaszfelvevő biró munkaereje elfecséreltetik, a panaszfelvétel által absorbeáltatik s annyival több munka hárul a többi bíróra. A kivétel kifogásolt túlsága tehát a bírói munkaerő szükségtelen pazarlásával jár, a mi a mjstani bírói létszám mellett súlyos kár. 3. A laikus félnek közvetlen jogsegélyben részesítése szintén a legnehezebb biiói functiók egyike; mert a félnek m e g é r t é s e a Iegaprólékosabb kikérdezésbe, sokszor iratok elökeresésébe és tanulmányozásába is kerül; a félnek felvilágosítása pedig valósággal jogakadémiai előadást feltételez. Ha ily functióval egy nem kevésbé nehéz más functio: tárgyalás, kihallgatás zavartatik meg, biztosra vehető, hogy a rosszkor jelentkező fél a legtöbb esetben nem fog a kellő jogsegélyben részesülni, mert a biró azon lesz, hogy az alkalmatlankodót mentől gyorsabban lerázza és megszakított munkájához mielőbb visszatérhessen. Tehát a kifogásolt túlságos licentia célját téveszti, mert azoknak is árt, a kiknek kedvezni akar. Az általam javasolt korlátokon belül minden jogos érdek biztosítva lenne. Ha mindazáltal további garantia találtatnék szükségesnek : azt inkább a panasznapok szaporításában kellene keresni. Ki lehetne pl. mondani, hogy a panasznapok közé, — vasárnapot nem számítva, — 48 óránál többnek esnie nem szabad. Második fejezet. Általában. Már a Jog 1893-iki 23-ik számában rámutattam azon anomáliára, hogy raig a beadványok elintézéséről az u. n. előadói könyvet kell vezetni, addig az ügyek elintézésének nyilvántartására, a bünvizsgálatok kivételével, semmiféle napló, lajtstrom, vagy jegyzék sincs rendszeresítve. Utaltam ott arra is, hogy ebből sokan azt következte ik, hogy irányadó helyen a birói tevékenység az elintézett igtató számok szerint mérlegeltetik s e hiszemben az igtató számokat szaporítják, azzal az irott anyagot szertelenül felduzzasztják, az eljárást elnyújtják. Tehát a tervezett A. napló, valamint később említett B. C. naplók és VII. mintájú perlajstrom is, - bizonynyal tökéletesebb alakban, — de azt valósítják meg, mit a jelzett cikkben szükségesnek jeleztem; az ügyek nyilvántartását, a beadványok szerepének leszállítását. És egyáltalán az A. B. C. naplókra a II. mintájú iratborítók segélyével oly ügykezelési rendszer építtetik, melynél egyszerűbbet és jobbat képzelni alig lehet. Mégis megfontolandónak vélem, nem lenn e-e tanácsos e rendszert legalább az egyességi ügyeknél egyelőre mellőzni s ezeket az eddigi rendszer mellett közönséges polgári perenkivüli ügyekként kezelni. Mert hiába, az egyes birói kar, mely most az előadói könyvön kivül semmiféle jegyzék vezetésére sincs kötelezve, már a B. C. naplókat is ellenszenvvel fogja fogadni, különösen a velők járó iratboritékos kezelés miatt (8. §.). A kezelő személyzetet is megzavarná az igtató- és a naplótétel-számok sokfélesége, u. m. polg. btő. és tkvi igtató szára, kpp. panaszkönyvi szám, utóbbi még a bírák száma által sokasítva I-tül feljebb! Tudom, e nehézségeken előbb-utóbb át kell esnünk. Sőt úgy képzelem, hogy a napló és iratboriték melletti kezelés idővel az ügyek minden nemére ki fog terjesztetni. De mégis csak könynyitené az átmenetet, ha e rendszer minél kisebb fokozatokban hozatnék be. A második fejezet összes érdemleges rendelkezései megtarthatók akkor is, ha nézetem elfogadtatik. 6. §. Az első bekezdést igy módosítanám; 6. §. A biró a naplót saját felelőssége mellett a hozzá állandóan beosztott segéd (aljegyző, joggyakornok) által is vezettetheti.« Mert miután minden a bírónál adatik be s minden bejelentés nála történik (7. §.) : a naplónak mindig a biró keze ügyében kell lennie s ez az irodában kezelést kizárja. Ugyanitt megjegyzendő, hogy az A. naplóhoz, — legalább nagyobb forgalmú bíróságoknál, — névmutató is lenne szükséges. Ilyennek mintája lehetne az ált. b. ü. sz. 241. §-nál rendszeresített »Mutatókönyv a kihirdetett eredeti végrendeletekről.* (38. minta.) 8. §. Az iratboriték rendszeresítése azon kötelezettséggel, hogy tételszámai minden iratra rávezettessenek : nemcsak szerves kiegészítése a naplókezelésnek, de valóban becses ujitás a polgári ügykezelésben. Mert az iratboriték, (tán inkább »polgári ügyi irományjegyzék«,) a btő ü. sz. 33. §-ával rendszeresített és teljesen bevált »büntető ügy irományjegyzék«-hez hasonlóan képesiti, sőt kényszeríti a birót, hogy ügyiratait reudben tartsa; ösztönöz arra, hogy az ügy minél kevesebb papír gyűjtésével intéztessék el; sőt általánosítva fölössé teheti azon iratjegyzéket, melynek összetákolása most a fellebbvitt ügyek felterjesztését késlelteti, (ált. b. sz. 43. m.); Lapunk mai szama IS oldalra terjed.