A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - A fájdalomdíj különös tekintettel a vaspálya felelősségére

A JOGK 165 igénynek, ugy, hogy a károsult azokon túlmenő követeliuénynycl fel nem léphet. Az Ausztriában10) irányadóul szolgáló 1869-ik külön törvény több tekintetben eltér ugyan az általános magánjog elveitől, de a kártérités mérvét nem szabályozza sajátlagosan, hanem egyenesen utal az általános polgári törvénykönyv 1,325—1,327. §-aira. Ebből a határozottan kifejezett utalásból következik, hogy a vaspálya üzeménél okozott testi sértés esetében is az általános polgári törvénykönyv szabályainak alapul vétele mellett Ítélendő meg a kártérités misége és mennyisége. Ehhez képest vasúti baleseteknél is, ugy mint általában, nemcsak a valóságos kár, hanem a teljes érdek térítendő meg és fájdalomdíj is fizetendő. A német birodalmi 18? 1. évi törvénynek az általános magánjog alkalmazására vonatkozó intézkedései szószerint véve inkább akként értelmezhetők, hogy a felelősségről szóló törvényben előrelátott esetekben a magánjogi törvények egyátalán nem, tehát még akkor sem nyernek alkalmazást, ha a károsultra nézve mennyiségileg nagyobb igényt statuálnak. A német törvény 9. §-a ugyanis következőleg intézkedik : »Die Bestimmungen der Lamlesgesetze, naeh welchen ausser den in diesem Gesetz vorgesehenen Fallen der Unternehmer einer in den §§ 1 und 2 bezeichneten Anlage oder eine andere Person, insbesondere wegen eines eigenen Versehuldens für den bei dem Betriebe der Anlage durch Tödtung oder Körpeiverletzung eines Menschen entstandenen Schaden haftet, bleiben unberührt.« E szerint tehát a köztörvények határozni ínyai csak annyiban maradnának érintetlenül, a mennyiben a külön törvényben nem provideált esetekre vonatkozuak s igy e contrario azokban az esetekben, a melyekről a felelősségről alkotott törvény intézkedik, a magánjogi törvények teljesen kizártaknak volnának tekintendők. Ezen felfogás mellttt szól a 9. §. második alineája is, a mely szerint: »Die Vorschriften der §§.3, 4, 6 bis 8 finden auch in diesen Falién (vagyis a külön törvényen kívül álló esetekben) Anwendung, jeJoch unbeschadet derjenigen Bestimmungen der Landesgesetze, welche dem Beschadigten (ugyancsak a külön törvényen kívül álló esetekben) einen höheren Ersatzanspruch gewáhren.« Ezt az álláspontot foglalta el a R. O. II. G. is 1876. március 14-én hozott ítéletében11), a melyben utalva arra a jogszabályra, hogy lex posterior derogat priori, kimondotta, hogy ha valamely eset a külön törvényben szabályozást nyert, ugy egyéb törvényeknek attól eltérő, bár kedvezőbb intézkedése nem alkalmazható. Ezzel szemben Ege r13) utalva a törvény keletkezésének történetére, annak a meggyőződésnek ád kifejezést, hogy a külön törvény a felelősségnek csak a minimumát tevén szabályozás tárgyává, annak 9. §-a a korábban fennállott törvényeket azokra az esetekre is fenn akarja tartani, a melyekben a károsult a külön törvényben előirt előfeltételekhez hasonló ténybeli és jogi alapokon köztörvényileg nagyobb kártérítésre tarthat igényt. A hiányt pótolni, a meglevő törvényeket kiegészíteni akarta a törvényhozó, szóval segíteni akart a bajon s igy nem lehetett szándéka sem qualitativ, sem quanütativ a károsultnak igényeit csökkenteni. És a R. O. H. G. is, figyelemmel a törvény tárgyalása alkalmával felhozott érvelésekre, később eltért korábban elfoglalt álláspontjától és 1879. évi január 4-én tartott teljes tanácsülési határozat alapján ugyanazon hó 9 én kimondotta, hogy a magánjogi törvényeknek a kártérités terjedelméről intézkedő kedvezőbb határozmányai akkor is alkalmazást nyernek, ha a kártérítési kötelezettség nemcsak az általános magánjog, hanem egyszersmind a felelősségről szóló birodalmi törvény szabályaira is alapittatík.13) Azonban a kérdés ezzel mégsem tekinthető eldöntöttnek. A külön törvény kifejezése és határozott rendelkezése még e döntés által sem volt elenyésztethető a német judikaturában. A 9. §. csak az ezen törvényben előre nem látott esetekről intézkedik. Csak ezen előre nem látott esetekre nézve rendeli a felelősség terjedelme tekintetében az általános magánjogi szabályok alkalmazhatóságát. Célja sem lehet a károsultnak a gazdagodása, hanem csak gondoskodás a szükségesről. Ha tehát a károsult a külön törvényre alapítja kárt. keresetét — obligatio ex lege — ugy igénye nem terjedhet ki többre, mint a mennyit a külön törvény rendel. A Reichsgericht nem is követte feltétlenül és minden esetben a R. O. H. G. döntését. Egy konkrét eset alkalmából ugyanis14) a szász polgári törvénykönyv 1,483. § a alapján követelt fájdalomdíjat azzal az indokolással Ítélte meg, hogy in casu nem kizárólag a külön törvény 1. §-ában provideált eset forog fenn. A miből tehát következtethető, hogy a R. G. a fájdalom10) V. ö. Dr. Randa és dr. B r a f, Gutachten übcr die Haftpflichtfrage beim Betriebe gewerblicher Anlagen nach österreichischem Rechte, »Die Haftpflichtfrage* czímíí gyűjteményben 1—15. 1. ») Entscheidungen, 19. k. 396., 399-401. 1. I2) Reichshaftpflichtgesetz 609. és>öv. 1. — V. 3. E n d e m a n n, Haftpflicht 208. 1. u) Entscheidungen 24. köt. 311-314. 1. ") Enlscheid. in Cívils. 1. k. 276. I. díjat nem Ítélte volna meg, ha a külön törvényben előrelátott eset képezte volna elbírálás tárgyát, mert ez a törvény fájdalomdíj fizetésére a vállalatot nem kötelezi. Sokkal világosabbau intézkedik a feladatunk tárgyává tett kérdésben a svájczi 1875-ik törvény.15) Ennek 13. czikke egyenesen hatályon kívül helyezi mindazon törvényeket, szabályokat, hirdetményeket és egyezségeket, a melyek ezzel a törvénynyel ellentétben állanak. A 7. cikk pedig akként rendelkezik, hogy a vállalat terhére bebizonyított csalás vagy vétkes gondatlanság esetében a megsérült vagy a meghaltnak hozzátartozói részére a bebizonyítható vagyoni hátrányok megtérítésétől egészen eltekintve, megfelelő pénzösszeg is megítélhető. A magyar törvény — 1878 : XVIII. — kivételes jellegénél fogva szintén nem tekinthető a vaspálya felelősségére nézve egyedüli, kizárólagos jogforrásnak. Azonban az általános magánjog szabványai, a külön törvény tendenciájához képest, csak azokra a károkra alkalmazandók, a melyek a külön törvény pozitív intézkedései és nevezetesen annak 1. §-a által szabályozást nem nyernek. »A jelsn törvény 1, §-ában nem érintett károk megtérítésére nézve — rendeli a ll. §. — továbbra is a fennálló törvények, szabályok és gyakorlat követendő.« Az 1. §. alá tartoznak mindazon károk, melyek a vaspálya üzeménél bekövetkezett halál, vagy szenvedett testi sértés által okoztatnak. A halál vagy testi sértés eseteire pedig a törvény 2. §-a tüzetesen körülírja, hogy a vaspálya-vállalat kártérítési kötelezettsége mire terjed ki. Miután ezen §. szerint a vaspálya testi sértés esetében a gyógyítás költségein kívül csupán azon vagyoni hátrányokat tartozik kárpótolni, melyek a sérültre annak keresetképtelenségéböl, vagy keresetképességének csökkenéséből hárulnak, ezenfelül azonban semmi más megtérítésre nem kötelezhető: ennélfogva a vaspálya ellen az annak üzeménél okozott testi sértés címén a magyar törvény értelmében, fájdalomdíj iránti igény nem érvényesíthető. Ily értelemben dönté el a kir. Curia ezen kérdést 1892. évi február 24-én 7,640. sz. a. hozott Ítéletével, a melyben kimondotta, hogy a vaspálya fájdalomdíj címén kárpótlásra nem kötelezhető. A sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. (Folytatás.) 55. §. Az eskü alatt kihallgatandó félhez hivatalból a következő általános kérdések intézendők : 1. mi a vezeték- és keresztneve, 2. hány éves, 3. minő vallású, 4. mi az állása vagy foglalkozása. Egyebekben a jelen utasítás 49. §-a a félnek eskü alatti kihallgatására is megfelelően alkalmazandó. 56. §. A bírói határozatokat vagy a jegyzőkönyvbe kell irni, vagy a jegyzőkönyvhöz csatolni. A tárgyalás berekesztése után hozott határozatokat és azok kihirdetését is meg kell jegyezni a tárgyalási jegyzőkönyvben ; azonban a jegyzőkönyvnek ezt a részét nem kell a feleknek aláirniok. Ha a biró az ítélet kihirdetésére külön határnapot tüz : az ekkor történt kihirdetést a kihirdetésnél jelen volt felek neveinek megemlítésével a tárgyalási jegyzőkönyvben megjegyzi. A kihirdetés megtörténte, a kihirdetés napja, a kihirdetés alkalmával jelen volt felek megemlítésével, külön záradék alakjában jegyzendő fel az Ítéletre. A záradék az Ítélet teljes írásba foglalása és aláírása után vezetendő az Ítéletre. Ez a szabály a birói ítéleten kívül más bírói határozatokra nem alkalmazandó. 57. §. A részitéletet és a kiegészítő ítéletet a bevezető részben kifejezetten rész-, illetve kiegészítő Ítéletként kell megjelölni s a kiegészítő ítélet rendelkező részében ki kell mondani, hogy mely Ítélet egészíttetik ki. 58. §. Ha a bíróság a határozat kijavítását elrendeli : a hibás helyeket a határozatban alá kell húzni és a kijavítást a kijavító végzés számára való hivatkozással a határozat eredetijére feljegyezni. Az erre vonatkozó feljegyzés a biró által aláírandó. Ha a kijavított határozatról kiadmány készült: a fentebbi módon kijavítandó a kiadmány is. Ha a kiadmány kézbesítése a határozat kijavitása előtt már megtörtént és a fél a részére kézbesített kiadmányt kijavítás végett már előbb be nem mutatta : a bíróság hívja fel a felet a kiadmány visszaadására és ha a fél a felhívásnak megfelel, a kijavítást tegye meg s a kijavított kiadmányt kézbesítse a félnek. 59. §. A birói határozatok egyszerű másolatainak kivételére nézve az ü. sz. 24Í. §-a alkalmazandó. Ötödik fejezet. Felebbvitel. 60. §. Ha a fél akár nyomban az ítélet kihirdetése után, akár később szóval jelenti be felebbezését: erről külön jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha a fél által bejelentett felebbezés elkésettnek mutatkozik, vagy oly Ítélet ellen van intézve, mely ellen felebbezésnek helye nincs : a bíróság köteles a felet erre a körülményre figyelmeztetni. Ha azonban a fél ennek 6) V. ö. W y s s, Die Haftpflichtfrage 69—93. 1.