A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. 2. (r.) - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

14 A JOG. P o 1 ó n y i Géza a szakasz alapelvét helyesli, valamint azt is, hogy a hitelezőkre nézve dispoziciót vegyenek fel. Azt tartja, hogy Wlassics indítványát csak arra az esetre kell szoritani, mikor a jogosultat az elévülési határidőn belül kereseti jogának érvényesítésében elháríthatatlan akadályok gátolják. Szilágyi Dezső igazságügyminister ennek a jogtételnek biztonsága szempontjából nem tartja helyesnek, hogy Wlassics indítványát a szakaszba fölvegyék. Neumann Ármin és Havi ár Dániel a szakaszt az előadótól javasolt bővítéssel elfogadják. Mandel Pál feleslegesnek tartja az előadó által javasolt végrehajtási rendelkezés felvételét is. Chorin Ferenc helyesebbnek tartaná, ha a szóban forgó jog személyes jellegére való tekintettel kimondanák, hogy a kártérítési és visszakövetelési jog sem engedmény, sem lefoglalás tárgya nem lehet. Szilágyi Dezső minister nem ellenzi ezt a módosítást. P o 1 ó n y i Géza Chorin indítványának azt a részét, hogy a mit a jegyesek egymásnak jegyajándékul adtak, azt lefoglalui ne lehessen, elfogadja. Ezt az etikai szempontok követelik. De hogy engedményezni se lehessen e jogokat, azt túlságos gyámkodásnak tekinti és nem helyeselheti. Vegyük figye'embe azt, hogy a kártérítési igényt már most is megszorítottuk, például olyannak, a ki az eljegyzés miatt lemondott hivataláról, nem adtunk semmi kártalanítást, ne szorítsuk meg tehát a megmar :dt kis jogot még azzal is, hogy át ne ruházhassa harmadik személyekre. Chorin Ferenc kifejti, hogy a kártérítési pereknél mindig arról van szó, ki adott okot a kártérítésre. Ezt harmadik személy nem Ítélheti meg, ily keresetek szaporítása nem áll érdekünkben. Ezek az igények különben is bizonytalanok, res extra commerciumot képeznek, ezek engedménynek rendszerint csakis abban az esetben tárgyai, ha valaki meg akarja szekírozni a másik felet. Minthogy ezek a jogok legszemélyesebb jogok, ne engedjük meg se az átruházást, se a lefoglalást, mert azt is figyelembe kell vennünk, hogy legközelebb egész peres eljárásunk szóbeliségre és közvetetlensé,»re lesz alapítva. Már most a bíró hogyan állapítsa meg a tényállást, ha maguk az érdekelt felek nem állanak perben. Ezen a téren minden beavatkozás harmadik személyek részéről veszélyes, csak zavarokat eredményez. F a b i n y Teofil fél tőle, hogy az eljegyzés kérdéseinél már is sok etikai momentumot hagytunk figyelmen kivül. Ha most még megengedjük, hogy az eljegyzésből eredő jogok engedmény és így lefoglalás tárgyát is képezzék, akkor a jegyest csak vexációnak teszszük ki. Nem lát okot rá. hogy harmadik személyek a per tárgyába beavatkozhassanak. Elfogadja Chorin indítványát. Mandel Pál elfogadja az indítványt, csak egy módositványnyal egészíti ki, azzal tudniillik, hogy az engedmény és foglalás csupán a kereset megindításáig legyen kizárva. Ennyit megkövetel az etikai szempont, de ha már a felek pereskednek, akkor nem volna semmi értelme, hogy a követelés lefoglalható ne legyen, esetleg oly hitelezők által sem, a kiktől épen a jegyajándéki tárgyak származnak. Polónyi Géza attól tart, hogy ez az almódositvány még rosszabbá tenné a helyzetet, mert egyenesen perindításra vezetne, a feleket kényszeritenénk arra, hogy pereljenek, mert máskülönben nem volna jogukban követelésüket másra átruházni. Azt kéri, hogy az engedményezést minden stádiumban megengedjék. T e 1 e s z k y István legjobban szeretné az engedményezést egyáltalán mellőzni s igy Chorin vonatkozó indítványát elfogadni, de ha azt mellőznék, ugy Mandel Pál indítványát fogadja el olyan szövegezéssel, hogy engedmény és végrehajtás tárgyát csak az esetben képezheti az eljegyzésből származó kártérítési jog, ha a kereset már megindittatott. Chorin második indítványa, hogy egyáltalán ne legyen lefoglalható ilyen jog, nagy anomáliákra vinne, mert noha két egybehangzó bírósági ítélet is megállapíthatta már a jogot, mégsem volna az indítvány szerint az foglalás alá vonható. Polónyi Géza: Ilyen körülmények közt minden ember tartózkodni fog jegyesének ajándékot adni. Szilágyi Dezső: Dehogy fog, mert senki sem fog, mikor jegyes, arra gondolni, hogy a mit ad, visszakövetelje és nem fog előbb ügyvédjétől tanácsot kérni. Polónyi Géza: Lehet, hogy az ügyvédtől nem kér, de a ministertől sem kér tanácsot. Szilágyi Dezső : Természetes, hogy attól sem fog kérni, teszi azt, a mit szive parancsol. J e 11 i n e k Arthur célszerűnek tartaná, ha a jegyességből eredő kényes viszonyokat lehetőleg ne vinnök a bíróság elé. Határozza el mindenki magát, ha már épen pereskedni akar, ne ingadozzék és ne habozzon. Ha pedig ingadozik, ha csak harmadik személv által akarja jogát érvényesíteni, akkor perrel ne is léphessen fel. Elfogadja Chorin módositványát. A bizottság többsége a szakaszt elfogadta azzal a módosítással, hogy az eljegyzésből eredő kártérítési és visszakövetelési jog engedmény és végrehajtás tárgyát csak akkor képezheti, ha a kereset már megindittatott. E szerint Chorin módositványát Mandel almódositváDyával és Haviár Dániel módositványát is elfogadták. A hetedik szakasz igy szó!: »7. §. A 4. és 5. §-okon alapuló keresetek az eljegyzés megszűnésének napjától számított egy év alatt elévülnek.« T e 1 e s z k y István előadó kéri a szakasznak minden változtatás nélkül való elfogadását. Az általános jogszabályok meghatározzák, hogy az elévülés mikor nyugszik, különös intézkedéseknek felvételét tehát teljesen feleslegesnek tartja. Polónyi Géza az esetben, ha az általános jogszabályokra hivatkoznak és az előadó kijeleutését felveszik a jelentésbe, a szövegezésben megnyugszik. Most azonban egy más kérdést vet fel. Tudniillik azt, hogy mikor szüuik meg az eljegyzés ? A bírónak útbaigazítást kell adnunk, hogy mely momentumtol tekintendő az eljegyzés megszűntnek, mert különben annyiféle jog keletkezik, a hány királyi tábla van. Be kell venni a törvénybe azokat a ténybeli alapokat, a melyek mellett az eljegyzés megszűntnek tekintendő. Például ha egy rosszhiszemű jesryes nem jelenti ki az eljegyzést megszűntnek, de nem is köti meg a házasságot, li hessen őt közjegyzőileg felhívni nyilatkozattételre vagy a házasság megkötésbe. Ha pedig a jegyes gátolva van, vagy pedig bontó és tiltó akadályok merülnek fel, meg kell törvényileg határozni, hogy mely naptól számit az elévülés. Szilágyi Dezső igazságügyminister feleslegesnek és megoldhatatlannak tartja a Polónyi által indítványozott intézkedést, mert az eljegyzés megszűnése konkludens cselekményekből is következhetik. Ezeket pedig nem lehet a jogi intézkedések közt felsorolni, mert ezek ténykérdések. Egyetlen egy törvényben sincs konkrété meghatározva a megszűnés időpontja. Hogy mily legyőzhetetlen akadály azt meghatározni, arról a képviselő ur is meggyőződött, a ki szintén nem tudta pozitív formába önteni módositványát. Bölönyi Sándor szerint, ha valamely határidőt megállapíthatnánk, ugy az az lenne, hogy ha a kihirdetési eljárást egy év alatt meg nem indították, az eljegyzés megszűntnek tekintendő. Je Ilinek Arthur igazat ad Polónyiuak, hogy a kérdés igen nehéz, de megoldást arra c sem tud találni. Polónyi Géza: Nem is akartam. J e 11 i n e k Arthur : Tehát tudott, de nem akart. Azt h'szem, hogy vissza kell mennünk a 4. és 5. szakaszokra, a melyekben a visszalépési okok meg vannak szabva. Egy tételes jog sem tudta még meghatározni precíze a visszalépési okokat, sem a kánonjog, a mily mögött százados gyakorlat áll, sem más tételes törvény. Komjáthy Béla fölöslegesnek tartja, hogy a megszűnésnek időpontját meghatározzuk, mert vagy az illető szolgáltatott okot az eljegyzés megszüntetésére, vagy pedig oly tényt követett el, a mitől a megszűnés határozottan számitható. Ebben az irányban tehát intézkedés nem szükséges. K ő r ó s y Sándor nem abból indul ki, hogy más törvényhozások miként intézkedtek ; ő csak azt nézi, hogy ha a törvény a megszűnéstől számítja az egy évi elévülési időt, a józan ész megköveteli, hogy megállapítsuk azt is. mely napon szűnik meg az eljegyzés. Ugy gondolja, hogy ha a jegyesek valamelyike határozottan kijelenti, hogy nem akar házasságot kötni, vagy ha a kihirdetéstől számított egy év alatt a házasságot meg nem kötik, akkor az eljegyzést megszűntnek tekinthetjük. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre. X (Felelet.) r1 A »J o g« 1893. évi 52. számában P a p p Sándor ügyvéd úr a m. kir. Curia 1893. évi 5144. sz. alatt hozott ítéletében kimondott következő elvet: »az elvont haszon iránti igény érvényesítése a sommás visszahelyezési pernek tárgyát nem képezheti,« — és a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla 1893. évi 3,610. sz. alatt kelt Ítéletében kifejezésre jutott jogelvet :»hogy az elvont haszon iránti igények sommás visszahelyezési perben érvényesíthetők nem lennének, törvényes alappal nem b i r«, — egymás mellé állítva azt kérdi, hogy a két intézkedés közül melyik áll törvényes alapon? A kérdésre a felelet egyszerű : a kir. ítélő tábla kijelentése áll törvényes alapon ; csakhogy a kir. itélő tábla a kérdést nemlegesen oldotta meg; ugy látszik, az 1881. évi LIX t.-c. 13. §. /) pontja rendelkezéséből (sommás visszahelyezési keresettel a tulajdonjog iránti kereset össze nem köttethetik) kiindulva argumentum a contrario-val élt, holott azt igenlegesen kellett volna megoldania s meg is oldhatta volna azt igy egyszerűen, a mint az alábbiakban ki fogom mutatni. A birtokában megháborított fél, ha sommás visszahelyezésre irányuló keresetében valóságos kára, vagy elmaradt haszna megtérítése iránt is lépéseket tesz, keresetében két követelést érvényesít ; kívánja elvont birtokába visszahelyezését, ez az egyik követelés; kívánja kára, vagy elmaradt haszna egyidejű megítélését, ez a másik követelés. Lehetséges-e ez? Az 1868. évi LIV. t.-c. 66. S-a világosan megadja erre a feleletet, kijelentvén hogy több követelést lehet egy keresetben összefoglalni, ha azok ugyanazon egy jogalapból vagy hasonu emü ügyletekből erednek. Az pedig, hogy a sommás visszahelyezés iránti igény s a kár megtérítése iránti követelés joga ugyanegy jogalapból, a bírt ok háborít ásb ól ered, bizonyításra nem szorul; nyilván mutatja ezt a marosvásárhelyi (és a kolozsvári) kir. itélő tábla területén ervenyes osztr. p. tvkv. 339. § a.