A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 19. szám - Magyar sommás eljárás és fizetési meghagyás

A JOG. 75 ajánlat valódisága bebizonyitottnak volt tekintendő és ezen okirat bebizonyított valódisága mellett azon további kérdés képezte bizonyítás tárgyát, mennyiben valótlan biztosítottnak azon felelete, hogy a 3 •/. a. ajánlatot megelőzőleg oly biztosítási ajánlatot, melyre kötvény ki nem állíttatott, nem tett. Alperes e részben a 12 •/. a. csatolt ajánlattal és P. Vilmos és K. János tanúinak vallomásával bizonyította, hogy B. Vilmos az első magyar ált. biztosító-társaságnál az 1880. évben 3,000 forintra életbiztosítási ajánlatot tett, mely ezen társaság által a biztosított egészségi állapotára tekintettel el nem fogadtatott, továbbá a 19-/. a. csatolt ajánlattal, valamint dr. G. Adolf, K. Lajos és S. Bertalan tanuk egybehangzó vallomásával bizonyította, hogy B. Vilmos a magyar-francia biztosítótársaságnál 1883. évben 2,000 frtra tett életbiztosítási ajánlatot, a mely az említett társaság által biztosítási szerződés alapjául ugyancsak a biztosított egészségi viszonyánál fogva elfogadva nem lett. Végül a 24 •/• a. csatolt biztosítási ajánlattal, valamint R. József és F. Vilmos tanuk vallomásával bizonyította, hogy B. Vilmos a trieszti ált. biztosító-társaságnál is tett 1885. évben 3,000 frtra életbiztosítási ajánlatot, a mely az említett társaság által visszautasittatott. Ezek szerint teljesen bizonyítva van az, hogy B. Vilmos biztosított a 3 •/. a. ajánlatot megelőzőleg három oly ajánlatot tett, melynek alapján életbiztosítási kötvény kiállítva nem lett, a mennyiben ez ajánlatot a biztosított B. Vilmos egészségi állapotára való tekintettel visszautasították. Igaz ugyan, hogy felperes azt is tagadta, hogy ezen ajánlatok férje által állíttattak volna ki, tekintettel azonban arra, hogy a 12., 19. és 24. alatti ajánlatok vaiódisága kérdésében a neki oda kínált visszakinálhatlan föesküt el nem fogadta, tekintettel továbbá arra, hogy az ezen ajánlatokban kitüntetett név, kor, családi viszonyok, lakhely, foglalkozás a 3. •/. ajánlatban ugy a felperes által csatolt D) alatti haláleset - felvételi okmányban foglaltakkal mindenkor megegyezőnek mutatkozik, törvényszerüleg bizonyítottnak tekintendő, hogy az előzőleg benyújtott és visszautasított ajánlatok valódiak és ugyanazon B. Vilmostól erednek, ki az A) alatti biztosítási szerződésben mint biztosított kitüntetve van. A mi már most a biztosító által a fennebbiek szerint bebizonyított valótlan bemondás fontosságát illeti, e részben a kir. törvényszék az előző biztosítási ajánlatoknak a biztosított egészségi viszonyai folytán történt elutasításának elhallgatását fontos, a biztosítás elvállalására befolyással bíró fontos körülménynek tartja, mert okszerűen feltehető, hogy alperes társaság az előző ajánlatok el nem fogadásáról értesülve, a szerződést vagy épen nem, vagy lényegileg más feltételek mellett kötötte volna meg. Dacára azonban ennek, hogy a biztosított a biztosítás elvállalásánál fontos körülményeket elhallgatott; a biztosítási szerződés nem volt feltétlenül érvénytelennek kimondható, hanem csak abban az esetben, ha alperes az ítélet rendelkező részében a döntő ténykörülményeknek megfelelőleg szövegezett főesküt le nem teszi, mert felperes periratában azt vitatta és ennek bizonyítására esküt is ajánlott, hogy alperesnek az előző biztosítási ajánlatok elutasításáról tu iomása volt és mert ezek folytán a K. T. 475. §-ának megfelelőleg a biztosítási szerződés érvénytelenítését alperes csak abban az esetben követelheti, ha az a döntő ténykörülmény, hogy a biztosított előző biztosítási ajánlatával elutasításáról a szerződés kötésekor tudomása nem volt, leteendő főesküjével bizonyítva lesz, míg ellenkező esetben érvénytelenítésre irányuló kifogása a törvény értelmében figyelembe nem vehető és ennek következtében a biztosítási szerződés értelmében a biztosítási összeget nem kifogásolt kamatával együtt felperesnek kifizetni köteles stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. évi dec. 1. 899. sz. a.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Alperes azzal védekezik, hogy a keresethez A) alatt csatolt kötvénynyel kötött életbiztositási szerződés a K. T. 475. §-a értelmében érvénytelen; mert felperes az eme szerződés alapját képező 3. sz. a. ajánlatban 10. C) alatt foglalt kérdésre valótlan feleletet adott és illetve elhallgatta azt, hogy már előzőleg az I. m. ált. bizt. társaságnál, a m. francia bizt. társaságnál és trieszti ált. bizt társaságnál tett biztosítási ajánlatokat, melyek az emiitett társaságok által nem fogadtattak el, azokra tehát kötvények nem állíttattak ki, ezeknek elhallgatása pedig a biztosítás elvállalásári kiható fontos körülményt képez. Felperes tagadta, hogy a 3. sz. a. ajánlat biztosított B. Vilmostól származott, hogy ez az emiitett biztosító társaságoknál ajánlatokat tett, melyek visszautasittattak s hogy ezek visszautasításáról értesíttetett és hogy e szerint a hozzá intézett kérdésre valótlan feleletet adott, tagadta az előzőleg tett biztosítási ajánlatoknak a biztosítás elvállalására fontos voltát, tagadta végül az előzőleg tett ajánlatok bizonyítása végett becsatolt leveleknek és biztosítási ajánlatoknak biztosított B. Vilmosra vonatkozását. Az, hogy a 3. •/. a. biztosítási ajánlat biztosított B. Vilmostól származik, bizonyítva van az által, hogy felperes a 3. sz. a. ajánlat vr/lódiságának bizonyítása végett kínált főesküt nem fogadta el, nemkülönben V. Sándor és U. Armín tanuknak egybehangzó vallomásával. Továbbá az, hogy a biztosított B. Vilmos a 3. sz. a. ajánlatot megelőzőleg a fenti 3 bizt. társaságnál biztosítási ajánlatokat I tett s ezek el nem fogadtattak, szintén kellőleg bebizonyíttatott, í Az pedig, hogy erre vonatkozó levelek és ajánlatok biztositott B. Vilmosra vonatkoznak, tekintettel arra, hogy felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította azt, hogy Miskolcon z. biztosított B. Vilmos terménykereskedőn kívül más hasonnevű és terménykereskedő is lakott s hogy a kérdésben forgó biztosítási ajánlatokat ez tette, tekintettel továbbá arra, hogy az ezen ajánlatokban kitüntetett kor és családi viszonyok a D) a. haláleseti felvételi okmányban és a 3. sz. a. ajánlatban foglaltakkal megegyeznek, kétséget nem szenvedhet. Az, hogy biztositott B. Vilmos az általa tett ajánlatok el nem fogadásáról értesittetett-e, közömbös, mert ha erről nem értesíttetett volna is, a valósághoz híven nem lehetett volna elhallgatnia azt, hogy a nevezett társaságoknál biztosítási ajánlatokat tett ugyan, de ezeknek miként lett elintézéséről értesítést nem nyert. A mi végre azt illeti, hogy az előzőleg eredménytelenül tett biztosítási ajánlatok elhallgatása fontos körülményt képez-e vagy sem a biztosítás elvállalására s a biztosítási szerződés érvénytelenítésére, ez kétségtelen, mert ennek tudatában alperes valószínűleg nem kötötte volna meg a biztosítási szerződést vagy esetleg reá nézve kedvezőbb feltételek mellett. A fentebb kifejtettek szerint bizonyítva lévén az, hogy biztositott B. Vilmos a*. A) alatti biztosítási szerződésnek alapját képező biztosítási ajánlatot megelőzőleg biztosítási ajánlatokat tett és hogy ezek el nem fogadtattak, ha és a mennyiben emez ajánlatokról és ezeknek el nem fogadásáról alperes tudomással nem birt, az A) a. biztosítási szerződés a K. T. 475. §. értelmében érvénytelennek tekintendő s ennélfogva felperes keresetével elutasítandó. Felperes állította ugyan, hogy alperes emez ajánlatokról és ezeknek el nem fogadtatásáról tudomással birt és annak bizonyítása végett alperesnek tagadó főesküt ajánlott melyet alperes az eskü megítélésének ellenzése mellett el is fogadott. Minthogv azonban felperes ama tényeket, melyekre alperes tudomását alapítja, elő nem adta, az eskü pedig csak tényekre ítélhető meg; az elsőbirÓ8ág ítéletének megváltoztatásával felperest keresetévél feltétlenül elutasítani kellett stb. A m kir. Guria (1894. márc. 29. 316. sz. a.) : A másodbíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik annyival inkább ; mert felperes a perben mi adatot sem hozott fel arra nézve, hogy alperes társaság az A) alatti biztosítási szerződés megkötése idejekor a biztositott által a megnevezett 3. bizt. társaságnál tett és ezek által el nem fogadott biztosítási ajánlatokról is tudomással birt; ennélfogva az alperesnek kínált és ez által óvatosságból elfogadott visszakinálhatlan főeskünek a ptr. 235. §. értelmében helye sem lehet és mert felperes az alperes által a jelen perben érvényesített kifogásokról alperesnek hozzá intézett K. a. leveléből még a kereset beadása alatt értesülvén, oly körülmény, mely a perköltség megszüntetését indokolná, fenn nem forog stb. Bűnügyekben. Ügyvéd a képviselet céljából vele közölt avagy ezen hivatása folytán egyéb uton tudomására eső tényekről tanúskodni akkor sem köteles, ha ügyfele ebbe beleegyezését adja, mert azt, hogy e tények közlése az ügyfélnek ártalmára lehet-e, csak az illető ügyvéd bírálhatja meg, ki a tényeket s ezeknek az ügygyei való összefüggését ismeri. A pécsi kir. törvényszék 1894. évi 587. szám alatt következő végzést hozta: A kir. törvényszék csalás és közokirathamisitás büntette miatt vádolt P. J. elleni bűnügyben J. A. ügyvédet, mint vádlott meghatalmazott képviselőjét tanúvallomás tételre kötelezi és az összes iratokat azon utasítással küldi vissza a kir. törvényszéki vizsgálóbíróhoz, hogy J. A. ügyvédet mint tanút P. J. vádlottnak reá történt hivatkozása alapján egy kitűzendő határnapra idézze meg és mint tanút hallgassa ki. In d o k o k : Csalás és közokirathamisitás bűntettel terhelt és vizsgálati fogságban levő P. J. vallomása, ugy J. A. ügyvéd I által bemutatott meghatalmazás alapján kétségtelennek tekintendő, hogy a jelen bűnügyben J. A. pécsi ügyvéd a terhelt P. J. jogi képviselője. A kir törv.-széki vizsgáló bíró nevezett ügyvédet tanukép megidézvén, tudomására juttatta, hogy megbízója P. J. kéri őt tanukép kihallgatni, annak megvilágítására, mikép igyekezett ő mindent jóvá tenni, a mire hiszékenységét felhasználva | őt mások reávették. J. A. ügyvéd a vallomástételt megtagadta, j kijelentvén, hogy őt erre ügyvédi állása, ügyvédi esküje és ezeken alapuló titoktartási kötelessége késztetik, továbbá kizárólag magának tartván fenn annak megbirálását, mit tekint képviseltje érdekében állónak, egyúttal kilátásba helyezte azt is, hogy a vizsgálat befejezése után, ha jónak látja, talán fog vallomást tenni, végre a kir. törvényszék határozatát kérte arra nézve, kötelezhető-e a jelen bűnügyben tanúvallomás tételére ? A kir. törvényszék J. A. ügyvédet tanúvallomásra kötelej zendőnek találta és pedig kizárólag az 1874 : XXXIV. t.-c. 49. §-a rendelkezésére utalva. E szerint titoktartásra köteles az ügyvéd a fél által a képviselet céljából vele közlött, vagy ezen hivatása folytán egyéb uton tudomására jutott olyan tényekre nézve, a i melyek másokkal való közlése ügyfelének ártalmára lehetne.