A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 18. szám - Bolgár igazságügy. (Szlávok ministersége. - Az uj igazságügyminister. - Törvényhozási tevékenység. - Uj nyugdíj törvény. - Emeritura. - Levonások a fizetésekből. - Jogi szaklapirodalom. - Kodifikáció. - Jogi fakultás.) (Folytatás.) - Bíróságaink segéd- és kezelőszemélyzete

A J O Gh 143 mánvozása az irodák túlhalmozottsága folytán akadályokba ütközik és az ügyek végbefejezését a határozatok késedelmes leírása odázza el. Igazságügyi kormányunk e jelenségre nem fektet súlyt, pedig az ügyvédi kamarák folvton sürgetik annak orvoslását, de hát az igazságszolgáltatás mostoha gyerek az államháztartásban: hajtja a dús jövedelmet bélyeg és jogilleték alakjában az állampénztárba, mely alig fele részben lesz az igazságszolgáltatás szükségleteire fordítva. Hogy igazságügyi kormányunk mennyire rá vau utalva e tárca szűkmarkú dotatiója folytán a garasos takarékosságra, annak fényes tanubizonvitékát láttuk a sommás eljárásról szóló törvény javaslat tárgyalása alkalmával is. A ministeri javaslat s a képviselőház igazságügyi bizottsága is a dolog természetéből folyólag a szóbeli tárgyalást ugy kontemplálta, hogy a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető alkalmazandó, mert ez mindenütt igy van, hol eddig a szóbeli eljárást behozták. A képviselőházi tárgyalás alatt felkel egy képviselő, a — maga jószántából-e vagy felsőbb impulzusra, nem tudjuk — és indítványozza, hogy a jegyzőkönyvvezető alkalmazása hagyassék ki a törvén) bői. A szakminister sietett ezen saját javaslatával s az igazságügyi bizottság előterjesztésével ellenkező módosítást elfogadni s a ház törölte a jegyzőkönyvvezetőt pénzügyi szempontból az igazságszolgáltatás menetének rovására, mert uj eljárásunkban is a tárgyaló bíró lesz kénytelen a jegyzökönyvet körmölni, mint most ; hogy pedig ez mily vontatottá teszi a tárgyalásokat, azt mindenki bőven tudja. Hogy segéd- és kezelőszemélyzetünk, mely nagyjában a régi létszámban maradt meg, mennyire elégtelen, azt a staiistika eléggé igazolja Míg például a pécsi kir. törvényszéknél 1875. évben az összes beadványok száma 38,834 volt, addig 1892. évben folytonos emelkedéssel már 58,735-re rúgott. A pécsi kir. járásbíróságnál 1875. évben 19,353 beadvány volt s ezen szám 1893. évben már 25,885-re emelkedett. Ennek a rohamosan emelkedő ügyforgalomnak aztán a munkával való túlterheltetés a természetes következése. így, hogy csak egy példát hozzunk fel, megemlítjük, hogy a pécsi kir. törvényszék telekkönyvi iktatójába a mult év' folyamán beérkezett 25,258 beadvány iktatását s ugyanezekről a névmutató készítését egyetlen ember végezte s végzi ma is, pedig ez ügyforgalom még mindig emelkedőben van, mart a folyó évben április hó 8-ig már 8,570 beadvány érkezett a tkvhöz. míg a mult évben ugyanez idő alatt csak 6,7ő6 beadvány volt. Az irodákban a munkával való elhalmozottság szüli aztán a felületes és rosz munkát, a kiadmányok a nagy sietségben csaknem olvashatlanul ina s hibákkal telten kerülnek ki, mert hisz a lelkiismeretes összehasonlításra nem marad idő, ha csak a személvzet a restanciák áradatában elmerülni nem akar. Mindezek mellett a kezelő személyzet még minőségileg is roszabbá lett, mert a munka java részét kezdő díjnokok teljesitik, kiknek sokszor a helyesírásról sincs kellő fogalmuk. Az olcsó munkának ez a kényszerű igénybevétele okozta aztán azt a viszás állapotot is, hogy a vidéki járásbíróságok, hol a riíjnoki keserű kenyérre szorult egyenek nem találhatók ftl oly sűrűen, mint a városban, a törvényszékhez küldik be darabjaikat leiratás végett. A míg ezek a darabok aztán a törvényszéknél vannak leirás végett, addig természetesen az illető bíróságok az érdekelt feleknek sem szolgálhatnak felvilágosítással ügyeik mibenlétéről, sőt még a telekkönyvek állása sem puhatolható ki biztossággal, mert ott van ugyan a szélenjegyzés, de hogy az a leirás végett beküldött beadvány minő elintézést nyert, arról a vidéki telekköuyvi hatóság felvilágosítást nem adhat. Nagy ideje volna, hogy az itt vázolt sajnos állapotok egyszer már gyökeresen orvosoltatnának. (Pécsi J. K.) Vegyesek. Próbabázasságért kikötött díj bíróilag- meg nem ítélhető. A lippai k i r. j á r á s b i r ó s á g (1892. ápr. ll). 1,825. sz. a.) Alperes köteleztetik felperes részére a 200 frt tökét megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy a peres felek gyermekeiknek eljegyzése alkalmával alperes magát a B. alatti kötelezvén)- alapján arra kötelezte, hogy ha a tervezett házasság létre nem jön, ugy alperes felperesnek az utóbbi leánya által szenvedett szégyenért 200 frtot fizet, mely összeget alperes, dacára annak, hogy alperes fia felperes leányával két évig vadházasságban élt és dacára annak, hogy a nösülési engedély még idejében megérkezett, vele megesküdni nem akar, kifizetni vonakodik. Alperes elismerte a B. alatti kötelezvény valóságát és hogy azt aláirta ; védelmére azonban azt adta elő, hogy az esküvő megtartása sem rajta, sem fián nem mult, minthogy azt épen felperes és leánya ellenezte ; előbbi az által, hogy a lakodalmi költségek fedezésére alperesnek a kikötött 30 frtról csak 20 frtot fizetett ki, utóbbi pedig az által, hogy alperes fiát elhagyta. Mindenekelölt előrebocsátandó volt, hogy a kir. járásbíróság jelen kereseti követelés ellen a »turpis causa« kifogást érvényesíthetőnek nem találta, mivel a B. alatti kötelezvényt a per adatai szerint nem azért állította ki, hogy felperes ennek fejében leányát alperes fia ágyasául átengedje, hanem épen ellenkezőleg azon célból, hogy az alperesre, mint egy kényszerű kötelezettségként szerepeljen a nősülési engedély megérkezése esetében az esküvő megtartása végett; igy tehát biztosítékul egyrészt, másrészt pedig kártérítés legyen azon morális, esetleg tényleges vagyoni hátrányért is, melyet ugy felpere--, mint pedig leánya elszenvedni lenne kénytelen, ha alperes avagy fia a megtartandó, a gör. kel. vallásnak oly fontos szerepét játszó eljegyzés dacára, felperes leáuyávali esküvőt megtartani vonakodnék. Alperes fenti beismerése mellett előterjesztet1- védekezése, hogy az esküvő felperes és leánya hibája folytáu nem volt megtartható, avagy hogy ezek ezt ellenezték volna, be igazolást nem nyert, mivel azon körülmény, hogy felperes az esküvő költségeinek fedezésére igért 30 frtból 10 frtot visszatartott, arra következtetni nem enged, minthogy ily költségek esküvő hiányában fel nem merülhettek, már pedig, hogy felperes e költségeket előlegezni tartozott volna, alperes nem is állította ; de nem képez felperes ellen bizonyítékot e tekintetben sem felperes ama beismerése, hogy most már a per megindítása után ő ellenzi a házasságot, sem pedig az, hogy felperes leánya állítólag alperes fiát ok nélkül elhagyta, mivel egyrészt alperes azt, hogy felperes leánya az ö fiát 1888. évi jun. 1-je, tehát a kereseti összeg esedékességének napja előtt hagyta volna el, mivel sem bizonyította, másrészt pedig felperes leánya arra, hogy alperes fiával továbbra is vadházasságban éljen, kényszeríthető nem volt, különösen akkor nem, midőn a nősülési engedélynek 1888. márc. 30-án történt kézbesítése és a kereseti összeg esedékessége napjáig eltelt két ho alatt vele alperes fia meg nem esküdött és ez által benne ez iránti mindeu reményeit elenyésztette, stb. A temesvári kir. itélő tábla (1892. nov. lÖ. 2,870. sz. aj Az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes 1892. évi január 25-én tartott tárgyalás alkalmával személyesen azt adta elő, hogy a B. alattiban foglalt ügylet alapját az képezi, hogy alperes fia, mint hadkötelezett, a nősülési engedélyt meg nem kapván, mindazonáltal alperes felek gyermekeiket összeadni óhajtván, annak biztosítására, hogy az együttélés után alperes fia alperes leányát elvegye, utóbbinak a házasság létre nem jötte esetében elszenvedett szégyenért adta alperes a becsatolt kötelezvényt és csak azután költözött felperes leánya alperes fiához, kivel azután több ideig vadházasságban élt; a nősülési engedély megérkezte utáu azonban a leányt alperes fia el nem vette. Tekintve, hogy a B. alatti okirat kiállításának ezen alapja a közerkölcsiségbe és a törvényes társadalmi rendbe ütközik, mivel felperes az által, hogy leányát szerződésileg ideiglenes vadházasságra adta, a közerkölcsiséget és jogrendet sértő ügyletet létesített ; tekintve, hogy a »turpis causa« alapján kötelezett viszonszolgáltatás törvényes uton nem érvényesíthető, az elsőbiróság Ítéletet megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és tekintve, hogy ily ügyletekből felmerült perben a feleket egymással szemben perköltség megtérítése sem illeti, azt kölcsönösen megszüntetni kellett. A m. kir. Curia 1894. febr. 28. 1,825 sz. a.) A kir. itélő táblának Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik, stb. Egy szivarka rierjogi jelentősége az esküdtszéki eljárásban. B. G. magánvádlónak rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt S. P. F. és H. R. ellen a győri esküdtszék előtt tárgyalt sajtóügyben magánvádló semmiségi panasza folytán a m. kir. Curia a semmiségi panaszt elvetette, indokul a többi között a következőt hozván fel : S. A. esküdtnek az a bevallott és a hivatalszolga által bizonyított ténye, hogy közvetlenül a határozathozatalra történt visszavonulás előtt, a védő ügyvédnek a/, asztalán nyitva levő tárcájából szó nélkül egy szivarkát kivett, a fotárgyalási jkvben meg van állapítva ; azonban ez az esküdtek véleményét befolyásolható tilos érintkezésnek nem vehető. (1894. márc. 28.) A képviselőház könyvtárának katalógusa. A képviselőház könyvtári bizottságának megbízásából dr. K ü f f e r Béla, képviselőházi könyvtáros, egy 6S íves kötetben kiadta a képviselőház könyvtárának katalógusát. E könyvtár 1866-ban alapíttatott a képviselőház határozata folytán. Jelenleg 29,390 kötetet tartalmaz. Kötetszámra a főváros három nagy könyvtárához: az egyetemi, múzeumi és az akadémiai könyvtárakhoz negyediknek sorakozik. Évi szaporulatra második helyen áll. Túlnyomólag jog- és államtudományi, valamint történelmi tárgyú könyveket tartalmaz. A katalógus összeállítása maga is igen nehéz és fáradságos dolog volt, de még nehezebb és fáradságosabb munkával kellett megbirkóznia dr. Küffer Béla könyvtárosnak, a míg a könyvtárt annyira rendbe szedte, a mint az most van. A tulajdonképeui rendszeres katalógust megelőzi egy betűrendes mutató, a melyben a legnagyobb könnyűséggel megtalálható a lapszám, melyen a keresett mű a katalógusban foglaltatik. Maga a rendszeres katalógus a képzelhető legpontosabban specialisál, ugy, hogy pl. a magánjog fő felosztásán kívül az egyes részek albeosztása is keresztül van vive. Igy a családjogra vonatkozó művek előbb országonként, azután részenként vannak beosztva. Az egyes részekben ismét alrovatok: házasság, házasságkötés (ismét 16 alrovattal), házassági szerződés, házasság felbontása, elvált felek uj házassága, házassági vagyonjog, gyermekek viszonya, gyámság, gondnokság.