A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 13. szám - Kossuth Lajos és a bűnvádi eljárás reformja

50 A JOG készítette, azt alperes kifogástalannak nem találta s át nem vette, igy tehát a fizetés teljesítésének feltétele és ideje még be nem állott. Az a szerződési kikötés, hogy alperes a szóban forgó részletet csak az épület kifogástalannak találása és átvétele után lesz köteles kifizetni, figyelembe nem vehető, mert a kötött szerződés természeténél fogva a szerződő felek akarata sem volt arra irányozva, hogy alperes e kötelezettségének teljesítése teljesen az ő akaratától és önkényétől függjön. Alperes kifogásának megbirálásánál tehát csak az a kérdés tartandó szem előtt, hogy felperes az épületet a szerződés 1. pontjában foglalt kikötésnek megfelelőleg a használatra teljesen és végleg alkalmas módon elkészítette-e? És e kérdés megbirálásánál nem az képez főszempontot, hogy felperes a ház minden legkisebb alkatrészét a szerződési kikötéseknek, illetőleg a terveknek és költségvetésnek teljesen megfelelő módon készítette el, hanem csak az képezi a főszempontot, hogy a ház, tekintettel annak céljára, a használatra teljesen és végleg alkalmas állapotba hozatott-e vagy sem. Mert ha felperes a ház némely alkatrészét nem oly minőségű anyagokból készítette el, a mint az kikötve volt, vagy ha némely alkatrész még hiányzik, akkor alperest e miatt kereseti jog illeti meg, de a fizetési kötelezettség teljesítését elvileg meg nem tagadhatja akkor, ha a ház használatra teljesen és végleg alkalmas állapotba helyeztetett. Hogy pedig a bérbeadási célokra szolgáló lakóház a célra alkalmas állapotba hozatott, azt az a tény bizonyítja, hogy alperes a házat 1891. november 1-től kezdve bérbeadás által tényleg használja és a kihallgatott szakértők is a házat azon hiányok mellett is, melyeket megállapítottak, befejezettnek véleményezték. Alperes ugyan a per során sokrendbeli hiányt hozott fel, a melyekkel azt akarta kimutatni, hogy a ház teljesen és végleg alkalmas állapotba nem helyeztetett, de a^hiányok, melyek a khallgatott szakértők által részben nem is létezőknek véleményeztiettek, oly természetűek, hogy azok, a mennyiben megá'.lapittattak is, a háznak bérbeadás által használatra alkalmatlan voltát megnem állapithatják. Még az a látszólag lényegesnek tetsző kifogás is, hogy felperes a tervektől eltérve, némely lakásba kamrákat nem épített és a meghatározott számú closettet elő nem állította, nem a háznak a kitűzött célra alkalmatlan voltát állapítja meg, hanem csak azt, hogy felperes e miatt alperes irányában felelősséggel tartozik akkor, ha e változtatások nem alperes beleegyezésével vagy utólagos belenyugvásával tétettek meg, s igy lényegtelen az a kérdés is, hogy a C) a. levél bir-e alperes irányában bizonyító erővel, avagy annak tartalma másként bizonyittatott-e ? Minthogy tehát a lakháznak alperes által tényleges használatba vételével és a szakértők véleményével is bizonyítottnak tekintendő az a ténykörülmény, hogy felperes a házat használatra alkalmas állapotba helyezte-e, hogy akként az építési költség 8-ik részletének kifizetési feltétele és ideje beállott, annálfogva helybenhagyandó volt az első biróság Ítéletének az a rendelkezése, a mely szerint alperes a kereseti tőkének, betudva ebbe a viszonkeresetileg érvényesített s megítélt 26 frt 17 krt és a tőke kamatjának megfizetésére kötelezte. Helybenhagyandó volt annyival inkább, mert mint fentebb kifejtetett, ha felperes a ház némely alkatrészét nem a kikötött módon készítette el, avagy ha némely alkatrész még hiányzik, vagy meg nem felelő volta miatt újjal pótlandó, a mint ezt a szakértők részben meg is állapították, akkor sem voltak az alperest e címekre megillető megtérítési jog alapján a szakértők által megállapított összegek alperes javára megítélhetők és ez alapon a kereseti követelésbe betudandók, mert alperes ez alapon és e címeken viszonkeresetet nem támasztott, hanem a szerződésellenes épités tényére vonatkozó adatokat csupán azon kifogásának támogatására hozta fel, hogy a kereseti építési részlet fizetésének feltétele és ideje még be nem állott. Már pedig a polgári bíró az 1868 : LIV. t.-c. 7. és 248. §-a szellemében sérelem nélkül a peres felet netán jogosan megillető igény megítélésébe nem bocsátkozhatik. Mellőzendő volt ezek szerint a jelen pernek eldöntésénél az a vitatott kérdés is, hogy az alperes által felhozott és a szakértők által részben megállapított hiányok helyrehozására szükséges összeg, melynek megítélését alperes nem kérte, a kereseti követelésből vonandó-e le, vagy pedig az alperesnél még visszamaradt óvadékra utaltassék. Alperes az iránt támasztott visszkeresetet, hogy az építésnél felhasznált víznek 26 frt 17 krnyi ára és a hatósági házlakhatási engedélyért fizetett 18 frt 50 kr. megtérítésére felperes köteleztessék. £ viszonkeresetből a vizért követelt 26 frt 17 kr. alperes javára megítéltetvén s az elsőbirósági ítéletnek eme rendelkezése ellen egyik fél sem élvén felebbezéssel, ez a rendelkezés azzal együtt, hogy az összeg felperes követeléséből leszámittatott, mint alperesre nem sérelmes, érintetlenül hagyatott. A lakhatási engedélyért fizetett 18 frt 50 kr. iránti viszonkereset pedig helyesen utasíttatott el, mert a szerződésben felperes csak a háznak használatra alkalmas állapotba hozatalára kötelezte magát a 20,700 frt átalányösszegért, de a hatósági házlakhatási engedély díjának kifizetését magára nem vállalta stb. A m. kir. Curia (1894. január 16-án 12,607/93. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Alperes a kereseti követelés valódiságát és azt, hogy azzal tartozik, kifejezetten beismervén: csak az döntendő el a jelen perben, hogy a felperes követelése esedékessé vált-e, hogy tehát az alperes időelőttiségi kifogása figyelembe vehető-e ? E tekintetben az A) a. szerződés 13. pontjának 8. bekezdése volna irányadó, mely szerint az épitkezési díjösszeg 8. részlete, vagyis a jelen kereseti összeg akkor fizetendő az alperes részéről, midőn ez az épületet kifogástalannak találván a felperes neki azt készen átadta, ez pedig tőle átvette. A »kifogástalannak találás« kikötése azonban a dolog természeténél fogva tem magyarázható akként, hogy ez teljeseu az alperes akaratától és önkényétől függjön; hanem összevetve e pontot a szerződés 1. pontjának rendelkezésével : az alperes kifogásolási jogosultsága megszűnik, mihelyt a felperes a szerződés 1. pontjának megfelelően az épületet használatra teljesen és végleg alkalmas módon elkészítette. Hogy pedig ez megtörtént s hogy a bérbeadási célra szolgáló ház e célra alkalmas állapotban elkészült: bizonyítja az a beismert tény, hogy az alperes a házat 1891. november 1-től kezdve bérbeadás által tényleg használatba vette. Ekként az alperes fizetési kötelezettsége e díjrészlet tekintetében tényleg beállott és nem menti fel őt e kötelezettség teljesítésétől az a körülmény, hogy a használatba vétel óta az épületen hiányokat tapasztalt és hogy a per folyamán kihallgatott szakértők is mintegy 300 400 frtra tehető hiányokat állapítottak meg ; mert ezekre nézve fedezetet talál a szerződés 14. pontja értelmében a 13. pont szerint kikötött és visszatartott cautio-összegben; sem pedig az a körülmény, hogy az épületen némi részben, különösen a closettek és kamarák száma tekintetében az eredeti tervtől eltérések tapasztalhatók, mert ezeket részint a perben tett alperesi beismerésből, részint a C) alatti levélből kivehetőleg az alperes maga kívánta : az alperesnek a C) alatti ellenében felhozott perbeli kifogásait pedig az első biróság részéről felhozott helyes indokokból a Curia sem találja figyelembe vehetőnek. A másodbiróság ítéletét tehát a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból, a viszonkövetelésre nézve pedig saját indokolásánál fogva helybenhagyni kellett stb. Ha az árverés törvényes zálogjog- jellegével biró követelés érvényesítésére irányittatik, ugy magának az árvereltetönek részéről való elsőbbségi bejelentés megtételének vagy elmulasztásának oly joghatály, melytől maga a törvényes zálog-jog fennállása, vagy megszűnte függne, nem tulajdonítható, mert az 1881. évi LX. t.-c. 111., 112. §-ai az elsőbbség bejelentését csak oly hitelezőnek teszik kötelességévé, ki a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez tart jogot. (M. kir. Curia 1893. dec. 22. 11,794. sz.) A haszonélvező által a kertbe beültetett gyümölcsfák nem tekinthetők oly beruházásnak, a melynek nieg-téritésére az ingatlan tulajdonosa kötelezhető volna. (M. kir. Curia 1894. jan. 16. 2,202. sz. a.) Ha a felebbezett ítéletben annak a felebbezésre, tekintet nélkül való végrehajtatósága az 1881: LIX. t.-c. 37. §-a értelmében kimondva nincs, a beadott felebbezés a kielégítésre halasztó hatálylyat bír, ily esetekben tehát az 1881: LX. t.-c. 224. <$-ára alapított biztosítási végrehajtásnak van helye. (A pécsi kir. iiélő tábla 189 i. márc. 29. 873/893. p. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Be nem jegyzett közkereseti társaságok cégük alatt is megperelhetök, mert a keresk. törv. 64. és 87. §-a szerint a cégbejegyzés nem képezi előfeltételét annak, hogy a közkereseti társaság jogi létet nyerjen és mert a keresk. törv. 63. §-a, a cég bejegyeztetésére való tekintet nélkül rendelkezik akként, hogy a közkereseti társaságok cégük alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság, mint kereskedelmi biróság (1892. jun. 3. 15,449. sz. a) : Dr. Burger Árpád ügyvéd által képviselt H. Béláné, szül. B. Jolán felperesnek, Mandl Ármin ügyvéd által képviselt »Societé Francaise« cég alperes ellen 32 frt és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes tartozik a felperes által leszállított 24 frt 95 kr. tőkét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes kifogást tett felperes kereshetőségi joga ellen, mert ő nem H. Bélánéval, hanem H. Bélával állott üzleti összeköttetésben, a mit igazol a B) alatti szállítólevél, melv szerint a gyümölcsöt H. Béla adta fel alperes részére. Kifogást tesz továbbá az ellen, hogy perbe idéztetett, mert a »Societé Francaise« cég nem létezik, a mennyiben a cégjegyzékbe bevezetve nincs. Végül előterjeszti, hogy a küldött gyümölcs elrothadván, azt nagy részben meg kellett semmisíteni, igy tehát felperes a vételárt ez alapon sem követelhetné. Alperes kifogásai, mint alaptalauok, elvetendök voltak, mert azon körülmény, hogy alperes a gyümölcsöt a férjénél, vagy a feleségénél rendelte-e meg, teljesen közömbös; elég, hogy megkapta és annak árát egyiknek sem fizette ki. De különben is állítását megcáfolja a C) alatti mellékelt levél, mely a D) alatti szerint felperes nőhez volt intézve. Hogy alperes be nem jegyzett cég, az tőle a keresk. törv. 16. §-a érelmében csak azon jogokat vonja meg, a melyeket a bejegyzett cégeknek biztosit, de másokkal szemben elvállalt kötelezettségét meg nem szünteti és miután az árút megrendelte, azt kézhez vette és ki nem fizette, annak vételárában marasztalandó volt. Végül alperes azon kifogása, hogy a gyümölcs megromlott