A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 11. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Befejezés december végéig.)
42 A JOG. támfalak nem a vizben, hanem a viz szine fölé a partoldalban emeltetnek, egészen szárazon álló alapon kezdődvén s annál kevésbbé lévén a víznek kitéve az ennél feljebb haladó munka, de ha egyszer-egyszer rövidebb időre is a viz az alapokat ellepi, a szabad napok és órák az alapmunka bevégzésére mindig elegendők, feljebb pedig a viz már épen nem lehet akadály, tehát ezen alperesi szakértő véleménye, mely részben az alperesi állítást erősbitené, a másik két szakértő véleményétől lényegesen eltérő, a bíróságnak az alperesi szakértő véleményét kellett elfogadni. Mindezekből tisztán kiviláglik, hogy alperes a szerződésben kért határidőt be nem tartotta; tekintve, hogy vállalkozó alperes maga, a ki ezen idő alatt minden munka elkészítésére önként és összes versenytársainak leszorításával vállalkozott, annak idején — s igy szakértői véleményt mindenekelőtt önmaga állítván fel maga mellett — vállalatát csakis a kellő munkaerő alkalmazásának hiánya, tehát saját hibája miatt nem tudta teljesíteni s tekintve azt, hogy felperes részéről keresetének igazolásául Írásbeli okiratok bizonyitnak, melynek ellenkezőjét alperes bizonyi tani meg sem kísérelte, a tanuk vallatásai mellékes körülményekre vonatkoznak, figyelembe nem jöhet, minélfogva alperest felperes javára 1,736 frt 30 kr. kötbér megfizetésében marasztalni kellett olyként, hogy eme 1,736 frt 30 kr. felperesi követelésbe betudandó volt alperesnek felperestől kijáró 366 frt 90 krnyi és 217 frtnyi óvadéki összege, ezeknek levonásával tehát a még fenmaradó s az Ítélet rendelkező részébe kitett 1,152 frt 40 krnyi kötbér megfizetésére marasztalandó stb. A debreceni kir. ítélő tábla (1892. szeptember 30-án, 2,448/92. P. sz a.): Az elsőfokú bíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1894. január 3l-én, 229/1893/P. sz. a.): A kereset főtárgya tekintetében mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az A) alatti szerződés szerint kétségtelen ugyan, hogy alperes magát a felperestől felvállalt munkának 1884. november 8-ig leendő befejezésére kötelezte s alperes beismeri, hogy a munkát azon időre be nem fejezte ; a G) a. építkezési feltételek ll. §. szerint pedig kiköttetett, hogy a meghatározott határidőn túl minden további munkanap után a hátra levő munka értékének egy százaléka lett kötbérként alperes részéről fizetendő. Minthogy azonban a B) a. csatolt felülvizsgálati jegyzőkönyv és igy felperesnek saját okmányával bizonyittatik, hogy a kérdéses munkálatoknak 1884. évi ősz folyamán be nem fejezhetését a szükségelt fának kellő időben történt be nem szerezhetése, utóbb pedig a beállott fagy okozta ; minthogy továbbá felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy 1885. évben a munkálat mikor volt ismét megkezdhető s hogy alperest az 1885. év tavaszán megkezdett munka tekintetében hanyagság vagy mulasztás terhelné, felperes a keresetbe vett kötbért annál kevésbbé követelheti, mert a már fentebb említett felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint a fennállott m. kir. közmunka- s közlekedési ministeriumnak a munkálatok megvizsgálására kiküldött közegei is megállapították, hogy alperest a munka elkészítése tekintetében mulasztás nem terheli. E szerint tehát felperes keresete jogosultnak nem tekintetvén, annak főtárgya tekintetében mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A ki mástól kárt hárít el, még lia megbízással nem is birt, a kár elhárítására fordított szükséges és célirányos költsége megtérítését jogosan követelheti. A kártérítési kötelezettségnek a felsöbirósági megállapittatása után az elsőbiróság van hivatva a kárösszegnek első fokban való meghatározására. A szegedi kir. járásbíróság (1892. október hó 22-én, 20,883/1893. V. sz. a.): Dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt a »Rajna-westfaliai Lloyd szállitmány-biztositó részvénytársaság* cégnek Vagner Gyula ügyvéd által képviselt G. Márton alperes ellen 449 frt 20 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy a H. és S. budapesti cég biztosította nála a G. Márton tulajdonát képező 1,503. sz. a. Rozália nevű hajó rakományát 18,400 frt értékben, a kérdéses szállítmányt vivő hajó azonban Madocsánál zátonyra jutva felakadt s ezen fennakadást követő napon a jégzajlás beállott, mi által a hajó és ennek rakománya veszélyben forgott s ezen veszély elkerülése indokából a hajó rakományából egy más hajóba rakatott át, miáltal a Rozália hajó megkönnyebbülve rendelkezési helyére mehetett s ezen mentés körüli munkálatok felperesnek 2,879 frt 84 krba kerültek: ezen kiadásokat a hajóérték, szállítási díj és a rakomány értékének megfelelőleg arányosítva a kereseti összegben s annak járulékaiban kérte marasztalni. Alperes tagadásba vette, hogy a kérdéses hajó s ennek rakománya veszélyben volt s hogy ha lett volna is, a veszély elhárításával felperes megbízatott s hogy a felperes által felszámított kiadás felmerült s hogy a kiadásból bármi is alperest terhelhetné, mert az intézkedéseket felperes csakis a hajórakomány részbeni kiadására tette s miután felperes m^ga sem állította, hogy a kérdéses hajó elhagyatva volt s azt beismerte, hogy midőn a hajó rakománya megkönnyittetett, a hajó a zátonyról felszabadult önként s abból kitünőleg, hogy a kérdéses rakomány felperesnél biztosítva volt, az általa tett kiadások felperes nagyobb károsodásának esetleges megóvása indokából eszközöltetett, miért is a felmerült kiadások egyedül őt terhelik, nem pedig alperest, kitől megbízást nem kapott a kérdéses muukálatok eszközlésére, sőt alperes önrendelkezési jogától is eltiltatott, miért a rendelkező rész szerint volt határozat hozandó stb. A szegedi kir. ítélő tábla (1893. április 27-én, 10,507/P. 1892. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával megállapíttatik alperesnek az a kötelezettsége, hogy felperes részére azokat a szükséges és célirányosan tett költségeket és kiadásokat a megmentett vagyon arányában megtérítse, a melyek az által merültek fel, hogy az alperesnek köles és árpával megrakott Rozália nevű zátonyra jutott hajóját felperes 1888. évi december havában a hajóban volt köles és árpával együtt a zátonyról megszabadította és biztonságba helyezte. Utasittatik ennélfogva a kir. járásbíróság, hogy a költségek és kiadásoknak alperesre eső mennyisége iránt hozzon határozatot stb. Indokolás: Alperes beismerte, hogy Rozália nevű ha jója, a melyen H. és S. cégnek a köles és árpa szállítmánya volt s a melyet a Ferenc-csatorna - társaság Alföld nevű gőzöse vontatott, 1888. december 13-án Madocsánál zátonyra jutott, beismerte, hogy a következő nap a jégzajlás beállott, hogy felperes a Rozália nevű hajóról a szállítmány egy részét a Lili nevű hajóra i átrakatta s hogy ennek következtében a Rozália nevű hajó a J zátonyról megszabadult s rendeltetési helyére jutott. A veszély, a | melynek fenforgását az alperes tagadta, igazolva van a bajónak I zátonyra jutásával, a megindult jégzajlással s azzal, hogy alperes I maga is a miatt ment a helyszínére, hogy a hajót a zátonyról í megszabadítsa. Az is bizonyos, hogy a hajó szállítmányának átrakása nemcsak a szállítmány, de a hajó megmentésére is irányult és a hajó megmentését is eredményezte, mert a szállítmány egyrészének átrakása következtében szabadult meg a hajó is a | zátonyról. Alperesnek az a kifogása pedig, hogy felperes az ő kinyilvánított akarata ellenére teljesítette a mentési munkálatot s így felperes kiadásai egy részének megtérítését tőle e miatt nem követelheti, azért nem bir alappal, mert a mentési munkálatot vezető hajóskapitány azzal a kijelentésével, hogy ha alperes legkisebb rendelkezést merészel tenni, a hajót a benne volt árúval együtt felperes veszélyére és kárára ott hagyja, alperest szabad elhatározásában nem korlátozta s alperes szabad elhatározása birtokában nem vette át a mentési munkálat folytatását, hanem saját beismerése szerint ott hagyta a hajót s átengedte azt a felperesnek. Jóllehet tehát felperes, a ki sem a hajónak, sem a hajón szállított árúnak tulajdonosa nem volt, olyan beavatkozónak tekintendő, a ki megbízás nélkül kezdte meg a mentési munkálatot, mégis minthogy általános jogszabály az, hogy a ki mástól kárt hárit el, még ha megbízással nem is birt, a kár elhárítására fordított szükséges és célirányos költsége megtérítését jogosan követelheti, minthogy különben is attól az időtől, midőn a nyert figyelmeztetés után alperes szabad elhatározásából ott hagyta a hajót s átengedte azt felperesnek, a mentési munkálatot felperes már alperes hallgatag beleegyezésével folytatta s ez a beleegyezés maga után vonja a mantési munkálattal felmerült szükséges költségek megtérítésének a kötelezettségét is, mindezek alapján meg kellett állapítani, hogy alperes azokat a szükséges költségeket és kiadásokat, a melyek a megmentett vagyonhoz mért arányban az ő vagyonára esnek, felperesnek megtéríteni tartozik. A kiadások megtérítési kötelezettségének ekkép megállapítása után a kir. járásbíróság van hivatva annak első fokban meghatározására, hogy a szükséges kiadásokból alperesre mily összeg esik? a miért is az elsöbiróságot az alperesre eső mennyiség meghatározására utasítani kellett, magától értetödvén az, hogy a megoldandó kérdéssel kapcsolatban álló tények megállapítása végett az 1881: LIX. t.-c. 17. §-a értelmében a kir. járásbíróság jogosítva van ugy a tárgyalás kiegészítését, mint a bizonyítási eljárást elrendelni. A m. kir. Curia (1894. február 9-én, 1,163/1893. V. sz. a.): A másodbiróság ítélete, a benue foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Közgyűlési határozat érvénytelenítése iránt perlő felperes részvényesi minősége kellően igazolva van a részvényekre vonatkozó ideiglenes jegy felmutatásával s azon körülménynyel, hogy azok a társasági részvénykönyvben felperes nevére vannak irva; felperes részvényesi minősége meg nem szűnik, habár a részvények átvételét megtagadta és a részvények helyett azok értékének megfizetését perrel követelte, mindaddig, mig neki az általa jegyzett részvények értéke jogerejüleg meg nem ítéltetik. Annak elbírálására, hogy felperes tekinthető-e részvényesnek, nem az a döntő, hogy tényleg birlalja-e a részvényeket, hanem az, hogy a részvények felett mint tulajdonos rendelkezhetik-e. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó bíróság Í 189 L. nov. 20. 62,501. sz. a.) : Dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt G. ..... . Gyula felperesnek dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt »Első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat, ezelőtt Grossmann és Rauschenbach« bejegyzett budapesti cég alperes