A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Befejezés december végéig.)

42 A JOG. támfalak nem a vizben, hanem a viz szine fölé a partoldalban emeltetnek, egészen szárazon álló alapon kezdődvén s annál kevésbbé lévén a víznek kitéve az ennél feljebb haladó munka, de ha egyszer-egyszer rövidebb időre is a viz az alapokat ellepi, a szabad napok és órák az alapmunka bevégzésére mindig ele­gendők, feljebb pedig a viz már épen nem lehet akadály, tehát ezen alperesi szakértő véleménye, mely részben az alperesi állí­tást erősbitené, a másik két szakértő véleményétől lényegesen eltérő, a bíróságnak az alperesi szakértő véleményét kellett el­fogadni. Mindezekből tisztán kiviláglik, hogy alperes a szerződés­ben kért határidőt be nem tartotta; tekintve, hogy vállalkozó al­peres maga, a ki ezen idő alatt minden munka elkészítésére önként és összes versenytársainak leszorításával vállalkozott, annak idején — s igy szakértői véleményt mindenekelőtt önmaga állít­ván fel maga mellett — vállalatát csakis a kellő munkaerő alkal­mazásának hiánya, tehát saját hibája miatt nem tudta teljesíteni s tekintve azt, hogy felperes részéről keresetének igazolásául Írás­beli okiratok bizonyitnak, melynek ellenkezőjét alperes bizonyi tani meg sem kísérelte, a tanuk vallatásai mellékes körülményekre vonatkoznak, figyelembe nem jöhet, minélfogva alperest felperes javára 1,736 frt 30 kr. kötbér megfizetésében marasztalni kellett olyként, hogy eme 1,736 frt 30 kr. felperesi követelésbe be­tudandó volt alperesnek felperestől kijáró 366 frt 90 krnyi és 217 frtnyi óvadéki összege, ezeknek levonásával tehát a még fen­maradó s az Ítélet rendelkező részébe kitett 1,152 frt 40 krnyi kötbér megfizetésére marasztalandó stb. A debreceni kir. ítélő tábla (1892. szeptember 30-án, 2,448/92. P. sz a.): Az elsőfokú bíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1894. január 3l-én, 229/1893/P. sz. a.): A kereset főtárgya tekintetében mindkét alsó bíróság Ítélete meg­változtattatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az A) alatti szerződés szerint kétségtelen ugyan, hogy alperes magát a felperestől felvállalt munkának 1884. november 8-ig leendő befejezésére kötelezte s alperes beismeri, hogy a munkát azon időre be nem fejezte ; a G) a. építkezési feltételek ll. §. szerint pedig kiköttetett, hogy a meghatározott határidőn túl minden további munkanap után a hátra levő munka értékének egy százaléka lett kötbérként alperes részéről fizetendő. Minthogy azonban a B) a. csatolt felülvizsgálati jegyzőkönyv és igy felperesnek saját okmányával bizonyittatik, hogy a kérdéses munkálatoknak 1884. évi ősz folyamán be nem fejezhetését a szükségelt fának kellő időben történt be nem szerezhetése, utóbb pedig a beállott fagy okozta ; minthogy továbbá felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy 1885. évben a munkálat mikor volt ismét megkezdhető s hogy alperest az 1885. év tava­szán megkezdett munka tekintetében hanyagság vagy mulasztás terhelné, felperes a keresetbe vett kötbért annál kevésbbé köve­telheti, mert a már fentebb említett felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint a fennállott m. kir. közmunka- s közlekedési ministerium­nak a munkálatok megvizsgálására kiküldött közegei is megálla­pították, hogy alperest a munka elkészítése tekintetében mulasz­tás nem terheli. E szerint tehát felperes keresete jogosultnak nem tekintetvén, annak főtárgya tekintetében mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A ki mástól kárt hárít el, még lia megbízással nem is birt, a kár elhárítására fordított szükséges és célirányos költsége meg­térítését jogosan követelheti. A kártérítési kötelezettségnek a felsöbirósági megállapitta­tása után az elsőbiróság van hivatva a kárösszegnek első fokban való meghatározására. A szegedi kir. járásbíróság (1892. október hó 22-én, 20,883/1893. V. sz. a.): Dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt a »Rajna-westfaliai Lloyd szállitmány-biztositó részvénytársaság* cégnek Vagner Gyula ügyvéd által képviselt G. Márton alperes ellen 449 frt 20 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy a H. és S. budapesti cég biztosította nála a G. Márton tulajdonát képező 1,503. sz. a. Rozália nevű hajó rakományát 18,400 frt értékben, a kérdéses szállítmányt vivő hajó azonban Madocsánál zátonyra jutva felakadt s ezen fennakadást követő napon a jég­zajlás beállott, mi által a hajó és ennek rakománya veszélyben forgott s ezen veszély elkerülése indokából a hajó rakományából egy más hajóba rakatott át, miáltal a Rozália hajó megkönnyeb­bülve rendelkezési helyére mehetett s ezen mentés körüli mun­kálatok felperesnek 2,879 frt 84 krba kerültek: ezen kiadásokat a hajóérték, szállítási díj és a rakomány értékének megfelelőleg arányosítva a kereseti összegben s annak járulékaiban kérte ma­rasztalni. Alperes tagadásba vette, hogy a kérdéses hajó s ennek rakománya veszélyben volt s hogy ha lett volna is, a veszély elhárításával felperes megbízatott s hogy a felperes által felszámí­tott kiadás felmerült s hogy a kiadásból bármi is alperest terhel­hetné, mert az intézkedéseket felperes csakis a hajórakomány részbeni kiadására tette s miután felperes m^ga sem állította, hogy a kérdéses hajó elhagyatva volt s azt beismerte, hogy midőn a hajó rakománya megkönnyittetett, a hajó a zátonyról felszaba­dult önként s abból kitünőleg, hogy a kérdéses rakomány fel­peresnél biztosítva volt, az általa tett kiadások felperes nagyobb károsodásának esetleges megóvása indokából eszközöltetett, miért is a felmerült kiadások egyedül őt terhelik, nem pedig alperest, kitől megbízást nem kapott a kérdéses muukálatok eszközlésére, sőt alperes önrendelkezési jogától is eltiltatott, miért a rendel­kező rész szerint volt határozat hozandó stb. A szegedi kir. ítélő tábla (1893. április 27-én, 10,507/P. 1892. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával meg­állapíttatik alperesnek az a kötelezettsége, hogy felperes részére azokat a szükséges és célirányosan tett költségeket és kiadásokat a megmentett vagyon arányában megtérítse, a melyek az által merültek fel, hogy az alperesnek köles és árpával megrakott Rozália nevű zátonyra jutott hajóját felperes 1888. évi december havában a hajóban volt köles és árpával együtt a zátonyról meg­szabadította és biztonságba helyezte. Utasittatik ennélfogva a kir. járásbíróság, hogy a költségek és kiadásoknak alperesre eső mennyisége iránt hozzon határozatot stb. Indokolás: Alperes beismerte, hogy Rozália nevű ha jója, a melyen H. és S. cégnek a köles és árpa szállítmánya volt s a melyet a Ferenc-csatorna - társaság Alföld nevű gőzöse von­tatott, 1888. december 13-án Madocsánál zátonyra jutott, be­ismerte, hogy a következő nap a jégzajlás beállott, hogy felperes a Rozália nevű hajóról a szállítmány egy részét a Lili nevű hajóra i átrakatta s hogy ennek következtében a Rozália nevű hajó a J zátonyról megszabadult s rendeltetési helyére jutott. A veszély, a | melynek fenforgását az alperes tagadta, igazolva van a bajónak I zátonyra jutásával, a megindult jégzajlással s azzal, hogy alperes I maga is a miatt ment a helyszínére, hogy a hajót a zátonyról í megszabadítsa. Az is bizonyos, hogy a hajó szállítmányának át­rakása nemcsak a szállítmány, de a hajó megmentésére is irá­nyult és a hajó megmentését is eredményezte, mert a szállítmány egyrészének átrakása következtében szabadult meg a hajó is a | zátonyról. Alperesnek az a kifogása pedig, hogy felperes az ő kinyilvánított akarata ellenére teljesítette a mentési munkálatot s így felperes kiadásai egy részének megtérítését tőle e miatt nem követelheti, azért nem bir alappal, mert a mentési munkálatot vezető hajóskapitány azzal a kijelentésével, hogy ha alperes leg­kisebb rendelkezést merészel tenni, a hajót a benne volt árúval együtt felperes veszélyére és kárára ott hagyja, alperest szabad elhatározásában nem korlátozta s alperes szabad elhatározása birtokában nem vette át a mentési munkálat folytatását, hanem saját beismerése szerint ott hagyta a hajót s átengedte azt a felperesnek. Jóllehet tehát felperes, a ki sem a hajónak, sem a hajón szállított árúnak tulajdonosa nem volt, olyan beavatkozó­nak tekintendő, a ki megbízás nélkül kezdte meg a mentési mun­kálatot, mégis minthogy általános jogszabály az, hogy a ki mástól kárt hárit el, még ha megbízással nem is birt, a kár elhárítására fordított szükséges és célirányos költsége megtéríté­sét jogosan követelheti, minthogy különben is attól az időtől, midőn a nyert figyelmeztetés után alperes szabad elhatározásából ott hagyta a hajót s átengedte azt felperesnek, a mentési mun­kálatot felperes már alperes hallgatag beleegyezésével folytatta s ez a beleegyezés maga után vonja a mantési munkálattal fel­merült szükséges költségek megtérítésének a kötelezettségét is, mindezek alapján meg kellett állapítani, hogy alperes azokat a szükséges költségeket és kiadásokat, a melyek a megmentett vagyonhoz mért arányban az ő vagyonára esnek, felperesnek megtéríteni tartozik. A kiadások megtérítési kötelezettségének ekkép megállapítása után a kir. járásbíróság van hivatva annak első fokban meghatározására, hogy a szükséges kiadásokból al­peresre mily összeg esik? a miért is az elsöbiróságot az alperesre eső mennyiség meghatározására utasítani kellett, magától értetöd­vén az, hogy a megoldandó kérdéssel kapcsolatban álló tények megállapítása végett az 1881: LIX. t.-c. 17. §-a értelmében a kir. járásbíróság jogosítva van ugy a tárgyalás kiegészítését, mint a bizonyítási eljárást elrendelni. A m. kir. Curia (1894. február 9-én, 1,163/1893. V. sz. a.): A másodbiróság ítélete, a benue foglalt indokoknál fogva helyben­hagyatik stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Közgyűlési határozat érvénytelenítése iránt perlő felperes részvényesi minősége kellően igazolva van a részvényekre vonat­kozó ideiglenes jegy felmutatásával s azon körülménynyel, hogy azok a társasági részvénykönyvben felperes nevére vannak irva; felperes részvényesi minősége meg nem szűnik, habár a részvények átvételét megtagadta és a részvények helyett azok értékének megfizetését perrel követelte, mindaddig, mig neki az általa jegy­zett részvények értéke jogerejüleg meg nem ítéltetik. Annak elbí­rálására, hogy felperes tekinthető-e részvényesnek, nem az a döntő, hogy tényleg birlalja-e a részvényeket, hanem az, hogy a részvé­nyek felett mint tulajdonos rendelkezhetik-e. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó bíróság Í 189 L. nov. 20. 62,501. sz. a.) : Dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt G. ..... . Gyula felperesnek dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt »Első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat, ezelőtt Grossmann és Rauschenbach« bejegyzett budapesti cég alperes

Next

/
Oldalképek
Tartalom