A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Befejezés december végéig.)

A JOG. 87 vagyonától függ : akkor azt azon terjedelemben kell teljesíteni, a ! melyben teljesítendő, ha a hozományi jószág tiszta jövedelme vétetik azon kötelezettség s a férj eltartásának teljesítésére szolgáló jövedelemnek. A kezelési kiadások a megbízás elveiként a nö által megtérítendők, a mennyiben a férj lekötelezve nem lenne. Hosszas vita folyt a felett : vájjon és mennyiben legyen a nö jogosult javai veszélyeztetése ellenében biztosítást követelni. A tervezet (1,292., 1,295.) szerint csak akkor, ha jogaira nézve a férje eljárása aggályos és ha ennek folytán a férj a bíróság által ! kitűzött idö alatt sem adna biztosítékot, vagy ebbeli kötelezettségét nagyobb mérvben megsértené, a nö a haszonvétel s kezelés elvételét s férje felelősségére, más igazgatóra bizatását követelheti. De ki nem terjesztetett ez arra, ha az elhasználható dolgok értékének megtérítésére vonatkozó igények mutatkoznának veszélvezetteknek. Ezzel szemben a bizottság abban állapodott meg, hogy a biztosítás akkor érvényesíthető, ha a férj alapos aggályra ád okot, hogy neje jogai a hozományi iugatlanra nézve nagyobb mérvben (erheblieh) veszélyeztető módon megsértethetnek : de a sequestratio szabályai (1,006) reá ki ne terjesztessenek. Eltérők voltak azonban a nézetek arra nézve, hogv a biztosítás iránti ezen jog megadassék-e a nőnek akkor is, ha a vagyonjog szerint az elhasználható dolgok értékének megtérítésére vonatkozó igényei lenuének veszélyeztetve. A többség a mellett nyilatkozott, hogy azon jog akkor adassék meg, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek a nö igényeit feltűnően veszélyezetteknek állítják elő és hogy ily biztosítási jog fen forgásával a nő azt is követelhesse, hogy férje a hozományához tartozó adósleveleket, birlalóra szóló részvényeket az ő nevére átirattassa, vagy a birodalmi banknál letegye akkép, hogy kiadatásuk a házastársak által csak együttesen érvényesíttethessék Azon kérdés: hogy a házastársak a kezelés s haszonélvezetre vonatkozó igényeiket a vagyonközösség tartama alatt per utján is érvényesíthetik (1,004., 1,292., 1,324 ), hosszas vitatkozás után akkép döntetett el, hogy ezt a nő csak akkor érvényesíthesse, ha férje ellenében a biztosításra joga van ; a mely korlátozás a nö hitelezőire ki nem terjed. Az 1,298 —99. §. lényegükben meghagyattak, a melyek szerint a férjet, a hozományi javakra megillető jogok sem el nem idegeníthetők, sem le nem foglalhatók; ugy az 1,300—1,310. §. is a nő rendelkezési jogának korlátozásáról, különösen helvese'tetvén a terv azon elve, hogy a nőt valaminek teljesítésére kötelező jogügyletek a férj beleegyezését nem szükségelik; hanem ezen beleegyezés hiányában a hozományi javakra vonatkozó ezen jogügyletek csak a férj irányában tekintendők hatálytalanoknak. Azon indítvány, hogy kétség esetében az fogadandó el, miszerint a felek közt is csak ugy érvényes, ha a férj hozzájárult mellőztetett. Az 1^309. §. azzal egészíttetett ki, hogy a nő a hozományi javaihoz tartozó jogot 3-ik személy ellenében bíróilag kívánván érvényesíteni, ehhez férje beleegyezését nem szükségeli akkor, midőn a férj azon jog felett neje beleegyezése nélkül rendelkezett. Kimondatott az is, hogy a férjnek alapos ok nélkül megtagadtatott beleegyezése a gyámhatóság által pótolható (1,321.). A tervezet 1,311 — 12. §-ai arról, hogy a nő hitelezői hozományi javaiból, tekintet nélkül a férj kezelési s haszonvételi jogaira, mikép elégíttessenek ki, lényegükben megtariattak azon eltéréssel, hogy a nő által vitt per költségei a hozományi jószágból akkor is követelhetők, ha az arra vonatkozott ítélet a férj irányában hatálytalan lenne; a végrehajtásról intézkedő (1.314 —1,315. §.) szabályok a perrendbe utasítván. Az 1,327— 1,332. §. a férj kezelési s haszonvételi viszonyainak bevégzéséről megtartattak némely változtatással, különöseu, hogy a nőnek férje vagyonkezelése s haszonvétele megszüntetésére vonatkozó joga bizonyos viszonyokban kiterjesztést nyert; nevezetesen az által, hogy felvilágosittatik az iránt mindazon esetekben keresettel élhetni, a melyekben fentiek szerint bizonyítást követelhet, tehát azon esetekben is, a melyekben az elhasználható dolgok értékének megtéritésére szolgáló jogigényei veszélyezetteknek mutatkoznak. Kimondatott az is, hogy a nőnek kérdéres megszüntetési joga a miatt, hogy a férj eltartási kötelezettségének eleget nem tett, ne tétessék függővé annak vétkességétől (1,328. §.). És ezzel december 20-án a bizottságnak 1893. évi tárgyalásai befejeztettek. A folytatólagos tárgyalások 1894. jau. 9-iki ülésben kezdettek meg és pedig a házastársak közötti vagyon elkülönítés tárgyában. Dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. Vegyesek. A pozsonyi kir. táblánál mint onnét írják — az ügymenet igen örvendetesen halad. Mint halljuk, a polgári ügyek közül az utolsó ülésbon az összes 1893-ik évi darabok elintéztettek, úgy, hogy most márciusban már a januári ügyek kerülnek elintézés alá. Y,z mindenesetre örvendetes haladás az előbbi állapottal szemben, midőn Budapesten egy évig és itt is kezdetben 7—8 hónapig kellett az elintézésre várni. A kir. tábla birói karát és különösön az elnökséget méltán megilleti a jogkereső közönség elismerése! Az anyakönyvi bejegyzés szerinti törvényes atya vagyontalan kiskorú gyermeke tartásira gyátnhatóságilag mindaddig kötelezendő, inig a kiskorú gyermek törvénytelen születése bíróilag kimondva nincs. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 111,985/93. számú határozata: P. vármegye közig, bizottságának. Kiskorú T. Pál tartási ügyében a (cím) gyámügyi felebbviteli küldöttsége által 1S93. évi szeptember 14-én 2,08 i. sz. alatt másodfokon hozott határozatot T. Pálné, született K. Lídia felebbezése folytán felülvizsgál it alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett számú és keltíí másodfokú határozatok felebbezés tárgyává nem tett intézkedését, melylyel megváltoztatott C. város árvaszéke által 1893. évi augusztus 5-én 1,986. sz. a. hozott határodat azon része, melyben köteleztetett T. Pálné szül. K. Lidia, hogy kiskorú fia T. Pál törvénytelenitése iránt a birói eljárást indítsa meg, érintetlenül hagyom. A fentebbi határozatok azon egybehangzó intézkedését, mely szerint T. Pálné szül. K. Lidia azon kérelmével, hogy tőle különváltau élő férje T. Pál ellen kiskorú Pál nevű fia részére tartásdíj fejében havi 5 frt fizetésére köteleztessék, elutasíttatott, feloldom és annak kijelentése mellett, hogy vagyontalan kiskorú T. Pál részére T. Páltól, mint a kiskorúnak anyakönyvi bejegyzés szerinti törvényes atyjától az 1877. évi XX. t.-cikk 11. § a alapján tartás követelhető, utasítom C. árvaszi-ket, hogy a tartásdíj mennyiségének T. Pál ellen leendő megállapítása tárgyában az érdekelt felek meghallgatása után határozzon. Indokok : A K. Lidia által Cs. Bálint mint kiskorú T. Pálnak K. Lídia állítása szerint természetes atya ellen tartás iránt indított sommás kereset a n.-k —i királyi járásbíróság 1891. évi szeptember hó 17-én 4,48á. sz. a. kelt jogerős ítéletével oly megokolással utasíttatott el, mert a nevezett kiskorú a T. Pál és K. Lidia között fennálló házasság tartama alatt születvén, mindaddig törvényes származásúnak tekintendő, mig törvénytelen születése rendes peruton bíróilag kimondva nincs. Minthogy ily ítélet a felek részéről fel nem mutattatott, a fentebb idézett törvényszakasz alapján a vagyontalan kiskorú részére törvényesnek vélelmezendő atya T. Páltól tartás igényelhető mindaddig, mig az, hogy a kiskorú nem tőle származik és így törvénytelen : birói Ítélettel meg nem állapittatik. Ehhez képest T. Pál tartási kötelezettsége megállapítandó s C. város árvaszéke a fentebbi irányban utasítandó volt. Az állami tisztviselők vasúti jegyei. A kinevezett állami tisztviselők s családtagjaik abban a kedvezményben részesülnek, hogy a magyar államvasút vonalain kedvezményes vasúti jegyet kapnak, vagyis harmadosztályra váltott jegygyei második osztályon i s másodosztályú jegygyei első osztályon utazhatnak. Csakhogy ezért minden egyes alkalommal külön-külön 50 kros bélyeggel ellátott, mindennemű hivatali retortákon keresztül menő és visszamaradó folyamodvány utján kell kérelmezni. Mozgalom indult tehát meg az állami hivatalnokok körében, hogy arcképpel ellátott igazoló jegy alapján kapjanak ők is, mint például osztrák kollégáik vasúti jegyeket, hogy legalább a hivatali huzavonától szabaduljanak. A mozgalmat a magyar tisztviselők országos egyesülete vette a kezébe s memorandummal és küldöttség utján kérelmezett a kereskedelmi ministernél s a ministerelnöknél. A kellően és alaposan megokolt kérvényt a napokban tartott ministeri tanácsban részletesen tárgyalták, de a kérelem — mint a »Vasúti Lapok« jelenti — nem volt teljesíthető, minthogy elvi akadályokba ütközik. Erről a kereskedelmi rainister a minap értesítette a magyar tisztviselők orsz. egyesületét. Sajnáljuk, — irja a »Bir. Közl.« — hogy az állami tisztviselők kérelme figyelemre nem méltattatott, pedig megérdemelték volna; mi még tovább is megyünk és kívánjuk azt, hogy az összes állami tisztviselők főleg a fővárosiak, igazolványnyal láttassanak el, melylyel — ép ugy, miut az államrendőrségi tisztviselők — feljogosittatnak a fővárosi közlekedési eszközöknek ingyenes használatára, miután nem vagyunk képesek felfogni, hogy miért nem részesül egy biró vagy bírósági hivatalnok abban a kedvezményben, melyben akármelyik államrendörségi díjnok részesül. Hatáskör megállapítása haladó vasúti vonatról való leugrás miatt indított ügyben. A kir. minisztérium a közegészség és testi épség elleni kihágással terhelt V. István kölesdi lakos elleni ügyben a szegzárdi kir. törvényszék és Tolna vármegye dombóvári járásának lőszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1893. évi július hó 22. napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A fel jelentett tényállás szerint V István a szakál-högyészi vasúti állomáson a már megindult vonaton a személykocsi ajtaját önhatalmúlag kinyitván, a nyilt pályán, az állomás és távjelző között, a haladó vonatról leugrott. Ezen tényállás alapján a jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe volt utalandó, mert a m. kir. volt közmunka- és közlekedési miniszter által 1867. évi november hó 14-én 6,219. szám a. kiadott rendelet következtében újólag kihirdetett, az 1867: XVI. t-c. VIII. cikke, az 1878: XX. t.-c. VIII. cikke és illetve az 1887 : XXIV". t.-c. 1. §-a által a hozzá tartozó póthatározmáuyokkal együtt hatályában fentartott 1851, évi november hó 16-iki vasúti üzletrendtartás 95. i; a szerint »ininden utazó a vonat menete közben a fel- és leszállástól, az ajtó szükségtelen kinyitásától és a fensíkra való kilépéstől tartózkodni köteles« ; mert a jelen esetben V. István a most hivatkozott