A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A telekkönyvbe bejegyzett személyes szolgalmaknak továbbá a valamely személy élettartamához vagy a határozott időtartamhoz kötött jogoknak perenkivüli törlése

83 Az igazság kezében eszköz a biró, az érdek kezében eszköz az ügyvéd arra nézve, hogy a valódi törvényesség érvényesíthesse magát Az igazság alapja érzés, a törvényesség alapja tudás; a lelek érzik is a pert (a bajt), a biró diák tudja. A perlekedő felek között mindig különbség volt a törvénykezési téren. Magyarországon 1848. előtt e különbséget jogi institutiók tartották fenn (jobbágy bíróság más, nemesek törvényszéke más, stb.h 1848-ban az általános anyagi törvények, 186S-ban az alaki törvények alapján a fennálló különbségek eltöröltettek és a mai új törvénykezési javaslatok sem ismerne< különbséget a peres lelek között. Itt van egy roppant tévedés, mely az alaki jog aspiratiójával ellenkezik, melynek gyakorlati irányánál fogva uiucs más eélja, mint a törvényesség, a törvényességnek pedig nincs más alapja, mint a tudás. E logicai folyamat helyességét elismerve — mert nem lehet hinni, hogy valaki ellentmondhasson — önként rájövünk, hogy —• tekintve a tudást — társadalmi fejlődésünk jelen állapotában igen nagy intellectualis különbség van a perlekedő felek között, melyet számba nem venni annyi, mint a törvénykezés követelményeit nem ismerni, melynek törekvéseit mellőzni annyi, mint a törvén) kezés bölcsészeiének aspiratióját elhanyagolni. Ea jövőben még nagyobb ménékben meglesz a különbség a peres felek között, mint a hogy nagyobb mértékben fejlődik társadalmunkban az üzleti szakszerűség. A törvénykezésnek nem célja ezen különbség megszüntetése sem. de lehetetlen is volna az ; célja csak az, hogy a tudás legyen egyenlő a törvénykezés előtt, ez kivihető. Egyszóval: a társadalmi intellectualis különbség sohase lesz elenyésztethetö, de a törvény előtti egyenlőség mégis megvalósítandó. Miképen? Itt kell, hogy a tudomány bölcsészetéhez folyamodjunk, melynek valódi aspiratiója — kapcsolatban a gyakorlati élet követelményével — adhat feleletet e kérdésre egyedül. 1848. előtt fennállolt a felek között a társadalmi és az értelmi különbség mellett a törvény előtti különbség is; az új iiíök a törvény előtti különbséget eltörölték s helyébe állították a törvény előtti egyenlőséget. Milyen alapon? A tudatlanság alapján. Itt mond ellent ugy a jogbölcsészet, mely a törvényesség alapját a tudásra helyezi, mint a gyakorlati élet, mely a tudatlanságot üldözi. Nem lehet alapja sehogy sem a törvény előtti egyenlőségnek a tudatlanság, hanem ellenkezőleg épen a tudás; minden argumentum, a melynek csak köze van e kérdéshez, maga az alaki jog bölcsészete, a gyakorlati élet minden követelménye, ezen axióma helyességét igazolja. Nagy vívmánya az az új idők szellemének, hogy a törvény előtti egyenlőséget gyakorlati módon codificálta; ez azonban csak félsiker és csak akkor fog egész eredményhez jutni, ha félredobja a tudatlanságot, melyre mint alapra lett fektetve az egyenlőség és helyébe a tudást állítja; csak ekkor lesz vége annak a sötét korszaknak, melynek most még félsötét homályában tapogatódzunk. Szóbeliség (minden garantia nélkül) a bizonyítékok szabad egyéni mérlegelése számának és súlyának, a perbeli előadások és tények jelentőségének, fontosságának birói subjectiv meghatározása, mindezek valósithatása érdekében a nyomozási rendszer alkalmazása: együttvéve teljesen kizárják a felek cselekvési körét és tudását a polgári perből, kizárják az érdekképviseletet és megteremtik a birói önkényt. A biró részéről ki van zárva (természet szerint) a perből az érzés, a felek részéről (az új irány szerint) a tudás : vak vezeti a világtalant; ez lesz az új perrendtartás. Az új irány magára igyekszik vállalni a perben ugy az igazság, mint az érdek képviseletét a biró egyedüli személyében és az érdek alapján álló ügyfelek akarata és tudása a törvénykezés végcélja szerint nem jön figyelembe, csak az anyagi igazság. Ez egy óriási hatalom a bíróság kezében, mely gyakorlati alkalmazásának első percében absolutismussá, zsarnoksággá fajul az általános társadalmi érdekek kárára. A másik óriási hatalma a bíróságnak azon különbségben van, mely a qualificált biró törvényismerete és az egyenlőség kedveért általános tudatlanságba kárhoztatott ügyfelek ismerete között létezik. Ismétlem — nem lehet alapja a törvény előtti egyenlőségnek a tudatlanság, sem birói önkény alá szorítani a tudatlan egyenlőséget — nem lehet célja valakinek polgári perben ; hanem igenis cél az, hogy azzal a tudással és azzal a függetlenséggel védelmezhesse »érdekét« a perben a fél, a melylyel felruházva van a biró az »i g a z s á g« szemponijából, hogy ennélfogva a perlekedésnek egyenlő (actorai lehessenek mindketten; értse a biró is, a fél is a p£rt egyenlően. Az újabb organicus fejlődés valódi hiánya törvénykezési téren még mindig ott keresendő, hogy a perlekedés egyik factora : a biró diplomával van felruházva, a másik factor, a fél pedig, az egyenlősítés következtében (mert hát szakértő féllel szemben is sérthetetlen a nyomozási rendszer) tudatlanságra van kárhoztatva. Nagyon érzik ezt a hiányt; ennek elenyésztetése I végett neveli rohamosan a társadalom az ügyvédséget s midőn a | szervezett ügyvédi kamarákban rejlő organicus erő, a hűségre, mint természetes alapra támaszkodó ügyvédséget, épen ugy képes fegyelmezni, mint a bíróságot a legjobb fegyelmi törvény: eldobjuk azonnal a törvény előtti egyenlőség eddigi alapját, a tudatlanságot és helyébe állítjuk a tudást, a szakértelmet; kötelezővé válik az ügyvédi functio általánosan (a szegények képviselete az eddiginél szélesebb alapon rendeztetvén), felszabadul a biró a tények hivatalos felderítésének és a bizonyítékok kutatásáuak terhe alól, egyedüli hivatásának, az itélet-készitésnek él; ennek következtében a hivatalos birói munka legalább is egy harmadra leapadván, leszállíthatja igazságügyi költségvetését tetemesen az állam; rendezve lesz önmagától az ügyvédi kérdés, mely most hallgat ugyan, de rendezés nélkül vérszopó vadállatként támadná meg a társadalmat; az igazság- és érdek-, az állam- és társadalom közös békéje biztosítva lesz a törvényességben és célszerűségben; mert végül is csak ismétlem, hogy mindezek tekintetbe vételével a gyakorlati törvénykezésnek sohase célja az anyagi igazság utolérhetetlen fürkészése s ebből kifolyólag oknélküli áldozatok előállítása, hanem csakis a törvényesség és célszerűség megteremtése. XA. telekkönyvbe bejegyzett személyes szolgalmaknak, továbbá a valamely személy élettartamához, vagy a határozott időtartamhoz kötött jogoknak perenkivüli törlése. Irta: O'SVÁTH IMRE, pestvidéki kir. tszéki biró. Azon feltételeket, melyek fenforgása esetében a telekkönyvbe bejegyzett személyes szolgalmak, továbbá valamely személy élettartamához, vagy a határozott időtartamhoz kötött jogok törlése perenkivüli úton a telekkönyvi hatóság által elrendelendő, az 1870. febr. 5-iki telekkönyvi rendelet 1 79/a. §-a, illetőleg a 44,987/1892. sz. I. M. rendelet 5. és 6. §-ai körvonalozzák ; e szerint: a) A bejegyzés által terhelt fél, a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvényében jogosítva van kívánni a tulajdonjogra vonatkozó s a telekkönyvbe bejegyzett azon korlátozásoknak a törlését, a melyek nem a birtokviszony minőségén alapulnak, hanem bizonyos személyre vonatkoznak; úgyszintén a bizonyos személy javára bejegyzett elővásárlási, vagy visszavásárlási jognak, vagy végre bizonyos személy élettartamához, vagy határozott időtartamhoz kötött élelmezésnek, tartásnak, használatnak és lakásnak a törlését, ha a jogosított személy elhalálozását anyakönyvi kivonattal, vagy jogerős birói ítélettel,2 vagy holttányilvánitását ugyancsak jogerős birói Ítélettel 3 igazolja; továbbá, ha a határozott időtartam lejárt. b) A bejegyzés által terhelt fél a tkvi hatóságnál kérheti a bejegyzett özvegyi jog, haszonélvezet, kikötmény, vagy életjáradék kitörlését is, ha a fentebbi a) pont értelmében bizonyítja, hogy az a személy, a kinek élettartamához az illető jog kötve van, több mint három éve meghalt, vagy holttányilvánittatott; ' illetőleg ha a töröltetni kért jog határozott időtartamhoz volt kötve;5 ha az időtartam lejáratának napjától számítva három év eltelr. A törlés azonban el nem rendelhető, ha a bejegyzett jogból származó követelés iránt per vau a tkvben feljegyezve, vagy ha a bejegyzéssel terhelt ingatlanra végrehajtási árverés, vagy ennek hatályával biró önkéntes árverés van feljegyezve. Figyelemmel arra, hogy a fentebbi a), b) pontok alatt körvonalozott szabályok a birói gyakorlatban néha tévesen értelmeztetnek,IJ szükségesnek tartottuk a fentebbi szabályokat némi felvilágosító megjegyzésekkel kisérni. 1 Erdélyi tkvi rendtartás. 2 L. 1881 : LIX. t.-c. 91. § 3 1881 : LIX. t.-c. 89. §. 4 A három év holttányilvánitás esetében attól a naptól számítandó, mely a holttányilvánítási Ítéletben az eltűnt egyén elhunyta napjául megjelölve van. (1881 : LIX. t.-c. 90. §.). 5 Féld. a bérleti és haszonbérleti jog. 6 Ezt természetesnek találjuk, mert az idézett rendt. 5. §-a (1. fentebb a) pont) igen homályos. Az ily általános kifejezések : »a bejegyzés által terhelt fél a tkvi hatósághoz, benyújtandó kérvényében jogosítva van kérni a tulajdonjogra vonatkozó s a tkvbe bejegyzett azoknak a korlátolásoknak a törlését, a melyek nem a birtokviszony minőségén alapulnak, hanem bizonyos személyre vonatkoznak* ; csak zavarra és tévedésre szolgáltatnak okot. Hiszen a tkvbe bejegyzett kőszénkutatási és köszénkíaknázási jog (1. 2,819/1888. I. M. sz. rendelet), a zárlat, az elidegenítési és terhelési tilalmak, az utóörökösödési jog, a birtok hitbizományi minősége a tulajdonjog különböző mérvű korlátozását képezik és bizonyos személyre vonatkoznak, pedig e rendeletnek nem volt és nem is lehetett célja, hogy ezen jogok törlését a rendeletben szabályozott perenkivüli eljárás utján megengedje. (Meg kell jegyeznünk, hogy a rendelet fentebb idézett és kifogásolt része az 1870. febr. 25-iki tkvi rendelet 79/a. §-ábol lett szórói-szóra átvéve.) A fentebb elmondottakon kivül nem hagyhatjuk észrevétel nélkül »a birtokviszony minőségén alapuló korlátolások« kifejezést sem, mert ezen kifejezés nagyobb szabású magyarázatra szorul. Mit kell e kifejezés alatt értenünk, igen kérdéses, ha csak nem a birtokjogi természetét (pl. . taksa sbirtok, bérköteles, örökbéres-birtok) vagy szélesebb értelemben családi hitbizomány, stb.