A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - A budapesti ügyvédi kamara állásfoglalása az egyházpolitikai kérdésekben

A J OO. 69 Egyleti életünk jelenlegi állásában az alapszabályokban kitűzött egyleti célok közül némelyike tekintetében nem kicsinyelhető eredményt már is elértünk. Nevezetesen: Egyik célunk az, hogy munkaképtelenné vált egyleti kartársainknak, vagy pedig halálozása esetén netalán szükséget szenvedő családjának segélyösszeg nyujtassék. Erre a célra egyletünk segélyalapja a legutóbbi közgyűlésben elfogadott igazolványok szerint 10,670 írt tiszta tökeösszeget tesz, mely összeg hazai pénzintézetnél elhelyezve gyümölcsözöleg kezeltetik. Igaz, hogy ez az összeg még csekély ahhoz, hogy ennek kamatából szerény segélynél többet nyújthassunk, de mindnyájunktól függ, hogy e töke most már gyorsabban gyarapittassék. Másik célunk az, hogy közjegyzői működésünk egyöntetűségét és a hivatás egyenlő gyakorlatát megállapíthassuk s elérhessük. E tekintetben minden évben közgyűlés és az év folyama alatt több izben központi bizottsági ülések megtartatván: a kik e gyűléseken jelen voltunk örömmel tapasztaltuk, hogy a közvetlen személves érintkezés és az összetartozóság érzete valóban collegiális befolyás erejével képes előmozdítani intézményünk fejlődését és a közjegyzői kar tekintélyét, mert ily összejöveteleken ki-ki nyíltabban közölheti saját tapasztalatait, véleményét, óhajtását és érdekünkben szükségesnek tartott javaslatát, a mit azután egyleti uton hathatósabban lehet érvényesíteni. Egyletünk egy harmadik célja: hogy az összes közjegyzők egyetemének szellemi és anyagi érdeke egységesen képviselve és ez által hathatósabban érvénvesitve legyen. E tekintetben szintén hivatkozhatunk eredményre. Többi közt említem az örökösödési eljárást tárgyazó törvényiavaslatot, a mely az egész ország minden állampolgárát érdekli, nekünk kir. közjegyzőknek pedig életkérdésünk egyik legfőbb ágát képezi. Egyletünk által az igazságügyminister úrhoz intézett emlékiratunk által értük el tudniillik azt, hogy az említett törvényjavaslat nem szétszórt novellaris alakban, hanem egy rendszeres, egész, szabatos törvény alakban nyújtatott be a képviselőházhoz, és ott már az igazságügyi bizottság tárgyalásán reánk nézve még a tervezetnél is kedvezőbb elintézést n\ert és országgyűlési tárgyalásra már teljesen elkészítve van. Mindezek egyleti tevékenységünknek már is kész eredményét képezi. De nemcsak ezekre terjesztettük ki működésünket, hanem más irányban is törekedtünk intézményünk fejlesztése és a közjegyzői kar jólétének emelésére. Nevezetesen törekvésünk egyik fő és legnehezebb részét képezi a közjegyzői nyugdíj-intézet létrehozása. Fájdalom hogy e részben erről kellett meggyőződnünk, hogy a rendszeres nyugdíjintézet létesítésének még most több okból nem érkezett el ideje. Ez okok egyike az, hogy azok a kartársaink, a kik 60 éves életkort még be nem töltötték mert csakis ilyenek lehettek volna tagjai a rendszeres nyugdíjintézetnek — oly csekély számban ajánlkoztak, hogy ezeknek a nyugdíj alaphoz való járulásából, tervszerű pénzbeli járulékából a nyugdíjazást rendszeresíteni nem lehetett volna. Minélfogva a rendszeres nyugdíjalap létesitését ez idő szerint abbahagyni kénytelenek lévén, megmaradtunk a segélynyújtás elvére fektetett segélyalap gyarapításánál, a melyre az alapszabályokban megállapított rendszernél fogva életkorra való tekintet nélkül minden olyan egyleti tag, kartársunk igénynyel bir, a ki az alapszabályokban meghatározott okokból segélyre szorul. A nyugdíj-intézet kérdésén kivül egyletünk többször foglalkozott egy* oly szaklap létesítése kérdésével, mely kizárólag a közjegyzői intézmény és a kar érdekeit képviselje.*) E kérdés annyira megérlelődött, hogy közgyűlési határozat folytán egyletünk központi bizottsága legutóbbi ülésében elhatározta, hogy ily szaklapot létesít, annak költségét az egylet pénztára fedezi és minden egyleti tag már az által, hogy egyletünk tagjává lett a tagdíjnak pontos fizetése mellett, ily szaklapot további előfizetés nélkül ingyen megkapja. Idegenek előfizetéséből és a hirdetési rovatban közlendő hirdetményekért befolyandó igtatási díjakból nem lesz ugyan egészben fedezhető az egyleti pénztárnak e szaklapra fordítandó kiadása, de mind e mellett nem lehet köztünk senki, ki be nem látná, hogy ily szaklap létezése a közjegyzői kar érdekének és javának emelésére, a hivatás egyöntetű gyakorlásának elérhetésére nagy horderejű és a kiadásokat meghaladó szellemi befolyást gyakorol. Ehhez azonban szükséges, hogy az egylet minden tagja támogassa e szaklap szerkesztőségét és hogy hivatása köréből szerzett közlemények beküldésével, avagy értekezések s előforduló külöuösebb jogesetek leírásának közlésével lehetővé tegye, hogy az ország különböző részeiből beérkező közleményekből minden közjegyző az egyöntetű alkalmazkodásra útmutatást meríthessen. Továbbá •) Méltán kérdezhetni, vájjon az irodalmi erük szétforgácsolása a különféle jogi hivatások külön szaklapjai szempontjából kivánatos-e ? Az egyes jogi hivatások ez által még inkább széthúzódnak, a helyeit, hogy törekednünk kell azok érdekeinek egyesítésére. A mi lapunk ép az összes jogi hivatások érdekeinek egyesítése szempontjából azok mindegyikének képviseletére tág tért engedett és enged, és ez áJtal alkalmat nyújtott, hogy azok a jogászság összessége előtt ismeretesekké válván, az egyik a másikat előmozdíthassa. Ez a mi nézetünk az ilyen legspeciálisabb szaklapokról. A szerkesztőség. egyletünk egyik nevezetesebb működéséül tekinthető, hogy a magyar állam ezeréves fennállásának megünnepléséhez egyletünk hozzájárulását oly értelemben határozta el, hogy 2,00ü koronás első dijas és 1,000 koron ásmásod dijas pályázatot hirdet oly irodalmi munkálatra, mely egyrészt a közjegyzői intézmény keletkezését megelőző különböző időben és különböző név alatt működött közhitelű helyek és közegek ismertetését, úgyszintén a közjegyzői intézmény behozatalára és valódi feladatára ugy a jogélet korszerű javítására vonatkozó kérdéseket mind történelmi, mind a jogi tudomány s gyakorlat szempontjából tárgyalja. Látni való mindezekből, hogy a kir. közjegyzők o rs z á g o s egylete éppen nem felesleges társulat, sőt hogy intézményünk tökéletesebb fejlesztésére és karunk jólétének és közbizalmi tekintélyének emelésére valódi befolyást gyakorolni kiválóképen ez az egylet van hivatva. Ez tehát szükségessé teszi, hogy az országban egyik kartársunk se vonja ki magát a közcélra való közreműködéstől. Nem kell ehhez sok, sőt bármily csekély részt vesz akármelyik közjegyző kartársunk, vagy pedig az egyletbe belépett helyettes tagtársunk a közcélra törekvő működése által, már csekély hozzájárulással is javát mozdítja elő intézményünknek és karunknak. Különösen a közjegyzői helyettesek mint egyleti tagok azért is érdekelvék, mert a közjegyzőség jövőbeli sorsa az ő kezükben lesz letéve. A központi bizottság határozata és megbízása folytán tehát bizalommal felkérem az országban működő minden közjegyző kartársunkat egyenkint: szíveskedjenek az itt következő pontokban foglalt kérdésekben hozzám alulírotthoz mint az országos egylet központi bizottságában legutóbb megválasztott elnökéhez — lehető legrövidebb idő alatt nyilatkozatot küldeni arról: 1. hogy ha még eddig be nem lépett volna és belépni hajlandó, mint egyleti tag a kir. közjegyzők országos egyletébe most belép és az alapszabályok határozatait magára nézve kötelező nek tekinti; 2. hogy az a kartársunk, a ki az egyletnek már eddig is tagja, szíveskedjék velem tudatni, vájjon a tagsági jegy (tagsági igazolvány) és az alapszabályok példánya kezénél van-e és melyik idő óta. Ez aiért szükséges, mert az esetleges segélyezés mértékére nézve az egyletbe való lépés befolyással bir és mert a nyugdíjintézet nem sikerülvén, most már a segélynyújtás elvére alakítandó rendes törzskönyv pontos összeállításához és helyes vezetéséhez e nyilatkozat szükségesnek mutatkozott. 3. Azon egyleti tagtárs, a ki egyleti tagsági dijával az lb93. év végéig lefolyt előző időre hátralékban van, a közgyűlés határozata folytán felkéretik, hogy hátralékát az egylet pénztárosához, dr. W e i n m a n n Fülöp kartársuukhoz az ö általa közlött vagy közlendő kijegyzésben foglalt összegben mielőbb beküldje, annál inkább, mert ily tagdíjak elmaradása a segélyalap rendszerinti kezelésénél és a létesítendő szaklap szerkesztése és kiadása körül akadályt és zavart okozhatna. 4. bizodalommal várom' és kérem minden kartársam abbeli nyilatkozatát, vájjon a létesítendő szaklap szerkesztéséhez szükséges közlemények, értekezések és hivatása körében előforduló egyes esetek ugy a zugirászat befolyásából bekövetkezett egyes jogzavarok leírásában kiván-e részt venni és ez által a szaklap teljesebb sikerére közreműködni. Felkérem, hogy ebbeli közleményeket akár hozzám, akár a lapon megnevezendő szerkesztőhez közvetlenül annak idejében esetenkint beküldeni szíveskedjék. Ez befolyással lesz a szaklap megindításának idejére. Bármi csekélység legyen is, a mit valamelyikünk közleni jónak lát, mégis csak ily általános részvét és hozzájárulás által várhatjuk, hogy az illető szaklap teljesen képviselendi intézményünk és karunk érdekeit és módot nyújt arra, hogy közjegyzői helyzetünkben előforduló eseteknél az egész ország minden közjegyzője egyöntetű eljárást követhessen és bárhol előfordulható bármilyen kérdésében egyöntetű nyilatkozatot adhasson. Még egy körülmény van, a mely teljesen indokolja jelen felhívásom jogosultságát. Ugyanis aligha van közöt'ünk közjegyzők között, a ki hivatásának gyakorlata közben meggyőződést ne szerzett volna már arról, hogy hatáskörünk a törvényben hézagosan, tökéletlenül és hiányosan van megszabva. Látjuk, hogy bárkinek joga van belekontárkodni jogügyletek kötése és rendezésébe, a mi számtalanszor a közönségnek helyrehozhatlau jogi hátrányára történik. Látjuk, hogy az ekkép érdekelt beavatkozók sokasága minden módot és pedig legtöbbnyire sikerrel megkísért arra nézve, hogy a közönségnek a közjegyzők iránti bizalmát megingassa és az ügyfeleket a közjegyzőtől elidegenítse. Ezen állapot ellenében hiába küzd egyes egyén ; de midőn az e téren legilletékesebb közjegyzői kar egyesülve együttesen tárja fel illetékes helyen ezen visszásságnak a jogi közhitelességre mélyen beható közvetkezéseit, ennek nem maradhat el hatása és csakis ily testületi uton lehet hatáskörünk javítását elérni. Midőn tehát intézményünk felvirágzására és karunk jólétére való tekintetből országos egyletünk feladatát és jelenlegi állapotát t. kartársaimnak figyelmébe ajánlom : bizalommal várom és óhajtom, hogy fentebbi pontokban előadott kérelmemet hasonló bizalommal és jóakarattal fogadja. Budapest, 1894. február hó. Zimányi A/éijos, egyleti elnök.