A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - Biztosítási törvényünk revisiója

66 Ezen intézmény ellenzőinek azonban egyik tábora, | elismerve ezen elv megcáfolhatlan voltát, ellenzi mégis annak ez idő szerint való megvalósítását, mert nincsenek megteremtve még azon állami közegek, melyek ezen általuk is egyedül helyesnek ismert jogrendet keresztül vigyék. Ezek elfelejtik, hogy ép ugy mint más országokban, nálunk is a törvényhozás nem egyszer alkotott nagy törvény- , hozási művet, létesített intézményt, melynek életbeléptetésére j bizonyos későbbi időpont állapíttatott meg. Nagyobb törvényhozási alkotások, nagyobb reformok ritkán találják meg j már végrehajtási szerveiketkészen, a midőn maga ! az alkotás, a reform törvényhozásilag megállapíttatik. Midőn Anglia bizonyos fontosabb közigazgatási ágaknak állami fel- j ügyelet és állami közegek által való ellátását határozta el, j nem voltak még meg hozzá a közegek. Midőn most Írország önkormányzatának nagyfontosságú intézményét tűzte napirendre, nem gondoskodott még mindenben annak foganato- j sírására szükséges szervezet felállításával. Ép arra való a ! törvény életbeléptetésének időköze, hogyannak végrehajtására szükséges szervek, közegek időközben megteremtessenek. Nálunk is hány nagyobb szervezeti törvény vagy reform hozatott és hozatik és állapíttatott meg törvényhozásilag, melynek életbeléptetésére szükséges intézkedések az illető törvény szentesítése időpontjában még megteremtve nem voltak. De kinek jutna azért eszébe, hogy eme törvényeket vagy reformokat — ha azokat elvileg szükségeseknek tartja a közvélemény — csak azért repudealja, mert azok keresztülvitelére szánt szervezet, egyidejűleg előterjesztve nem lett. Nagy jelentőségű reformoknál, hogy azokat biztosítsuk a jövő esélyei ellenében, elég egyelőre, ha a törvényhozás csak elvi megállapítást tesz. Megköti a jövőt ez által, és irányt biztosit a törvényhozásnak az illető reform számára. Kedvezőbb időben azután az egyszer lefektetett elv részletei kiépítését végzi. Már rendkívüli nyereség ez is. Annál nagyobb, ha a törvényhozás az egész reformot részleteivel is elfogadtatja a törvényhozási testületek által és ez által biztosítja magát a munka 1 é n y c g e s részét, amint ezt tényleg a kötelező polgári házassági javaslattal teszi ez idő szerint. Mert az, hogy ki által, m i k é n t és mikor léptettessék valamely reform életbe, a reformmal magával szemben mégis csak a lényegtelen, a mellékes, melynek eldöntése a rendelkezésre álló eszközök, egyének, az idők körülményeitől függ. A fő, hogy a nagy reform maga tető alatt legyen ! Ép ezért némuljon el minden kislelkű kétkedés, minden kétkedő kislelkűség. Bizonyos társadalmi rázkódás nélkül nagyfontosságú új intézmények még sehol és soha sem alkottattak meg és léptettettek életbe. Ezen társadalmi rázkódás azonban nem más, mint a talaj mozgása, a midőn új épületet emelnek rajta. A hatalmas épület nyomása alatt a talaj mozgékony részei erős, tömör egészszé szorulnak, hogy annál biztosabban, annál szilárdabban álljon majdan rajtuk maga az épület. Nincs mit félni, összeomolni nem fog. Dr. Stiller Mór. Biztosítási törvényünk revisiója. Irta : Dr. RÜTH PÁL, budapesti ügyvéd. A keresk. törvény 464. §-a azon téves régibb elméletből indul ki, mely szerint a biztosítás tárgyát a pénzben kifejezhető érték képezi. A biztosított dolog felcseréltetik a biztosítás tárgyával és ez téves consequenciákra vezet, melyek közül csupán azt kivánjuk felemlíteni, hogy ezen elmélet szerint a kár, a t< nyleges káron túl nem terjeszkednénk és hogy a tulajdonos és más dologbani joggal felruházott jogosultnak egyidejű biztosítása meg nem engedett túlbiztosítást eredményez. A törvényhozások ujabban és hazai judicaturánk is (Curia 050/83. sz., 546/90. sz.j a biztosítás tárgyának a biztosított dolog tekintetében fennálló vagyoni érdeket tekintik. Az olasz keresk. törvény (423. és köv. §§ ) szerint »nemcsak a tulajdonos, hanem valamely tárgy fölött elsőbbségi vagy zálogjoggal biró hitelező és egyáltalában mindenki, ki annak fentartására valódi és jogos érdekkel vagy felelősséggel bir, biztosithatja azt.« A 464. §. tehát ily értelemben volna módosítandó. A keresk. törvény 468. §-a szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges. Az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiállított kötvény. Eddig a törvény intézkedése helyes összhangzásban van a külföldi codificált kereskedelmi törvények szabványaival. Ellenben helytelen eltérést mutat fel kereskedelmi törvényünk azon irányban, hogy az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekinti az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe^ történt bevezetését, mely megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította, a mely esetben a biztosítás az ajánlat elküldesd vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetet. ' Törvényünk a biztosítási ügylet érvényességét összetéveszti a biztosítás hatályával, midőn a könyvekbe való tényleges vagy fictiv h vezetést is elégségesnek tartja a biztosítási ügylet érvényességéhez. f .... A törvény ezen intézkedése problematikussá teszi a biztosítási szerződést, melynek tartalma ilyformán bizonytalanná válik. Ezen törvényszakasz ténykg sok zavarra és perre szolgáltat alkalmat. A biztósitási üzlet fontossága megkívánja, hogy az mindenkor praecis Írásbeli szerződéshez, illetve a kötvényhez legyen kötve. Kimondandó volna tehát, hogy a biztosítási ügylet erveuyesen csakis az írásbeli szerződés, illetve kötvény kiállítása mellett jöhet létre, ugy azonban, hogy a biztosító köteles legyen a kötvényt bizonyos a törvényben meghatározott időn belül kiállítani, illetve kiadni, ellenkező esetben az ügylet létre nem jöttnek tekintetik. Ezen határidő kárbiztositásoknál három, az életbiztosításnál nyolc napban volna megállapítandó. A biztosítási szerződés hatályáról külön gondoskodni nem szükséges, mert a keresk. törvény L69 §-a meghatározza, hogy a kötvénynek magában kell foglalni a biztosítás kezdetét és végét. Kereskedelmi törvényünk 470. § a értelmében a biztosítási összeg a biztosítás tárgyának teljes értékét meg nem haladhatja. A túlbiztosítás feltétlenül érvénytelen. A keresk. törvény 471. §-a értelmében továbbá : ha valamely tárgyat többen ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen biztosítanak, az egyes biztositások összesen csak a tárgy teljes értéke erejéig érvényesek. Ha pedig valamely tárgy ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen újból biztosíttatik, a későbbi biztosítás csak annyiban érvényes, a mennyiben a korábban biztosított összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi. A biztositásnak alapeszméjét képezi, hogy csak a valódi kár téríttessék meg a biztosító által; a biztositásnak tehát speculativ nyerészkedésre vezetni nem szabad. Ezért kereskedelmi törvényünknek a túlbiztosításra vonatkozó intézkedései, a mennyiben az nyerészkedésre vezethetne, egészen helyesek. Csakhogy kereskedelmi törvényüuk a gazdasági érdek által előirt határokon túlmegy, a midőn a túlbiztosítást feltétlenül érvénytelennek deklarálja, mert előfordulhatnak esetek, a midőn a felek jogos érdeke megkívánja az egyidejűleg vagy később eszközölt többszörös biztosítást. Az olasz kereskedelmi törvény (426. §.) megengedi, hogy a teljes értékük erejéig biztosított tárgyak újból biztosíttathassanak : 1. ha a második biztositás semmisége esetére, vagy az első biztosító teljes vagy részleges fizetésképtelensége esetére köttetik ; 2. ha az első biztosításból folyó jogok a második biztositóra engedményeztetnek, vagy az első biztositóval szemben lemondás eszközöltetik. Ha a biztosított tárgyak összértékét az első biztosítási szerződés nem fedi (olasz keresk. törv. 427. $.), akkor a későbbi biztosíték a hátralékos értékért a szerződések keltének rangsorában szavatolnak. Mindazon biztositások, melyek ugyanazon napon köttettek, egyidejülegesekuek tekintetnek és a teljes érték erejéig a mindegyik által biztosított összeg arányában érvényesek. Az olasz kereskedelmi törvény szerint (428. §.) továbbá a túlbiztosítás rosszhiszeműség vagy csalás esetén érvénytelen. De ha a biztosítottat rosszhiszeműség vagy csakis nem terheli, akkor a biztositás a biztosított tárgy értéke erejéig érvényes és a biztosított a túlbiztosított összeg után a díjat megfizetni nem köteles. Az olasz kereskedelmi törvénynek a gyakorlati élet követelményeire való tekintetből megállapított ezen jogelvei nálunk is recipiálandók volnának. A keresk. törvény 474. §-a szerint a biztosított a szerződés megkötésekor az előtte tudvalévő azon körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztositás elvállalására befolyással lehetnek, a biztosítóval közölni tartozik. Ha pedig ezen a biztosító előtt tudva nem levő fontos körülményeket elhallgatta vagy valótlanul adta elő, a biztositónak a keresk. törvény 475. §-a szerint jogában áll a szerződés érvényességét megtámadni. Judicaturánk a törvény ezen intézkedéseit kiterjesztette azon esetekre is, a midőn az elhallgatott vagy valótlanul előadott ténykörülmények csak az elvállalás közelebbi feltételeire, mint pl. a biztosítási díj magassága tekintetében bírhatnak fontossággal. (Legf. it. 1,172/82. Dt. 1. 240.) Megtámadható továbbá a szerződés érvényessége akkor is, ha az elhallgatott körülmény és az esemény közt semmi összefüggés sincsen (legf. it. 792/87.) és kimondotta végül a Curia, hogy az, vájjon a biztosított a valótlan bemondásokat rosszhiszemüleg tette-e vagy nem, a valótlan előadás törvényes jogkövetkezményeire befolyással ' nincsen. (1,177/81. Dt. I. 239.) Az olasz keresk. törv. 429. §-a szerint a biztositás megtámadására nemcsak az szolgál okul, ha a valótlan előadás vagy elhallgatás olynemü, hogy annak ismerete mellett a biztosító az