A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 5. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vége

20 A J OGL árusította ei, mint a mennyiben annak ára meghatározva volt s a befolyt árból családjára is költött. Minthogy azonban a bizományos a bizományba kapott árúk felett szabadon rendelkezik s e rendelkezései folytán esetleg csak kártérítéssel tartozik a megbízónak, ennélfogva vádlott a miatt, hogy a bizományba kapott árúkat eladván, 545 frt 66 krt megfizetni nem tudott, bűnvádi ' felelősségre nem vonható, miért is a kir. itélö tábla felmentését találta indokoltnak. (1892. jun. 29. 1,959.) A m. kir. Curia: Habár a feljelentéshez-csatolt levelekben panaszos és vádlott között létrejött bizományi ügyletek részletesen felsorolva nincsenek, mindazonáltal kétely nem férhet ahhoz, hogy ! vádlott a bemutatott jegyzékben felsorolt árúkat panaszostól bizományba vette át, mert vádlott ezt a vizsgálat folyamán azzal, \ hogy ö emez árúkat sajátjának nem tartotta, világosan beismerte és mert beismerte azt is, hogy olyankor, mikor az egyes árúk a meghatározott áron eladhatók nem voltak, panaszos kész volt azokat visszavenni és hogy ez sokszor meg is történt, tekintve, hogy vádlott beismerése alapján kétségtelen, hogy ő az árúkért bejött pénznek tetemes részét saját szükségleteire fordította, vagyontalanságánál fogva pedig a kárt megtéríteni nem képes és igy tény, hogy cselekményében a jogtalan eltulajdonitási szándék nyilvánult és tekintve, hogy vádlott a bejött vételár eltulajdonítása által, minthogy azt nem a saját, hanem a megbizó nevében vette át, sikkasztást követett el és igy meg nem állhat a kir. | táblának az az érvelése, hogy a bizományi ügylet a sikkasztást kizárja, ezen okból a kir. tábla felmentő ítélete megváltoztatásával a kir. törvényszéknek marasztaló Ítélete és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. (1892. nov. 2. 7,971.) Jövedéki kihágás. A soproni kir. törvényszék : Vádlott N. Iván muraszombati lakos a bor- és húsfogyasztási adótörvények és szabályok 80—84. §-ai, valamint az 1883. évi XL1V. t.-c/l08. §-ában meghatározott husjövedéki kihágásban vétkesnek kimondatik s köteles a bejelentés és megadózás nélkül leölt 1 darab egy éven aluli borjú, 6 darab 20 kg. aluli és 7 db. 20 kg. felüli s Grácba szállitott sertésért 6 frt 75 kr. fogyasztási adót s ennek négyszeresét tevő 27 frt pénzbüntetést az ezen Ítélet kézbesítését közvetlen követő naptól számítandó 30 nap alatt a muraszombati tek. m. kir. adóhivatalnál a m. kir. kincstár részére különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; a mennyiben pedig vádlott ez ítéletnek eleget nem tesz s a pénzbüntetést tőle vagyontalansága miatt behajtani sem lehet, ugyan ő ebben az esetben minden öt forint után egy napi és igy összesen 6 napi elzárás büntetésre s a netaláni élelmezés költségének a m. kir. kincstár részére az illető kir. ügyészségnél 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett való megfizetésére Ítéltetik. Miről a tek. szombathelyi kir. pénzügyigazgatóság Szombathelyen, mégis N. Iván muraszombati lakos \ a muraszombati kir. járásbíróság útján értesíttetnek. Az ezen ité- j letet neheztelő félnek szabadságában áll elleue a kézbesítés napját követő naptól számítandó 15 nap alatt felebbezni. Indokok: Vádlott az elfogulatlan tanú jelenlétében vele felvett jegyzőkönyvbe a tényleirás adatait valódinak elfogadva, beismeri, hogy 1892. évi január 6-án egy darab 1 éven aluli borjut, 6 darab 20 kg. aluli és 7 db. 20 kg. felüli sertést bejelentés és megadózás nélkül leölt s azokat Grácba elszállította : mivel pedig ezen eljárása által husjövedéki kihágást követett el : ennélfogva az idézett törvény alapján mint fennebb elmarasztalandó volt. (1892. ápr. 30-án, 1,132.) A győri kir. itélö tábla : Minthogy a husfogyasztási adó célja egyedül a belföldi fogyasztás alá kerülő husneműek fogyasztásának a megadóztatása s minthogy az adószedésre jogositott maga is azt állította vádlott vallomásával egyezően, hogy vádlott a bejelentés és adózás nélkül levágott borjut és sertéseket Grácba szállította s igy azok belföldön fogyasztás alá nem kerültek ; ennélfogva vádlott terhére sem a kincstár megrövidítésére irányzott szándék, sem pedig a törvény által meghatározott szabályellenesség megállapítható nem lévén ; a kir. itélö tábla vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. ,1892. szept. 20. 2,144.) Pillanatnyi letartóztatás is a B. T. K. 323. §-a alá esik. Zsarolás nem állapitható meg, ha a kényszerítésnél a szándék nem irányult az elvett pénz eltulajdonítására. (B. T. K. 223., 350. §§.) A bűntelen önsegély. A m. kir. Curia : Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítélete részben megváltoztatik s ifj. H. János vádlott a B. T. K. 350. §-ában körülirt zsarolás vétsége helyett, a 323. §. első bekezdésében meghatározott személyes szabadság megsértésének vétségében mondatik ki bűnösnek s e miatt a 92. §. alkalmazásával, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetendő s behajthatlanság esetén öt napi fogházra átváltoztatandó 30 frt pénzbüntetésre ítéltetik. A 326. §-ban mellékbüntetésképen megállapított hivatalvesztés az 54. §. 2. bekezdése alapján mellőztetik. Indokok: Tekintve, hogy a bizonyitási eljárás adatai szerint vádlott és sértett között a szóváltás és ebből a dulakodás nem azért vette kezdetét, hogy vádlott a sértettet tettleg vagy fenyegetéssel bántalmazta volna; tekintve, hogy az eljárás alatt nemcsak hogy nem merült fel bizonyíték arra nézve, sőt az egész tényállás annak elleuke' zőjére mutat, mintha vádlott a sértettet pénztárcájának átadására, illetőleg arra kényszeritette volna, hogy pénztárcájának elvételét, az ellentállás lehetetlenségének belátása következtében, eltűrje ; és minthogy továbbá kétségtelen bizonyosságra emeltetett, hogy vádlott akkor vette el a sértett pénztárcáját, midőn ez utóbbi vádlott által a földre terittetv'én, pénztárcája véletlenül kilátszott; tekintve, hogy az alsóbb fokú bíróságok ítéletének indokaiban is helyesen megállapított ténybeli adatok kétségtelenné teszik, hogy vádlottnak sem a péuztárca elvételekor, sem azután nem volt szándékában azt, illetőleg annak tartalmát eltulajdonítani : az elsőfokú bíróság helyesen mentette fel vádlottat a zsarolás vétségének vádja alól ; de felmentendő volt vádlott ezen tényállás következtében a lopás vádja alól is. Minthogy azonban vádlott a sértettet ennek lakában megfogta, hatalmába kerítette s nyakkendőjénél fogva az udvarra kivonszolta s ott a földhöz verte, miáltal ha nem is okozott neki testi sértést, de azt személyes szabadságának gyakorlatában, habár rövid itlőre is, de tényleg akadályozta : ezzel vádlott a személyes szabadság megsértésének vétségét követvén el, ezen vétségben volt bűnösnek kimondandó s figyelemmel rovatlan előéletére, a vele való leszámolást megtagadó és őt még lakából is kiutasító és tettleg is megtámadó sértett ezen viselkedése által előidézett felindulására, melyben a tettet elkövette, mint nyomatékos enyhítő körülményekre: a 92. §. alkalmazásával volt büntetése kiszabandó. Egyebekben a kir. itélö tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1892. évi augusztus hó 30 án, 2,394. sz ) Községi jegyző nem követ el büntetendő cselekményt, ha verekedő egyént rövid ideig letartóztat. (B. T. K. 193. §. M. kir. Curia i 892. ápr. 12. 2,004. ék) Ha az őrt álló a lopott tárgyat átveszi és abban részesedik, nem tettestárs, de segéd. A lopott élelmi vagy élvezeti cikkeknek evés vagy ivás általi elfogyasztása az orgazdaság föalkatelemét képező vagyoni haszon végetti megszerzésnek nem tekinthető. (M. kir. Curia 1892. dec. 15, 5,477. sz.) Arculütés nem állapítja meg az erőszak azon fokát, mely a kényszeritett egyén testét, a megtámadó hatalma alá hajtva, azt akarata érvényesithetésének lehetőségétől az ellenében hatályosított physikai erő absolut túlsúlyánál fogva teljesen megfosztotta volna. (M. kir. Curia 1892. évi okt. 26, 3,560. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A fegyelmi eljárás megindítása iránti beadványok elintézése az ügyvédi kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság hatáskörébe tartozik. A székesfehérvári ügyvédi kamara választmánya (1892. aug. 6. 108. sz.): B Kálmán ügyvéd azon kérelmét, hogy saját maga ellen a fegyelmi eljárás rendeltessék el, teljesíthetőnek nem tartja, mert az 1874. évi XXXIV. t-c. 79. §-ában fel vannak sorolva azon esetek, melyekben fegyelmi eljárás elrendelésének helye van, az azonban, hogy valaki ellen saját kérelmére is fegyelmi eljárás volna elrendelhető, az érintett törvény által megengedve nincs. Miről folyamodó kérvénye visszaadásával értesíttetik. A m. kir. Curia (1892. december hó 16. 11,021/892.): A székesfehérvári ügyvédi kamara választmányának határozata megsemmisíttetik s B. . . . Kálmán ügyvéd kérvénye a kamara választmányához, mint fegyelmi bírósághoz áttétetni rendeltetik : mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 76. és 79. §-ai értelmében a fegyelmi eljárás megindítása iránt beadváuyok elintézése az ügyvédi kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság hatáskörébe tartozik. Kivonat a „Budapesti Közlönye-bői. Csődök: Bródy Henrik e., nagyváradi tszék, bej. febr. 20, félsz. márc. 1, csb. Jelentsik István, tmg. Rothmann Jakab. — AVeisz Jónás e., eperjesi tszék, bej. febr. 22, félsz. febr. 25, csb. Molitorisz István, tmg. dr. Kakusz Béla. — Fuchs Jakab e., budapesti tszék, bej. febr. 28, félsz. márc. 22, csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Nagy Sándor. — Both Dezső e., komáromi tszék, bej. febr. 27, félsz. márc. 10, csb. Skóday László, tmg. dr. Schreyer Arnold. — Hermann Adolf e., budapesti keresk. és váltótszék. bej. ápr. 20, félsz. máj. 20, csb. dr. Forrásy Ferenc, tmg. dr. Graner Ernő. Pályázatok : A máté-szalkai jrbságnál j á r á s b i r 6 i áll. febr. 4-ig. — A dettai jrbságnál aljegyzői áll. febr. 18-ig. — A verseci jrbságnál a 1 j e g y z ő i áll. febr. 14-ig. — A nyitrai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. febr. 7-ig. — Az ó-radnai jrbságnál járás birói áll. febr. 7-ig. — A szász-régeni jrbságnál a 1 b i r ó i áll. febr. 7-ig. — A nagykikindai tszéknél aljegyzői áll. febr. 7-ig. — A nagy-becskereki tszéknél II. oszt. jegyzői áll. febr. 7-ig. — A Kolozsvár városi jrbságnál a 1birói áll. febr. 9-ig. — A trencséni tszéknél birói áll. febr. 9-ig. Nyomatott a „Pest könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.