A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 5. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vége

A JOG. 39 Sajnálatomra, az idézett törvényünkből és rendeleteinkből az e részben követendő eljárásra nézve nem meríthetek tájékoztató anyagot. Nem lelek epekben útbaigazítást. Másfelé kereskedtem tehát. Ráakadtam az olasz ügyvédi rendtartás 8-ik cikkének 4-ik és 39-ik cikkének 6-ik pontjára, a melyek szabatosan fejezik ki azt. a mit én is mondani kívánok ezúttal. Az előbbi cikk az ügyvédekre nézve ezt igy emliti : »A szóbeli vizsgának tárgya az általános jogelveknek és a törvénykönyvek határozatainak alkalmazása a vizsgálói; által felvetett esetekre*. Az utóbbi cikk pedig ezt az ügyvédektől a két águ rendszernél fogva elválasztott ügyészekre vonatkozóan ekkép határozza meg : »A szóbeli vizsga főkép a különböző bíróságok illetékességét s hatósági körét s az azokat megállapító jogszabályokat, az ítélethozatal és előkészítő periratok módját, végre a végrehajtási és különös eljárásokat lárgyazzn. Hivatkozhatom különben e tekintetben hazai forrásra is. A már emiitett. mindeddig törvénynyé nem vált előadói tervezet 30-dik §-ának utolsó bekezdése ezt hangoztatja : »Mindkét szóbeli vizsga nyilvános és miként az Írásbeli vizsga is, tisztán gyakorlati szellemben tartandó, mi fölött a bizottsági elnök őrködik*. Emiitettem már ismételten, hogy ebből nem lett törvény. De mivel törvényünk és törvényes rendeleteink az ellenkezőt sem hagyják meg : azt hiszem, nem fogunk tévedni, ha a tisztán elméleti fejtegetéseket a jogok oszthatóságáról és oszthatlanságáról, a dologbeli és dologhoz való jogok fogalmai meghatározásáról, ugy arról, hogy mennyiben tér el az öröklési jog az egyidejű vagyonjogtól, mennyiben egyez a successiv vagyonjoggal s ennek folytán az öröklési jog a rtdományos rendszerben hol helyezendő el, a római actiók tanát stb. fenhagyjuk ezentúl az egyetemnek, honnan ebbeli ;udományát jelöltünknek már magával kellett hoznia és az igy megtakarított időt inkább arra használjuk, hogy arról győződjünk meg, mennyire képes a jelölt az egyetemen szerzett elméleti tudományát a gyakorlati életben hivatása körében alkalmazni. E tekintetben is terjedelmesebben csak a főtárgyakat ölelném fel, abból indulva ki, hogy ki ezeket teljesen átszivárogtatta vérébe, az bizonyára könmen fogja pótolni a melléktárgyak ismeretében mutatkozó hézagokat, ha erre esetleg szükség lesz. Nem vonhatom azonban kétségbe, hogy ezeknek tüzetesebb megbeszélése szintén igen kívánatosnak mutatkoznék, ha megadatnék erre a szükséges idő. De a mostani helyzetben attól tartok, hogy a ki egyszerre icen sokat markol, esetleg semmit, vagy legfölebb igen keveset fog. Számítani merek arra, hogy a bizottság tagjai részéről sok éven át tapasztalt jóindulat meg fogja nekem elnézően bocsátani, ha ez alkalommal azt az észrevételt is kockáztatom, hogy a vizsgák eredményére nagy befolyással van a modor is, melylyel az egyes vizsgáló biztosok kérdéseiket intézik a jelöltekhez. A vizsgának — nézetem szerint — nem lehet feladata, hogy az amúgy is — könnyen megmagyarázható okból — elfogult jelöltet zavarba ejtse. A kérdés legyen egyszerű, könnyen megérthető, világos. Csak igy közvetíti a lehetőséget, hogy az egész vizsgáló bizottság tájékozást szerezzen a jelölt tudásáról vagy nem tudásáról. Pedig ez célja a vizsgálati eljárásnak s nem az, hogy a vizsgáló biztos ragyogtassa tudományos készültsége fölényét a jelölté fölött. Áttérek már most az Írásbeli vizsgákra. Erre nézve rövidebb lehetek. Kézen fekvő okoknál fogva nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy — mint ezt a b i r ó i vizsgáló bizottság teheti — kidolgozott kész pereket adjunk a jelölteknek s ezektől az Ítéletek tervezetének elkészítését és csak ezt követelhessük. Ennek pótlásául az ügyvédi vizsgák módozatáról intézkedő szabályrendelet 8. S-a azt szabja meg hogy három feladvány adassék kidolgozás végett két napra az ügyvédjelölt kezébe, melyeknek egyike a polgári, másika a bánya-, úrbéri-, váltó-, vagy kereskedelmi, harmadika a büntetőjog és eljárás körére vonatkozzék. A mult években működött bizottsági tagok szívesek voltak ilyen, általuk kidolgozott Írásbeli feladványokat az elnökség rendelkezésére bocsátani. Nem hallgathatom el azonban, hogy eme feladványok jó része a gyakori használat folytán annyira ismertté vált s néhányat az idő és a gyakorlat fejlődése is annyira meghaladott, hogy megfejtésük a jelöltektől nem igényel szellemi megerőltetést. Intézkedni fogok ezért arról, hogy a most használatban levő Írásbeli feladványok kiselejteztessenek. De mivel ezzel meg fog a készletben tartott feladványok száma fogyni, egyúttal azzal a kéréssel fordulok a t. bizottság minden tagjához, hogy ilyen új feladványokat az elnökségnek mielőbb rendelkezésére bocsátani szíveskedjenek. Azt vélem, nem méltánytalan abbeli kérésem, hogy a bizottság minden egyes tagja legalább három ilyen új feladványt szerkeszszen az általa szabadon választandó tudománykörből s ezeket dr. Nyeviczkey Antal tagtárs úr kezébe juttassa, ki szíves volt, nagy elfoglaltsága dacára, nekem megajánlani, hogy ugy, mint eddig éveken át tette, ezentúl is szives lesz az elnöki teendők végzésében nekem segédkezni. Arról, hogy az ezennel kikért Írásbeli feladványok miképen szerkesztessenek, törvényünk és rendeleteink nem intézkednek. E tekintetben cserben hagy a már többször említett magyar előadói tervezet is. Eddig az volt szokásos, hogy a feladat lehetőleg rövid tényállás előadása után meghagyta a jelöltnek, hogy ennek megfelelően szerkeszszen keresetet vagy vádiratot, elleniratot vagy védbeszédet, Ítéletet, felebbezést vagy esetleg legalább néhányat ezek közül. A t. bizottság tagjainak belátásától fog függni, nem kellene-e jövőben az eddigi módszeren változtatni vagy legalább tágítani? Csak tájékoztatásul legyen szabad fölemlítenem, hogy a már említett olasz ügyvédi rendtartás 8. czikkének 4. pontja az ügyvédekre vonatkozóan azt tartalmazza : »Az írásbeli vizsgának tárgya egy jogvéleménynek s egy értekezésnek kidolgozása a feladott tárgyról", ellenben az ügyészekre vonatkozóan azt határozza meg a 39. cikk 6. pontjában : »Az írásbeli vizsga az Ítélet hozatala és előkészítése körül előforduló főbb cselekményekre vonatkozó feladat kidolgozása«. Egy körülményre azonban kénytelenül fel kell hívnom a t. bizottság figyelmét. Már említettem, hogy az ügyvédi vizsga módozatait megállapító igazságűgyministeri rendelet 18. §-ának abbeli rendelkezése, hogy »a szóbeli vizsga kezdetén a jelölt szóval adja elő az Írásbeli kidolgozásra nyert feladványokat*, igen sokat fogyaszt a szóbéli vizsgára rendelt időből. Volt alkalmam a múltban tapasztalhatni, hogy ezen a hátrányon a vizsgáló biz. tosok néhánya akképen törekedett segíteni, hogy maguk jelölték meg a feladvány nyomán röviden a tényállást néhány szóval s ezzel együtt az eldöntendő kérdés lényegél, a jelölttel pedig csak a kidolgozás főbb tételeit és indokait mondatták el, mi a szóbeli előadás képességének megitélhetésére talán elegendő is. Kívánatosnak tartom, hogy ez az eljárás az ügyvédi vizsgáknál mielőbb általánosittassék. A mai vizsgarendszer nagy hibájának tartom végre az 1S74 : XXXIV. törvénycikk 6. §-ának azt a rendelkezését, hogy »másodszori visszautasítás esetében a vizsga ismétlése töbLé meg nem engedtetik«. Ezen intézkedés nyomán jutott — mint ezt nyíltan merem állítani — a legtöbb nem alkalmas egyén az ügyvé'li karba. Valljuk be őszintén : emberek vagyunk mi mindannyian, emberileg érző szivekkel, és visszadöbbenünk attól a gondolattól, hogy embertársaink egyikét, ki életének legalább harmadát az ügyvédségre való készületben töltötte el, már most alkonyatkor arra kárhoztassuk, hogy ezentúl fogja meg a kapa nyelét vagy fenyje a kasza vasát. Mennyivel szivesebben fejteniik ki a jelöltek megítélésénél kívánatos szigort, ha tudnók, hogy a vizsga hosszabb időközökben annyiszor mennyiszer ismételhető, vagy ha az ügyvédi vizsgánál is meghonosittatnék a birói vizsgánál már ma jogosan alkalmazott az a módszer, hogy a jelölt egyes tantárgyakból, melyekből fogyatékosan készült, utasíttassák a vizsga ismétlésére. Addig is, míg ez lehetővé tétetik, kénytelenek leszünk mindig nem az egyes kérdésekre adott feleletek, hanem az összbenyomás alapján megalkotni határosainkat. Ezen a bajon csak a törvényhozás segíthet újabb törvénynyel. Reményiem merem, hogy az igazságügyi minister ő nagyméltósága erre is ki fogja terjeszteni jóakaratú gondoskodását. Az erre irányuló jóakarat tanujelének tekintem abbeli engedélyét, hogy jövőben necsak azokról a jelöltekről terjeszszek fel hozzá jelentést, kik kiválóan vizsgáztak, hanem azokról is, kik a bizottság általános megelégedését érdemelték meg vizsgájukkal. Bizonyítja ez az igazságügy legfőbb őrének meleg érdeklődését feladatunk iránt, de egyúttal működésünkhez kötött bizalmát is. Tegyük meg tehát mi is a szükségeseket, hogy a bennünk helyezett bizalomnak az ecsetelt mostoha viszonyok között is tőlünk telhetőleg megfeleljünk. A magam részéről Ígérhetem a tisztelt bizottságnak, hogy másnemű elfoglaltságom megszűntével, ezentúl egész erőmet a ránk nehezedő feladatnak fogom szentelni. A vizsgáknál követendő eljárás egyöntetűvé tétele végett és határozataink következetességének érdekében elnökölni fogok az ezentúl minden héten tartandó szóbeli vizsgáknál, a párhuzamos vizsgáknak lehető megszólításával, mig csak egészségem engedi. Kérem szives támogatásukat, melyre számitanom kell közös feladatunk teljesítésénél. Ajánlom magamat e végből nagyrabecsült jóindulatukba. Sérelem.1 A szegedi kir. tábla gyakorlata és az ügyvédek bírságolása. Az ügyvédi kar helyzetét alaposan iparkodik javítani a szegedi kir. itélö tábla. Egy a zombori kir. járásbíróság előtt folyó sommás perben a képviseletről lemondván, nem vehető helytelennek, hogy a lemondás után foganatosított tanúkihallgatás alkalmával felmerült tanudijaknak megfizetésére kötelező végzés ellen felfolyamodással éltein, annál is inkább, mert a végzés a prdts. határozatain nem alapulhat s ime a szegedi kir. itélő tábla e felfolyamodásért 15 frtnyi pénzbirsággal büntetett a következő nagyképű indokolással: »Az első bíróság végzése indokánál fogva annál is inkább helybenhagyatott, mert az ügyvéd a megbízójától a képviselet elvállalása alkalmával a felmerülendő kiadások fedezésére előleget kérhet és igy a kiadásért első sorban ö felelős. Tekintve pedig, hogy a felfolyamodó a bíróságok állandó gyakorlatára alapított első bírósági végzés ellen élt felfolyamodással, ezt a felfolyamo* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.