A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 4. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 4. szamához. Budapest, 1893. január hó 22-én. Köztörvényi ügyekben. Ha az egyik fél a közös birtoklást önkényt hagyta el, a másik telnek azon ténykedése, hogy az azelőtt közösen birtokolt ingatlanon volt termést beszedte és magának tartja, birtokháboritásnak nem tekinthető. A zsombolyai kir. jbsáf>- J892. jul. 19. 2,s27. sz.): Dr. Hochstrasser János ügyvéd által képviselt ifj. Z. József felperesnek, Reichrath [ózsef ügyvéd által képviselt özv. H. Magdolna alperes ellen sommás visszahelyezés iránt indított perében következőleg itélt: A birói illetőség jelen ügyben megállapíttatik s alperes köteles a szernyai 590. sz. tkvbeu A. I. 2,469 , 2,956., 4,389. és 3,4t>4. rsz. a. felvett ingatlanok tekintetében elkövetett birtokháboritás megszüntetése céljából felperest ezen ingatlanok egy negyedrészére nézve azoknak közös birtokába bocsátani s illetőleg köteles tűrni azt, hogy felperes ezen ingatlanok közös birtokába visszahelyeztessék. A perköltségek ez ügyben kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Élői ebocsátván azt, hogy peres felek, mint házastársak, kölcsönös beismerésük szerint már 1892. tavaszkor egymástól elváltak és az illetékes egyházi hatóság köztük az együtt nem élést határozatilag kimondotta, minek folytán a peres felek, mint házastársak, tényleg most is elváltán élnek, a birói illetőség az 1881. L1X. t.-c. 13. §. b'< pontja szerint állapíttatott meg, mert ezen t.-c. értelmében a birtokháboritási keresetek a sommás eljárás alá tartoznak. Az ügy érdemére felperes az A. alatti hiteles tkvi kivonattal beigazolta azt, hogy a kereseti ingatlanok egy negyedrésze felperes javára B. tulajdonlapi 13, s. sz. alatt átadás jogcímén tulajdonjogilag bekebelezve van, annak ellenében alperes által tett kifogások birói figyelembe vehetők nem voltak azért, mert alperes tárgyalás folyamán a birtokháboritás tényét beismerte, de különben is alperes jogosítva nem volt, felperest A. alatt igazolt ingatlanrészek tulajdonából és haszonvételéből önkényesen és önhatalmúlag kizárni. Igazolja azt joghasonlatosságnál fogva a m. kir. Curiának 125. sz. 1885. febr. 8-án '2,731. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozata is, mely szerint: »a házasfái házastársától követelheti tulajdonának kiadatását. Azon körülmény ugyanis, hogy a peres felek közt a házassági viszony még törvényesen megszüntetve nincs, a házasfelek egyikét sem akadályozhatja abban, hogy tulajdona felett korlátlanul rendelkezzék és rendelkezése alá eshető tulajdonát bárkitől és igy házastársától is követelhesse.« Ily jogalapon a kereseti tulajdon ingatlanoknak egy negyedrészét felperes birtokába bocsátani, illetve alperest annak tűrésére kötelezni kellett, hogy azoknak közös birtoklatába felperes végrehajtás utján visszahelyeztessék. A perköltségek a peres felek, mint házastársak közt lettek kölcsönösen megszüntetve. A szegedi kir. itélő tábla (1892. szept. 22. 7,799. sz.): Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó felebbezett része megváltoztattatik s felperes keresetével elutasittatik, ugyanannak az Ítéletnek a perköltségre vonatkozó felebbezett része helybenhagyatik. Indokok: Felperes beismerte, hogy alperest (nejét) az azzal folytatott közös háztartást és birtoklást önként hagyta el, nem tagadta azt sem, hogy az azelőtt közösen birtokolt ingatlanokat azután, a mint felperes a közös birtoklással felhagyott, azt alperes művelte, minélfogva alperesnek az a ténye, hogy a felperes elköltözése előtt közösen birtokolt kereseti ingatlanokon volt termést beszedte és magáénak tartja, birtokháboritásnak nem tekinthető és pedig azért nem, mert a fentebbi tényállás szerint kétségtelen lévén az, hogy felperes önként hagyott fel a birtoklással, ilyen körülmények között alperes terhére nem állapitható meg olyan tény vagy cselekmény, a mely a birtokháboritás elkövetéséhez feltétlen szükséges, az elsőbiróság Ítéletének a perköltségre vonatkozó része azért hagyatott helyben, mert a peres felek jogerejű ítélettel elválasztva nincsenek s igy a tényleg különélésű viszonyból származott jelen perben rosszhiszemű perlekedőnek egyik peres fél sem tekinthető. A m. kir. Curia (1892. évi dec. 9. 11,287. sz.): A másodbíróság Ítélete felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. A közpénztárba elhelyezett összegre a végrehajtást elrendelő bíróság által közvetlenül letiltás folytán foganatosított végrehajtás esetében is a lefoglalt pénz kiutalványozására nem a végrehajtást elrendelő, hanem a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság van hivatva. A szegedi kir. itélő tábla : Az elsőbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: Jóllehet az 1881: LIX. t.-c. 84. §-a értelmében a közpénztárban elhelyezett összegre a végrehajtást elrendelő bíróság által közvetlenül letiltás folytán foganatosított végrehajtás esetében a lefoglalt pénz kiutalványozására az id. törvény 133. §-a értelmében ugyancsak az id. törvény 18. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság van hivatva, mindazonáltal tekintve, hogy a jelen esetben a felfolyamodáshoz csatolt 6,091/1892. sz. végrehajtást rendelő végzés tanúsága szerint a n.-kikindai kir. törvényszék telekkönyvi osztálya által a nagy-kikindai m. kir. adóhivatalnál birói letétbe helyezett összeg tiltatott le s tekintve, hogy ebben az esetben a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnak a nagy-kikindai kir. járásbíróság tekinthető s hogy e szerint a nagy-kikindai adóhivatalnál elhelyezett összeg kiutalványozására a billédi kir. járásbíróság hatáskörrel nem bir, az elsőbiróság neheztelt végzését ezekből az indokokból helybenhagyni kellett. (1892. nov. 25-én, 9,056.) Tulajdonközösség esetén nincsenek a tulajdonostársak jogosítva arra, hogy a dolog használatára nézve fennálló tényleges állapoton egyoldalúlag változást idézzenek elő és mindegyik birtokosnak jogában áll tulajdonostársa ellen a háboritás esetén a tényleges előbbi állapot visszaállítását sommás visszahelyezési per utján követelni. A vágújhelyi kir. járásbíróság (1891. okt. 28-án 5,541) : Dr. Angyal Lajos ügyvéd által képviselt O. István felperesnek Tormai György ügyvéd által képviselt A. János és G. István alperesek ellen sommás visszahelyezés s jár. iránti perben felperes keresetének helyt ad s felperest az alperesek által a kereseti malomban volt elválasztó deszkafal használatában visszahelyezi s kötelezi alpereseket, hogy azon deszkafalakat felállítsák stb. Indokok: A tanuk vallomása által teljesen lön begyőzve, hogy a malom kétfelé volt osztva a malom tulajdonosai közt s egy deszkafal által elválasztva, a szemle igazolja, hogy azon fal szét van bontva és pedig alperesek által. Miután felperes azon falat, mely egyébként tulajdonilag is közös volt, számos éveken át békésen használta, ez okból őt annak használatába visszahelyezni kellett. A pozsonyi kir. itélő tábla (1892. május 12-én 5,253): Az első bíróságnak ítéletét a 2. r. alperes részéről is felebbezettnek tekintvén, azt megváltoztatja, a felperest a verbói 158. számú malom felerészének használatában leendő visszahelyezés iránti keresetével elutasítja stb. Indokok: Az elsőbirósági itélet az 1881 : LIX. t.-c. 35. §. 2-ik bekezdése értelmében volt felebbezettnek tekintendő a 2. r. alperes részéről is, ki a tárgyaláson meg nem jelenése folytán a ptkv. 112. §. szerint a megjelent alperes védelméhez csatlakozni vélelmeztetik. A megjelent alperes tagadásával szemben a felperes azt, hogy ő a kérdéses malom fele részének kizárólagos birtokában lett volna és hogy ezen állítólag használatban volt fele részt az alperesek elfoglalták volna, nem bizonyította, mert mig egyrészről a foglalás tényére nézve mi bizonyíték sem lett általa felhozva, addig másrészről a birtoklás tekintetében D. Anna és társai tanuk vallomásával begyőzést nyert, hogy a peres malom fele részét a felperes nem birtokolta, hanem birtokolta ezen a másik részről deszkafallal elkülönzött fele részének egyrészt, közösen ama fele résznek másik közös birtokosával, következőleg a vitatott foglalás beigazolása esetén sem követelhetné a peres fele rész kizárólagos birtokát. A peres felek beismerésével és tanúvallomásokkal igazolást nyert továbbá, hogy a verbói 153. számú malmot két részre elválasztó deszkafal az érdekelt birtokosok közt közös volt, azt a körülményt pedig, hogy ez a fal a felperesi malomrésznek háboritlan védelmére szolgált volna, az alperesi tagadás ellenében a felperes nem bizonyította, sőt ellenkezőleg D. Anna vallomásából az tűnik ki, hogy a közös deszkafal a használat céljából többször szétszedetett. Tekintve pedig, hogy a közös deszkafalnak a felperesi malom részérőli oldala egyúttal A. István felperes közös birtokostársának birtokában is volt és hogy a deszkafal tekintetében a közös birtokosok rendelkezési jogosultsággal birván, arra vonatkozó cselekményük birtokháboritást nem képezhet és tekintve ekként, hogy sem a kereseti foglalás, sem a birtokháboritás nem igazoltatott, felperes keresetének helyt adni nem lehet. A m. kir. Curia (1892. nov. 30-án 10,751.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben a kereset főtárgyára nézve olyan értelemben, hogy a peres malom használatára nézve peres felek közt a háboritás idejéig fennállott tényleges előbbi állapot helyreállíttatni rendeltetik és e célból alperesek a malomhelyiséget elválasztó deszkafalnak 8 nap alatti felállítására köteleztetnek stb.