A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 4. szám - A bűnvádi eljárási tanácskozmány megállapodásai. Első közlemény

28 A jOG. korlátozását miféle jogi, vagy célszerűségi szempontok tanácsolják ? En ilyen szempontokat, meglehetősen hosszú gyakorlatom folyamán, az életből ellesni nem tudtam. Avagy azon körülmény, hogy az egyik tulajdonostárs jogán egy új jogszerző lép be a jószágtest egyik birtokrészletének tulajdonába, adhat jogosultságot a tulajdonostársaknak a tulajdonjog nviivánkönyvi bejegyzésénél a contradictióra ? Ha valakinek a határ egyik részén lévő földterületénél az eddigi helyett más valaki lett a szomszédja, ez involválhat oly sérelmet, melyet a bíróság ilyenekül elfogadhat és a telekkönyvi lejegyzés akadályául tekinthet ? Hiszen ha ilyen álláspontra helyezkedik a judicatura, akkor az elv következetes alkalmazása oda vezetne, hogy minden tulajdonjogi bekebelezés esetén be kellene követelni a szomszédok beleegyezését, a mi pedig, hogy óriási absurdumokat szülne, bővebb fejtegetésre nem szorul. A jelzálogos hitelezők jogára lehet-e az valami befolyással, hogy a zálogtárgynak egy része (természetesen az egyetemleges zálogjoggal terhelve) nyilvánkönyvileg tulajdonost és betétszámot cserélt, változik-e ily módon terjedelmében a hitelező dologbani joga? Képzelhető-e oly eset, midőn a bíróságnak a hitelezők meghallgatása utáu az lesz a »b e I á t á s a«, hogy az eféle »1 ejegyzés« a hitelezők biztonságára nézve sérelemmel van egy bekapcsolva.-' Ha mindezen kérdésre tagadó választ kell adnunk, akkor nyíltan, habozás nélkül kimondhatjuk, hogy azon birói gyakorlat, melynél fogva a tulajdonostársak és jelzálogos hitelezők az A. I. II. jel alatti jószágtestek egyes birtokrészleteinek lejegyzésénél is megkérdeztetnek, a felek szükségtelen zaklatásán kivül csak azt eredményezi, hogy a tényleges birtokos tulajdonjoga a telekjegyzőkönyvbe vagy épen nem, vagy nehézségek leküzdésével jegyeztethetik be, Ezt az eredményt pedig egy megfelelő gonddal készített és helyesen alkalmazott telekkönyvi rendtartás és a hivatása színvonalán álló igazságszolgáltatás nem akarhatja. De lássuk röviden, mi módon jelentkezik ez a kérdés némely tkvi hatóságoknál, tekintsük meg a dolog practicumát számokban. Az ország felvidékein tudvalevőleg 90°/o-át teszik a jószágtesteknek azok, melyek több birtokrészletből állván, A. I. II. stb. alatt vétettek fel. Egy olyan telekkönyvi hatóságnál (miut például a beregszászi kir. törvényszék), hol az évi tulajdonjogi lejegyzési kérvények száma 8,000, legalább 5,000 esetben lejegyzés által foganatosítandó a tulajdonjognak nyilvánkönyvi bejegyzése; legalább 3,000 esetben tulajdonostársak és jelzálogos terhek vannak és a társak, valamint a hitelezők beleegyezési nyilatkozata a kérvényhez csatolva nincs. Háromezer esetben kellene tehát évenkint a lejegyzés iránti kérvényt elutasítani a telekkönyvi hatóságnak, ha a felsőbíróságnak merev szigorúságát követni elég.... — hogy is mondjam — kegyetlen volna. De ily eljárást a mindennapi életviszonyokkal közvetlenül érintkező elsőbiróság akkor, midőn erre őt a törvény expressis verbis nem is kötelezi, nem követett és nem követhetett s hogy helyes úton járt, mutatja az, hogy a beregszászi kir. törvényszéknek négy egymást követő évben, tehát 12,000 ily fajta bejegyzési esetben az utólag értesített, körülbelül 36,000 társtulajdonos közül egyetlenegy sem érezte magára nézve sérelmesnek az előzetes megkérdeztetése nélküli lejegyzést, legalább ezen ok miatt jogorvoslattal egyetlenegy fél sem élt. Azonban eltekintve a tulajdonostársaktól, háromezer esetben kellene az egyes birónak tárgyalásra határidőt tűzni a hitelezők meghallgatására. Háromezer esetben kellene tárgyalást tartani, a mi pedig, tekintettel arra, hogy egy évre 270 munkanapnál több semmiesetre sem számitható, nem jelentene egyebet, mint azt, hogy a telekkönyvi bíró naponta bokros végrehajtási és egyéb teendői mellett legalább 10—12 ügyben tárgyaljon a felekkel és vegyen fel jegyzőkönyveket (nem is számítva a biró által vezetendő sorrendi, valamint a peres- és előterjesztés feletti tárgyalásokat) akkor, midőn már eleve tudja, érzi, hogy azon »belátása«, miszerint a lejegyzés a hitelezőkre sérelmet nem involvál, a tárgyalás befejezése után sem változhatik meg. E munkát az elsőbiróságok — különösen az ország némely vidékein — a mostani nagyon kimért birói létszám megsokszorozása nélkül meg sem bírhatnák s így a meghallgatások, ha egyebet nem, annyit mindenesetre eredményeznének, hogy a telekkönyvi ügyekben eléggé nem ajánlható gyors eljárásról, csak mint utópiáról lehetne szó s a hátralékok ezerenkint várnák a bírósági szekrényekben a telekkönyvi rendtartás 55. és 56. §-ainak revideálását, vagy legalább szelídebb interpretatióját. Az elmondottak összegezéseként ismételten kifejezést adok tehát azon szerény véleményemnek, hogy az egy birtokrészletböl álló + alatt felvett jószágtestek egyes részeinek telekkönyvi lejegyzésénél, ugy a társtulajdonosok, mint a jelzálogos hitelezők feltétlenül meghallgatandók és e végből, a mennyiben a beleegyezési nyilatkozat már a kérvény mellett fel nem mutattatott, tárgyalás tűzendő. Ellenben a több birtokrész'etből alakított A. I. II. alatt felvett jószágtestek egyes egész birtokrészletének lejegyzése esetén ugy a tulajdonostársak, mint a jelzálogos hitelezők előleges nyilatkozatának bekivánása s illetve meghallgatása mellőzendő s a telekkönyvi rendtartás 55. és 56. §-ai, a mennyiben ezek ez utóbbi esetben a meghallgatást rendelik, megváltoztatandók. A bűnvádi eljárási tanácskozmány megállapodásai.* (Első közlemény.) A tanácskozmány első sorban az alább közölt elvi kérdéseket tárgyalta és azután a javaslatnak e kérdések körébe vágó részlet-intézkedéseivel foglalkozott : Első kérdés: »Ilelyes-c a javaslat rendszere a vádelvnek és a hivatalból való eljárás elvének összeegyeztetésére nézve ? (1888. évi törvényjavaslat i., j , 4., 32., 33., 36., 38, 40., 41., 46., 88., 8g., go., 92., gg., 104., 113., 124. $-ok, 2^4. $. 6. pont, 3<J5. $. 5. pont, 121. $. 11. pont, 460. $. második bekezdés..)« A tanácskozmány a javaslatnak e kérdésre vonatkozó intézkedései ellen általánosságban elvi kifogást nem tett, a részletekre nézve pedig a következőkben állapodott meg : 1. A javaslat 4. §-a akként volna módosítandó, hogy azoknál a büntetendő cselekményeknél, a melyekre nézve a bűnvádi eljárás megindításához a büntető törvények felhatalmazás megadását vagy kívánat előterjesztését írják elő, (jelenlegi büntetőjogunkban 1878. évi V. t.-cikk 269 - 272. §§.) felhatalmazás, illetőleg kívánat nélkül csak a nyomozás és a vizsgálat legyen foganatosítható, ellenben a vádirat (javaslat 215. §.) már ne legyen beadható. 2. A javaslat 36. § ának második bekezdésében foglalt intézkedés helyett a tanácskozmány annak felvételét óhajtja, hogy ha a kir. ügyész a sértett fél, illetőleg károsított által nála tett feljelentés tekintetében megtagadja a vád képviseletét, a sértett félnek, illetőleg kárositottnak záros határidő alatt álljon jogában vagy magánvádló gyanánt fellépni, vagy az ügyésznek megtagadó határozata ellen a kir. főügyészhez folyamodni és ha a sértett fél, illetőleg károsított ez utóbbi jogával él s a kir. főügyész nem utasítja az ügyészt a vádemelésre, a sértett fél és károsított záros .határidő alatt vehesse át a vád képviseletét. 3. A javaslatnak 40. §-ával szemben a tanácskozmány annak kimondását óhajtja, hogy a felsőbíróságok előtt — minthogy az eljárás e szakában már Ítélet hozatott — a vádló indokolás nélkül ne ejthesse el a vádat, hanem — a mennyiben a vádlottnak bűnösségét nem látja bebizonyítva — indítványozza felmentő ítélet hozását és ezt az indítványát legyen köteles megokolással ellátni. 4. A javaslat 99. §-ának utolsó bekezdésére nézve : a tanácskozmány többsége a javaslatban foglalt intézkedést helyesli és elégségesnek tartja annak elrendelését, hogy az ügyészség a nyomozás megszüntetéséről a magánvád emelésére jogosítottak közül csak azt a sértett felet, illetőleg kárositottat értesítse, a ki feljelentést tett. Második kérdés: »Megfelelő vagy túlságos tért enged-e a javaslat a in agánvád érvényesítésére ? (1888. évi jav. IV. fejezet.)*. A tanácskozmány : 1. a javaslat 45. §-ának első bekezdését azzal tartja kiegészitendőnek, hogy a btkv. 418. és 421. §-aiban körülirt ingó és ingatlan vagyonrongálás vétségei is a főmagánvád esetei közé vétessenek fel; 2 a javaslat 47. §-ában foglalt intézkedéseket helyesli és különösen megadandónak tartja a magánvádló részére azt a jogot is, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak elrendelését indítványozhassa ; 3. kiegészitésképen külön szakaszban általános szabályt vél felállitandónak arra nézve, hogy a magánvádló, a csatlakozók és a károsított az ügy iratait a bíróságnak, illetőleg ügyészségnek hivatalos helyiségében, mikor és minő feltételek mellett tekinthetik be. A tanácskozmány többsége : 4. a mellék- (együttes, concurrens) magánvád megengedését (javaslat 48 — 50. §§) mellőzendőnek tartja, csak a pót- (subsidiarius) és a fő- (principális) magánvádat engedné meg és arra az esetre, ha több a magánvád emelésére jogosított, illetőleg ha a magánvádra üldözendő bűncselekményeknél a kir. ügyészség a sértett féltől közérdekből átveszi a vád képviseletét (javaslat 45. §. második bekezd.), a tanácskozmány megfelelő intézkedéseket vél felveendőknek abból a célból, hogy a vád képviselete egységesittessék. Különösen kimondaná a tanácskozmány, hogy a fő- és póttnagánvád emelésére jogosított több sértett fél, illetőleg károsított közül az lesz jogosított a vád képviseletének átvételére, a kit a többiek a maguk közt létrejött megállapodás alapjáu e'rre kijelöltek, ha pedig ilyen megállapodás nem jött létre, a birósá"a jogosítottakat utasíthatja arra, hogy záros haláridő alatt és a vádemelési jog elvesztésének terhe mellett állapodjanak meg az iránt, hogy a vád képviseletét közülök melyik vegye át. Továbbá kimondandónak tartja a tanácskozmány, hogy a csatlakozók * A tanácskozmány ülésein Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt !észtvettek: Daruváry Alajos, a kir. Curia másodelnöke, Kozma Sándor budapesti és B a 111 a y Imre kassai kir. főügyészek, Schedius Lajos és dr. Székely Ferenc kir. curiai birák, dr. W 1 a s s i c s Gyula egyetemi ny. r. tanár, orsz. képviselő, dr. Chorin Ferenc ügyvéd, országgyűlési képviselő