A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - A központilag egyesült szövetkezetek szervezéséről szóló törvényjavaslat

382 A JOÖ. melyek között talán az is szerepet játszik, miszerint a csendörségi előőrsök elszigetelt helyzetüknél fogva nem állanak saját főnökségük és egy műveltebb társadalom folytonos és éber ellenőrzése alatt, mint az a fővárosi s általában a városi rendőrségekre nézve fenforog. melyek az összpontosított s kisebb területre szorított működésnél fogva folytonos és nagyobb ellenőrzés alatt állanak és melyek körében e miatt az alárendelt közegek visszaélésein; kevesebb a tér és alkalom. Azonban a bajnak föokát részemről a fent ismertetett »f o g d íj« intézményben vélem felismerhetni. Az ellen senkinek sem lehet észrevétele, hogy a csendőrség jutalmak és a különös szo'gálatok megfelelő anyagi elismerése utján is buzgalomra serkentessék és általában az erkölcsiek mel lett az anyagi rúgok hatálya is érvényesíttessék a szolgálat sikere érdekében ; azonban ezen önmagában helyes törekvés akként létesítendő, hogy a szolgálatot teljesítő közeg az egyes esetekkel szemben mindig tárgyilagos maradhasson. M i he 1 y t v a 1 a m e 1 y ügy sikere iránti érdeklődés anyagi előny reményével köttetett össze, a tárgyilagosság azonnal megszűnik. Ezt a tételt bővebben magyarázni a »J o g« olvasóközönsége előtt nem szükséges, mely különben is általánosan elismert axióma. Ha már most tüzetes vizsgálódás tárgyává tesszük a csendőrségi fogdíj taxát, első tekintetre az ötlik szembe, miszerint a díj csak akkor jár ki, ha az illető j o g é r v é n y esen el is ítéltetett, különben díjazásra való igény nincs. Mi természetesebb tehát annál, hogy ha már a csendőr a vélt tettest hatalmába kerítette, arról is gondoskodjék, hogy ez el is ítéltessék. E célra a legjobb eszköz a beismerés. A míg tehát a modern jogtudomány és a humanismus egyaránt küzd azon vérlázító merényletek ellen, melyek szerint valaki saját maga ellen kényszeríttetik bizonyítékot szolgáltatni: a csendőrnek ez lesz legfőbb gondja és célja. Hogy e cél elérésére tiltott eszközökhöz is nyúljon, ahhoz már csak egy lépés és kellő alkalom kell. Az alkalom faluhelyen ilyenhez legtöbbször ónként kínálkozik s a hajlandóság is rendszerint meglesz oly egyénekben, kik nevelésüknél és előképzettségüknél fogva a karcos fellépésben találják a legfőbb virtust. Ezek ellen a katonai disciplina nem használ s a kilátásba helyezett fegyelmi eljárás elégséges ellenszert nem képezhet. A további veszedelem abban van, miszeriut a csendőr érdeke továbbá azt kívánja, hogy az elfogott egyén ne csak elitéltessék, hanem minél szigorúbb büntetést nyerjen, mert a taxa annál nagyobb. Következik tehát vádlott faggatása a minősítő körülmények tekintetében, melyek legtöbb esetben, például a szándék előre megfontoltsága stb., nem is tartozhatnak a csendőrre, hanem a bírónak tartandók fenn. Természetes az is, hogy a csendőr hajlandó lesz lopást — rablássá; tulajdon elleni kihágást — orgazdasággá; halált okozó súlyos testi sértést — gyilkossággá minősíteni és ilyenekül feljelenteni, mi által a vizsgálóbíró és vádhatóság tévedésbe vitetvén, a vizsgálati fogság elrendeltetik oly ügyekben is, melyekben különben ennek helye nem volna s miután gyakran hetekig tart az, mig a vizsgálat által a csendőri tényvázlatban előadott tényállás valódi értékére reducáltatik, addig a nyomorult vádlott ülni kénytelen. tévedés által közönségesen őt tartják leghatalmasabb védői egyikének. Miképen képződött ez a hit, nincs tudva, annyi azonban tény, hogy ma már meg van döntve. Nem fölösleges erre nézve az igazságot megállapítani. Kétségkívül Robespierre beszéde szép halotti szónoklat a régi ügyvédségre, hanem ezen egészen platói dicséretek rem akadályozzák meg a védelem föltétlen szabadságának követelésében. Nem tűri el még a legcsekélyebb megszorítást sem s midőn a bizottság terve megadta a törvényszéknek a censura jogát a hivatalos védők fölött, a kik eltérnének kötelességeiktől, méltatlankodva igy tiltakozik : »Mi okból kell a bíráknak azon jogot adni, hogy gyalázatosan megfosszák a polgárokat, a pörnek minden formája nélkül, legszentebb joguktól, attól, hogy polgártársaikat védhessék! Minő elvek!« Csak egy embernek volt mindössze bátorsága megvédeni az ügyvédi kart, csak egy ember merte bölcsen és előrelátóan meginteni a Constituante-t: ez Omer-Talon Antal kép viselő, a neves parlamenti szónok volt, a ki egy, az alkotmányt szervező bizottság elé terjesztett emlékiratban kifejt aggályait a védelem új szervezetével szemben: »< Uizkedjetek — mondá — a törvényszék elé vinni az obskúrus védőknek ezen tömegét, mely megmételyezi a társaságot, a barreauk ezen férgeit, a kik keresetüket azon pöröktől várják, melyeket visznek, miután előbb önmaguk idézték azokat elő. Ne környezzétek a törvény szolgáit másokkal, mint csupán tanult s tiszta jellemű emberekkel. Ha az ismeretlen emberek ezreit bízzátok meg a polgárok védelmével, miképen terjeszkedhetik ki a birák ébersége az ő tevékenységükre ? S miképen lehetnek majd maguk a védők egymás iránt azon bizalommal, mely sokszor vezet a kibékülésre s a mely feltétlenül szükséges a pör vezetéséhez.« Vájjon kinek volt igaza ! Lássuk ezek után az új védők muukáját. (Befejező cikk következik.) A legnagyobb veszedelem pedig abban áll, hogy a fogdíj legelső feltétele az, hogy a tettes ne csak feljelentessék, hanem tényleg foglyul be kisértetett legyen; ha a biró aztán i az illetőt nyomban szabadlábra helyezi, az már a csendőrnek mindegy: ő biztosította magának a díjat az elfogás tényével. A díjszabályzat első pontja megengedi, hogy a csendőr vétség és súlyos rendőri kihágás miatt is valakit elfogjon. Az igaz, itt a díj fejenkint csak 4 frt, de a csekély hasznot pótolhatja a nagyobb forgalom, miből következik, hogy — ha csak fontos okok nem harcolnak a letartóztatás ellen (és nem mellett) az illető gyanúsított bizonyos tehet arról, hogy lo lesz tartóztatva és a bíróságnak át is adva. Lehet, hogy itt azonnal elbocsátják, de a meghurcoltatás ellen : a falvakon és városon csendőri fedezet alatt történt megsétáltatás ellen őt meg nem védi senki. Bizonyára dicséretére válik a csendőri intézménynek, hogy dacára ezen szerencsétlen fogdíj taxának, a csendőrség tényleg mégis a társadalom védelmére és nem megtámadására szolgál. En azonban fokozva óhajtanám látni a csendőrség jótékony hatását és eltávolítani szervezetéből mindazt, mi céljának elérésében gátul szolgál, az intézmény tevékenységét compromittálhatná és a közvéleményben tekintélyét kisebbíteni alkalmas. Ezért pendítettem meg ezt a kérdést és tartózkodva minden túlzástól és kiszinezéstől — melyek komoly dolgokban ugy is csak árthatnának — rámutattam a baj gyökerére. Bővebb magyarázattól tartózkodhatni vélek, mert meg vagyok győződve, hogy ahhoz, hogy belássuk, miszerint a fogdíjak ilyetén rendezése mily veszélyeket rejt magában, további magyarázatokra nincs szükség. Egyet azonban még megjegyezni kívánok, t. i. azt, miszerint e díjszabás nem is igazságos, tehát egy okkal kevesebb, hogy ahhoz ragaszkodjunk. Az igazságosságnak némi látszatával bir ugyan, hogy a díj kifizetése a biró marasztaló Ítéletétől tétetik függővé, de ez csak annyiban bir értékkel, miszerint a díjkiosztásban a hivatali elöljárók kedvezését, vagy az ilyennel való gyanúsítás lehetőségét kizárja. Azonban a szóban lévő taxatió seramikép sem nyújt biztosítékot az iránt, hogy azzal valóban a nagyobb buzgalom, a nagyobb fáradság, nagyobb ügyesség fog díjaztatni. Tudjuk, hogy a gyilkosok szenvedélyük kicsattanása után gyakran mily bárányszelidekké, meggondolatlanokká válnak. Velük elbánni sokszor csak gyermekjáték, mig egy szokásos lótolvaj kézrekeritésére akárhány esetben sok éberség, fáradságos utácjárás és ! kockázat kívántatik. Vé gre meggondolandó dolog, hogy a csendőrnek legcorrectebb eljárása is épen a fogdíj miatt gyanusithatóvá válik és a védelem támadásainak célpontjává tétethetik, maga az eljáró csendőr pedig minduntalan ki van téve a magasabb fogdíj csábjainak és kísértésének. Kik gyermekkorunk óta megszoktuk istentől kérni: »n e vigy minket kísértetbe, de szabadíts meg a g o n o s z t ó I«, derék csendőreinket ne tegyük ki továbbra is a fogdíj kísértetének, de szabadítsuk meg őket e gouosztól az által, hogy mint más igazgatási téren az érdemek jutalmazását megfelelő más módon eszközöljük, az ő elismerésre méltó buzgalmuk díját is juttassuk kezükbe teljes összegben, teljes igazságossággal és ezzel egyúttal reducáljuk a csendőrség ellen irányuló panaszok és a csendőri közegek ellen fegyelmi esetek számát; a csendőri tényvázlatokat emeljük fel a tárgyilagosság magas színvonalára és ezzel gyarapitsuk az intézmény iránt a közönségben és a bíróságok körében különben meglévő és őket méltán meg is illető bizalmat. A központilag egyesült szövetkezetek szervezéséről szóló törvényjavaslat. Irta: Dr. NEUMANN ÁRMIN', budapesti ügyvéd és országgyűlési képviselü. Az igazságügyininiszteriumban egy törvényjavaslat van előkészítésben, mely a kereskedelmi és csődtörvénynek a szövetkezetekre vonatkozó egynémely intézkedéseit azon szövetkezetek tekintetében, melyek a javaslat keretibe beilleszthetők, módosítani ldvánja. E javaslatnak ugyanis célja az, hogy a szövetkezetek létes'tése, ellenőrzése és hiteligényeik elősegítése okából a már létező és ezután alakuló szövetkezetek közül azok, melyek magukat a javaslatban felsorolt feltételeknek alávetik, egymással kölcsönös kapcsolatba hozassanak és egységes szervezetet nyerjenek. Ezen szövetkezetek egyfelől szorosabb felsőbbségi felügyelet és ellenőrzés alá vétetnek, másfelől pedig bizonyos előnyökben részesittetnek. Már ezen egész általánosságban jelzett célok és eszközök első sorban azon kérdést tolják előtérbe, vájjon jogpolitikai szempontból célszerű és kívánatos, hogy a keresk. és csődtörvénynek egynémely intézkedései bizonyos szövetkezetek tekintetében módosíttassanak s nem volna-e e helyett kívánatosabb a szövetkezetekre vonatkozó törvényes intézkedéseket egyáltalán revisio alá venni? Továbbá tekintettel arra, hogy a szövetkezetek egyik legfontosabb mozgató erejét az önsegély képezi, helyeselhető-e egyáltalában a célba vett felsőbbségi gyámkodás és beavatkozás Csak ezen általános szempontokra kívánok ezúttal röviden kiterjeszkedni, fentartván magamnak a javaslat egyéb elvi intézk