A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 51. szám - A Curia elbucsúzása Csemegi Károlytól

376 A J O Gh házasuló fél az illető polgári tisztviselő (47. §) előtt ünnepélyesen kijelenti, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn ; erre nézve a polgári tisztviselő a felektől esküt is vehet ki. Hogy forog-e fenn közel halállal fenyegető betegség esete, a körülmények figyelembe vételével az eljáró polgári tisztviselő állapítja meg. 53. §. Ha az anyakönyvvezető a kihirdetést vagy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést megtagadta, határozatát köteles a felek kérelmére indokaival együtt Írásba fogjalni és nekik kiadni. A 46. §. a), c) és d) pontjában említett polgári tisztviselő megtagadó határozata ellen a törvényhatóság első tisztviselőjéhez felfolyamodásnak van helye. A házasulok a közigazgatási hatóság határozata ellen a bírósághoz fordulhatnak. Az eljárás a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. •54. §. A biró csak a megtagadás okait vizsgálja és a mennyiben azokat valótlanoknak vagy törvénybe ütközőknek találja, a megtagadó határozatot hatályon kívül helyezi. Ez esetben az anyakönyvvezető a kihirdetést, illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést ugyanazon okból többé meg nem tagadhatja. 55. §. A házasságkötés nyilvánosan, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik. Fontos okokból azonban a polgári tisztviselő megengedheti, hogy a jegyesek a házasságot a nyilvánosság kizárásával, vagy a hivatalos helyiségen kivül kössék meg. 56. §. A házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelen levő házasulok, a két tanú jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Ennek megtörténte után a polgári tisztviselő a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak jelenti ki. 57. §. Házasságkötésnél tanukul csak oly egyének alkalmazhatók, a kik 16-ik evőket betöltötték és a házasságkötés cselekményét megérteni képesek. Tanuk lehetnek a házasulóknak vagy a közreműködő polgári tisztviselőnek rokonai is. 58. §. A házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezető köteles a megtörtént házasságkötést a házassági anyakönyvbe azonnal bejegyezni. 59. Sj Az 5 \ §. esetében a megtörtént házasságkötésről azonnal, két példányban, jegyzökönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv egyik példányát, a házasságkötésnek a házassági anyakönyvbe leendő bejegyzése végett az illetékes anyakönyvvezetőhöz (48. §.) haladéktalanul át kell tenni, a másik pedig a hatóság irattárában őrizendő. 60. §. Ha a házasságkötésnél a 49. §. szerint felhatalmazott anyakönyvvezető vagy az 50. §. esetében más polgári tisztviselő működött közre, ezt a körülményt a felhatalmazásra, illetőleg a beérkezett jegyzőkönyvre (">9. §.) való utalással az anyakönyvben ki kell tüntetni. IV. FEJEZET. A házasság érvénytelensége. 61. §. Semmis a házasság, ha megkötése polgári tisztviselő előtt, de : </) annak nem a saját kerületében ; vagy b) az 56. §. első bekezdésében meg szabott kellékek bármelyikének mellőzésével történt. 62. §. Az előző §. a) pontja alapján nem semmis a házasság, ha azt, a ki előtt kötötték, a közhiedelem az illető kerület polgári tisztviselőjének tartotta, kivéve, ha az ellenkezőt mind a két fél tudta. 63. §. Ha a polgári tisztviselő előtt együtt jelenlevő házasulok személyesen kijelentették, hogy egymással házasságot kötnek és a megkötéstől fogva egy éven át mint férj és feleség együtt éltek, az 56. §. első bekezdésében foglalt egyéb kellék hiánya miatt a házasság nem semmis. 64. §. A 8. §. ellenére kötött házasság semmis. Elenyészik a semmiség, ha a cselekvőképtelen fél a cselekvőképtelenség megszűnte után a házasságot megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt helybenhagyja. Hogy az együttélés folytatása helybenhagyás-e, azt az eset körülményei szerint kell eldönteni. Hatálytalan a helybenhagyás, ha a felek között időközben a 15. í?. c)> 17., vagy a 16. §. akadálya keletkezett, még akkor is, ha ez utóbbi a helybenhagyás idején már megszűnt. A 9., 10—13. §-ok alapján a házasság megtámadható akkor is, ha a 8. §-on alapuló semmiség elenyészett. 65. §. Semmis a házasság, u melyet a 15., 16. és 17. §-ok valamelyikének ellenére kötöttek. 66. §, A semmis házasságot megszűnése előtt csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha semmiségi perben annak lett nyilvánítva. A semmis házasságot megszűnése, vagy semmissé nyilvánítása után, a mennyiben a törvényből más nem következik, ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. 67. §. Semmiségi per indítására jogosítva vannak : a házasfelek, a kir. ügyész és mindenki, a ki kimutatja, hogy a házasság érvénytelenségétől valamely jogi érdeke függ. Ily per indítására jogosítva vannak különösen : n) a korábbi házastárs a véle előbb kötött házasság okából, mig ez utóbbi házasság meg nem szűnt ; l>) a későbbi házastárs, ha saját házasságának érvénye a korábbi házasság semmiségétől függ; c) mindenki, a ki a későbbi házasság érvényessége iránt jogilag érdekelve van. 68. §. Cselekvőképességében korlátolt házastárs a semmiségi perben perképes. Cselekvőképtelen házastársakra a törvényes képviselet szabályai alkalmazandók. 69. §. A semmiségi pert csak addig lehet megindítani, mig a házasság meg nem szűnt. Ha n házasság a per folyama alatt szűnik meg, az eljárás csak annak kérelmére folytatható, a kinek valamely jogi érdeke függ a házasság érvényességének vagy érvénytelenségének megállapításától. 70. §. A semmiségi perben keletkezett jogerős Ítélet mindenkivel szemben hatályos. Ha a 16. §. okából indított semmiségi perben a korábbi házastárs részt nem vett, az elutasító ítélet hatálya reá nem terjed ki, 71. §. Megtámadható a házasság, melyet valamelyik fél a 9. §. ellenére felmentés nélkül kötött. (Folyt, köv.) Belföld. A Curia elbucsúzása Csemegi Károlytól. Szabó Miklós a m. kir. Curia elnöke a következő átiratot intézte Csemegi Károlyhoz: »1,343/1893. eln. sz. Nagyméltóságú Tanácselnök ur ! A királyi igazságügyminiszter unjak folyó hó 2-án 45,075/1893. 1. M. sz. a. kelt átirata szerint O császári és apostoli királyi Felsége folyó évi november 28-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával Nagyméltóságodat előrehaladott kora miatt, saját kérelmére, a kir. Curiánál viselt tanácselnöki állásától felmentvén, egyúttal kegyelemből megengedni méltóztatott, hogy Nagyméltóságod a nyugdíjtörvény életbeléptét megelőzőleg álamtitkári minőségében' eltöltött szolgálatának beszámítása mellett a különben folytatólagosan teljesített huszonöt évet meghaladó szolgálata után fizetésének 7U°/o-val, azaz 4,200 frt évi nyugdíjjal helyeztessék végleges nyugalomba. Ugyancsak a fenth'vatott irat szerint az igazságügy miniszter ur azt is tudtul adta, miszerint a IX. ker. állampénztárt egyidejűleg utasította, hogy Nagyméltóságod eddigi fizetését és lakpénzét folyó évi december 31. napjával szüntesse be és 4,200 frt évi végleges nyugdíját 1894. január l-jétől kezdve, előleges havi részletekben, szabályszerű nyugták mellett fizesse ki. Midőn erről Nagyméltóságodat e tárgyra vonatkozó folyamodványának /. alatti visszazárása mellett értesíteném, egyúttal sajnálatomat fejezve ki azon veszteség felett, mely a kir. Curiát Nagyméltóságod kilépésével éri, tizenöt éven túl elfoglalt tanácselnöki állása alól, mély törvénytudományának érvényesítésivel teljesített kiváló szolgálatainak elismerése mellett, mai naptól számítva felmentem. Fogadja egyébként Nagyméltóságod jövőre nézve üdvkivánataiin és őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1893. december 6. Szabó Miklós, s. k.« A Curia második büntető tanácsának tngjai f. hó 8-án testületileg tisztelegtek Csemegi Károlynál, B i b ó István kivételével, kit betegsége gátolt a megjelenésben. A tanács legrégibb tagja, Kelemen Mór, a következő beszédet intézte Csemegihez: »Nagyméltóságú valóságos belső titkos tanácsos ur! Kegyelmes Urunk ! Hivatalosan értesülvén arról, hogy ő császári és apostoli királyi felsége excellenciádat mint a királyi Curia tanácselnökét saját kérelmére végleges nyugalomba helyezni méltóztatott, e szerint szomorú valósággá vált az, a minek a gondolatával megbarátkozni sehogy sem tudtunk, az tudniillik, hogy nagyméltóságod távozik a királyi Curia kötelékéből. Mi, a második büntető tanács tagjai, megjelentünk Excellenciád előtt, hogy őszinte sajnálatunknak és mély fájdalmunknak adjunk kifejezést ama pótolhatatlan veszteség fölött, a mely Excellenciád távozásávalakir. Curiát érte, a mely veszteségnek horderejét talán leginkább mi vagyunk hivatva megítélni, a kik évek során át közvetlen tanúi valáuk Excellenciád működésének. A második büutető tanács tagjai kétszeresen érzik e veszteséget, mint a kik szerencsések voltunk Excellenciádban tanácselnökünket tisztelhetni, a ki nekünk nem csak tanácselnökünk voltaszó legszorosabb értelmében, de mesterünk is, a kitől tanultunk, a kit követtünk s a kit megnemtagadtunk, excellenciád a legnagyobb megnyugvással tekinthet vissza érdemdús pályájának azon részére is, a melyet a kir. Curiánál tölteni méltóztatott, mert excellenciád nemcsak kötelességét teljesité; de sokkal többet tőn annál. Engedje meg excellenciád, hogy jelen alkalommal, midőn excellenciádtól megválunk, hálás elismeréssel őszinte köszönetünknek adjunk kifejezést Excellenciád készséges szívességéért, melylyelritka kimagasló szellemi tulajdonai, nagy tudománya és mély itélőtehetsége fényes világánál bennünket sok nagy és nehéz kérdés megoldásának helyes ösvényére vezérelni segített. Kérjük excellenciádat, hogy elválásunk után is kegyeskedjék bennünket egyenkint továbbra is megtartani nagybecsű emlékez tében és szives jóindulatában !« Az éljenzések lecsillapultával Csemegi Károly a meghatottságtól remegő hangon igy válaszolt a beszédre : »Méltóságos uraim! Valóban mélyen meghatottak e szavak és e percben alig vagyok képes azokra válaszolni. Az elismerés és ragaszkodás e nyilvánulása a legbecsesebb rám nézve, mert oly helyről jő, mely legilletékesebb működésem felett kritikát mondani. Méltóságtok leghivatottabb birái hivatalos működésemnek és Méltóságtok tudják legjobban, hogy az erő, melyet kifejtettem, a kötelesség ereje volt, hogy a kételyeket a tudomány nagyjainak felolvasott munkáival igyekeztem eloszlatni. Egész működésem alatt nem lebegett más szemem előtt, mint hazámnak szolgálni, a tudományt terjeszteni és a Curia színvonalát a művelt államok nívójára emelni. Méltóságtok ép oly jól tudják, mint én, hogy az új irányok üldözőit keserűség, küzdelem, félreértés és gyanúsítás környezi. Fájdalom, nem keresve, sőt kerülve, e feladat mi reánk, a második tanács tagjaira nehezült, kitérnünk sem lehetett előle, mert eskünk, hazánk iránti kötelességünk igy parancsolta. Ha előítéletekkel kellett megküzdenünk; ha személyes tekintetek nehézségeket gördítettek elébünk; ha a mult tradíciói át akarták törni a felismert szent igazságokat, sem én, sem méltóságtok nem tehettek egyebet, mint a tudomány nagy mestereihez, a jogtudomány vezéréhez, <i müveit államok legfelsőbb megállapításaihoz fo'yamodnunk és ezekkel legyőznünk az ellenzéseket. Ebben állott az erőszak, a tudomány ereje szemben az arbitrarius rendszer maradványaival: a felismert igazságoknak a tudósok munkáiban talált érvekkel való érvényesítése szemben a régi rendszerek irányával. Igenis, ezen erőt kifejtettem én is, kifejtették méltóságtok is; e bűnnek reám eső részét büszkeséggel elfogadom.« A tanács tagjai ezután búcsút vettek volt tanácselnöküktől.