A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A csődtömeggondnokságok kiosztásáról

196 Ajoa vesztés-büntetés alkalmazhatása az előzőn már két izben pénzbirsággal történt megbüntetés feltételéhez van kötve s e szerint a szabadságvesztés-büntetésnek első és másod izben való alkalmazhatása feltétlenül ki van záiva 8 igy eme határozott törvényi rendelkezés folytán, a zugirászati esetek elbírálásánál, az 1880. évi XXXVII. t.-c. 12. § ának figyelemben tartása mellett, egyedül csak az 1874. évi XXXIV t.-c. 39. §. lehet az irányadó; tekintve azt is, hogy az 1880. évi XXXVII. t.-c. 13. §. kimondván azt, hogy az érintetlenül hagyott törvények, rendeletek és szabályok alapján kiszabott pénzbüntetések átváltoztatásánál, ha 300 frtot túl nem haladó pénzbeli büntetés változtatandó át, elzárás, ellen esetben pedig fogház alkalmazandó, ezen érintetlenül hagyott törvények, rendeletek és szabályokat csak a törvény 4. és 9. S-aibau felsoroltakra vonatkoztatja, az 5. §-ban azonbau, melyben a zugirászat kihágása is felsorolva van, abban felhiva nincs, holott ha átváltoztatás tárgyává kívánta volna tenni a törvényhozó a zugirászat után kiszabott pénzbírságot is, ugy nyilvánvalóan az 5. §. 3-ik pontjára is hivatkozik vala; tekintve, hogy az a körülmény, mely szerint az 1880. évi XXXVII. t.-c, a míg egyrészt az első és másod izben alkalmazandó pénzbírságot semmi más büntetéssel nem helyettesíti, másrészt a harmad izben alkalmazandó »fogságot« már elzárásra rendeli átváltoztatni, mely kivé:el épen megerősíti az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában foglalt szabályt, vagyis a pénzbírság alkalmazását, a mely hogy ( át nem változtatható, szembeötlően kitűnik abból is, hogy az E. L. T. többször hivatkozott 5. §-ban, annak 2. pontja alatt a törvényhozás kifejezetten fentartott olyan törvényi intézkedést is, a minő az 1«75. évi XXI. t.-c. 6. g-ában foglaltatik, a mely szerint ugyanis: »az elmarasztalt vagyontalanságának esetében a kiszabott birság-büntetés »fogsággal« felváltatni rendeltetett, e birság minden 5 frtjára egy napi fogság számittatván« ; minthogy már abból, hogy az életbeléptetési törvény 5., illetve 12. §-a kihágásnak nyilvánította a zugirászatot és hogy kimondta azt is, hogy abban az esetben, »ha szabadságvesztésbüntetés alkalmazásának van helye«, a cselekmény elzárással büntetendő, a törvényhozásnak az a határozott szándéka tűnik ki, hogy az E. L. T. a zugirászatot még enyhébb tekintetek alá vonta, mint maga az ügyvédi rendtartás 39. §-a; mert a kihágási btkv. 16. §-a szerint a kihágás büntetése nem haladhat túl két hónapi elzárást, ellenben az ügyvédi rendtartás 39. §-ának 2-ik bekezdése 3 hónapig terjedhető »fogsággal« való fenyítést ir elő ; tekintve azt, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-nak rendelkezései törvény által sem eltörölve, sem pedig az E. L. T. 12. §-ban foglalt megállapítástól eltekintve, módosítva nem lettek, sőt azok az E. L. T. 5. §. 3-ik pontjában hatályukban fentartattak; tekintve ezekhez képest, hogy az É. L. T. ő., 12. és 13. §-ai egybevetéséből kitűnik, hogy a törvényhozás az 5. §. 3-ik pontjában féltéi lenül fentartott büntetendő cselekményt — a zugirászatot — mibt sui generis kihágást akarta fentartani, mert különben már előzően bevette volna a kihágási büntető törvénykönyvbe, világos tehát, hogy az ügyvédi rendtartás 39. §-ában foglalt kivételes büntetési rendszert meghagyta s figyelembe véve a büntettek és vétségekről szóló törvénynek a kihágási btkv. 12. §-a értelmében a kihágásoknál is érvényesülő 1. §-át is, mely szerint senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra elkövetése előtt a törvény (jelen esetben az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 39. §-a és az 1880. évi XXXVII. t.-c. 5. és 12. §-ai) megállapított, miből következik, hogy a zugirászat büntetése első és 2. izben más nem lehet, mint pénzbírság, mely a fokozatosságnál fogva annál kevésbé változtatható át szabadságvesztés-büntetésre, mert különben ily tág törvénymagyarázat, illetve törvényt pótló intézkedő az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában foglalt büntetési rendszernek nemcsak módosítása, de a törvényhozó akaratával ellenkező szigorítása volna ; holott a bíró a törvényt kiterjesztően nem magyarázhatja s különben is büntető-perben az enyhébb és nem a szigorúbb magyarázatnak kell érvényesülnie, a kifejezettek után kétségtelen, hogy a zugirászat kihágásánál a büntetés szorosan csakis az; ügyvédi rendtartás 39. §-ában előirt fokozatos alapon, mégis az É. L. T. 12. §-ában foglalt megállapítás szerint szabandó ki; s végezetül tekintve, hogy az ügyvédi rendtartás 106. §. csak az ügyvéd és a fél ellenében kiszabott bírságokat rendeli az ügyvédi kamara által megjelölt jótékony célra fordíttatni, holott ennek a törvénynek többször idézett 39 §-a nem az ügyvéd vagy a fél, hanem egy ebből különböző személy a zugirász ellen szab ki pénzbírságot s igy az ettől behajtott birság nem is fordítható az ügyvédi kamara által megjelölt célra, hanem az az 1878. évi V. t.-cikk 27. §„ illerve az 1887. évi VIII. t.cikket módosító 1892. évi XXVII. t.-cikkben megjelölt célokra fordítandó, tekintettel arra, hogy eme törvény 3. §-a azt rendeli, hogy ha csak az ítélet alapjául szolgáló törvény vagy rendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz, mindennemű büntetéspénz az eme törvény által megjelölt célokra fordítandó : mindezeknél fogva a határozat intézkedő részében foglalt elvi kijelentéseket kellett megtenni. Kelt Budapesten, a budapesti kir. ítélő táblának 1883. évi október hó 24-én tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1893. évi november hó 17-ik napján tartott büntető teljes ülésben. Czorda Bódog s. k. elnök. S t o jk o v i t s Tivadar 8. k.. jegyző. A kassai kir. ítélő táblának 1-ső számú teljes ülési büntető döntvénye. A kir. ügyész élhet-e önállóan felebbezéssel a kir. itéló táblához, mint az I88J: VI. t.-c. szerint harmad fokú bírósághoz, a kir. törvényszéknek mint ugyanazon törvény szerint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen ama vétségek és kihágások esetében is, melyek csak a sértett fél indítványára üldöz he tó'kf Határoza'.: A kassai kir. itélő tábla mint harmadbiróság, ama vétségek és kihágásokra nézve is, a melyek csak a sértett fél indítványára üldiizlietök, a kir. ügyész által kellő időben önállóan érvényesített felebbezést elfogadja. Indokolás: A járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárás tárgyában, 1880. augusztus 15-én 2,265. sz. a. kibocsátott rendelet a kir. ügyész felebbezési jogá| ról kifejezetten csakis 19 §-ában intézkedik s ebben egész általáI nosságban kimondja, hogy a kir. ügyész felebbezési jogát az j 1871; XXXIII. t.-c. szabályozza. A most említett törvénycikk azonban egyáltalán nem tesz említést arról, hogy a járásbíróságok hatáskörébe utalt, magán vádra üldözendő vétségek és kihágások miatt folyamatba tett bűn: ügyekben a kir. ügyészt felebbezési jog illetné, a mennyiben ! annak 17. §-a csakis a törvényszék illetőségi körébe tartozó bűnj ügyekben jogosítja fel a közvádlót arra, hogy az igazságszolgál! tatás érdekében jogorvoslattal élhessen, ellenben a járásbíróságok I illetékessége alá tartozó bűnügyek tekintetében, annak 23. §-a J még a hivatalból üldözendő cselekvényekre nézve sem emliti ki: fejezetten a kir. ügyész felebbezési jogát s az ezekre nézve is csak a 19. §-ban emiitett iuditványozási jogából vonható le. A felvetett kérdés megoldásának csakis az 1880. évi 2,265. számú eljárási rendelet 18. és 20. §-ainak intézkedései vehetők alapúi, mert ezek szabályozzák a kir. ügyész hatáskörét a kir. járásbíróságok előtt kizárólag a sértett fél indítványa folytán üldözendő vétségek és kihágások miatt folyamatba tett eljá-" rásban. Habár az idézett két szakasz szövegezése nem egészen szabatos, tekintve mégis, hogy a 18. §. szerint a kir ügyész a j vele közölt havi kimutatásokba nemcsak észrevételeit de »nyilatI kozatát« is jegyezheti, sőt kívánhatja, hogy a vonatkozó iratok j hozzá beküldessenek és hogy a tárgyalási határnap vele előzetesen közöltessék, a miből következik, hogy a tárgyaláson meg a jelenhet — s tekintve, hogy a 20. §. szerint ezekben az ügyekben »befolyását« é ;eu úgy érvényesítheti, mintha hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás esete forogna fenn; ezeknek a kitételeknek nyelvtani értelme kizárja azt a felfogást, mintha itt pusztán ellenőrzési jogról volna szó s különösen a 20. §-nak a befolyás érvényesítését kifejező mondata okszerűen csakis arra magyarázható, hogy a kir. ügyész a magánvádló helyettesítésének esetén kivül is, az eljárásba közérdekből beavatkozhatik és a vád képviseletét elvállalhatja, a miből önként folyik, hogy ezekben az ügyekben önálló felebbviteli jogot is érvényesíthet. Hogy az eljárási rendelet idézett szakaszainak ez a helyes értelme, el van ismerve az 1883. évi VI. t.-c. hatályba lépte tárgyában 1883. február 6-án 427. sz. a. kibocsátott rendeiet V. pontjának 7-ik tételében is, mely épen a sértett fél indítványára folyamatba tett ügyekben a kir. ügyész részéről közbetett felebbezése esetében a felebbezési indokok beadásának módját szabályozza. Nem ellenkezik e magyarázattal az eljárási rendelet 23. §-a sem, mert ez csupán azt fejezi ki, hogy a kir. járásbíróságok hatá^körébe utalt mindazon vétségek és kihágások eseteiben, a melyekben az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, a sértett fél magánvádlónak tekintendő, - a magánvádlói jogkör pedig nem áll fogalmi ellentétben a közvádló beavatkozási jogával — s tekintve, hogy minden büntetendő cselekmény a jogrendet és az állami és társadalmi lét alapjáúl szolgáló intézményeket is sérti és hogy a sértett fél indítványára üldözendő vétségek és kihágások közt is előfordulnak olyanok, a melyek egyes esetekben a közérdeket érintik: az állam vádközegének beavatkozási joga ellen elvi szempontból nem tehető kifogás. Kelt Kassán, a kir. itélő táblának 1893. évi október hó 21-én tartott teljes ülésében. Hitelesittetett a tassai kir. itéló táblának 1893. évi november hó 6-án tartott teljes ülésében. Kivonat a „Budapesti Közlöny".bői. Csődök: Paul Ncrudwich e., nagy-szebeni tszék, bej. jan. 11, félsz. febr. 5, csb. lián Ferenc, tmg. Arz Albert. — Hamburg Soma e.', beregszászi Iszék, bej. dec. 18, félsz. dec. 27, csb. Tolvay Gyula, tmg'. dr. Ferderber Vilmos. — Kannaryt JánOS e., brassói tszék, bej. jan. 8, félsz. jan. 29, csb. Kovács Károly, tmg. dr. Papp Árpád. — Nakofalval takarékpénztár e, nagy-kikindai tszék, bej. febr. 20, félsz. márc. 14, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. Petrovits Mdán. — Fazekas László é., kecskeméti tszék, bej. jan. 5, félsz. jan. 20, csb. Csilléry Kálmán, tmg. dr. Kecskeméti Lajos. — Magyar Lajos e., m.-szigeti tszék, bej. dec. 24, félsz. jan. 4, csb. Hubert O.tó, tmg. dr. Ileller Zsig.nond. — C. A. Markovatz e., nagy-szebeni tszék, bej. jan. 16, félsz. febr. 9, csb. Bán Ferenc, tmg. dr. Francu Amos. Pályázatok : A szatmár németii tszéknél b i r 6 i áll. dec. 13-ig. — A besztercebányai tszéknél b i r ó i áll. dec. 13 ig. — A budapesti tszéknél birói áll. dec. 13 ig. — A nagy-kikindai tszéknél birói áll. dec. 14-ig. — A beregszászi ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. dec. 14-ig.. — A székelykeresztúri jrbságnjl albirói áll. dec. 14-ig. — A nagy-becskereki tszéknél birói áll. dec 15-ig. — A lugosi tszéknél albirói áll dec. 15-ig. Nyomatott a ,,Pesti könyvnyomda-részvény-tá. sasác"-nal Hold-utca 7. sí.