A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - Az igazságügyminiszteri költségvetés

A JOG, mert minthogy ilyen kereset az idézett cikk alapjáu csak a váltófairtokos által a váltó kibocsátója vagy elfogadója ellen lehet indíttatni, azért azzal a keresettel indított per váltóügyletből származik, miből következik, hogy habár ily kereset a váltójogszerint nem tárgyalandó, nem veszítette mégis váltójogi kereset jellegét (?) Ez az érvelés valóban nagyon gyarló, de azt mutatja ki, miszerint a judicaturának ingadozása csak abból ered, hogy a köztörvényi úton érvényesítendő gazdagodási kereset a váltótörvény által szabályozva van, a miből önként támadnak a kérdések, hogy ha az elévült váltón alapuló kereset nem váltó, hanem közjogi kereset, miért talált szabályozást a váltótörvényben? Mi köze a váltótörvénynek ilyen közjogi keresethez? Mit irhát elő a váltótörvény a közjogi keresetre nézve ? Ez más törvény által szabályozandó, más jog szerint megítélendő, e más jog pedig, e más törvény csak hitelezőt és adóst ismer, kiknek — elsejének a másodika tagadásával szemben — bizonyítania kell a követelését, de nem ismer váltókibocsátót, váltóelfogadót, váltóforgatót. Miként lehet tehát ezekről szó a köztörvényi úton, a közjog szerint érvényesítendő, tárgyalandó és megítélendő váltón kivüli címen alapuló keresetnél? Ezek a reflexiók nem ép egészen jelentéktelenek, de mégis oly jelentőséggel nem birnak, hogy képesek volnának a velencei iötörvényszéknek fentemiitett okos érvelését megcáfolni, a miből ;s határozottan acceptálandónak tartom annak álláspontját, mely szintén a jogászok többségének álláspontja és melynek a fiumei törvényszék is, mint kereskedelmi bíróság, J. J. felperes B. J. alperes elleni perében 1891. évi márc. 14-én 1,621. sz. a. hozott végzéssel, a budapesti kir. tábla pedig azt helybenhagyó 1891. évi dec. 16-án 2,883. sz. a. kelt határozatával adott kifejezést, birói illetéktelenség miatt elutasittatván az illető egy elévült váltón alapuló, polgári kölcsönből pedig eredő 40 frt fizetése iránti keresetet. Belföld, A közigazgatási birósíigok iránti törvényjavaslatot Hieronymi Károly belügyminiszter nov. hó 29-én terjesztette be a képviselőháznak. A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat 209 szakaszból áll s 3 részre oszlik; ezek elseje a közigazgatási bíróságok szervezetét tárgyalja 31 szakaszban ; másodika a közigazgatási bíróságok hatásköréről szól két fejezetben, az I. fejezet (32 — 41. §.) az általános határozatokat tartalmazza, míg a II. fejezet (42—112. §.) tizenöt címben részletesen körülírja a közigazgatási bíróságok hatáskörét községi, törvényhatósági, állami nyugdíjazási, közcselekmény a tettesre gyakorolt. Az, hogy egy szenvedélyes temperamentumu ember ily esetben embert öl, az elmegyógyász előtt épp oly természetes megnyilatkozása a szervezet folyamatainak, mint az, ha ugyanazon ember az ő jótevőjeért életét kockáztatja. Az elmegyógyász azt fogja mondani, hogy ily felindulások, ily kitörések ellen csak avval lehetett volna megóvni az illetőt, ha a felindulás külső oka elhárittatott volna, azaz, ha a felesége őt meg nem csalja. Az elmegyógyász számára nincs ok gyógyításra, tehát nincs elmezavar. A büntetőjog ellenben ugyanezen esetben azt constatálja, hogy a tettes elméje a cselekvény elkövetésekor meg volt zavarva. A büntetőjog itt a lélekállapotnak a rendestől való lényeges eltérését abban találja, hogy a tettes oly rendkívüli körülmények közé jutott, a melyek közt nem érezhetett és gondolkozhatott ugy, mint a normális emberek. A büntetőjog számára itt hiányzik a büntetendőség és az ítélet azt constatálja, hogy az a tett, a melyet említettem, »az elmetehetség ideiglenes, muló megzavartságában lett elkövetve«. Az elmebetegség kétféle fogalmának egymástól való eltérése legjobban kitűnik abból, hogy mi képezi az elmebetegség fokának mérvét az egyik és a másik tudományban. A büntető rendszer akkor engedi el a büntetést, ha az elmebetegség oly fokú, hogy az a szabad akarati elhatározást kizárja, azaz az elmebetegség fokát azon méri, hogy mennyire képes az a szabad akarat megszüntetésére. A psychiatria szerint ellenben az elmebetegség fokának mérve az, hogy az agyszervezet mennyire abnormis és a psychiatria a szabad elhatározási képességet mint mérvet részint nem ismeri, részint el nem ismeri. A szabad akarat leghatározottabb tagadása alapelvét képezi a psychologia és psychiatria egész nagy iskoláinak és igy ezekre nézve az a kérdés, hogy valamely elmebetegség oly fokú-e, hogy az a szabad akarati elhatározást kizárta-e. az ő tudományuk szempontjából egészen értelem nélküli. Azok a psychiaterek pedig, a kik az akarat szabadságát nem tagadják, idegennek tekintik ezt a kérdést az ő szaktudományuktól. Jgy dr. S a 1 g ó szerint »az agy élettana nem állítja az akarat szabadságát és az agy kórtana nem tagadhatja. K r a ff t - E b i n g pedig az ő nagy, 700 lapnál többet tartalmazó psychiatrikus tankönyvének nem is egész egy lapját szenteli azon zavarok leírásának, a melyeket az elmebetegség az akarat szabad elhatározásában okoz, és itt is idézőjelbe teszi a »szabad« szót, nyilván arra akarván ez által utalni, hogy az akarat szabadságának fogalma a psychiatriától idegen. egészségi, rendőri, vallási és népoktatási, vízjogi, közúti és vám-, vasúti, állategészségi, erdészeti, vadászati, halászati, adó- és illetékügyekben. A harmadik rész végre a közigazgatási bíróságok előtti eljárásról szól (113—203. §.). A javaslat indokolása 15 nyomtatott ívre terjed és részletesen felöleli az egész terjedelmes anyagot. Bevezetésében az európai nyugoti államoknak a közigazgatási bíróságokról szóló törvényes intézkedéseit igen értékes, kimerítő és tanulságos ismertetésben tartalmazza, nevezetesen azt, hogy miképen alakult a közigazgatási bíróság egész szervezete és működése Angliában, Franciaországban, Badenben, Poroszországban, Würtembergben, Bajorországban, Olaszországban és Ausztriában. Ez a rész számos | statistikai kimutatással van ellátva. Ezután következik az egyes fejezeteknek, majd az egyes szakaszoknak a legbehatóbb indokolása ; azonfelül az indokoláshoz még mellékelve van 10 ívre terjedő táblázatos összeállítása a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalandó ügyek jelenlegi és a törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatainak. Ez összeállítás nem kevesebb, mint 173 categoriáját foglalja magában az eseteknek, a melyekre nézve egyenként fel vaunak sorolva az eddigi s a törvényjavaslat által contemplált hatósági fokozatok. Az igazságiigyminiszteri költségvetés a képviselőháziban. (Vége.) Szilágyi Dezső igazságügyminister : Hogy az ügyvédnek mi baja volna abból, hogy a politikai szolgálat alsó fokain . . . Remete Géza: Azt mondja, hogy a minimumot sem tartják meg! Szilágyi Dezső igazságügyminister: De kérem, egyszerre három nótát ne énekeljünk, hanem csak egyet. (Élénk derültség és tetszés.) Arról panaszkodnak, hogy az ügyvédekre sérelem az, hogy a közigazgatási szolgálat legalsóbb fokain az államtudományi államvizsgával meg lehet a szolgálatot kezdeni, de hogy ebben az ügyvédeknek miféle sérelme volna, azt nem tudom. Csak nem kívánhatják azt, hogy a ki mint aljegyző belép a megyéhez vagy városhoz, az már ügyvédi vizsgát tegyen! Az ügyvédeknek pedig nincs okuk panaszkodni. Remete Géza : Kenyerök nincs ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem csak annak kérem ! (Elénk derültség.) Ezt az oldalát a kérdésnek nem akarom feszegetni, t. ház, mert megvitatiatott ez a kérdés már annyi ügyvédi gyülekezeten, sokat foglalkoztam ezzel én magam, nagyon foglalkozott a sajtó is vele, és sehol sem tudtak erre semminemű csalhatatlan, (Ugy van ! Ugy van!) még egyetlen új eszközt se, a viszonyok általános befolyásolásán kivül, behozni. Azt kívánja a képviselő ur, hogyabirák minősítése egyszersmind az ügyvédi kamarák és az ügyvédek által eszközöltessék. De hisz ezzel a birói függetlenséget sokkal jobban megkötjük., Kn továbbá soha sem fogom ezt javaslatba hozni, de azt hiszem, a t. képviselő nr sem volna hajlandó azt elfogadni, hogy az ügyvédi gyűlések szótöbbséggel döntsék el, melyik biró az érdemesebb és melyik a kevésbé érdemes ? (Derültség és tetszés jobb felől.) Ezt tehát, bocsásson meg t. képviselőtársam, nem egészen az átgondolt reformeszmék közé tartozónak tekintem. (Derültség.) Másodszor felhozatott az az aggodalom, hogy ezzel a mÍDŐi sitéssel, a melyet az elnökök adnak, sok bírón néha akarva, néha j akaratlanul, igazságtalanság történik. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel szemben csak arra utalok, hogy nem egy minősítésről, nem a köz' vétlen főnökéről van szó, hanem a többiek minősítéséről is és azoknak kötelességükké van téve, kik ügyvizsgálatot teljesítenek : és magasabb fokon felügyelési jogot gyakorolnak, de örömmel ; mondhatom, hogy a nélkül is általában lelkiismeretesen járnak el. Van mód arra, hogy ne legyen a biró kiszolgáltatva köz[ vétlen főnöke önkényének, félreértésének, vagy talán nem kellő méltányosságának ; semmiesetre sem lehet azonban ezeket nélkü. lözni, mert ezek mindenütt igen szükségesek. A mi már most az ügyvédekre vonatkozó panaszokat illeti, hogy az ügyvédek a közéletből kidobattak, (Mozgás bal felől.' | ezek t. képviselőtársam szavai, vagy kiszorittattak volna és hogy a bagatell-biráskodásnál szintén kiszorittattak a bíróságoktól: az ; utóbbi kérdés a perrendtartás megalkotásakor bőven meg volt vitatva. A jelenlegi viszonyok közt én azt tartom igazságos megoldásnak s erre most itt mellékesen visszatérni nem szándékozom. Arról, hogy a közéletből lennének kirekesztve az ügyvédek, sem én, sem a t. ház, sőt mi több, maguk az ügyvédek sem tudnak semmit. (Derültség jobb felől.) Szóba hozta a képviselő ur a községi erkölcsi bizonyítványokat is és ugy tüntette fel azokat, mintha az igazságügyi kormányzat körébe esnének. Egészen nyíltan meg kell mondanom, hogy a jelenlegi rendszert igen tökéletlennek találtam, mert azok a közegek, melyek az erkölcsi bizonyítványokat kiállítják, igen sokszor nincsenek is azon helyzetben, hogy oly bizonyítványokat adhassanak, melyekre egész megnyugvással lehetne támaszkodni. (Ugy van ! jobb felöl.) Jobb eljárás hiányában jelenleg ez van életben, de én t. barátommal. ' a belügyminister úrral bizonyos tárgyalásokat folytatok és némi