A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A magyar királyság közjoga

A JOG. 187 bac, csupán felperes és K. József által aíáirott -i.OOO frtos váltó alapján folytatta. Minthogy ezen utóbbi váltó képezi a kereset tágyát s minthogy alperes avval védekezik, hogy ö jogosítva volt e váltó kitöltetlen helyére K. József nevét beimi s hogy ennélfogva ezen fedezeti váltó a K. József tulajdonát képezi, ezeknél fogva csupán az eldöntendő, hogy ezen védekezés elfogadható-e? Alperes elleniratában nem tagadta és ennélfogva valónak tartandó felperesnek a keresetlevélben előadott az az állítása, hogy ezen utóbb beadott fedezeti váltóra alapítva, alperes bankcég a íelperes részére a hitelezést tényleg folytatta ; tekintve tehát, hogy alperes beismerése szerint ezen váltó K. József által forgatva nincs, kétségtelen, hogy e váltó nem adatott át alperesnek azzal a megállapodással, hogy ebbe K. József neve intézvényesként beirassék, mert ez esetben a K. József forgatásának a hiányában ez a váltó a felperes által igénybevett hitelezésekért fedezetet nem mujthatott volna. Minthogy ezek szerint alperes azt az állítását, hogy a kereseti váltó a K. József tulajdona, nemcsak nem bizonyította, sőt ez teljesen megcáfolva van s minthogy alperesnek az a cselekménye, hogy utóbb e váltóba K. József nevét reudelvényesként beirta és ennek alapján már jelen pernek folyamata alatt a K. József ellen vezetett végrehajtás utján e váltót, mint K. József tulajdonát lefoglaltatta, mint felperes jogai meghiúsítására és bonyolítására célzók figyelembe nem jöhetnek : felperes keresetének helyt kellett Ugyan adni, mert alperes elleniratában hallgatag beismerte, hogy felperes e fedezeti váltó alapján neki semmivel sem tartozik, minthogy azonban az alperes által a váltóra vezetett végrehajtási foglalás alól való feloldás e perben ítélet tárgyát nem képezheti, ezen végrehajtási eljárásnak befejeztéig e váltónak birói kézbe való letételét kellelt elrendelni stb. Talakiuek tudtával és beleegyezésével számára tényleg teljesített munkálatokért az azokat teljesítő külön megbízás nélkül is megfelelő dijazá>hoz igényt tarthat. A budapesti 1Y. ker. kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság (3.305/V. sz. 1892. február 7.): Dr. Flesch Salamon ügyvéd által képviselt K. József felperesnek, dr. Kraemer József ügyvéd által képviselt V. Kálmán és társa cég alperes ellen 200 frt tőke és járulékai iránt indított sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek 32 frt tőkét s ennek járulékait megfizetni. — Felperes ezen felüli keresetével elutasittatik stb. Indokok: A keresettel szemben alperes tagadta, hogy felperest könyvviteli teendőkkel megbízta volna s azt adta elő, hogy felperes önkénytes ajánlkozása folytán beleegyezett, hogy könyveibe bejegyzéseket eszközöljön, de egyrészt tagadta, hogy a felperes teljesített munkája a kereseti összeget megérné, másrészt, hogy felperesnek bármivel is tartoznék a felperes és alperesi cégtulajdonos közt fennállott viszonynál fogva. Ugyanis utóbbiak egymásnak első izű sógorai és V. Kálmán a felperesnek különféle szívességeket tett, családját hosszabb időn át lakás- és élelmezéssel ellátta, sőt felperes részére állást szerzett s igy méltánytalannak sőt jogtalannak tartja felperes követelését. Azonban alperes azon kifogása, hogy felperest kifejezetten a munka teljesítésével meg nem bizta, figyelembe nem jöhet, azzal szemben, hogy alperes felperes munkáját tényleg igénybe vette. A felek közt fennállott viszony a per eldöntésére szintén nem bir befolyással, mert semmi ok nem forog fenn arra, hogy a kereskedelmi üzlet körében sógor által teljesített szolgálat különös megállapodás hiányában díjtalanul történtnek tekintendő legyen. Hogy pedig felperesnek alperes szívességeket tett, az ügyre szintén n m bir befolyással, mert ha valóban szívességeket tett, úgy azt ajándékképen tette s igy viszont szolgáltatást nem várhat érte, ha pedig alperes szolgálatai nem pusztán ajándékképen történtek, úgy a törvény rendes útján jogait érvényesítheti. Miért is a szakértői vélemény figyelembe vétele mellett alperes a felperes részére megfelelő munkadíj megfizetésében marasztalandó volt stb. A budapesti királyi itélő tábla (1892. december 13. 864/1892. V. sz.): az elsőbiróság ítéletét nem felebbezett abban a részében, mely által az elsőbiróság felperest kereseti követelésének 32 frt tőkét és kamatait meghaladó részével elutasította, érintetlenül hagyja, felebbezett egyébb részében megváltoztatja és ha alperes cég V. Kálmán cégbirtokos személyében főesküt tesz arra: »hogy felperesnek a keresetben emiitett könyvelői munkálatok teljesítésére megbízást nem adott«. felperest keresetével 32 forint tőkerészre és kamataira nézve is elutasítja stb. Tartozik tehát alperes cég a főeskü letételére készségét jelen Ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt az első bíróságnál bejelenteni s azt a kitűzendő határnapon V. Kálmán személyében letenni, mert ellenkező esetben a kir. itélő tábla alperest 32 frt tőkének s járulékainak felperes részére leendő fizetésére kötelezi stb. Indokok: Alperes cég azt ismervén bs, hogy felperes az általa teljesített könyvelői munkálatok teljesítésére díjazás nélkül önként ajánlkozott s azokat szívességből az alperes által felperesnek tett szolgálatok fejében végezte; ezzel a korlátolt beismeréssel szemben a p. t. r. 152. és 163. §§. értelmében felperes volt köteles a kereseti követelésének aiapját képező azt az állítását bizonyítani, hogy alperes neki az emiitett munkálatokra megbízást adott s hogy ennélfogva a megbízás alapján teljesített munkáért megfelelő díjazást követelni joga van. Minthogy pedig felperes erre nézve nem hozott fel egyéb bizonyítékot mint a megbízás tekintetében alperesnek kínált s ez által elfogadott tagadó főesküt: ennélfogva ezt a főesküt alperes cégnek a perben megnevezett V. Kálmán cégbirtokos személyében meg kellett ítélni; s minthogy annak letétele esetében a megbízás igazolva nem lesz s igy ebben az esetben alperesnek az előadása, hogy felperes a munkára önként és szívességből vállalkozott, valónak elfogadandó ; mint megbízás nélküli ügyvivő pedig felperes az általa teljesitett könyvelői munkákért díjazást jogosan nem követelhet: ennélfogva az eskü letétele esetében felperest a könyvelői munkák díjazása iránt indított keresetével egészen el kellett utasítani stb. Ellenben az eskü le nem tétele esetében bizonyítva lesz a megbízás, ebben az esetben tehát felperesnek az a kereseti kérelme, hogy alperes őt a megbízása alapján teljesitett munkáért a munka értékének megfelelően díjazza, — még ha a díjazás külön ki nem köttetett is — jogos; — mert alperes azt hogy a megbízás adásakor felperesnek kijelentette volna, hogy a muukáért őt díjazni nem fogja s hogy felperes a munkát ily kikötés mellett vállalta volna el, nem is állította, annál kevésbé bizonyította. Ugyanazért az eskü le nem tétele esetében alperest a munka értékének — a szakértők nyilatkozata szerint — a középszátnitás alapúi vétele mellett megfelelő összegnél is kevesebbet tevő s a nem felebbező felperes által elfogadottnak tekintendő 32 frtnyi tőkeösszegben s a kereset beadása napjától kétségtelenül járó törvényes késedelmi kamatában marasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1893. október 5-én 286/1893. V. sz.): A budapesti kir. itélő táblának ítélete a kereset főtárgyára nézve megváltoztatik s az első bíróságnak alperest 32 frt tőkében és ennek kamatában feltétlenül elmarasztaló ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes az alperes kereskedőnek üzlete körében és érdekében az alperes tudtával és beleegyezésével tényleg teljesitett könyvelői munkálatokért megfelelő díjazáshoz igényt tarthat, ezzel az igényével szemben az alperest terhelte annak a j bebizonyításának kötelezettsége, hogy azok teljesítésével minden j díjazás nélkül, ingyen vállalkozott, hogy alperes felperesnek ki; jelentette, hogy azokért külön díjazásban nem fog részesülni. Miután j alperes ilyen irányban bizonyítékot nem nyújtott, 32 frt tökében : és ennek kamatában történt feltétlen marasztaltatására nézve az '.*!.-•"» fokú bíróságnak ítélete ezen és az abban felhozott okokból ] hagyatott helyben stb. Bűn-ügyekben. A zugirászat kihágásának fogalom-meghatározásához.* A makói kir. járásbíróság (1893. évi január 24-én 131. sz. a.) I. rendű vádlott B. Ferencz Makó város főjegyzője, II. vádlott P. Károly Makó városi közgyám, III. vádlott F. Mátyás Makó i város jegyzője, IV. vádlott Cs. Béla makói községi irnok, V. vád; lott V. József Makó városnál felfogadott adóvégrehajtó és IV. vádj lott H. Sándor Makó városi birtoknyilvántartó az 1880. évi l XXXVIII. törvénycikk által hatályban fentartott 1874-ik évi XXXIV. törvénycikk 39. §-a alapján a zugirászat kihágásában I vétkeseknek kimondatnak és azért I., II., III., IV. és VI. vádlotj tak egyenkint ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap | alatt különbeni végrehajtás terhe alatt az illetékes szegedi ügy! védi kamara által meghatározandó célokra fizetendő 30 — 30 frt, I azaz harminc forint pénzbirságra, mig V. vádlott (V. József) ugyanazon feltételek, mellett 10 frt, azaz tíz forint pénzbirságra. I VI. vádlott (H. Sándor) a felek képviseletétől eltiltatik. Ellenben vádlott C. Ferenc és L. István a zugirászat kiháI gásának vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek, i Ezen Ítélet jogerőre emelkedése után a szegedi ügyvédi kamarával és a királyi ügyészséggel, valamint az összes hazai első bíróságokkal és vádlottak felettes hatóságával közöltetni rendeltetik. Indokok: Vádlottak ellen a szegedi ügyvédi kamara feljelentése és a királyi ügyészség indítványa folytán azon vád emeltetett, hogy a makói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz felek megbízásából díjazásért beadványok és okiratok készítésével üzletszerűleg foglalkoztak, illetve zugirászkodnak. Tekintve, hogy a megtartott tárgyalások rendjén I., II., III., IV., V. és Vl-od rendű vádlottak önként beismerték, hogy az előttük felmutatott s a makói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság irattárából kiemelt többrendbeli beadványt, szerződést és okmányszérű kérvényt, az azokban megnevezett felek megbízásából díjazásért készítettek, s tekintve, hogy a vádlottak ezen beismerő vallomásával szemben a büntető törvénykönyvi irattárból az 1890-ik évtől kezdve szórványosan kiemelt iratok szerint is I. vádlott B. Ferencz 157, II. vádlott P. Károly 9, III. vádlott F. Mátyás 8, IV. vádlott G. Béla 13, V. vádlott V. József 14 és VI. vádlott * Nem egyszer volt alkalmunk felső bíróságainknak a zugirászatra vonatkozó enyhe gyakorlatára utalni, minek első sorban tulajdonítjuk a zugirászat elhatalmasodását. A szegedi tábla itt közölt határozata uj adalék ezen nem eléggé kárhoztatandó gyakorlathoz. A szerkesztőség.