A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Folytatás

342 A JOO. Az Egyetértés írja: »C semegi Károly, a magyar jogászvilág díszének, a magyar bírói kar egyik leghivatottabb képviselőjének lemondását szinte kétkedve fogadtuk s nem akartunk az elterjedt hírnek komoly jelentőséget tulajdonítani. Most azonban Csemegi lemondása befejezett tény. O visszavonul a bírói működés teréről, mert a m. kir. Curiának Daruváry Alajos visszalépése által megüresedett másodelnöki állását nem vele, hanem mással töltötték be. A mellőztetés nagyon elkeserítette Csemcgit s elhatározta, högy a bírói állásról lemond s mint ügyvéd fogja ismereteit érvényesíteni Lapunk egyik munkatársa meglátogatta dr. Csemegi Károlyt, ki a legnagyobb előzékenységgel fogad a s arra a kérdésére, hogy a lemondási hírűek csakugyan komoly jelentőséget lehet-e tulaj doni'.ani, a leghatározottabb »igen«-nel felelt. Arra a kérdésre pedig, hogy mi lehet a lemondásnak igazi közvetlen ,oka, Csemegi igy felelt : — En lemondtam, mert praeteráltak Ez volt az egyedüli ok. Megírhatja barátom, hogy a mellőzést annyi munkásság fejében, a mivel én szolgáltam hazámnak, nem érdemellem meg. Az ősz codificátor emelkedett hangon s önérzettel, érdemeinek öntudatában folytatta : — Szolgáltam hazámnak mint honvéd őrnngy, mint jogász, nr'nt bíró, én alkottam meg Magyarországnak a nemzetközi jogát, én vittem keresztül a dualismust jogi téren, — ezt azok az urak mind igen jól tudják, tudja ezt mind a két Tisza, Szilágyi és tutija Wekerle is. Ha én egy egész életet ilyen munkában töltöttem el, nem érdemeltem meg a mellőzést. — Excellentiád nem fog-e a lemondásáról esetleg nyilatkozni, s ha igen: mikor? — kérdezte tudósítónk. — Igenis, fogok — felelt Csemegi — hanem az egy vaskos könyv lesz, a melyben minden meg lesz írva, a mit én tettem — így tehát excelleDtiád egy memoiret fog irni ? — Igen, memoiret, a dátumot, a mikor azt kiadom, most előre meg nem határozhatom ; hanem igenis egy memoireban fogok minden arra vonatkozót leirív, a miért beadtam a lemondásomat. Tudósítónk erre megköszönve az érdekes pourparler t, további kérdéssel nem akarta az ősz codificátor amúgy is felzavart kedélynyugalmát zaklatni. * Fiumei bírák és ügyvédek. Az olvasóink előtt ismeretes dr. Z a r e v i c h-féle ügyben újabb fordulat állott be. Ez ügyben folyó hó 13-án Budapestre a fiumei ügyvédi karnak egy kiküldött bizottsága érkezett, mely dr. Dall'Asta Sz'aniszló ügyvéd, dr. Pallna Szilveszter és dr. Maylender Mihályból áll, kik az igazságügyminiszternél, a fiumei kormányzónál és Fiúm • város képviselőjénél jártak, hogy e kellemetlen kértlésben felvilágosítást nyújtsanak. Ezen bizottság a következő nyilatkozatot teszi közzé : »A fővárosi lapok által az utolsó időben közétett azon ismételt közleményekkel szemben, melyek szerint a fiumei ügyvédi kar és dr. Zarevich Antal a fiumei kir. törvényszéknél beosztott kir. táblai biró közt keletkezelt polémia csakis a fiumei ügyvédeknek magyarellenes politikai törekvéseiknek a kifolyása, alulírottak, mint a fiumei ügyvédi kar megbízottjai, szükségesnek tartják a nagyközönség és az illetékes körök előtt kijelenteni, hogy a fővárosi sajtóban a »Zarevieh-ügynek« eddig közlött valamennyi ilynemű adatai a valóságnak meg nem felé nek. A fiumei ügyvédeknek nevezett biró ellen intézett támadásai csakis ennek, a »Jog« című jogirodalmi szaklap e»yik számában megjelent cikkének a fiumei ügyvédi kar méltóságát, önérzetét és köztekintélyét érzékenyen sértő egyes kifejezéseire vezetendök vissza és sem politikai, sem nemzetiségi, vagy más irányú kérdés, nevezetesen a fiumei kir. bíróságok hivatalos nyelvének kérdése e kizárólag személyes ügygyei semminemű összefüggésben nem ál1. Kelt Budapesten, 1892. november 13 án Dr. Dall'Asta Szaniszló, ügyvéd s. k Dr. Pallna Szilveszter, ügyvéd s. k. Dr. M a y1 e iul e r Mihály, s. k. ügyvéd. / Az igazságügyminister és a Zarevich-ügy. A »P. L.« jelentése szerint Szilágyi igazságügymiuister a Zarevich ügyben nála járt fiumei ügyvédek küldöttségének a következőket felelte : j »Ismerem az ügyet és legyenek meggyőződve, hogy önöket minden jogtalan támadás ellen meg fogom védeni. De kérem önöket, hogy tartózkodjanak minden tüntetéstől, miután ez csak az ügynek árthatna. Biztosítom különben önöket, hogy ez ügyet rövid idő alatt elintézni fogom.« A magyar biztosítási törvény revíziója. A budapesti kereskedelmi és iparkamara júliusi ülésébeu napirendre tűzte azt a kérdést, hogy Magyarországon számom külföldi, nevezetesen amerikai életbiztosító társaság jelentékeny üzleteket köt, a nélkül, hogy a díjtartalékokat az országban helyeznék el, mert a kereskedelmi törvény őket erre nem kötelezi. A biztosítottak érdeke tehát fölötte veszélyeztetve van egyáltalában és különösen azon esetre, ha ezen társaságok az országból kivonulnának. A kereskedelmi és iparkamara L á n c z y Leó elnöknek bsható tárgy ismertetése után és miután a vitában több kiváló biztosítási sz ikférfiú résztvett, kimondotta, hogy szükségesnek véli miszerint a kamara ! lépéseket tegyen az 1875: XXXVII. t.-c. VII. címének oly értelmű I módosítása iránt, hogy: 1. a biztosítási alap gyanánt leteendő összeg fölemel- I tessék; •2. a biztosítási vállalatok bizonyos felügyelet és ellenőrzés alá helyeztessenek ; 8. a külföldi biztosító intézetek tartalékai a belföldön helyeztessenek el ; és végül 4. a jelenlevők egy részének kívánsága gyanánt, hogy az országban működő kültöldi biztosító vállalatok a belföldön kötött üzletekre nézve magyar honosokból álló felügyelő bizottságok szervezésére köteleztessenek. A kamara ez után átiratot intézett a biztosító társaságokhoz, melyben őket felkérte, hogy kellően indokolt javaslatokat dolgozzanak ki és azokat aztán a kamarában terjeszszék be. Az Első magyar általános biztosító társaság ennek folytán értesítette a magyar és osztrák társaságok igazgatóságait, hogy ő a kérdést kellően kidolgoztatja és az igazgatóságokat aztán értekezletre meg fogja hívni. Ezen értekezlet folyó évi december hó közepén fog megtartatni. Ausztria és külföld. A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. \^ (Folytatás.) Nem lehet tagadni, mindenfelé feltűnést okoz azon hosszadalmasság, mely a német polgári törvénykönyv codificatioja körű' nyilvánul; a mi magában Németországban már többször erős megjegyzésekre is adott alkalmat, és e részben is komoly kritika alá vétetett codificatorainak nagyon is alapos, de sok időt elfoglaló működése. Mert attól tartanak, hogy ezen, a német szakés közvélemény szerint égető szükséget képező müvelet, habár a 70-es években megkezdetett, még e században is alig fog bevégeztetni S életbeléptetése valószínűen a jövő századra fog maradni. Ennek egyik oka mindenesetre abban rejlik, hogy ezen törvényalkotás nagyon részletes, különösen a dologi jogban, a tulajdon- és birtok-jogviszonyok rendezésénél. A casuistica terére léptek a német tudós codificatorok, mi temérdek részletességekre vezetett, a melyek napról-napra ujabb tárgyalásokat s kifogyha*lan vitákat idéznek elő, természetesen a szerkesztői munka nagy mérvű megnehezítésével, a mire — mint tudjuk — kellett is egy külön bizottságot alakítani. Ezen irányzatnak kifolyása azután — csekély nézetünk szerint — az is, hogy a polgári törvénykönyv alakításában az idegen jogelemek elkülönítésének, kizárásának elve szigorúan nem viterett keresztül. A revideáló bizottság e részben is, szemben a tervezettel haladást, javításokat eszközöl, midőn p. o. a perrendtartásba, vagy a telekkönyvi rendbe tartozó szabályokat kitörlé és illető helyeikre utasította; azonban megtartott mégis szabályokat, melyek a különleges joghoz, nevezetesen a kereskedelmi jogba tartoznának, mint az értékpapírok, részvények stb. Azonban ha már oly nagy részletességgel követelték a magánjogi viszonyok törvényi szabályozását felkarolni, elégséges okot és érdeket találhattak emez eljárásuk igazolására azon szoros összeköttetésben, mely az összes magánjogi viszonyok közt létezik, a melyek közé a kereskedelmi jogviszonyok s jogintézmények is tartoznak. Ez érdekben nem találhatták elégségesnek a közös alapelvek .-felállítását, hanem a gyakorlati élet igényeit vélik kielégiihetui, a különleges jogintézmények szervezésének részleteibe való bocsátkozással s mélyebb behatolással. Ez azonban a munkát tetemesen szaporította, s a munka idejét hosszúra kinyújtotta. Ezt láthatjuk a fentebbi és a most következő adatokban a »k é z i z á 1 o g« codificálásának tekintetében is. E felett a tanácskozást még május közepén megkezdették 8 némely szakaszok felett még júniusban is vitatkoztak. Május 24 -25-iki ülésekben tárgvaltatott a »kézi zálog « 1,169. §-ig. Az lfl48 ,1,152., 1,154., 1,155.'meghagyattak, az 1,153. §. pedig, a hitelező birtoklási jogáról, töröltetett. Az eredeti tervezet abból indult ki, hogy a dologi jog megállapításával a záloghitelező és a tulajdonos közt törvénynél fogva adóssági viszony áll elő, s ily szellemben szabályoztatott (1,156 — 1,158. §§-bau) a Verwahrungs s Rückgewahrspflicht, mely a hitelezőt terheli, mint a közte s a tulajdonos között létező jogviszony. Ellenben a bizottság más szempontból indult ki. Az emiitettek közti jogviszony tekintetében különleges szabályok áldozását szükségtelennek, tehát mellőzendőnek találta, s megmaradt egyszerűen azon jogszabályoknál, melyek a birtokos és jogtulajdonos közti jogvi zonyt szabályozzák és a hitelezőnek fentemiitett kötelmeit, mint a zálogszerződés alapján az elzálogosító irányában létezőket szabályozta. Ez okból mindenütt, a hol a »Tulajdonos« említtetett, annak helyébe »Elzálogositót« tett. Továbbá a tervezet 1,157. §. szerint a záloghitelező, bejelentés mellett, a zálogot elárvereztetheti akkor, ha romlás vagy tetemesebb értékcsökkenés veszélye fenyegeti, illetőleg előáll. A bizottság ezen elvet is megváltoztatta oly értelemben, hogy ilv esetekben a tulajdonosnak joga legyen más, megfelelő biztositék ' adása melleit a zálogot visszavenni, miért is kötelességül állíttatott fel, hogy a romlásról jelentés tétessék. A tervezet 1159. §. azt állapította meg, hogy a záloghiteI lező csak a tett szükségbeli kiadások megtérítését követelhesse, I míg a bizottság azt mondotta ki, hogy minden kiadásokat igé-