A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A kereskedelmi társaságok szervezésének irányelvei 4. [r.]

A J O GL 339 tés és 400—175 frt lakpénzzel; 348 segédtelekkönyvvezető 700 frt fizetés, 3 : 100 frt személyes pótlékkal és 300—150 frt lakpénzzel; 06 irodaigazgató 1,200—800 frt fizetéssel és 400- 175 lakpénz; 134 irodatiszt 800 frt fizetéssel és 350 -175 frt lakpénzzel; 1,738 irnok 600-500 fit fizetéssel és 300—15 ) frt lakpénzzel; 1,162 szolga 400— 250 (!!) frt fizetéssel és 100—50 frt lakp.; 275 joggyakornok 500 frt segélyalappal és 73 tsz. bírónak vizsgáló bírói pótléka 300 frttal. A dologi kiadások összege 1.785,161 frtot tesz ki; 75,846 fittal többet a multévi előirányzatnál. Kzen többlet a telekkönyvi átalányokra esik. Tárgyalások vannak folyamatban az apatini, hevesi, illavai, kiskőrösi, marosludasi, nagyhalmágyi. nagymártoni, ökrösmezei, puchói. rékási, técsői, topánfalvi és tornalljai járásbíróságoknak telekkönyvi hatáskörrel való fehuházása iránt, Tényleg már felruháztattak a jelen év folyamán: a hatvani, radnai és zsombolyai járásbíróságok E szerint a telekkönyvi hatáskörrel felruházott járásbíróságok száma most már 2 3 0-ra emelkedett. V. szerint 96 törvényszék közül . . . 55-nél 384 járásbíróság közül 230-nál Összesen . . 295-nél, 293 különböző székhelyen kezeltetnek a telekkönyvek. 7 1 járásbíróság nem kivánja a telekkönyvi hatósággal való felruházást, mert a telekkönyvvel bíró törvényszékkel egy helyen székel, hátra van tehát még 83 járásbíróság, mely a telekkönyvi bíráskodással ezideig felruházva nem lett. Figyelmét kívánjuk felhívni az igazságügyi kormánynak a némely helyütt uralkodó egészségellenes állapotokra. Így p. o. az egri kir. törvényszék oly silányul van csatornázva, hogy az pestilentiális bűzt terjeszt, és ugy a bíróság, mint a jogkereső közönség egészségét komolyan veszélyezteti. A szentendrei kir. járásbíróság helyiségei nem fűthetők eléggé, az évek óta ké t átalakítások és új kályhák még ma is jámbor óhajtást képeznek. Nagy számmal szaporithatnók ezen jegyzéket de ezen cikkek keretén belül csak arra akarunk utalni, hogy itt is maradt tenni való elég. Dr. Révai Lajos. A kereskedelmi társaságok szervezésének irányelvei. Irta: dr. MAGYAR! GÉZA, nagyváradi kir. jogakadémiai tanár. Ennélfogva újabban a continensen mindenütt az állami engedélyezés rendszerét elejtve, oly szabályok felállítására törekesznek, melyek által a társaság vagyona a hitelezőknek minél hatályosabban leköttessék S ez kétségkívül a leghelyesebb. Mindazok a szabályok, melyeket fentebb röviden felsoroltam, miként az alaptöke biztosításának és b- fizetésének módozatait, az alapítóknak a vezető és ellenőrző közegeknek felelősségét megállapító szabályok és így tovább, arra a eélra irányulnak, hogy a hitelezők kielégítésére szükséges vagyon biztosiltassék. Az egyes törvények közt csak a részben van eltérés, h"gy egyik ama szabályok felállítása; körül nagyobb, a másik kisebb szigorral jár el. így az 1884. évi jul. 1-ről kelt német birodalmi törvény a részvénytársaságokról szük:.égésnek látta szigorúbb szabályokat felállítani, ellentétben az 1 70. évi törvénynyel és a mi kt.-üukkel is, melynek e részben igen számos fogyatko/.ísa van. A szövetkezeteknél, miként már fentebb érintve volt, a szabályozás csak arra irányul, hogy a szövetkezet fennállása alatt szerzeit vagyon a hitelezőktől el ne Vonassék. E célra azonban a tagok feltételes felelőssége mellett nincsenek oly szigorú szabályok felállítva, mint a részvénytársaságoknál. A mi törvényünk szerint elő van írva egyes fontosabb közgyűlési határozatoknak a cégjegyzékbe való bejegyzése, az évi mérleg közzététele, a vezető és ellenőrző közegek felelőssége, továbbá meg van állapítva, hegy a szövetkéz t tagjai és az ezekben előforduló változások nyilvántartassanak, hogy a szövetkezet feloszlása után annak vagyona a tagok közt csak akkor osztható fel, miután a hitelezők kielégítve lettek, illetve kellő fedezetet kaptak és végül, hogy a szövetkezet hivatalból is feloszlatható, ha a közérdekre veszélyesnek mutatkozik. Az eddigiek eredményét, röviden abban lehet összefoglalni, hogy abban az esetben, midőn a társulás aiapját a tagok felelőssége képezi a hitelezőkkel szemben : a modern törvényhozások az egyetemleges felelősség elvét törekesznek legterjedelmesebben és leghatályosabban érvényrejuttatni. Midőn pedig a társulás alapját a tátsasági vagyon képezi, törekvésük az, hogy ama vagyon a hitelezők számára minél hatályosabban biztosittassé k és 1 e k ö 11 e s s é k. • Ezen irányelvek, melyek elseje a közkereseti, másodika a részvénytársaságnál jut legteljesebb kifejezésre: a modern jogfejlődés oly egészséges termékei, hogy azoktól eltérni semmi körülmények közt sem mutatkoznék célszerűnek. Mindazáltal kétségtelen, hogy ezen irányelvek mindegyikének kizárólag egyoldalú alkalmazása eddig sem mutatkozott célszerűnek s a jövőre nézve sem volna az. Egyfelől a korlátlan és közvetlen egyetemleges felelősség szabálya igen számos esetben a társakra oly súlyosan nehezednék, hogy azok inkább elállnának a társaság megalakításától, semhogy magukat ama szabály esélyeinek kitegyék. Másfelől pedig az a szabály, hogy a társaság vagyona a hitelezők számára legyen lekötve, következetesen alkalmazva, igen sok esetben szintén nem lehet előnyös. E szabály ugya,.is azt tételezi fel, hogy az alaptőke előre meg legyen határozva, hogy az, vagy legalább annak egy része befizettessék s hogy a társaság fennállása alatt változatlanul megmaradjon. Ámde az üzlet érdeke az, hogy az üzleti töke mindig az üzlet követelményeihez mért legyen; azaz, hogy fokozódjék vagy csökkenjen ahhoz képest, a mint azt az üzlet érdeke megkívánja. A kereskedelmi forgalom egyik alapelve, hogy a kereskedő ne legyen kénytelen nagyobb tőkét az üzletben tartani, mint a mennyit ez megkíván s azt azonnal az üzletbe fektethesse, mihelyt ezt annak kiterjesztése szükségessé teszi. Ez azonban a vagyonlekötés .szabályának merev alkalmazása mellett nem vihető keresztül. Innen van, hogy már régebben történtek kísérletek a nehézségek elhárítására. Az eszköz azonban a cél. elérésére nem az s ezt különösen kívánom kiemelni, hogy a felállított irányelvek egyike vagy másika elejtessék, hanem az, hogy azok oly módon egyesittessenek, mikép az egyik irányban tett engedmény nyel kapcsolatban a másik irányban a k ö vetél inények fokoztassanak. Azaz, ha szükséges, nek látszik, hogy bizonyos esetekben a társaság tagjainak felelőssége enyhittessék, akkor a hitelezők biztonsága érdekében mulhatlanul szükséges a társasági vagyont hatályosabban lekötni. A mit így a társaság tagjai egyik oldalon nyernek, annak megfelelő kárpótlást kötelesek a hitelezőknek a másik oldalon nyújtani. Vagy fordítva, ha bizonyos esetekben szükséges a társaság tőkéjét mozgékonyabbá tenni, akkor elengedhetlen kellék a hitelezők érdekében a tagok bizonyos fokú felelősságét megállapítani. A mit igy a hitelezők egyik oldalon veszítenek, annak megfelelő kárpót'ást kapnak a másikon. Tehát nem felállított irányelveink elejtéséről, hanem azok oly vegyítéséről van szó, hogy így a társaság tagjainak és hitelezőinek ellentétes érdekei méltányos kielégítést találjanak. Lássuk röviden, mennyiben sikerült ez már eddig is ? A mi első sorban az egyetemleges felelősség elvének enyhítését illeti, e részben Angliában az első lépés 1856 ban történt; megengedtetvén, miként fentebb kifejtve lett, hogy a részvénytársaság a tagok korlátolt felelőssége melh'tt is alakulhasson. Ugy Franciaországban, mint hazánkban és Németországban a tagok korlátolt felelőssége a hitelezőkkel szemben már korábban a betéti társaságok szervezetében is volt elérhető, mert hiszen itt a kültagok csak betétükkel felelnek. Mindazáltal e forma az igények kielégítésére nem volt elegendő. Részben ennek tulajdonítandó, hogy az 1867. évi francia törvény a kereskedelmi társaságokról a társulás egy új nemének — société á capital variable — alakjában lehetővé teszi, mikép az összes tagok a hitelezőkkel szemben korlá'.olt felelősséget vállaljanak 5 Az 18'i7. évi porosz, később német birodalmi törvény a szövetkezetekről, a szövetkezeti tagok felelőssségét ugyan nem teszi korlátolttá, de azt mégis annyiban enyhíti, hogy a társaság tartozásait csak az esetben kötelesek megfizetni, a mennyiben azok fedezésére a társaság vagyona nem elegendő. Felelősségük korlátlan ugyan, á.i feltételes. A magyar kt. még tovább ment, a mennyiben leh .-tövé tette, hogy a szövetkezet tagjai annak tartozásaiért korlátolt és sz ntén feltételes felelősséget vállalhassanak. Ugyanezt teszi az 1889. évi máj. 1-ről kelt német birodalmi törvény a szövetkezetekről, mely az 1867. évi törvényt hatályon kívül helyezvén, megengedi, hogy a szövetkezet tagjai szintén korlátok és feltételes felelősséget vállaljanak (2 §. 3. p.) Sőt e mellett a szövetkezeteknek oly nemét is szabályozza, melynél a tagok a társaság tartozásaiért korlátlanul felelősek ugyan, de csak a társasággal s nem a hitelezőkkel szemben. Ezek tehát a szövetkezet tagjaitól fizetést követelni nincsenek jogosítva. (Eingetragene Genossenschaft mit unbeschránkter Nachschusspfl cht.) A mi a más k irányelvet, a vagyon csonkitatlan fentartásának szabályát illeti, a részb ;n a legelső és egyik legnevezetesebb módosítást Augolország tette az 1832. évi társasági törvénynyel. E szerint a részvénytársaság olykép alakitható, hogy heten a 5 V. ö. B o i s t el: i. m. 239 s k. 11.