A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban

334 Ezt a tömörülést pedig mi sem idézheti elő jobban, mint az olyan központ, a milyen e kör, a hol megfelelő helyen mindenkor alkalom nyilik az ügyvédség legintimebb kérdéseinek legbehatóbb megbeszélésére, a hol a kölcsönös ismerkedés a kölcsönös megbecsülésre vezet és a hol legkönnyebben találhatni meg az érdekközösség összes szálait és összpontosítását. E közösség és e kölcsönösség fölismerése azonban nemcsak akkor mutatkozik majd üdvösnek, midőn a különös ügyvédi érdekekről lesz szó. Jogi életünk minden mozzanatának azon élénk, bár természetesen fesztelen és alakszerű-éghez nem kötött megvitatása, mely ez összejöveteleknek természetes kisérője és örvendetes következése, folyton ébren tartja az ügyvédség körében az érdeklődést igazságügyi állapotaink átalakulása és továbbfejlődése iránt. A kör büszkén utalhat a múltban kifejtett ebbeli tevékenységére, melylyel sokban hozzájárult az ügyvédi szólásszabadság nagyobb védelméhez, úgyszintén a bíróságok függetlenségének megóvásához. És a lefolyt évben is a kör az új bűnvádi ügyviteli szabályoknak a nyilvánosság elvét sértő és az ügyvédi kar működését megnehezítő rendelkezései ellen fölterjesztést intézett az igazságügyminiszter úrhoz, melyre megnyugtató válasz érkezett és talán körünk közbelépésének is van része az igazságügyminiszter ur ama rendeletében, mely a bűnvádi ügyviteli szabályokat felterjesztésünk értelmében magyarázza. Hasonlóképen talán már a közeljövőben ismét alkalmunk nyilik majd síkra szállni mindamaz igazságügyi reformok megvalósításáért, melyek dicséretesen megfogalmazva, sajátos parlamenti viszonyainknál fogva még mindig nem keltek igazi életre. Hogy ez annál hatásosabban történhetik, mennél többen vagyunk, a/. természetes. De hogy e hatást elérhessük, ahhoz első sorban tagjaink buzgóságára van szükségünk, kérve őket, hogy a kört mennél sűrűbben látogassák és hogy e körnek mennél több hivet szerezzenek, kik a fönn kijelölt irányban velünk együtt közreműködjenek ama célunk elérése felé, hogy körünk az ügyvédi karnak nemcsak kedélyes gyülekező helye legyen hanem az eszmék termékeny talajává is, melyből jogi életünkre hasznos gyümölcsök kelnek ki. Reményünk van arra is, hogy nem hosszú időn valóban díszes otthont is nyújthatunk majd tagjainknak. Tárgyalásokat folytatunk ugyanis a budapesti ügyvédi kamarával, hogy az igazságügyi paloták tőszomszédságában épülő palotája egyik részét a célunknak és igényeinknek minden irányban megfelelő körhelyiség számára engedje át. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy kama'ánk a legnagyobb előzékenységben részesit e tárgyalások folyamán, ugy, hogy bizton remélhetjük, hogy mihamarabb a fővárosi ügyvédek házába helyezhetjük majd át körünket. De hogy ez mennél gyorsabban váljék lehetővé, hogy az új otthont mennél díszesebben és kényelmesebben rendezhessük be : tetemes anyagi erőre lesz szükségünk, melyet ismét csak a tagok nagyobb szaporodásával szerezhetünk meg. Ez okból is ismételjük azon reményű ik kifejezését, hogy körünk meglévő tagjai mennél tágabb köröket nyernek majd meg szép és nemes törekvéseinknek. A tisztikar és a választmány legjobb tehetsége szerint azon volt, hogy az önök kitüntető bizalmával ráruházott kötelességének, szerény hatáskörében eleget tegyen. És ha talán csekélynek látszik is az a tevékenység, melyről beszámolhattunk, kérjük figyelembe venni azon körülményt, hogy a most lelépő tisztikar nagyobb része csak félév óta vatr tisztében és hogy e félév javarésze a nyári szünetre jutott. A kör a lefolyt évben 13 választmányi ülést és egy rendkívüli közgyűlést tartott. Az 1893. május 4-én tartott e közgyűlésen a tisztéről lemondott és a körből kilépett U n g e r Alajos helyébe elnökül dr. Szedenics János, az alelnöktisztröl lemondott B a i n t n e r Imr e helyébe B e r n-á t h Béla és az így megüresedett titkári állásra dr. M á r k u s Dezső választattak meg. Ugyané közgyűlés H ó d o s s y Imre és dr. Szedenics János tagtársainkat az ügyvédség körül szerzett érdemeik elismeréséül, tiszteletbeli tagoknak választotta. A körnek ez évi bevételei 4,826 frt 59 krra, kiadásai 3,825 frt 25 krra rúgtak, ugy hogy pénztári marádványa 1,001 frt 34 krt tesz kí. íme, tisztelt közgyűlés, körünk vázlatos történelme a lefolyt 1892 93. évről. Es midőn most lisztünket hálás köszönettel visszaadjuk önöknek, kiktől azt kitüntetésképen nyertük, kérjük önöket, legyenek meggyőződve arról, hogy a kör érdekében mindenkor a legjobb akarattal működlünk. Kérjük e jelenlésünk szíves tudomásul vételét. Budapesten, 1893. október hó 19-én. A választmány nevében: Dr. Szedenics János, elnök. Dr. Márkus Dezső, titkár. Ausztria és külföld. A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.) A tervezet — a 1)36—938. §§-ban -- a birtokosnak a kiadandó dologra fordított költekezései megtérítésére vonatkozó ellenigényeiröl szólván, nem tett különbséget sem a jóhiszemű, becsületes s rosszhiszemű birtokos közt, sem a szükségbeli s hasznos kiadások közt. Az ez ellen kifejlődött bírálatnak (B o 1 z e Cozak, Gierke részéről) a bizottság engedvén, igy módosította : »936. Verwendungen des Besitzers hat der Eigenthütner nur insoweit zu ersetzen, als sie nothwendig waren, oder der Werth der Sache noch zur Zeit der Herausgabe derselben durcb sie erhöht ist; für Verweudungtn, die zur Erhaltung der Sache in derén wirtschaftlichem Bestande regelm'ássig erforderlich sind, kann der Besitzer Ersatz nicht verlangen, wenn ihm für die Zeit, in welcher die Verwendungen erforderlich geworden sind, dieNtitzungen verbleiben, ein Besitzer, der dem Eigenthümer nach Massgabe des §. 929 a) b) haftet, kann nur den Ersats der nothwendigen verlangen. (886. a,) Als nothwendige Verwendungen im Sínné (936) gelten auch diejenigen Aufwendungen, die der Besitzer zur Bestreitung der Lasten der Sache gemacht hat. Soweit solche Aufwendungen für die Zeit gemacht sind, für welche der Besitzer die Nulzungen behált, kann derselbe nur insoweit Ersatz verlangen, als er ausserordentlithe Lasten bestritten hat, die als auf den Stammwerth der Sache gelegt anzusehen sind. (§. 936 b.) I Az összekapcsolásokról kimondatott, hogy ha a birtokos a ' dologgal mást, mint lényeges alkatrészt kapcsolt össze, azt elvá' laszthatja s megtarthatja; igy a bérlő az álta'a tett felszerelé1 seket. De az elválasztás joga kizáratik : 1. Ha a kapcsolat kiadása oly természetű, melyért kárpótlás nem jár. 2. Ha az elválasztás 1 semmi hasznot sem nyújtana a birtokosnak. 3. Ha a tulajdonos legalább azon értéket megtéríti, melyet azon alkatrész elválaszI tása után birna a birtokosra nézve. (936. §. c.) A hasznok előállítására tett költségek a tulajdonos által megtérítendők, a mennyiben azok a rendes gazdaságvitelnek | megfelelnek s a hasznok értékét túl nem haladják. Ugyanezen elv alkalmaztatik a mezei gazdaságban is, a rendes gazdasági év j végén elválasztandó gyümölcstermésre fordított költségek meg! térítésére. A 938. íj. 3. kikezdése szerint a birtokos igénye megszűnik, ha azt a kiadás után, ingóknál egy s ingatlanoknál hat hó alatt bíróilag nem érvényesítette, ha csak jogát a kiadásnál fenn nem i tartotta. A tulajdoni igény tárgyalása (939—915. §§.) a május 4—5-ki ülésben befejeztetett. Az ingók tekintetében az uj 944. §-a azon vélelmet állítja fel, hogy az ingó dolog birtokosa, annak tulajdonosa is. Ez ki | van zárva, ha az ingóság lopott, elveszett, vagy máskép a tulajdonos akaratján kívül kijutott dolog lenne, kivéve a készpénzt s i értékpapírokat. Az előbbi birtokos a bizottság 915. §. szerint a j rosszhiszemű birtokostól a kiadást mindig követelheti, a jóhiszeműtől pedig akkor, ha a dolog lopott, elveszett, vagy máskép I birtokából kijutott iugót képez. Az igény kl van zárva, ha az | előbbi közvetlen vagy közvetett birtokos a birtokszerzésnél nem j volt jóhiszemű, vagy a birtokkal jogérvényesen már felhagyott. A május 8 —10-iki ülésekben ismét tárgyalás alá vétetett a í 7-ik szakasz : Ueber Dienstbarkeiten. A tervezetnek számos j §-a szenvedett változást és több uj szakasz alkottatott a bizottság i által. A »Niesbrauch« telekkönyvi elbirtoklása a tulajdon és | földszolgalom elbirtoklási szabályai szerint állapíttatott meg; hasonlóan az ingók használati jogának megállapítása is jogügylet | vagy elbirtoklás által (uj 982. a. 983.) Uj szakaszt képez a 991. a. is, mely szerint valamely erdő haszonvételénél megengedtetik, 1 hogy ugy a tulajdonos, mint a haszonvevő üzleti vagy gazdászati terv felállítását követelhesse. A bizottság megállapította a?t is, hogy ha a haszonvevő a tulajdonos intése dacára is jogtalan használatot gyakorol, annak abbanhagyására bíróilag kötelezhető (1,004. §) és ha a földbirtok haszonvevője azt egy harmadiknak haszonbérbe adta, a tulajdonos a törvényes felmondás szabályainak megtartásával a bérletet felmondhatja ; a mely joga azonban j megszűnik, ha a bérlő által kitűzött kellő idő alatt nem nyilat: kozott (1,008. §.); az uj 1,010. §-a hat havi elévülést állapított I meg a tulajdonos s haszonvevő viszonos igényeinek érvényesité ; sére, előbbinél a dolog átvételétől és utóbbinál a haszonvétel be fejezésétől számitva. A tervezet 1,011. §. ellenében a bizottság a haszonvétel elidegenithetlenségét állapította meg, annak csak más általi gyakork latát engedvén meg ; minek folytán az I(jl2—1013. §§. töröltette., s az 1,014. §. első bekezdése módosíttatott; ugy annak másodi1 bekezdése is, mely a jogi személyek általi haszonvételt időbe határhoz kötötte, töröltetett és pedig az általános kritika köve telményére. Az uj 1,016. §. a) pontjában kimondatott, hogy a földbirtok haszonvétele, ha nincsen telekkönyvezve, a haszonvevő azon igényének elévülésével szűnik meg, melyet az a tulajdonos ellen a birtok átadására támaszthat. A tervezet 1,036. §-ának azon rendelkezése, hogy az »Inhaberpapier« s részvények haszonvételénél a jog a papir s a hozzátartozó kamatjáradék- stb. jegyek birtokára közösen illesse a tulajdonost s a haszonvevőt s hogy az értékpapír említett jegyekkel letétbe helyezendők, ha azok őrizete iránt meg nem egyeznének, a bizottság által az értékpapírok s a megújítási jegyek tekintetében meghagyatott; a kamat-járadék s osztalékjegyekre nézve azonban a birtoklást a haszonvevőre ruházta. Az összvagyon haszonvételéről szóló §§-nak egy része töröltetvén, a vagyont terhelő adósságok törlését rendező 1,040. §. következő kiegészítést nyert: »A tulajdonos hitelezői, a haszonvétel keletkezése előtti ícöveteléseiket, a haszonvétel alá tartozó tárgyakból és a tulajdonosnak a haszonélvező tulajdonába átment elhasználható dolgok értékének megtérítésére szolgáló igényéből is kielégíthetik, tekintet nélkül a haszonélvezetre ; a haszonélvező pedig jogosított a haszonvé el tárgyait elidegeníteni, a mennyiben ez a lejárt adósságoknak kifizetésére szükségeltetnék.« A tervezet 1,041. §-a szerint a haszonélvező a vagyonon fekvő adósság kamatainak fizetésére csak a tulajdonos irányában volt kötelezve, míg a bizottság módosítása folytán közvetlenül a hitelezővel szemben is köteleztetett annak teljesítésére és pedig ugy, hogy ezen kötelezettséget a tulajdonos haszonélvező között alakulható egyezség által sem lehessen kizárni vagy korlátolni. A korlátolt személyi szolgalmaknak a tervezetben megállapított szabályai csekély változással meghagyattak. A kézi zálogjog rendezéséből 3 §. intéztetett el. A min. tervezet 1,045. §-a annak jogi fogalmát következőleg állapította meg: »dass eine bestimrate Person berechtigt ist aus der beweglichen Sache (Pfand) Befriedigung zu verlangen.«