A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - Életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása esetén miként mondandó ki a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése,mint mellékbüntetés

324 A .JOG. eljárásában nem az öntudatosság, hanem a pongyolaság jellemzi. Ez ránk nézve kétségtelenül rosszabb, mintha a másik eset állna, mert mig az oly felfogást, mely annak rendje módja szerint fejlődött s melyet minden fázisában és részletében ismernünk, követnünk és boncolnunk s ha arre valóban méltó, bármely sarktételénél fogva helyesbitenünk, irányitanunk, esetleg teljesen meg döntenünk lehet: addig az olyat, mely az abususok egész láncolatán épült fel, hiába támadunk száz oldalról is, mert egyetlen, bár legjelentéktelenebb részecskéje is, mejy érintetlenül marad, inimlig elég erős arra, hogy az egészet fentartsa. Csak az észrevétlenül támadt megszokottság szokta tárgyait ily kipusztithatlan szívóssággal felruházni. Miután félő, hogy a jelen eset is ilyen, célszerűnek látszik a gyakorlatot a részletekben is követni, hogy annál közelebb férhessünk annak hiányaihoz. Erre igen alkalmas tér kínálkozik annak kutatásában, vájjon gyakorlatilag miként valósul meg az 1868 : XXXI. t.-c. 4 ik, továbbá a kamatok elévüléséről szóló 1883 : XXV. t.-c. 19-ik és ennek kapcsán a végrehajtási törvénynek általában a marasztaló Ítélet által nyert actio judicati elévülési idejét szabályozó 23-ik §-ának rendelkezése? Megjegyzem, hogy a gyakorlatban e két utóbbi törvényes intézkedés egymással folytonos collisioban látszik lenni. Életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása esetén miként mondandó ki a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, mint mellékbüntetés. Irta : BÁLÁS ELEMÉR, miskolci kir. törvényszéki jegyző. Bíróságaink e tekintetben nem követnek egyöntetű eljárást. Jogi szakközlönyeinkben többször olvashattunk olyan Ítéletet, mely ekként rendelkezett: » vádlott életfogytig tartó fegyházra s minden eshetőségre való tekintettel tiz évi hivatalvesztésre Ítéltetik.« A Döntvénytár új folyamának II. kötetében (5. szám alatt) a következő curiai Ítélet található: » vádlott életfogytig tartó fegyházra s ennek esetleg legfelsőbb kegyelem utján megrövidítése esetére, szabadságvesztés büntetésének megszűntétől számítandó tiz évi hivatalvesztésre ítéltetik.« Előfordult esetben a miskolci kir. törvényszék, majd a másodfokban eljárt kassai kir. ítélő tábla, végül a m. kir. Curia következőkép itéhek : A miskolci kir. törvényszék: »F. Mihály vádlott gyújtogatás és gyilkosság bűntette, valamint lopás vétsége miatt összbüntetéskép életfogytig tartó fegyházra, tiz évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanezen időtartam alatti felfüggesztésére Ítéltetik; megjegyeztetvén, hogy e mellékbüntetés azon esetre szól, ha az életfogytig tartó fegyházbüntetés tartama kegyelem utján megrövidíttetnék, a mely esetben e mellékbüntetés vádlottnak szabadon bocsátásától lesz számítandó.« (1892. nov. 30. 6,213. sz. a.) A kassai kir. ítélő tábla: »Tekintve, hogy a szabadságveszté»büntetés, az életfogytiglani fegyházra elitéltekre nézve is, nemcsak kegyelem utján, de más törvényes módon is megrövidülhet: a kir. ítélő tábla a kir. törvényszék Ítéletének a hivatalvesztés és politikai jog gyakorlatának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését akként egészíti ki, hogy a most jelzett mellékbüntetések arra az esetre is szólnak, ha a vádlott bármely törvényes módon visszanyerné szabadságát s minden esetben a főbüntetés megszűntétől számítandók. S ezzel a helyesbítéssel egyebekben« stb. (1893. ápr. 19. 5,387. sz. a.) A m. kir. Curia: »A kir. itélő tábla ítélete az elsőfokban eljárt kir. törvényszék Ítéletéből kiegészítéssel elfogadott indokoknál fogva, tekintettel a bt k. 45. és 18. §-a i r a, azzal a meghatározással hagyatik he'yben, hogy vádlott fegyházbüntetése a mai naptól számítandó.« (1893. jun. 26. 5,818. sz. a.) Végül a Döntvénytár XV. kötetében 71. sz. a. a következő curiai határozat foglaltatik: »Az életfogytig tartó fegyháznak kimondása szükségképen nem eredményezi, hogy az elitélt egész életét fegyházban töltse, sőt a btk. 45., 48, 117. és 120. §-ai szerint nem ritka az eset, hogy szabadságát ismét véglegesen visszanyeri . . . .« Mielőtt feleletet adhatnánk azon kérdésre, hogy életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása esetén miként mondandó ki a btk. 54—57. §-aiban foglalt mellékbüntetés, felmerül azon előzetes kérdés, hogy az életfogytig tartó fegyházbüntetés tartama miként rövidülhet s illetve miként szünhetik meg ? e tekintetben mit kell értenünk a »minden eshetőség«, »bármely törvényes mód« kifejezések alatt, vagyis melyek azon esetek, a midőn az emiitett mellékbüntetések az életfogytig tartó fegyházra itélt egyénnel szemben is foganatosíthatók ? E kérdésre a fentebb idézett curiai ítéletekből a következő feleletet nyerjük: Megszünhetik az életfogytiglani fegyházbüntetés : 1-ször. Kegyelem utján. Ez magyarázatra nem szorul. Kétségtelen, hogy a btk. 54—57. t;-aiban foglalt mellékbüntetés (feltéve, hogy ez el nem engedtetikl^ez esetnél az elengedett szabadságvesztésbüntetés megszűntétől s illetve a királyi leirat keltétől veszi kezdetét. 2-szor. Azon esetben, ha az életfogytiglani fegyházra itélt egyén a btk. 45. és 48. §-ai alapján tizenöt évi szabadságvesztésbüntetés kitöltése után feltételes szabadságra bocsáttatván öt esztendőt feltételes szabadságon töltött.* A btk. 54 -57. íj-^ban foglalt mellékbüntetések ez esetben a feltételes ezabadsá-un eltöltött utolsó év elteltével kezdődnek. Ez a btk. 45. és 48. §-aiban leli alapját. A btk. 45. §-a szerint ugyanis »az életfogytig tarló fegyházbüntetésre Ítéltek, büntetésük tizedik évének eltelte után s a 44. §-ban meghatározott feltételek alatt szintén a kőzyetitö-intézetbe szállittathatnak« s a btk. 48. §-a szerint »a közvetítő-intézetben letartóztatott egyéneket, ha jóviseletük és szorgalmuk által a javulás reményét megerősítették .... az igazságügyi íiniszter feltételes szabadságra bocsáthatja, ha büntetésük háromnegyed részét, az életfogytiglani fegyházra Ítéltek pedig legalább tizenöt évet kitöltöttek.» Már most mi következik ebből ? Az, hogy büntetőtörvényünk szerint az életfogytiglani fegyházra Ítélteknél tizenöt év tekintetvén az egész büntetési időtartam háromnegyed részének, húsz év az egész büntetési időtartamnak felel meg, vagyis a btk. 50. § ának a feltételes szabadságra bocsátottakra nézve megszabott azon intézkedésében, hogy »ha büntetésük ideje a feltételes szabadság visszavonása nélkül telt ki: a büntetés kiállottnak tekintetik«, csak azon értelem rejlik, hogy ha az életfogytiglani fegyházra elitélt egyén tizenöt évnek (vagyis büntetése háromnegyed részének) kitöltése után feltételes szabadságra bocsáttatván, büntetése hátralévő részét (tehát öt évet) a szabadság visszavonása nélkül töltötte ki, büntetése kiállottnak tekintetik. Szerény nézetem szerint ez a btk. 45., 48. és 50, §-ábóI, valamint a kir. Curiának fentebb idézett határozataiból önként következtethető. Végül 3 szor megszünhetik az életfogytiglani fegyház elévülés által is. Ez a btk. 120. és következő §-ai mellett bővebb vitatást nem igényel. Áttérve már most rövid értekezésem tulajdonképeni tárgyára, vagyis azon kérdésre, hogy életfogytig tartó fegyház kiszabása esetén miként mondandó ki a hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, mint mellékbüntetés? azt hiszem, aligha találok ellenvetésre, ha azt felelem, hogy e mellékbüntetéseket »minden eshetőségre«, vagy »bármely eshetőségre« való tekintettel kiszabnunk nem lehet, mert hisz ismeretesek előttünk azon eshetőségek, melyeknél az életfogytiglani fegyházra elitélt egyén (a m. kir. Curia szavai szerint) »szabadságát véglegesen visszanyerheti.* Vagy kövessük tehát a kir. Curiának (a fentebb idézett, Döntvénytár XV. kötet, 71. sz. a. határozat) rendelkezését és mondjuk ki, hogy ». . . . a mellékbüntetések arra az esetre szólnak, ha az (életfogytiglani fegyházra) elitélt egyén a btk. 45., 48., 117. és 120. §-ai szerint szabadságát ismét véglegesen visszanyerné«, vagy pedig a kassai kir. itélő táblának (fentebb idézett 5,387/93. sz.) határozatát tartva szem előtt, mondjuk ki azt, hogy »e mellékbüntetések arra az esetre szólnak, ha az elitélt bármely törvényes módon visszanyerné szabadságát.« Utóbbi is rövid szavakban magában foglalja a curiai rendelkezés értelmét, mert »bármely törvényes mód« alatt a btk. 45., 48., 117. és 120. §-ainak megfelelő törvényes megszűnési módok érthetők. Mindkettő világosan és határozottan rendelkezik s magában foglalja a törvény által megengedett »minden« és »bármely eshetőséget.« Belföld. A magyar ügyvédség a millenniumi kiállításon. A budapesti ügyvédi kamarának az ország egyéb ügyvédi kamaráihoz intézett azon felszólítása, hogy a millenniumi kiállítás történeti csoportjában részt vegyenek s ez alkalomból a magyar ügyvédség történetét megirassák, már eddigelé is élénk visszhangra talált. Már eddigelé is a nagyváradi, zalaegerszegi, aradi és szombathelyi kamarák választmányai nyilatkoztak és készségüket jelentették ki e nemes feladat anyagi és szellemi támogatása tekintetében; a budapesti ügyvédi kamarához küldött átirataikban a lelkesedés élénk hangján ajánlkoznak a cél tőlük telhető előmozdítására. A »Jog« a fiumei városi képviselőségben. A mint látszik, még mindig nem tudnak Fiúméban meguyugodni azon kérdés felett, melyet dr. Z a r e v i c h kitűnő munkatársunk e lapokban a magyar nyelvnek a fiumei törvényszéknél esetleg leendő * Jegyzet. A 2,106,1880. sz. igazságügyminiszteri rendelet értelmében ezen idő csak négy évben van megállapítva; nem tűnik ki e rendeletből, hogy az életfogytiglani fegyházra itéltnek mennyi időt kell a fegyházban kitöltenie, hogy négy évi feltételes szabadsága által bün'etése egész tartama kitöltöttnek vétethessék.