A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 44. szám - A kereskedelmi társaságok szervezésének irányelvei

314 A JOG. terjedő terminusok és statarialis intézkedések a fejünk felett összecsapó baj elhárítására. Az egyes felső és alsó fokú bíróságoknál észlelhető kisebb-nagyobb hiányokról lesz alkalmunk véleményünket az illető címnél elmondani. A központi igazgatás 29,223 frt többletkiadással szerepel; ezen többletből 28,148 frt esik az 1803: IV. t.-c. alapján foganatosított fizetésrendezés és javítás folytán emel kedett illetményekre 1,000 frt esik egy ministeri tanácsosi állásnak magasabb fizetési fokozatba történt sorozása által. A létszám áll jelenleg a ministeren kívül 2 (?) államtitkár, 3 ministeri, 7 osztálytanácsosból, 15 titkár, 6 fogalmazó, 49 különféle számtiszt, 18 különféle segédhivatali tisztviselő és 19 szolgából. Csak rövid pillantást kell vetnünk az osztrák igazságügyi kormány budgetjére, hogy szégyenkezve lássuk, mily szerény a magyar igazságügyministerium személyzeti száma és anyagi járandósága, ellenben mily aránytalan nagy az itt teljesített munka. A kir. Cur iánál 49,982 frt költségtöbblet van előirányozva; az összes előirányzat e címen 523,613 forint. Felvétetett ugyanis egy számfeletti tanácselnöki és két számfeletti II. oszt. állás, a mi 17,000 frt többletkiadást okoz ; hozzájárul az 1893: IV. t.-c. alapján fizetés és lakpénztöbblet 33,353 forint. A számfeletti állások betöltése szükségessé vált az immár 11,000-re felszaporodott hátralékok feldolgozására. E célból egy új külön tanács lesz alkotandó. Az ezen tanács a'akitásahoz még szükséges birói létszám kisegítő táblai bírákkal lesz pótolva. Gyökeres javulást a minister még ettől az intézkedéstől sem várja, mert a Curia bíráinak számát sokkal nagyobb mérvben kellene szaporítani, a mit azonban sem az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekéből, sem pénzügyi szempontból tenni nem lehet. Az állapot gyökeres javulását a minister csak a peres eljárás reformjától várja, mely a felső bíróságoknak jelentékeny tehermentesítését fogja előidézni. Azonban két, sőt három évig eltart az, míg a Curia hátralékait feldolgozhatja. Mi nem osztjuk a minister nézetét. Sürgősen szükséges, hogy a hátralék mielőbb feldolgoztassék. A polgári tanács birái ép úgy mint a büntető tanácsok, ma még nagyobbára tavalyi ügyszámokat referálnak és ha ez igy tovább halad, akkor 1—2 év múlva két éves ügyek előadása lesz napirenden. Az újonnan alkotott egy tanács vajmi keveset segit a bajon. Annak hat bírája még oly megfeszített munkásság mellett is alig lesz képes egy év alatt 3,000—1,000 darabnál többel elintézni, annyi pedig az utolsó évek tapasztalatai szerint az évi szaporodás. Maradunk tehát ott, a hol voltunk, azaz a hátralék constans és 4—5 évre kiirthatatlan. Itt csak egy radikális mód vezethet úthoz. Felhatalmazás kérendő a törvényhozástól, hogy a Curia — további intézkedésig — ötös tanácsokban intézhesse el a folyó ügyeket. Bármily savanyú az "alma — több garantiát látunk abban, mint a táblától fehendelt kisegítő birák intézményében. A curiai birák amúgy is többet dolgoznak, mint bármely legfőbb ítélőszék birái a világon. Helota munkát lehet kivételesen végezni, állandósitani azt nem szabad már a birák előrehaladt korára való tekintetből sem. Valóban csodálatos és a magyar faj magas szellemi nívójára, józan értelmére és ügybuzgóságára vall, hogy ily taposó malomhoz hasonló munkásság mellett is curiánk judicaturája oly jeles és a legelőrehaladottabb államok mögött nem áll Noblesse obiige, a curiai bírákat nem lehet, nem szabad ösztönözni mennél több munkára, elég legyen tőlük jövőre is minél alaposabb Ítéleteket elvárni. A Curia személyi járandóságai 503,703, dologi kiadásai 14,400 frtra rúgnak. Esik ezekből az elnökre 14,000, a II. elnökre 12,000, 8 tanácselnökre egyenkint 7,000 forint. A 67 curiai biró közül 33: 6,000 frt és 34: 5,000 frt illetményeket húz (a lakpénzt mindenütt beleértve.) Van ezenfelül egy elnöki titkár 2,600 frt, 12 tanácsjegyző (5: 2,100, 4: 1,900, 1: 1,200, 3 segédtanácsjegyzői szolgálatra berendelt törvényszéki biró egyenkint 600 frt pótlékkal), 4 segédhivatali igazgató (1: 2,300, 2 : 1,700, 1 : 1,800 frt) 12 irodatiszt és 23 különféle szolga. Dr. Révai Lajos. A kereskedelmi társaságok szervezésének irányelvei. lila : dr. MAGVARV GÉZA, nagyváradi kir. jogakadémiai tanár. A modern jogrendszerek egyik legnevezetesebb sajátságát, ellentétben a római joggal, a társas intézmények nagyfokú kifejlesztése képezi. Ismeretesek ugyan a római jogban is a társaságok s a corpus iuris civilisben 1 is nagy részletességgel vannak szabályozva, de sem azzal a jelentőséggel, sem azzal a kifejlett szervezettel nem birtak, mint ma. Ez a különbség nem alapszik merő véletlenen, hanem a társadalmi viszonyokban mélyen rejlő okokkal bir. Valahányszor a gazdasági életben egyesek erejét meghaladó eredmények biztosításáról van sző, többek egyesülése azok elérésére a legtermészetesebb eszköz. De a rómaiaknál a sajátszerű családszervezet és a rabszolgaság ezt nagy mértékben nélkülözhetővé tették. Náluk a szükséges emberi erőt, mely ma csak egyesülés által biztositható, a család és a rabszolgaság szolgáltatta. Ennek egyik következménye az volt, hogy a rómaiak a társulást kevésbé érzett szükségnek tekintették s ha előfordul, az rendszerint csak oly jogviszony jellegével bir, mely merőben csak a társak személyére vonatkozik, másokkal szemben azonban semmiféle jogi határa nincs. Vagyis, hogy ha a társak a társasági szerződés alapján másokkal szerződnek, ezek jogviszonya a társakkal szemben csak ugy áll fenn, mintha a társasági szerződés nem is léteznék. A harmadik tehát a társasággal, mint ilyennel szemben sem jogokat nem szerez, sem arra való tekintettel semmiféle korlátozásokat megtűrni nem köteles. A társaság tehát a társaknak pusztán belső ügye. A modern jogok a római jog ezen álláspontját elhagyták. Azok szerint a társaság rendszerint oly jogi tényező, mely nemcsak a társaknak egymáshozi viszonyára, hanem a társaságon kivül álló személyek jogi helyzetére is nevezetes befolyást gyakorol. Az eltérés legfőbb oka, hogy ma a rabszolgaság és a sajátszerű családszervezet, melyek az egyesek gazdasági erejének fokozását társulás utján nagymértékben nélkülözhetővé tették, nem léteznek. Ma az egyesek közt teljes magánjogi egyenlőség létezik. Ez azonban a gazdasági ellentéteket nemcsak hogy ki nem egyenlíti, hanem ínég fokozza. Ezek kiegyenlítése s általában az egyesek gazdasági erejének fokozása csakis a közös gazdasági célok után törekvő személyek egyesülése által lehetséges, melyet az államok még kényszereszközökkel is előmozdítanak. De hogy az egyesülés elég hatályos legyen, szükséges azt oly szervezettel ellátni, mely által az, az azon kivül állókkal szemben is érvényesülhessen. Nem elég tehát azt, mint a társak belső viszonyát szabályozni, hanem mint olyant, melylyel szemben harmadik személyek is jogokat szerezhetnek s mely iráut bizonyos kötelességeknek is vannak alávetve. Mert könnyen belátható, hogy valamely társas cél elérése csak akkor van eléggé biztosítva, ha az ahhoz szüksége, eszközöket nemcsak a társak, hanem harmadik egyének is a társasághoz tartozóknak kötelesek elismerni ; nevezetesen az egyes társak hitelezői nem vonhatják el a társaságtól azt a vagyont, mely a társas cél elérésére szolgál. Midőn a modern jogok a társaságok szabályozásánál ezen szempontból indulnak ki, nem mulaszthatták el azoknak oly szervezetet adni, melynek folytán jogi helyzetük a nagyközönségre veszélyessé ne váljék. Kétségtelen ugyanis, hogy azon szabály, mikép a társaság kifelé is jogi léttel2 birjon, megfelelő korlátozás nélkül igen könnyen a közönség megkárositására vezetnr. A hitelezők kijátszására a legkönnyebb módok egyike annak kijelentése vjlna, hogy bizonyos társasági vagyon nem az egyes társasági tagoknak, hanem a társaságnak vagyonát képezi. Egy felöl a társasági tagok, má-felől pedig a nagyközönség érdekeinek megóvása azon két sarkpont, melyekből a modern törvényhozás kiindul. Alapelv: társulás utján az egyesek erejét hatályosan fokozni, de ugy, hogy az a nagyközönség megkárositására ne vezessen. Ennek megvalósítása a kereskedelmi forgalommal a legbensőbb összefüggésben áll. Ott szükséges ugyanis leginkább a 1 D. 17., 2.; Inst 3. 25.; C. 4., 37. 2 Vájjon jogi személyek-e? e helyütt kutatni nem kívánom, hanem utalok a következő kiváló munkára : Nagy F. : A kereskedelmi társaságok jogi természete. Magy. Igü. IX. k.