A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 43. szám - Birák mint administratorok

Tizenkettedik évfolyam. 43. szám. Budapest, 1893. október 22. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 3. Kiadóhivatal; V.. Kudolf-rakpart 3. • 7.. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalasok a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr-. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Kelclős szerkesztő: Dr. STILLER MOR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél . % i.— » Egész -> 6 •* — • Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po s t a u t al vá nynyal küldendők. TARTALOM : Biiák mint adrninistratorok. Irta : S z a k o 1 c z a i Árpád, budapesti ügyvéd. — A közvégrendelet felvételének kérdéséhez. Irta: ilr. Markö Sándor, kir. körjegyző Rozsnyón. — A házasság felbonthatósága. Irta : dr. Horváth Ödön, dékán-tanár az eperjesi jogakadémián. — (Vége.) Belföld. (Az igazságügyi tárca költségvetése. — A budapesti kir. ügyészség személyzetének szaporítása. — A birák szaporítása.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Ügyvédi rendtartási ügyben. Irta : Jázon.) — Sérelem. (Viszonosság Ausztriával. Irta: dr. S z ivessy László, szegedi ügyvéd.) — Irodalom. (A kereskedelmi törvény magyarázata. Irta: dr. Neumann Ármin, egyetemi rk. tanár. — A nemzetközi magánjog. Irta : Szántó Mihály igazságügyi min. osztálytanácsos. - A bélyeg és jogilletéki szabályok betüsoros tára. Összeállította : Horinka Rikárd, adótáros Komárom.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA : Lombroso az asszonyi bűntettekről. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.i Birák mint administratorok. Irta : Dr. SZAKOLCZAI ÁRPÁD budapesti ügyvéd. A biró hivatása: ítélni, nem administrálni, feladata: az ítéletek hozatala és nem a blanquetták kitöltése, működésének a legmagasabb színvonalon kell állania, nem szabad lesülyednie a másoló sablon munkákhoz. Mert a biró ítélete képviseli az élő practicus törvényt, a judicatura eleveníti meg a törvény holt betűit. Nem hiszem, hogy akad bárki is, ki e tétel valódiságát kétségbe vonná és sajnálattal kell constatálnunk, hogy senki sem mondhatja hazánkban, hogy bírói karunk legalább nagyrészt fogalmazói munkát végezne, nap nap után végzi a sablon munkák egész raját, kiadmányoz, kitölti a blanquettákat, megírja a jegyzőkönyvek külzetét, administral, de nem ítél. S a biróságok vezetői közül nem egy. hogy tovább ne menjünk, helybeli járásbíróságaink legnagyobbjának vezetője kir. »i tél ő« táblai ranggal eleget vél tenni hivatásának, ha sorra járja naponkint a segédhivatalokat; ő maga, »itélő« táblai méltósága dacára, soha egy ügyben sem ítél, nem is vet szemügyet arra, hogy többi bírái mit és hogyan ítélnek, csak ha az irattár rendben van és a segédhivatalnokok eléggé reszketnek láttára, akkor mi sem állja útját annak, hogy a járásbíróság a mintabiróság nevére igényt tartson. Pedig szerény nézetünk szerint egy irodaigazgatc ezt ép oly jól elintézné, mint elintézi a váltótőrvényszéknél s nagy terjedelmű járásbíróságnál ennek alkalmazása felette jogosult volna. S akkor azután a kir. ítélő táblai biró úr ítélhetne, bíráival tanácskozhatnék, bonyolultabb ügyekben jogi tapasztalatait közölhetné velük, persze aligha lehetne ezt oly stentori hangon tennt, mint a segédhivatalok vézna díjnokaival. Mert hiába, ismételnünk kell, hogy a birói hivatás szellemi s nem administratori működés s csakis az vezetheti jól a bíróságot, ki annak szellemi oldalát jól és helyesen vezeti. Szellemi oldalát, de vájjon hol van a mi birói működésünknek a járásbíróságoknál szellemi oldala ? Körülvéve a sablon munkák tömegétől, elfullad az, mielőtt kifejlődhetnék. Elhal az már a joggyakornokban, ki végrehajtási végzések másolásával kezdi pályafutását és évek múlva viszi fel a makacssági ítéletek nehéz szellemi próbájára. És mint bírót követi őt e sablon - szörnyeteg léptenLapunk mai száma nyomon s mihamar hozzászokik a gondolathoz, hogy bírónak lenni annyi, mint administrálni, bevezetni, kivezetni, kitölteni ezt és azt a blanquettát, — és néha napján ítéletet is hozni. Rendszer ez, mely ellen küzdeni az igazságügyi reformok legszebb harca, melynek legyőzése volna annak legszebb diadala. A birói karsokkal értékesebb, sem hogy másolási munkákkal kellene elkoptatni, a birói ítélethez sokkal nagyobb érdekek fűződnek, semhogy el szabadna tűrni azt, hogy a sablonok által elsenyvedjen. Valóban ítélkező birák és a másoló segédszemélyzet szaporítása többet segítene sok szépen indokolt törvényjavaslatnál. Mennyi ambitió törik meg a sablonok monotoniáján, hány tehetség válik géppé a mostani gyakorlat mellett. Mily lelkesedéssel fog hozzá az új albiró a tiszta szóbeli tárgyaláshoz, midőn minden ügy átmegy teljesen tudatába és az átgondolt meggyőződés szüli Ítéleteit. De a régi sceptikusok mosolyognak ez ügybuzgóság fölött. »Majd bele fárad!« És kifárad. Még egy ideig győzi. De aztán jön a szemrehányó kabinetrendelet. Kevés számot intéz e 1. Rakásra gyűlnek a kitöltetlen blanquetták. S ime a mi ügybuzgó biránk be kezdi látni, hogy ő neki nem ügyeket, hanem számokat kell elintézni. Idyllikus resignatió váltja fel az ambitiót, melyet csak néha zavar meg a kir. itélő tábla megsemmisítő végzése, mely reámutat arra, hogy a sommás bírónak magának kell a tárgyalást vezetni és nem szabad tűrnie, hogy sommás eljárásunk írásbelivé fajuljon. Pedig a tiszta szóbeliség megőrzése nem áll módjában s ez a körülmény különösen meggondolandó lesz új sommás eljárásunk életbeléptetése előtt. A mai rendszer fentartása a szóbeliség halálát jelenti bíróságainknál, mielőtt az csak kissé is meghonosul. A szóbeliség declarálását foglalja magában a sommás eljárásra nézve az 1868: LIV. törvénycikk is s ma reformnak tekintjük, ha új törvénynyel törekszenek a sommás szóbeli eljárást szóbelivé tenni. Egy pár csepp orvosságot ott találunk az idei költségvetésben a díjnokí személyzet szaporításában, de ez nem fog segíteni a helyzeten, míg minden biró mellett egy másoló nem lesz, ki a blanquetta-munkákat elvégzi, míg a sablonok egész terhe nem vétetik le a birák vállairól, mig a biró mellett dolgozó joggyakoinok nemafogalmazás, hanem a másolás titkait sajátitja e 1 és a jegyzőkönyvek vezetéséből készül a jövő birói hivatásra. Es hiába, bárhogy idegenkednek tőle, a joggyakornokok ügyvédnél kötelező praxisát soká elhalasztani nem lehet. A gyakorlati élet sok sablont tör meg és megzavarja a csendes bureaukratismus megszokott formáit, az igazságügy csarnokait pedig nem lehet elzárni a külvilág előtt és emberek s azok cselekedetei felett csak az tud helyesen ítélni, ki az életet s nemcsak a blanquettákat ismeri. A közvégrendelet felvételének kérdéséhez. (Döntvénybirálat.) Irta : dr. MARKÓ SÁNDOR, kir. közjegyző Rozsnyón. A kir. Curia 8.282/1893. sz. ítéletével egy közvégrendeletet érvénytelennek mondott ki azon oknál fogva, mivel az 1874 : XXXVI. t.-c. 82. §. b) pontjának, mely szerint szükséges, hogy »az ügymenet egész folyama alatt két tanú folyton jelen legyen <. elég nem tétetett. 13 oldalra terjed.