A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - A pozsonyi kir. törvényszék

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 2. számához. Budapest, 1893. január hó 8-an. Köztörvényi ügyekben. A koiadóh ;i/ ingatlan birtok mindenkori birtokosai terhelik. V/ ezzel ellenkező külön megállapodás bizonyítandó. A butonyai kir. járásbíróság (1891. július 14-éu, 2,627.) Bock Róbert ügyvéd által képviselt J. György felperesnek, Damanovszky Zoltán ügyvéd által képviselt J. Arkadiáné alperes ellen 146 frt 68 kr. s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha leteszi felperes a pótesküt arra, hogy azon alkalommal, a midőn dr. W. Iván közvetítése mellett a kereseti 5>/i fertály földet alperesnek haszonélvezetül átengedte, kiköltetett, hogy alperes legyen köteles a haszonélvezetül átengedett föld után az adókat fizetni és hogy ezen kikötés, illetve megállapodás alperes jóváhagyása mellett jött létre, akkor köteles lesz alperes a követelésbe vett 146 frt 68 kr. tőkét és járulékait felperesnek megfizetni, elleneseiben felperes keresetéve! elutasittatik, stb. Indokok: Azon körülmény, hogy a kereseti földet alperes haszonélvezi, egymagában külön kikötés és megállapodás hiányában még nem állapítja meg alperesnek azon kötelezettségét, hogy ö az általa haszonélvezett föld után köteles legyen az adókat fizetni, a jelen esetben annál kevésbé, mert alperesnek haszonélvezeti joga a 2-/. alatti végzés szerint kiterjed felperesnek összes ingatlan vagyonára és alperes azokból csakis ö'/z fertály földet haszonélvez, alperes tehát feltétlenül nem volt marasztalható a kereseti adótartozás kifizetésében. Dr. W. Iván tanú vallomása által félpróbaerejüleg igazolva van az, hogy azon alkalommal, a midőn a kereseti föld alperesnek haszonélvezetül átengedtetett, ki volt kötve, mikép alpe'es legyen köteles az átengedett föld után az adókat fizetni és hogy ezen kikötés, illetve megállapodás alperes jóváhagyása mellett jött létre, a teljes bizonyíték helyreállítása végett felperesnek a pótesküvel oda Ítélni és ennek levagy le nem tételétől kellett a per kimenetelét függővé tenni s alperest a keresethez képest elmarasztalni, mert igazoltnak fog vétetni, hogy alperes kötelezte a haszonélvezetül átvett föld után az adókat fizetni. A C) alatti adókönyvecske felperes tulajdonát képező összes ingatlanok adóját tüntetvén ki, valónak volt veendő, hogy a kereseti 5'/a fertály földnek évi adója és a C) alatti szerint felperes ez által kifizetett 1,025 frt 04 krban benfoglaltatik és így igazoltnak volt veendő az is, hogy a keresetadót felperes fizette ki. A szegedi kir. itélő tábla (1891. december 81. 7,102.); Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes feltétlenül köteleztetik a kereseti 146 frt 68 kr. tőkét és jár. megfizetni. Indokok: Alperes beismerte a per során azt, hogy ő a kérdéses ingatlanokat özvegyi joga címén haszonélvezetben tartja, azt pedig nem tagadta alperes, hogy ezen ingatlanokat a keresetbe vett adótartozás terhelte. A C) alatti tartalmára nézve nem kifogásolt adókönyvecskével pedig felperes bizonyította azt, hogy ő az alperes haszonélvezeti jogával terhelt összes ingatlanok után az 1800. I. és III. adónegyedre eső adótartozásakat kifizette és miután az alperes által tényleg birtokban tartott kereseti ingatlanok is ezen fent emiitett ingatlanok egyik alkatrészét képezik, ebben a körülményben bizonyítást nyer az alperes által tagadott az a ténykörülmény is, hogy felperes fizette ki az alperes által birtokban tartott ingatlanokat terhelt és a tárgyalás során részletezett adótartozásokat is. A közadók pedig az ingatlan birtok mindenkori birtokosát terhelik és felperesnek az általa birtokban tartott ingatlanokat terhelő adófizetési kötelezettsége csak ugy volna a tlkvi tulajdonos felperesre áthárítható, ha alperes erre vonatkozó külön megállapodást bizonyítóit volna. Alperes azonban nemcsak hogy ilyent nem bizonyított, hanem nem is állított, sőt az 1890. évi dec, 17-én megtartott tárgyalás alkalmával egyenesen beismerte, hogy ilyen megállapodás közte és felperes közt nem jött létre, a kihallgatott dr. W. Iván pedig épen azt bizonyítja, hogy alperes kifejezetten is elvállalta azt az őt törvényesen is terhelő adókötelezettséget. Ilyen tényállás mellett tehát a külön kötelezettség vállalás bizonyításának szüksége fenn nem forog, a miért is az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az abban felperesnek megítélt póteskü mellőzésével alperest feltétlenül kellett a kereseti tőke és annak járulékaiban is marasztalni. A m. kir. C'uria (1892. dec. 9-én, 7,153. sz.): A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Azon vélelemmel szemben, hogy a gazdaságot az apa mint < saládfó' vezeti és így a gazdasági termények az ö tulajdonát képezik, a régrebajtatót terheli annak bizonyítása, hogy a lefoglalt termés legalább meghatározott részben a végrehajtást szenvedett c-aládtagot illeti. A dicsö-szent-mártoni kir. járásbíróság (1892. évi febr. 11, 268. sz.): Zehán László ügyvéd által képviselt B. Dumitru felperesnek Fekete Sándor ügyvéd által képviselt kk. B. Petru mint B. Anika törv. képviselője alperes ellen ingóknak végrehajtás alóli feloldása iránti perében következőleg itélt. B. Anika végrehajtatónak B. György elleni 31 frt 90 kr. és jár. iránti végrehajtási ügyében az 1890. nov. 20-án felvett végr. jkönyv 1. tétel alatt lefoglalt és 12 frtra becsült 2 szekér széua, a 2. tétel alatt lefoglalt és 30 frtra becsült 1 darab ökörszekér, valamint a 3. t. a. lefoglalt és 48 frtra becsült 1 kazal széna a végrehajtási zár alól feloldatnak, stb. Indokok: Igénylő felperes keresetének helyt kellett adni és a fenti tárgyakat a végrehajtási zár alól fel kellett oldani, mert alperes tagadása és állításaival szemben C. Júon és V. Lőrinc tanuk vallomása által beigazolva lett, hogy a végrehajtási jkv. 1 és 3. tétele alatt lefoglalt gabona és takarmány az igénylő felperes birtoka és használatában levő birtokon termett, mely birtokban a gazdaságot felperes vezeti s abban neki végrehajtást szenvedő, ki vele közös háztartásban él, mint fia csak segédkezik és annyival is inkább helyt kellett adni a keresetnek, mert ha áll is az, hogy végrehajtást szenvedőnek anyai része van a kérdéseit birtokban, de külön kezelt vagyona nincs, bíróilag átadva a hagyaték nincs és a részesedési hányad sincs bizonyítva. A végrehajtási jegyzőkönyv 2. t. a. lefoglalt ökörszekeret pedig azért kellett a foglalás alól feloldani, mert ugyancsak fenti tanuk azt is bizonyították, hogy azt igénylő felperes készítette, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1892 ápr. 11. 871. sz. a.): A neheztelt ítéletnek azt a részét, melynél fogva a végr. jkönyv 2. t. a. lefoglalt 30 frtra becsült 1 darab ökörszekér a végrehajtás alól felmentetett, a vonatkozó indokból helyben hagyatik, annak többi része azonban megváltoztatik s felperes keresete, a mennyiben az a végr. jkönyv 1. tétel alatt lefoglalt 12 irt értékű két szekérnyi mintegy 60 véka törökbuza és a 3. t. a. lefoglalt 48 frt értékű egy kazal szénának felén felüli részére vonatkozik, elutasittatik és a végrehajtás alól csak az ezen utóbbi tételek alatti tárgyak fele részei mentetnek fel, stb. Indokok: Felperes a végrehajtási jegyzőkönyv 1. és 3. tétele alatti terményeket abból folyólag állítja tulajdonának, s azokat azért kéri a végrehajtás alól feloldatni, hogy ezek az ő tulajdonait képező ingatlanokon termettek volna; minthogy azonban a kihallgatott tanuknak összhangzó vallomásai szerint azon ingatlanok, melyeken a lefoglalt termények megtermettek, csak fele részben képezik felperes tulajdonát s e szerint f-lperesnek a termények iránti tulajdonjogát is csak az ingatlanokhoz való tulajdon arányában lehetett igazoltnak tekinteni s miután megosztható tárgyak, csak azoknak őt illető fele részét lehetett a végrehajtás alól felmenteni, azok másik fele része iránti keresej tével pedig felperes elutasítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1892. évi dec. 2. 8,372. sz. a.): A másodbiróság ítélete nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, felebbezett részében és pedig a per főtárgyára nézve, megváltoz! tattatik és e részben az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. In d o k o k ; Felperes már keresetében is felhozta, hogy azon ingatlant, melyet kizárólagos tulajdonának is állított és melyen a foglalás történt, ő míveli és kezeli és a végrehajtást szenvedett, ki felperesnek a fia, csak segédkezik a gazdaságban. Azon vélelemmel szemben, hogy a gazdaságot felperes mint apa, tehát mint családfő vezeti és így a gazdasági termények az ő tulajdonát képezik, alperest terheli annak a bizonyítása, hogy a lefoglalt termés legalább meghatározott részben a végrehajtást szenvedettet illeti. E részben nem nyújt bizonyítékot, hogy a kereseti ingatlan a per adatai szerint fele részben a végrehajtást szenvedett néhai anyjának nevére vannak telekkönyvezve, mert az még nem zárja ki, hogy a gazdaságot felperes saját nevében kezelje és még nem oldja fel alperest a bővebb bizonyítástól, midőn nem mutattatott ki, hogy a hagyatéki vagyon már átadva és abból a végrehajtást szenvedett mily részben részesült. Ugyanazért és tekintve, hogy a kihallgatott tanuk va'lomásánál fogva is felperes olyannak tekintendő, ki az ingatlant, melyen a lefoglalt ingók termettek, tényleg birja, keresetének a per főtárgyára vonatkozó részében egész terjedelmében helyt adni kellett, stb. Alperesnek a bírósághoz teljesített fizetése dacára felperes végrehajtást vezethet a neki járó összegre, mintán ez neki személyesen vagy megbízottjának fizetendő. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1891. április 9-én, 32,653. sz.): Dr. Bányai Lipót ügyvéd által képviselt F. testvérek