A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 42. szám - A büntető törvénykönyv magyarázata

A JOG. 303 intézkedésre, a birói és telekkönyvvezetői létszám sürgős szaporítására és az eddigi szerencsétlen cxperimeutatiók elejtésére van szükség, — ezt kívánja a telekkönyvi intézmény hitele és eddigi szeplőtlen hírneve. Tehát több bírót kérünk. A kolozsvári kir. itólő tábla ügymenete, ugy látszik, éles ellentétben áll ítélő tábláink egy részének ügymenetével. S mondhatjuk, hogy ez eltérés ép oly dicsérendő, mint követendő példát állapit meg. Mig ezen másodfokú bíróságaink egy részénél az ügyek gyakran egy éven keresztül és ennél tovább is hevernek, hogy azután az első bíróság Ítélete kicsinység miatt feloldassek s az ügy hónapok multán felkerülve, hónapokig újból heverjen elintézetlenül, addig a kolozsvári kir. itélö táblának egy előttünk fekvő concrét esetéből vonva le a következtetést, ott, mint látszik, már meggyökeredzett azon elv, hogy az ítélő tábláknak nem az a hivatása, hogy ők képezzék azon szirtet, melyen minden, az ügyek gyors lebonyolítását célzó törekvés hajótörést szenvedjen. Az eset pedig, a melyről szólunk és melyet velünk közölnek, a következő: A puji járásbíróságnak az előzetes szakértői szemlét jóváhagyó, illetve a költségeket megállapító 1893. évi július hó 11-én kelt végzése az egyik peres fél közvetett felfolyamodása által feljutott az összes ügyiratokkal együtt a kolozsvári kir. itélö táblához. A táblának módjában állott volna ezen ügyet hosszú időkig függőben tartani, sőt megakasztani, mégis az ügy már két hónappal később, vagyis szeptember 12-én, tehát alig hogy felterjesztve lett, ülésbe került s elintézést is nyert, mi által az ügy további tárgyalása elé akadály alig gördittetett. A ki admányozás, mely sok helyütt majd oly soká tart, mint az elintézés maga, ezen sem nem sürgetett, sem pedig a fennálló praxis szerÍQt fontossággal nem bíró ügynél olyan volt, hogy a puji járásbíróság már szeptember 18-án közölhette a fenti másodbirosági végzést az érdekelt felekkel. Vagyis az ügy másodfokú elbírálása és az elsőfokú közlés között 6 napnál több le nem pergett, a kiadmányozás tehát 2—3 napnál többet igénybe nem vett. Ha ez a példa követésre találna, erős meggyőződésünk, hogy nemsokára eleje volna véve azon, még miodig botrányos állapotoknak, melyek tábláink egy részének ügymenetét oly szomorúan jellemzik. Gyors s a mellett alapos elintézés s a mi még annál is égetőbb s könynyebben elérhető: gyors expeditio megteremtené azon utópiát, mely után a jogkereső közönség mindeddig még hiába eped. Üdvözöljük a kolozsvári táblát ezen példaadó törekvésében és kívánjuk, hogy az elismerést, melyet a fenti sorokban iránta leróni kötelességünknek tartottuk, mielőbb hangoztathassuk más táblák irányáhan is. A fordítások közvetítése és a fordítási díjak megtérítése körül követendő eljárás szabályozása tárgyában 1898. évi január 9-én 114. eln. szám alatt kelt belügyminiszteri körrendeletet, tekintettel arra, hogy a Rendeletek Tárában meg nem jelent — több oldalról hozzánk intézett kérelem folytán — a következőkben közöljük: A központi fordító osztály szervezésére nézve minisztertanácsilag megállapított szabályok, melyek a fordítások közvetítése és a fordítási díjak megtérítése körül követendő eljárást is előírják, kivonatban az 1869. évi március hó 25-én 277. sz. a. kelt itteni rendelettel az összes törvényhatóságokkal közölve lettek. Azt tapasztaltam azonban, hogy ezen most idézett rendelet több tekintetben s különösen a fordítási díjak megtérítésénél figyelmen kívül marad. Ezenkívül a horvát sziavon kormány is számos esetben panaszkodott a fordítási díjak visszatérítésénél a magyarországi hatóságok részéről követett eljárás ellen, a mennyiben a magyarországi hatóságok által hozzájuk intézett horvát-szlavón beadványok fordításáért a horvát-szlavón hatóságoktól a díjak megtérítését követelték A fennebbi körülmények folytán elhatároztam a fordítási ügynek a szabályok rendes medrébe való terelését és e célból bocsátom ki ezen rendeletet, mely egyrészt feleleveníti a korábbi idevágó rendeletet és másrészt megjelöli a követendő eljárást. Először is általánosságban megjegyzem, hogy a fentemiitett rendelettel kivonatban közölt szabályok 12. g-a értelmében a fordítási díjakat mindig a megkereső hatóság viseli, a mennyiben tehát ezen fordítások a közszolgálat érdekében és hivatalos használatra kéretnek, a fordításokért járó díjak az illető hatóság által fizettetnek és ezen díjak az illető fél által csupán az esetben téritendők meg, ha a fordítás a fél egyenes kérésére, illetőleg az ő magánhasználatára lett volna eszközölve. Megemlítem különben azt is, hogy hatóságok részéről a fordítások megrendelése csakis az illető szakminisztérium közvetítésével történhet. A mi pedig a horvát-szlavón hatóságokkal szemben követendő eljárást illeti, erre nézve ismételve figyelembe ajánlom, miszerint a magyarországi hatóságok és a horvát-szlavón hatóságok egymás közti levelezésére nézve az 1868. évi XXX. t.-c. szabványai irányadók és az ezen t.-cikk által megállapított viszonosság elve nemcsak az idegen szövegű megkeresések elfogadása és elintézésére, hanem a fordításokból felmerülő költségek viselésére is határozottan mérvadó. Felhívom tehát címet, hogy az alantas hatóságokat és a községi elöljáróságokat utasítsa, miszerint a jelzett és a fordítási díjak visszafizetésére is kiterjedő vissonosság elvét — felmerülő esetekben — szigorúan szem előtt tartani szoros kötelességüknek tekintsék. A díjak viselését illetőleg pedig felelevenítem a következő eljárást. A hatóságok által kért és a központi fordító osztály által eszközölt fordításokért járó díjak mindenkor az illető vármegyének vagy városnak irodai szükségletek fedezésére szánt javadalmazásából fedezendők, akkor is, ha az árvaszék kérte a fordítást; ezen esetben tehát nem az árvaszék, mely a fordítást kérte - miután arra alapja nincs — hanem az illető vármegye vagy város fizeti a díjat az irodai szükségletre megszabott hitelből. Midőn ezekről címedet tudomás és miheztartás végett értesíteném, végre arra is figyelmeztetem, miszerint a fordítási díj, ama itteni rendelet vétele után, melylyel az idegen szövegű irat a fordítással együtt visszaküldettek és melyben a díjösszeg megjelöltetik és a fizetésre felhívás történik, a fordítást kérő hatóság által idu haladéktalanul felterjesztendő akkor is, ha más hatóság vagy magánszemélyek érdekében történt volna a fordítás, mely esetben szintén a fordítást kérő hatóság tartozik a díjat előlegezni és azonnal felterjeszteni. Es egyszersmindenkorra még azt is ki kell jelentenem, hogy a központi fordító osztály által eszközölt fordításokért felszámított díjaknak elengedésére irányzott kérelmeknek hely soha sem adható. Hatáskör megállapítása, vasuti pályatest lejtőjének rongálása miatt indított ügyben. A kir. minisztérium a H. F. szegzárdi lakos elleni kihágási ügyben a szegzárdi kir. járásbíróság és Tolnavármegye központi járásának főszolgabirósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1893. évi február ho 13-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, követkesöleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik ; mert a feljelentett tényállás szerint H. F. szegzárdi kir. fogházfelügyelő egy fogházőrrel és két fogolvlyal bűnjelek megsemmisítése végett küldetvén ki, az ezeket tartalmazó láda elégetése végett a m. kir. államvasutak pályatestének 536—537. szelvénye közt a pályatest lejtőjében gödröt ásatott s tüzet rakatott, melyet a vasuti őr tiltakozása és figyelmeztetése dacára sem oltott el, sőt azzal gorombáskodott; mert a m. kir. volt közmunka-és közlekedési miniszter által 1867. évi november hó 14-én 2,219. szám alatt kiadott rendelet következtében ujolag kihirdetett, az 1867 : XVI. t-c. VIII. cikke, az 1878: XX. t.-c. VIII. cikke és illetve az 1887 : XXIV. t.-c. 1. § a által, a hozzátartozó határozmányokkal együtt hatályában fentartott 1851. évi november hó 16-iki üzlelrendtartás 98. §-a szerint »a pályának és tartozékainak, tehát nemcsak a vágányoknak, árkoknak stb. bárminemű megrongálása, félretnozditása vagy megváltoztatása tilos ; hasonlólag szigorúan tilos bárminemű tárgyakat a pályasinekre vagy ezek mellé a pálya vagy tartozékának kerületébe tenni vagy jelzéseket utánozni« ; mert H. Ferenc a feljelentés szerint a most hivatkozott rendeletet szegte meg ; mert ennek következtében a kbtkv. 111. ij-ába ütköző kihágás tényálladéka látszik fenforogni, a mennyiben a feljelentés szerint nem a vaspályán vagy ahhoz tartozó épületeken a biztonság szempontjából kiadott egyes rendeletnek vagy intézkedésnek a felügyelő személyzet által való figyelmeztetés dacára történt megszegése, hanem a vaspályákra vonatkozólag az életbiztonság és az egészség oltalma végett kiadott általános rendelet megszegése képezi a panasz tárgyát; végül mert az 1880: XXX VII. t.-c. 40. és 41. §-ai értelmében a kbtkv. 111. §-ában körülirt kihágás elbírálására a kir. bíróságok vannak hivatva. (2.611/1893. 1. M. sz.) Csődtöineggondiiokságok köriili miseriák. A vidéki törvényszékeknek cscdgondnokságok osztogatásáról a »Bácskai Ellenőr« ben a következő panaszt olvassuk : M. Károly szabadkai lakos örökségére csőd uyittatott; ezt megelőzőleg alig két évvel telepedett le helyben B. L. fiatal ügyvéd s miután hihetőleg akkor is a »B.« betű szerepelt, az illető csődelőadónak szives közreműködésével megkapta a zsiros tömeggondnokságot, a miből — habár lehet, a legtisztességesebb úton is — alig félév alatt begombolt néhány ezer forintot, mialatt a többi 10—15 éven át gyakorló ügyvédek a »csillagvizsgálat« hasznos mesterségében gyakorolhatták magukat! Hja, hiába! maga a csődügy előadója is »B.« betű lázban szenvedett! No, de hagyján! Ám fogadjuk el hát mi is azt az áldott a, b, c rendszert; csakhogy ugy látszik, ?. tek. kir. törvényszék a cigány a, b, c szerint jár el! Alig egy hónapja ugyanis, hogy B. Lencsi ellen a csőd kimondatott, tömeggondnok lett dr. Brenner József (boldog »B.« betű, hány éve már, hogy szerepelsz?) erre alig egy hétre rá megbukott Z. Mária moholyi lakos; tömeggondnok lett Milassin Miklós szabadkai ügyvéd. Itt egyszerre három érdek-sértést követett el a tek. kir. törvényszék : 1. megsértette a hires a, b, c rendszert, a mennyiben »B.« betű után közvetlenül nem az »M.« betű következik; 2. megsértette a zentai kir. járásbíróság területén működő ügyvédi kart. Avagy talán a zentai, ó-kanizsai, adai, moholyi ügyvédek nem is fizetnek állami adót és ügyvédi kamarai díjakat? vagy talán nem ép oly ügyvédi oklevéllel birnak, mint a szabadkaiak r ts így, ha véletlenül — évek során át — kerületükben egy árva csőd fordul elő, arról is egy-egy szabadkai protezsált szedje le az epret? végre: 3. megsértette a csődhitelezők, esetleg a vagyonbukottnak érdekér ; a mennyiben annak a szabadkai tömeggondnoknak Moholyra való oda- és visszautazása és kiadásai nem Isten nevében, hanem a törne? számlájára és apasztására történnek ! (Tout comme chez nous!) Kiadatási ügyekben hozott bírósági határozat végelhatározás végett a kir. igazságügyminiszteriumhoz terjesztendő fel. A kir. igazságügyminiszter szükségesnek tartotta az ország egyik kir. törvényszékét figyelmeztetni, hogy az állandóan követett, az ideig-