A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

158 A JOG. nem érvényesíthető követelés természete nem szenved változást az által, ha az kötelezvény vagy váltó alakjában jelentkezik s mert a birói gyakorlat ezt az elvet a szigorú alakisághoz kötött váltóeljárás alá tartozó követelésekre is kiterjesztvén, annyival inkább alkalmazást nyer az a jelen esetben, a mikor az ellenfél kifogása alapján a biró hivatalból tartozik a tényállást, tehát az A) alattiban foglalt követelés eredetét is kinyomozni. Alperesek annak bizonyítására, hogy az A) alattinak tárgyát tőzsdei különbözetek képezték, a 2—5. alatti leveleket, illetve számlákat csatolták, továbbá tanukra hivatkoztak és szükség esetére felperesnek főesküt kínáltak. A 2 — 5. alatti levelek ennek a perdöntő körülménynek megállapítására nem nyújtanak elegendő alapot, de a kihallgatott tanuk vallomásai sem képeznek arra néxve részbizonyitékot sem, mert P. A. tanú csak következteti azt, hogy az A) alatti tőzsdei különbözetekről állíttatott ki; S. D. tanú pedig azt vallja ugyan, hogy az A) alatti keltének idejében felperes sógora alpereseket a differentiák megfizetésére felszólította, mire alperesek az A) alatti okiratot aláírták; arról, hogy az A) a tárgyát valóban differentiák képezték-e, ezt tanú sem tudja. Ily körülmények között az alperesek által kinált, visszakinálás esetében mind a két alperes személyében elfogadott és felperes által visszakínált főesküt kellett a prts. 221., illetve 230. §-a értelmében alkalmazni s a per kimenetelét a mindkét alperes által leteendő eskütől függővé tenni, mert az eskü le nem tétele esetén a valódinak elismert A) alatti kötelező okirat alapján, melyben alperesek üzleti összeszámolás eredményeként elismerik, hogy felperesnek 115 frttal adósok, azt pedig nem állítják, hogy a keresettel érvényesített 50 frtos részletet megfizették volna: alpereseket ebben az összegben s a lejárattól számított 6°/o kamatában marasztalni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert felperes azt, hogy ő a kereseti ügylet lebonyolításánál az alperesek megbízásából, mint bizományos járt el, alperesek tagadásával szemben mivel sem bizonyítván, a főeskü letétele esetében igazoltnak lesz tekintendő az a körülmény, hogy az A) alattinak alapját képező ügylet a felperes részérői is pusztán tőzsdei játékból eredő különbözeti ügyletet képez, mint ilyen tehát kereseti jogalapot nem nyújt. (1893. máj. 16 1,133. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Oly számadási viszony, melyuek alapján az 1881 : LIX. t.-c. 81. §-a értelmében számadás előterjesztése iránti felhívási keresetűek helye van, csak valamely idegen vagy közös vagyon kezelője és e vagyon kizárólagos vagy közös tulajdonosa között létesül. Azon körülmény azonban, hogy az ügynök az őt megillető kőzve, titési díj mennyiségét más módon kimutatni nem tudja, a közvetL tési díj fizetésére köteles felhívott számadási kötelezettségének megállapítására okul nem szolgálhat. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1892. június 17-én 25,417. sz. a.): Dr. Reinitz Jakab ügyvéd által képviselt R. M. J. felhivónak dr. Buncel Antal ügyvéd által képviselt A. Dávid felhívott ellen felhívási perében következő végzést hozott: A kir. törvényszék felhívott számadási kötelezettségét megállapítja s kötelezi öt, hogy az általa a Berliner H. berlini céggel 1891. évben kötött borügyletekre vonatkozó vételárnak, valamint az ezek után felhivónak járó juta'éknak feltüntetését tartalmazó számadását, melyben az egyes tételek elkülönitendök s különkülön számmal jelölendők, 30 nap alatt az 1881. évi LIX t.-cz. 83. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe alatt terjeszsze elő stb. Indokok: A keresetben alperes felhozza ugyan, hogy a kir. törvényszék illetékességét el nem ismerheti, minthogy azonban az illetékesség ellen kifogást nem tett, sőt határozottan kijelenti, hogy az illetékesség elleni kifogástól eltekint, az illetékesség kérdésében határozathozatalnak szükség fenn nem forog. Az ügyérdemben a kereseti előadás szerint felperes az 1891. évben alperes által Berliner H. berlini céggel kötött borügyletekről azon az alapon kér számadást, mivel az ügyletek után a vételár 10% ügynöki díj címen őt illeti. Alperes tagadásba nem vette az A) alatt csatolt okirat valódiságát. Minthogy pedig az A) alatti okirat kétséget kizárólag igazolja, hogy alperes azon borügyletek után, mely ügyleteket 1893. évtől kezdve három éven keresztül Berliner H. berlini céggel köt, felperesnek a vételár 10°/0-kát ügynöki díj címén fizetni köteles s igy ez ügyletekről felperesnek számolni tartozik, tehát felperes s alperes között számadási jogviszony fennforog ; minthogy az 1881. évi LIX. t.-c. 81. §. második bekezdése szerint a felhívó keresetében legjobb tudomása szerint csak azon követelési összeget köteles felszámítani, mely összegben felhívottat az esetre, ha számadását nem terjesztené elő, marasztaltatni kívánta, ennek pedig felperes eleget tett; azoknak az összegeknek felszámítása azonban, mely összegek után ügynöki dij követelését származtatja, felszámítani nem köteles, mert ép ez összegek megállapítása képezi jelen felhívási per tárgyát, a mely összegeknek kitüntetése tehát alperes kötelezettségét képezik: alperes számadási kötelezettségét az 1881. évi LIX. t.-c. 81. §. első bekezdése alapján megállapítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. évi április 25-én 3,331. sz. a.): Az első bíróság végzését megváltoztatja, felhivót felhívási keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felhívó felhívottnak számadási kötelezettségét az A) alatti okirat alapján kéri megállapítani, mely szerint felhívott 1890. évi dec. 12-én arra kötelezte magát, hogy a következő három év alatt Berliner H. berlini kereskedővel kötendő borügyletek után tényleg befolyandó összegnek 10%-át fogja felhivónak közvetítési díj fejében kifizetni, miuthogy azonban az 1881: LIX. t.-c. 81. §-a értelmében számadás előterjesztése iránti felhívási keresetnek csak számadási viszonyban levő felek közt van helye, minthogy továbbá számadási viszony csak valamely idegen vagy közös vagyon kezelője és e vagyon kizárólagos vagy közös tulajdonosa között létesül; az A) alatti okirat pedig a felek között vagyonközösséget nem létesített, tehát számadási viszonyt sem állapított meg s minthogy felhivó más oly körülményt, melyből a felek közt számadási viszony fennállása megállapítható volna, fel sem hozott: az a körülmény pedig, hogy felhivó az őt megillető közvetítési díj mennyiségét más módon kimutatni nem tudja, felhívott számadási kötelezettségének megállapítására okul nem szolgálhat, stb. A in. kir. Curia (1893. szept. 13-án 1,278/v. sz. a.): A másodbiróság végzése a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik, stb. A kereskedő, illetve a kereskedelmi társaság keresk. üzletének folytatásából kifolyó minden peres ügyben a bírósági idézésnek a cégvezető kezéhez való történt kézbesítése épeu oly hatálylyal bír, mintha az maga a kereskedő vagy a társtagok közül a képviseletre jogosított valamelyik tag kezéhez adatott volna. — A cégvezető által megidézett társaság helyett megjelent cégvezető tetszésétől nem tehető függővé az a kérdés : akarja-e a társaságot képviselni vagy nem .' — A betéti társaság beltagja a keresk. tört, 125. §-a értelmében a társaság tartozásáért korlátlanul felelős lévén, mindenki, kinek a társaság ellen követelése van, jogosult ezt a követelést akár a társaság mint ilyen, akár annak beltagja ellen érvényesíteni. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes, mint a S. A. és társa bejegyzett betéti társaságnak, kiskorú S. A. és E. kültagjainak törvényes és természetes gyámja, a nevezett társaság ellen keresetet indított 9,050 frt 21'/2 krnyi összeg, mint nevezett kültagok betétje után járó kamat fizetése iránt, mely keresetét E. A. cégvezető kezéhez kérte kézbesittetni. A cég, illetve E. A. perbe állott, de első sorban kifogást emelt az ellen, hogy a kereset az ö kezéhez rendeltetett kézbesittetni, mert ő mint cégvezető nem érzi magát hivatottnak, hogy a céget, kinek egyedüli beltagja S. J. felperes tudomása szerint is, még a kereset beadása előtt meghalt, tehát tulajdonkép a beltag örököseit képviselni, különösen oly perben, mely által érintett ügylet nem a kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletet képez és melyre vonatkozó keresetet nem a cég, hanem annak beltagja ellen lett volna köteles indítani. Eltekintve attól a kérdésektől, vájjon jugositott volt-e felperes keresetét a cég ellen indítani és a per tárgyát képező kérdés oly ügyletre vonatkozik-e, a melyben eljárni a cégvezető a kt. 38. §-a értelmében jogosított, ~- a kir. törvényszék döntőnek tekintette azt a körülményt, hogy E. A. cégvezető kijelentette, hogy nem érzi magát jogosítottnak a céget ebben a perben képviselni és igy a képviseletet el nem vállalja, ennek ellenére tekinthető-e alperesi cég szabályszerűen perbe idézettnek és a kereset alapján, mely felperes kérelmére lelt a cégvezető kezeihez kézbesítve, az abban foglalt kérelem iránt hozható-e alperest törvény szerint kötelező birói határozat? A kt. 38. §-a szerint a cégvezetői minőség a cégvezetőt kereskedelmi üzlet folytatásával járó bíróság előtti és biróságon kivüli minden ügyletre és jogcselekvényre feljogosítja, a törvényhozó által használt »feljogositja<. szóból következik, hogy a cégvezető jogosított a céget ez ellen inditott perekben képviselni, de arra nem köteles, tehát akarata ellen a cégvezetői minőségből folyó ezen joga érvényesítésére harmadik személy által nem kényszeríthető. Hogy a cégvezető a céget peres kérdésekben, akarata ellenére képviselni nem köteles, kitűnik a kt. 93. §-a második bekezdéséből is, mely szerint a társaságot illető kézbesítések érvényességére elegendő, ha azok a képviseletre jogosított valamelyik ta«kezeihez történnek, a miből kitűnik, hogy a képviseletre jogosított társtag egyúttal köteles a társaságot képviselni és ennek szóló kézbesítéseket átvenni, illetve azok érvényesen kézbesítetteknek tekintendők, ha esetleg a kézbesítésnél az 18(58 : 54. t.-c. 264. és 265 §-aiban felsorolt intézkedések vétettek alkalmazásba, de a törvény a cégvezetőre ily kötelességet nem ró, mert azzal csak a céget, illetve társaságot képviselő természetes vagy törvényes közegeit terheli, a mint azt a kt. a közkereseti és betéti társaságokra "vonatkozólag a 93., a felszámolókra a 112., valamint a részvénytársaság és szövetkezetekre vonatkozólag a 186. §-ban külön raéois állapítja, de nem terjeszti azt ki a cég fakultatív képviselőjére" a cégvezetőre s mert annak a törvényben kifejezés nem adatott' nyilvánvaló, hogy a törvényhozó nem is akarta a cégvezetőt i!|